Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-08-26 / 35. szám
4 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (35. sz.) 1894 augusztus 26. A bonyhádi algymnásiumban az 1894/5. iskolaévre a beiratások szept. 1—3. napján tartatnak. Az I. osztályba oly tanulók léphetnek, kik 9-ik óvöket betöltötték és az ellemi iskola IY. osztályát elvégezték, a mit szül. anyakönyvi kivonattal és iskolai bizonyitványnyal kell igazolniok; a többi osztályra való felvétel az előző osztályról szóló bizonyítvány alapján történik. Az I. osztályba — a miniszteri engedély szerint — 68, a többi osztályba pedig — a törvény értelmében — 60 tanuló vehető fel. írásbeli megkeresésre az igazgató szeptember elseje előtt is bejegyzi a tanulókat és mindenféle tudakozásra szívesen szolgál fölvilágositással. Bonyhádon, 1894. augusztus 20-án. Kiváló tisztelettel Gyalog István, igazgató. • TÖVISEK. A tűzoltói nagyhétből.*) — Apróságok. — Ha az Istenben boldogult Nagy Sándor nem a mennyekben, hanem Dunaföldvárott lett volna a szövetségi gyűlés alkalmával, tudom, hogy történelmi jelentőségű mondása oda módosult volna: „Hanem volnék Nagy Sándor, úgy tűzoltó szeretnék lenni!“ Ez volt a múlt hót szignaturája. Mert valóban a mélyen tisztelt tűzoltó urak a múlt napokban annyi kitüntetés és oly meleg rokon- szenv jeleivel találkoztak Dunaföldvárott, hogy még egy élő fejedelem is megirigyelte volna. (Hát még egy holt?) A vendéglőkben és kávóházakban — quae non sunt — (most épül egy fényes) a tűzoltókat szolgálták csak ki s a magamfajta czibil ember még egy forintért sem jutott volna egy pohár sörhöz. Az is igaz, hogy ennek részben egyik oka az is volt, hogy Dunaföldvárott az nap egyáltalában nem volt sör kapható. A kisasszonyaink, kiket egész éven át önzetlenül szórakoztattunk s izzadásig tánczoltattunk, cserben hagytak: alig álltak szóba velünk. Mintha azt szavalták volna egyre: „Csak tűzoltóért ver szivem!“ * Nekünk czibileknek csak az volt a vigaszunk, hogy abba a gőzfürdőbe, mit vidéki tűzoltóink tiszteletére az „Egyenlősógi Kör“ dísztermében oly sikeresen rendeztünk, mi czibilek már nem fértünk be. Híjába, a vendégeké az elsőség, még a — gőzfürdőben is. Reggelre azután nem egy tűzoltó lett elázva teljesen a sok — izzadságtól. Azaz mintha még sem az izzadságtól áztak volna el! * A sörtől nem, az bizonyos. Az ismerkedési estélyen három kedélyes főparancsnok ugyanis fogadásból megfogadta, hogy másnapra nem lesz egy csöpp sör sem Dunaföldvárott. S mi történt? Úgy hajnali háromkor — még akkor az ismerkedés folyamatban volt — magukhoz kommandiroztak tizenkét az oltásban kipróbált közvitézt s bejárták Dunaföldvár összes vendéglőit állítólag, hogy megismerkedjenek a helyzettel, tényleg azonban, hogy megigyák az egész sörkészletet. S ez sikerült is. Szegény R e i 11 e r bácsi, a mi tiszteletreméltó főparancsnokunk pedig hiába törte a fejét másnap, hogy miért késett le az isteni tiszteletről éppen három főparancsnok és tizenkét közvitóz. Hisz azok mentek haza az ismerkedési estélyről legkorábban! Ne vegyék rossz néven, hogy igy lelepleztem őket. * Az ismerkedési estély különben oly fényes és kedélyes volt, hogy reggelre alig ismertük meg már egymást. * Egyik kedélyességéről ismert főparancsnokkal este felé a kaszinóba mentünk. A kaszinói szolga felénk nyújtja a vendégkönyvet s a tollat — valószínűleg azért, hogy a t. főparancsnak ur nevét mint vendég beirja. A főparancsnok ur egyet hunyorít s neve helyett a következő aforizmát örökíti meg: „Az ismerkedési estély megható, az isteni tisztelet fényes, a közgyűlés lelkes, a diszgyakorlat gyönyörű volt, de nekem mégis a bankett tetszett legjobban.