Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1894-09-02 / 36. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (36. sz.)

Ellenben a nyári üdülés jelentékeny sikerekkel járt.

A szezon közepén már mint menyasszonynak gratuláltak az irigységtől pukkadozó barátnők.

Verner László.

KÜLÖNFÉLÉK.

— A földmlveló8ügyi m. kir. miniszter Tolna- vármegye alispánjának javaslatára a szegzárdi amerikai szőlőtelep tanfolyam bizottság elnökévé dr.

Szigeth Gábort, tagjaivá pedig Steinecker Ferenczet, To 11h Ödönt és Jeszenszky Andort nevezte ki. A községi képviselő-testület javaslatára ugyancsak a tanfolyam bizottságba dr. Kramolin Emil, T aki er József, Zsigmond Fenecz és Boros Gyula neveztetett ki.

— Miniszteri elismerés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter a kir. tanfelügyelő utján a már felemlitett Bati Jánoson kívül még Bati Jánosnénak, Krammer Jánosnak és Holub Jánosnak fejezte ki elismerését az ovodai tanfolyam vezetésén körül kifejtett érdemeikért.

— A szegzárd-báttaszéki vasút traszrevizióját kérte az engedélyes, hogy a tervezeten akár a kormány, akár a község által kórt változások a köz- igazgatási bejárás előtt beiktathatók legyenek. A kormány teljesítve az engedményes kívánságát, a traszre- viziót elrendelte s avval Spányi miniszteri tanácsost bízta meg, ki jövő hétfőn, azaz: e hó 3-án fogja a vonalt beutazni.

— Ellenőrzés. Múlt csütörtökön közegészségügyi szemlét tartottak Szegzárdon. — Az ellenőrzésben részt vettek; P e s t h y Elek h. főszolgabíró, dr. Drágíts Imre járási orvos, T a kl er József községi biró, dr. Hirling Ádám főjegyző és dr. Korn á r o m y Gyula községi orvos.

— Emlék-beszéd. F á j t h Lajos, szegzárdi segéd-lelkész, lapunk munkatársa, folyó évi október hó 4-én, a „Szegzár d-vidéki t ani t ó-egyesület“ közgyűlésén Mikó György, volt elnök fölött, emlék-beszédet fog tartani, melyet annak idején lapunkban is közölni fogunk.

— Lajos napja. A szegzárdi polgári olvasókör tagjai hazafias kegyelettel áldoztak K o s s u t h Lajos emlékének. A kör épületére kitűzték a gyászfátyollal bevont nemzeti zászlót, este pedig társas vacsorát tartottak. Vacsora alatt Bod a Vilmos országgyűlési képviselő, a kör elnöke szép beszédben emlékezett meg a felejthetetlen nagy hazafiról. Beszédje után a szegzárdi dalárda előadta Lányi E. K o s s u t h-gyász- dalát.

— Igazságügyi kinevezés. A m. kir. igazság- Ugyminiszter Dreven Lajos aljegyzőt, a szegzárdi kir. törvényszékhez jegyzővé nevezte ki.

— Kinevezés. Vértes József, a szegzárdi polg. iskola s. tanára, a „Tolnavármegye“ belmunkatársa, a székesfehérvári kereskedelmi akadémiához tanárrá neveztetett ki.

— A szegzárdi rom. kath. hitközségi tanács és iskolaszék Fejős Imre halálával megüresedett szám1894 szeptember 2.

vizsgáló-bizottsági elnökségre Mehrwerth Ferenczet, bizottsági tagságra pedig Adler N. Jánost választotta meg.

— Tanitónőválasztás. A szegzárdi róm. kath. iskolaszék augusztus hó 27-én tartott Póchy József tolnai prépost-plébános, kerületi esperes elnöklete alatt ülést. Az ülés főtárgya volt Her dlein Mari leköszönése folytán megüresedett tanítónői állás betöltése. A választás iránt nagy volt az érdeklődés, a mit leginkább igazol az, hogy az iskolaszék tagjai egynek kivételével mind megjelentek. A hirdetett állásra négyen pályáztak :Mehrwerth Józsa, Kálmánná Schubert Lujza, Halász Gizella és Hang Kornélia, kik mindannyian kitűnő általános eredmónynyel képesített tanítónők. A szabályszerűen megejtett titkos szavazás eredménye az lett, hogy Mehrwerth Józsa8,Kálmánná Schubert Lujza7, Halász Gizella 3, Hang Kornélia 1 szavazatot nyert, egy szavazó-lap pedig üresen adatott be; e szerint szótöbbséggel Mehrwerth Józsa tanítónő lön megválaszta a belvárosi leányiskola Il-ik osztályú tanítójává.

— A csendörsóg főfelügyelője Szegzárdon. Murai és kőröstarcsai T örök Ferencz cs. és kir. altábornagy, Magyarország csendőrsógének főfelügyelője, múlt szerdán érkezett városunka és hivatalos szemlét tartott a szegzárdi csendőrségi laktanyában és megvizsgálta az őrs szolgálati ügykezelését. Az altábornagy pénteken utazott el a déli vonattal.

