Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1894-08-19 / 34. szám

2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (34 sz.) 1894 augusztus 19. kalmával a rendező-bizottság által ki nem tűzött I helyeken is meg szeretnek ismerkedni a most már ilyenkor kellőkép ismerős bajtársak egyéb helyi viszonyók- és szokásokkal is. így történt azután, hogy sokakat a másnap reggeli Riadó riasztott fel a hosszúra nyúlt ismerkedésből származó álmatlanságból. Mert az ünnepély napja riadóval kezdődött, mely . abból állt, hogy a dunaföldván tűzöl tóparancsnokság reggel 5 órakor riadót fuvatott s az ünnepély emelésére és élénkítésére felfogadott báttaszéki tüzoltózenekar szép indulók eljátszásával járta be az egész várost. Az istentisztelet. Reggel 8 óra felé teljes díszben gyülekeztek a tűz­oltók a gyülekezési helyül kijelölt őrtanyára, hol a helybeli tűzoltó-egyesület vezénylő parancsnoka so­rakoztatta a vitéz sereget s csakhamar megindult a menet, élén az összes fényes sisaku parancsnokság­gal s a dunaföldvári egyesület megkoszorúzott zász­lajával, a róm. kath. plébánia templomba, hol Bub- regh Lajos káplán, a dunaföldvári tüzoltó-egyesület lelkésze, fényes seglódlet mellett tartotta meg az istentiszteletet, mely után vig zeneszó mellett vonult vissza az egész csapat az őrtanyára. A közgyűlés. Vjll volt, mikor a kaszinó feldíszített nagytermében „ főparancsnokaik vezetése alatt megjelentek, a tűzoltók hogy részt vegyenek a vármegyei tűzoltó-szövetség második rendes közgyűlésén. Tizenegy egyesület volt képviselve és pedig a szegzárdiBoda főparancs­nok vezetése alatt 37 taggal, a tolnai Wittin- ger f. v. a. 3 taggal, a bonyhádi dr. Moldo- ványi f. v. a. 3 taggal, ahőgyószi Tóryf. v. a. 11 taggal, a tamásii Parragh f. v. a. 3 tag­gal, azombai Kerner f. v. a. 3 taggal, a bát- taszőki Mayer f. v. a. 26 taggal (köztük 14 zenész) a faddi Mátsik f. v. a. 6 taggal s a dunaföldvári Reitt f. v. a. 72 taggal, vagyis a közgyűlésen részt vett 11 egyesület 184 taggal. A közgyűlés a dunaföldvári kaszinó díszes ter­meiben volt megtartva; az elnöki széket pont 10 és fél órakor Boda Ylmos szegzárdi főparancsnok, mint a szövetkezetnek elnöke foglalta el. A jegyzői teendőket Kálmán Károly szövetkezeti titkár tel­jesítette. Elnök miután konstatálta, hogy a közgyűlés megtartásához szükséges alapszabályszerü létszám jelen van, a közgyűlést megnyitotta s nyomban átadta a szót Reiter Józsefnek, a dunaföldvári tűzoltó-egyesület főparancsnokának. Legfontosabb tárgya volt a mai közgyűlésnek B o d a Vilmos egyleti alelnök azon javaslata fölötti vitája, mely szerint indítványozta, hogy a tűzoltóság ruházata, különösen a parancsnokság ttíldiszes ru­házata, egyszertisittessék és lehetőleg egyforma alak­ban és díszítéssel állíttassák ki. A javaslat igen hosszú és érdekes eszmecserét provokált, a tárgy­hoz igen sokan, többek közt: Parragh Béla, Mol- d o v á n y i István, T é r y Emil, M a t e j k a Károly, Schuler József és Reiter József és el lehet mondani, hogy teljes szakértelemmel szóltak hozzá, mígnem abban történt a megállapodás, hogy egy 3 tagú bizottság a jövő közgyűlés elé egy teljes felszereléssel' ellátott egyenruházati szabályzatot ter- jeszszen. A szövetkezet létérdekére nézve nagyfontosságu javaslatot terjesztett ezután ugyancsak Boda Vilmos