“ * A bankettről szólva nem hagyhatom említés nélküs azt a hirt, mely Dunaföldvárott erősen tartja magát, melynek hitelességéért azonban természetesen felelősséget nem vállalok. Úgy hírlik ugyanis, hogy a kormány komoly tárgyalásokat folytat Csernyánszky Béla dunaföldvári tb. tűzoltóval vagy a főasz- talnoki vagy főpohárnoki állás betöltése iránt. E kissé feltűnő hir magyarázata az volna, hogy a bankett rendezője Csernyánszky barátom volt, ki rendezői tisztségét oly szakavatottsággal s lelkesedéssel töltötte be, mely mindenkit meglepett. 1 Az elutazás előtt Fejős gyógyszerész rendezett vacsorát B o d a Vilmos tiszteletére, melyen a szeg- z á r d i parancsnokok és R e i 11 e r bácsi is részt vett. Itt mondotta ki F r a n e k barátom azokat a nagy *) Anyaghalmaz miatt múlt számunkból kimaraet. jelentőségű szavakat, melyeket a történelem számára is érdemes följegyezni. — Soha, ebben a magyar életben ilyen jól nem éreztem még magam, mint Dunaföldvárott. S csak természetes volt, hogy mikor B o d a odaüzent a nagy vendéglőbe a kocsisokhoz, hogy készülődjenek, mert mindjárt lószen az elutazás, F r a n e k barátom parancsnoki jogánál fogva szintén odaüzent (de csak titokban — tekintettel a subordinátióra), hogy vegyék ki a kocsijuknak az egyik kerekét. S előre örült terve sikerének. De mekkora lön meglepetése, mikor a kocsi egy félóra múlva az ajtó elé állott. Végre kisült, hogy az elküldött patikaszolga tévedésből a tamásii főparancsnok kocsijából vette ki a kereket. S igy történt, hogy ő mégis elutazott s Parragh főparancsnok volt kénytelen Földvárott maradni, De azt hiszem, szívesen maradt. Adorján főtisztelendő barátom legalább igy mondja. * Ha valaki ügyvéd kezébe került, az illetőt mindig sajnáltam, de látva a hőgyószi, bonyhádi s tamásii tűzoltó-egyleteket, véleményemet határozottan meg kell változtatnom. Jobb kezekbe igazán nem kerülhettek volna. * Moldoványi dr., abonyhádi főparancsnok úgy tért ki a sok vizitelósi meghívás elől, hogy mindegyiknek azt mondta: — Köszönöm, de elébb a város nevezetességeit óhajtanára megnézni. S a földváriak keble dagadt az örömteli büszkeségtől. Nem is hiába mondották rá, hogy kedves ember! * Tóry fiskális, ahőgyósziek derék főparancsnoka tudvalevőleg egy csöppet sem hasonlít Succi úrhoz. Zavarba is jött ám, mikor a diszgyakorlat alkalmával a főparancsnokok is sorakoztak s R e i t- ter bácsi harsány hangon kommandirozza: mell ki has be! — Mindent megteszek a tűzoltóságért — fakadt ki a hőgyószi főparancsnok — csak ezt az egyszer ne kívánjátok tőlem! Nem is kívánták. Hasztalan is kívánták volna. • * A közgyűlés alkalmával történt. Az elnöki indítványt némelyek az alapszabályok egyik paragrafusába ütközőnek találták, mások nem. Az igy megindult vitához az ügyvéd-főparancsnokok is hozzászóltak. Megmagyarázták, hogy tulajdonképen mi értendő azon paragrafus alatt. Az egyik igen ékesszólón s meggyőzően mutatta ki, hogy kétszerkettő öt. A másik meg ép oly ékesszólón s meggyőzően azt bizonyította be, hogy kétszer kettő hat. Most már csakugyan nem tudom, hogy mennyi a kétszer kettő! No majd megtudom Tolnán. Addigra ón