— Eljegyzés. D o b y Jenő, simontornyai gyógyszerész eljegyezte B a 1 y Katicza kisasszonyt Simon- tornyán.

— Hivatalos átadás. Fájth Lajos, volt bátai adminisztrátor, múlt szerdán adta át Póchy József, tolnai prépost-plébános, kerületi esperes jelenlétében a bátai plébániát az uj plébánosnak: Szalczer Sándornak.

— Hadigyakorlat a Dunán. A „Körös“ nevű dunai monitur hajón az elmúlt héten Budapest és Dunaföldvár között hadigyakorlatot tartottak. Az érdekes gyakorlatnak mindkét parton igen sok szemlélője volt.'

— A hatóság figyelmébe! Több oldalról vettük a panaszt, hogy a szegzárdi felső-sirkertben a koszorúkkal és virágokkal ékesített sírokat durva kegyetlenséggel diszöktől ismeretlen garázdálkodók megfosztják és az elrablott élő-virágokból font koszorúkból a szebb virágokat kivágják, a többit pedig ösz- szetépve, szétszórják. Aki ily módon megsérti a holtak iránti kegyeletet, az méltán a legszigorúbb büntetésben részesítendő. Azért felhívjuk e megbotránkoztató körülményre községi hatóságunk figyelmét, hogy a temető-őrt utasítsa nevének megfelő kötelessége teljesítésére, mert bizonyára azért van a temető-őrnek a sirkertben ingyen lakása, hogy ott őrködjék.

— A Frim-féie budapesti gyenge-elmőjüek és hülyék intézetébe egy tanítói állás üresedett meg, melyre az intézet-tulajdonos és igazgató Bártfai János képzett tanítót hívta meg, ki a meghívást el is fogadta és igy letenyei állásáról leköszönt.

— Megyés püspökünk állapota. Dulánszky Nándor dr. megyóspüspökünk tudvalevőleg már egy hónap óta Herkulesfürdőben tartózkodik, hol egészsége javulásnak indult ugyan, de mégis szükségessé vált, hogy a kúra folytatása véget budapesti orvosainak tanácsát újból kikérje. A püspök e czélból szeptember 3-án utazik budapestre.

— Személyi hirek. Walter Antal kanonok, püspöki helynök, pár heti üdülésre Gasteinba utazott s a püspöki helynöki teendőinek végzésével H a n n y Gábor kanonok bízatott meg. — Babits Mihály a pécsi kir. tábla bírája, városunk szülötte, múlt héten Szegzárdra jött s néhány napig marad rokonai és barátai körében.

— Esküvő. Folyó hó 28-án d. u. 5 órakor tartotta vármegyénk egyik derék és buzgó aljegyzője, Póchy János eskövőjót Illés Lujzával, Illés Antal patosfai birtokos leányával Patosfán, (Somogy megyében). Az eskü fényét emelte a nagy számban (Somogy, Baranya és Tolna megyéből) megjelent előkelőség. Násznagyok voltak: S z e g h e ő Gellőrt és Kosztka György. Nyoszolyó leányok: Hillebrandt Mariska, Somsich Blanka és Palika grófnők, Szegheő Margit és Kovács Gizella. Vőfélyek: ifj. Illés Antal, Mayer Gyula, Fejős J. Markis K. és Gyenis Antal. Dús lakoma, jó kedv és reggelig tartó táncz természetesen itt sem hiányzott.

— Nőegyleti gyűlés. Az „Egyesült szegzárd- tolnamegyi nőegylet“ múlt hó 28-án délután tattotta meg özv. Thodorovits Lajosnó elnöklete alatt szokásos ülését, melyen Várkonyi Sándor, a nőegylet jegyzője tartott Mikó György nőegyleti titkár fölött emlék- beszédet. Mikó élete, társadalmi állása, jótékonysága, nemes szive, az árvák atyja, képezte az emlókbeszód főbb tenorját. Ismertette őt mint a jótékonyság és az emberbarát jeles mintaképet, ezért indítványozta, általános lelkesedés közt, hogy emlékét jegyzőkönyvbe iktassa a nőegylet. Ezután áttért a választmány a folyó ügyek tárgyalására. Mindenekelőtt Sárközy

I Etelka árvaleány sególyzósóre, ki a polgári leányiskolát kitűnő sikerrel végezte — s r ‘‘’éo a kalocsai tanitónőkópzőbe, havi 7 frto*

— Wallenstein Árminná betegass Rotschild-féle kórházba való feluta- frtot szavazott meg. Egy szegény iparos ^

15 irtot. A szegény iskolás gyermekek felruhaw tekintetében, már a folyó hóban megtartandó vásáron szerzik be a szükséges czikkeket. Végül elnök jelenti, hogy újabban a következő uj tagokkal emelkedett számban a nőegylet: Krcsmarik Pálné. Kill Józsefné, Miskolczy Kálmánná és Körmendy Vilma Szegzárdról.