alelnök a közgyűlés elé. Ugyanis a szövetkezet — S a fegyver? . . . — Miért nem adta meg a vészjelt? — Kiesett a kezemből . . . Csak a szállingáló hópelyhek lágy terhét éreztem arczomon s behunyt szemekkel is láttam annak a leánynak arczát, a ki eljött a várfokára, fölóm hajolt, fülembe súgott s lecsókolta fáradt szempilláimat . . . — És? Mi történt akkor? A rab katona összeremegett, a szeme villámo­kat szórt. — Akkor, vagy azután egy erős lökést érez­tem a fejemen s mikor felébredtem, előttem állott nevetve, kaczagva a káplár. — Húsz esztendei várfokság pajtás, a miért elaludt a silbak! — szólott kárörvendve s szuronyok közt kísértetett haza. Tehát beismeri, hogy elaludt az őrálláson? — kérdezte a hadbíró meghatottan. A fogoly legény feje aláhanyatlott mellére, vonagló ajkáról elszállt az utolsó sóhaj. — Igaz beismerem! Nemsokára a vallomás be­fejezte után megdördült a czigány tambur dobja s a szomorú pergés elnémultával elhangzott a nehéz ítélet: Tíz évi súlyos várfogság — egy álomért! A rab katona bilincsbe vert kezeivel tisztelgett, a szuronyok közé állt s rövid perczek múlva csiko­rogva zárult be utána a brigat kapuja. A fehér hópelyhek pedig szállingáltak tovább, mintha mi sem történt volna. Bibó Lajos. alapszabálya szerint a 22 szövetkezeti tag 6 frt tagdíjat, összesen tehát 132 frtot tartozik a szövet­kezet pénztárába fizetni, mely összegnek fele azon­ban az országos központi szövetség pénztárába szol­gáltatandó : igy a vármegyei tűzoltó-szövetkezet czéljaira csak 66 frt fordítható óvenkint. Miután ezen összeg tulajdonképeni czéljaira vajmi kevés, alelnök azt indítványozta, hogy kéressék fel a me­gyei törvényhatóság egy szabályrendelet alkotására, melyben kimondatok, miszerint minden község, lako­sainak létszámához képest a tüzipénztárból bizonyos összeggel járuljon a szövetkezet pénztárába. A ja­vaslat általános helyesléssel elfogadtatott. Ezután a jövő közgyűlés helyéül a tolnai tűz­oltóság szives meghívására Tolna tűzetett ki, hol a közgyűlés 1895. augusztus hó 15-ón lesz megtartva és zászlószentelósi ünnepélylyel és diszgyakorlat- tartással lesz egybekötve. Ezzel a közgyűlés véget ért, mely után a szövetkezeti választmány tartotta meg ülését, hol az egész vármegyét 8 tüzfelügyelői kerületre osztot­ták fel és megválasztották az egyes tüzfelügyelőket. Nevezetesen: a központi járásba Wilhelm Edét, a völgysógi járásba: Schuler Józsefet és Kesz­tyűs Istvánt, a dombóvári járásba: L e x a Jenőt és Parragh Bélát, a simontornyai járásba: Thóry Emilt és Bereczk Istvánt, végre a dunafjldvári járásba: Flórián Istvánt. Több folyó ügy elinté­zése után a választmányi ülés is véget ért. A bankett. Déli 1 órakor az „Egyenlősógi Kör“-ben 300 teritékü bankett volt. Az étterem virágokkal, gályákkal és tűzoltói jelvényekkel gazdagon díszítve a legkellemesebb benyomást gyakorolta a vendégekre. Hát még az ebéd! Prokes vendéglős megérdemli, hogy nevét a késő utókor is fentartsa, olyan pom­pás ebédet nyújtott. Voltak levesek többes számban, marhahús, liba- és malacz-pecsenyék, rétesek, gyü­mölcsök, jó borok, szóval ami csak szémnek-szájnak kellemes. A pecsenyénél Boda Vilmos állott fel, hogy felköszöntse a legalkotmányosabb uralkodót, első Fereucz Józsefet. A beszéd, melyet állva hall­gattak végig, óriási lelkesedést keltett. Majd Tóry