is tűzoltó leszek s részt veszek a jövő szövetségi gyűlésen. Ha nem is a humanizmus, de a szövetségi gyűlés kedvéért is érdemes tűzoltónak lenni. A viszontlátásig! —i —ő KÜLÖNFÉLÉK. — Kinevezések. A király A b a y Leó pécsi ítélőtáblái tanác-ijegyző-albirót a szegzárdi, Geiger Dezső pécsi Ítélőtáblái tanácsjegyző-albirót a pécsi törvényszékhez birákká; dr. Szendrődy Szilárd bonyhádi járásbirősági albirót a siklósi járásbírósághoz járásbiróvá; Klie Lajos szegzárdi törvényszéki jegyzőt a szegzárdi, Sebestyén Béla gyulai törvényszéki jegyzőt a szegzárdi törvényszékhez al- birákká nevezte ki. — A szegzárdi izr. hitközség a király születésnapjának alkalmából ünnepélyes istentiszteletet tartott, mely alkalommal Dr. Ungár Simon rabbi lendületes szónoklatban dicsőítette, a minden alattvalója iránt egyaránt kegyes legalkotmányosabb uralkodót. A sikerült szónoklat után a templomi kar Hoffer királyhymnuszát adta elő Linhardt Ignácz kántor vezetése alatt dicsérendő preczizitással, mi nagyban hozzá járult az ünnepélyes hangulat emeléséhez. — Szent-lstván király ünnepe. Múlt hétfén volt Szent-lstván első magyar király ünnepe, mely napon a szegzárd-belvárosi templomban nagy misét czerebrált Wosinszky M. esperes-plébános Az alkalmi egyházi beszédet Dujmovits Zsigmond s. lelkész tartotta. Az istentiszteleten a megyei ős kir. tisztviselők, valamint a községi elöljáróság is testületileg vett részt. — Áthelyezés. A m. kir. pénzügyminiszter Molnár Imre szegzárdi pénzügyigazgatósági iroda-igazgatót Temesvárra helyezte át irodatiszti minőségben. — A király születés napja. 0 felsége I. Ferencz József apostoli koronás királyunk születésnapját Pakson is — mint levelezőnk irja — méltóan ülték meg. Ez alkalomból a rk. templomban Köhler Ferencz plébános ünnepélyes misét tartott, melyen az intelligens közönségen kívül testületileg részt vett a kir. járásbíróság, a szolgabiróság, csendőrsóg, elöljáróság és a tanítói kar. — Hitközségi ülés. A szegzárdi rk. hitközségi tancs ős iskolaszék folyó hó 18-án tartott W o- s i n s z k y Mór esperes-plébános elnöklete alatt ülést. Az elnök mély részvéttel emlékezett meg Mi kő György szegzárd-ujvárosi esperes-plébános, iskolaszóki társelnök váratlan haláláról, ki negyedszázadon át maradandó érdemeket szerzett a hitközség körül, kinek jótékonysága meseszesü s kinek temetése alkalmával oly impozáns módon nyilvánult az általános részvét, mely mindenkit meghatott. Az iskolaszék azután a boldogult felejthetlen emlékét jegyzőkönyvileg örökítette meg és helyeslő tudomásul vette az elnök abbeli kegyeletes intézkedését, hogy a megboldogult koporsójára a hitközség nevében koszorút helyezett. Ugyancsak megemlékezett az elnök Fej ős Imre volt hitközségi és iskolaszéki tag, számvizsgálóbizottsági elnök haláláról is, ki az iskolaszéknek egyik oszlopos tagja volt. A megtartott vizsgákról — miután a szünidőben nem volt ülés — csak most tett az elnök jelentőst, mely szerint az eredmény általában jó, sőt egyes osztályokban kitűnő volt, eredménytelenség, csupán három osztályban tapasztaltatok — Mehrwerth Ferencz hitk. és isksz. tag interpellácziójára 8 napi határidőn belül felszólittatik Abaffy József belv. tanító, hogy vagy a mőhszeti vándor-tanitói, vagy pedig a hitközségnél viselt tanítói állásáról mondjon le, mert e két állást nem tartja összeegyeztethetőnek. Felolvastatott a püspöki helynöknek 286. sz. a. kelt