— Masíroznak a katonák. Múlt pénteken vonult át városunkon a 6. ulánus-ezred, mely Boszniából 12 nap alatt tette meg az utat. A hosszú masirozás alatt az ezrednek több mint 100 embere meg betegedett, a mit leginkább a rekkenő hőség okozott. Az ezred egy része a tolnai lovassági laktanyába vonult, a többi pedig Székesfehérvárra masírozott.

— Kerületi fogház. A kétemeletes igazságügyi palota mellett megvett házak lebontását a múlt héIlyen és még sok számtalan más brutálitásokat kell a néptanitónak a katonaságnál zsebre raknia. Aztán merészeljen csak panaszt emelni! Egyéb sem kell. Azt nyeri, hogy sokkal durvábban bánik vele még az a hitvány „gfreiter“ is; a bepanaszolt tisztnek pedig még a haja szála sem görbül meg.

(Folyt, köv.)

A vér.

Irta: BiBÓ LAJOS.

(A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája.)

Először találkoztunk tizenöt hosszú óv után 'S nekem úgy tetszett, hogy Hajdú Aladár most is a régi, könnyelmű, jó fiú.

Az arcza ugyan halványabb' volt valamivel, mint egykor, de ruházata, megjelenése, gomblyukában az elmaradhatatlan virágcsokor, a régi gavallérra emlékeztetett, a ki után bolondult egy fél város szép leánya. Hangjának csengésében most is volt valami báuatos, titokzatos szomorúság, a mi egyszerre, az első pillanatok alatt megragadja a hallgató szivét s bizalmat, részvétet ébreszt az érdekesen szép fiafal ember iránt.

Beszélgettünk a múltról, tizenöt óv aprólékos történeteiről, mikor .a sétány hársfái között elegánsan öltözött hölgy lépkedett el előttünk, kezén egy aranyos kis fiúcskát vezetve.

Hajdú Aladár a fekete ruhás nő láttára megrezzent s hirtelen megragadta karomat,

— Láttad ezt az asszonyt Gábor, ki itt ment el mellettünk egy kis fiúcskával ?

Rá néztem részvéttel, hosszasan a remegő emberre, akinek vonásai erős, nagy lelki küzdelmet árultak el s csak azután feleltem a feltett kérdésre.

Láttam. Csinos, üde asszonyka, amilyennel ezerrel találkozunk az életben s nem tudjuk eltalálni, hogy miféle Szeszélye lehet az a sorsnak, hogy egy ilyen kívánatosán szép asszonyt a gyászruha viselésére kényszerit.

Hajdú Aladár busán, lemondólag intett a fejével, aztán két kezével eltakarta köunyes szemeit s a vállamra borulva, töredezetten, elfogult hangon rebegte el a nehéz, kínos vallomást.

— A feleségem és a gyermekein volt, a kik elhaladtak itt egy szó köszöntés nélkül . . .

És az erős ember sirt, zokogott keservesen.

Nem értettem az egész dologból semmit, de éreztem, hogy valami szomorú, leverő családi drámának egy részlete játszódik le most előttem s hogy ebbe a szivszakgató zokogásba alighanem két szív boldogsága temetkezik.

— Lásd Aladár, ón valóban nem tudtam, hogy te már meg is nősültél s hogy nődet . . .

Hirtelen felegyenesedett, arczárói letörülte a könyeket s megigazította nyakkendőjének a csokrát, mely irigylésre méltóan jól állott halovány arczához.

— Nem én hagytam el azt az asszonyt, Gábori

Én szerettem mindig, szeretem most is haldokló szivem egész szenvedélyével és lázával, de a vérem, ez az ereimben vágtató lánggomoly néha elfeledtette velem az oltár előtt tett vallomásomat.

— A véred?

— Ezer körülmény bizonyít a mellett, hogy ón a feleségemet egy őrjöngő ragaszkodásával imádtam, de lásd, elvégre is én az oltár hideg kövein nem a karthausiak rideg fogadalmát suttogtam el.

Kezdtem tapogatózni a sötét homályban, mely a dráma részleteit födte.

— Aladár, — szóltam a részvét és szánalom hangján hozzá, — beszólj érthetőbben, világosabban, mert töredezett szavaidból alig tudom sejteni csak távolról is, hogy mi fáj, mi bántja lelkedet.

Lemondólag intett a kezével.

— Ne is sejtsd, ne is tudd meg soha! Állj oda te is azok közé, akik elitéinek, megdobálnak s igazat szolgáltatnak az asszonynak, aki elűzött magától egyetlen tiltott ölelésért.

— Hogyan, te megcsaltad nődet, elkövetted a házasság-törés szentségtelen bűnét.

— Úgy, úgy, beszólj, halmozz el te is örök átkaiddal, a miut ezt nőm is tevéi

És sirt, zokogott hosszasan, kitörő fuldoklással, móginditóan. Majd elcsendesedett s a fájó emlékek hatása alatt elkezdett beszélni a szomorú múltról.

— Ott találkoztam vele utoljára kis szobánkban. Gyermekünk, a piczike Dezső ölében ült s gondatlanul játszott anyjának leomló fürteivel, melyek