leirata, melyben tudatja a hitközséggel, hogy a szentszóki ülésén hozott határozathoz képest a szegzárdi hitközség a tulajdonát képező ingatlanokat és a hitközségi adót lekötheti amortisationalis kölcsön felvétele végett ugyan, de az egyházmegyei alapítványi pénzekből kölcsönt nem kaphat, mivel ez ellenkezik az alapszabályokkal. A leirat tudomásul vétetett és a hitk. már egy korábbi határozta alapján a kót helybeli pénzintézetnél veszi fel a szükséges 30 ezer frtnyi kölcsönt 40—50 évi törlesztésre. Ezeken kívül több ügy is nyert elintézést. — Az újvárosi kántori állás. A szegzárdi róm. kath. iskolaszék folyó hó 18-án tartott ülésén Koszorú István újvárosi kántort ezen állásától saját kérelmére felmentette ős megbízta Éber Márton és Nemes Győző újvárosi tanítókat a kántori teendők végzésével addig, mig véglegesen az újvárosi kántori állás rendezve nem lesz. — Az önfeláldozó életmentő. Báró Eli a t s c h e k Ede hajóskapitány valóban méltó árra, hogy neve megörökittessék tündöklő például; mert saját élete koczkáztatásával nem kevésebb, mint már huszonhárom embernek életét mentette meg a biztos haláltól. Az önfeláldozó báró folyó hő 18-án ^ Mohácsba ismét egy szénmunkásnőt, Boros Juciit j&ábádi- totta ki a Duna hullámaiból. Az eset a következő: Boros Juczi mohácsi szénmunkásnő, a ki közel van a hatvan évhez, szorgalmasan tolta szénnel telt talicskáját a Dunagőzhajó-társaságnak a mohácsi kikötőben álló 236. számú vasuszályhajójárá. Hogyan, hogyan sem, „Juczi nőni“ talicskájával együtt a schlepp Duna felöli oldalán egyszerre csak a Dunába esett. Irtózatos jajgatásban törtek ki a közelben dolgozó munkások. A szegény asszonyt a Duna sebes árja nyomta lefelé a viz alá. A jajgatásra figyelmes lett a közelben horgonyzó 8. számú csavargőzös kapitánya, Eliataschek Ede báró is, a ki, mint látta a veszedelmet, ruhástul utána ugrott a fuldoklónak, ős a viz felszínére hozta. A fuldokló asszony jobb kezével Eliatschek nyakán az inget, bal kezével pedig a jobb felső karját kapta meg, igy a mentő egyedül bal karját használhatta úszásra. A fuldokló azután a mentő fejőt is húzta egyre maga után a vízbe. A sebes ár rohama vitte mindkettőjüket aláfeló És ez az életért való küzdelem tartott már mintegy öt perczig. A most már két fuldokló annyi vizet ivott ez idő alatt, hogy menthetetlenül elvesznek, ha a lejebb álló Lórő csavargőzös emberei ladikjukkal a sebes árral szemben evezve, még egy pillanattal később'érkeznek a fuldoklókhoz, így is már a viz alól húzták ki őket és ladikjukkal szerencsésen a partra hozták mind a kettőt. Eliat- scheknek kosszabb időre volt szüksége, inig magához tért ős első kérdése is mindjárt az vóít‘ hogy életben van-e az, a ki után a Dunába ugrott ? — Tanítónő választás. H e r d 1 e i n Mari leköszönése folytán a szegzárd-belvárosi rk. leányiskolában megüresedett tanítónői állásra a hirdetett pályázat ma jár le s a választást holnap, azaz. hétfőn délután 4 órakor tartja meg az iskolaszék a kerületi tanfelügyelő elnöklete alatt.- J — Hangverseny. Mint biztos forrásból értesülünk, Bodó Alajos zongra-müvész, ki jelenleg ,Wosinszky Mór szegzárd-belvárosi esperes?plőbános vendége, folyó évi október hóban Szegzárdon több müvésztársával hangversenyt fog tartani. A kitűnő zongoraművész játéka, mint volt alkalmunk meggyőződni, valóban elragadó, kinek ujjai alatt a zongora csodás hangszerré válik..