Emil (Hőgyész) köszöntötte fel József főherczeget, mint tűzoltót s Moldoványi ügyvéd (Bonyhád) Simontsits Béla, megyénk közszeretetben álló alispánját, mint a „Vármegyei Tűzoltó-Szövetség“ egyik megalapítóját. Parragh ügyvéd (Tamási) Dunaföldvár városára ürítő poharát, azután Tóry szólott ismét, hogy Bőd át éltesse. Bubreg káp­lán a legénységet élteti, mig Lőwy, simontornyai parancsnok Re it tér egészségére iszik. Pulai vá- rosbiró a tűzoltóságot élteti, dr. Lévai Dezső pe­dig Bodát, mint 23 éves szerkesztőt. Boda a bát­taszéki német zenekart élteti egy zajos tetszést keltő humoros beszédben, majd Schuller, báttaszéki pa­rancsnok s dr. Moldoványi István éltetik Bodát. R á t k a y gyönyörű beszédben élteti a tűzoltói intéz­ményt, mire Tóry válaszolva R á t k a y egészségére űrit poharat. Az ebéd, mely alatt a báttaszéki s szegzárdi tűzoltó — és Márkus Péter kitűnő czi­gány zenekara játszottak, a legkedélyesebb hangu­latban folyt, mig csak a diszgyakorlatra nem adták meg a jelt. A diszgyakorlat. Nagyon rossz szokás a tűzoltó-ünnepélyek al­kalmával közvetlen az ebéd után diszgyakorlatokat tartani ; mert ilyenkor az emberi test nagyobb és rendkívüli mozgásra majdnem képtelen. Ennek da­czára a dunaföldvári tűzoltók diszgyakorlata, mely délután 4 órakor vette kezdetét, igen jól sikerült. A diszgyakorlat közönséges iskolai gyakorlatok bemu­tatásával vette kezdetét, mely három szivattyúnak és a szerkocsinak mikénti fel- és leszereléséből állott. Az ily gyakorlatok bemutatása a néző laikus közön­ségre unalmas lehet, de a jelenlevő szakértő tűzol­tók meggyőződtek arról, hogy a dunaföldvári bajtár­sak az iskolázást is jól értik. Ezután következett a diszgyakorlatnak legérdekesebb része: a képzelt tűz helyéhez való kirohanás és a tűz lokalizálása. A ro­ham több pontból indul tj; szerencse, hogy a szűk térségen annyi fogattal baj nem történt. Az összes gépek csakhamar mozgásba hozattak, a viz ömlött az égő házra. A védekezés bemutatása igen jól si­került. A diszgyakorlat végével az összes egyletek jelzőtábláit fehórruhás kisasszonyok, Dunaföldvár leg­szebb lányai, koszoruzták meg. Ezt megelőzőleg Rendesy Adrienne k. a. gyönyörű nemzetiszinü szalagos rózsacsokrot nyújtott át Boda Vilmos szö­vetségi alelnöknek a dunaföldvári hölgyek nevében. Ezután a dunaföldvári tűzoltók állottak fel, kikhez Boda Vilmos szép beszédet intézett, egyúttal saját­kezűig tűzte fel a szolgálati érmeket. Ilyen kitün­tetésben részesültek: P a n e k József, főkürtös és Ughi András, szerfelügyelő; mindkettő a 15 éves szolgálat után járó aranyérmet kapták. Tiz éves szolgálati ezüst érmet kapott: Bencze Sándor szi­vattyús, Pollon János, rendőr, Funták Sándor szivattyús, Schön József szív. s.-tiszt, Udvardy József, szív. s.-tiszt és Kustár Mihály rendőr. Az öt éves szolgálati bronzérmet a következők nyer­ték el: Kovács József és B o g n á r István szivaty- tyusok, Jendrolovits Lajos, m. segéd-tiszt, „dr. Schützenberger Endre, egyleti orvos s Berky I. egyleti titkár. Az ünnepélynek ezt a pontját az összes tűzoltók díszes felvonulása követte. A disz­gyakorlat, melyet körülbelül 5000 ember nézett vé­gig, kitünően sikerült s újabb babérral díszíti a föld­vári tüzóltóság érdemeinek koszorúját. A tánczestély. Este a vidékiek tiszteletére a földvári tűzoltók fényes balt rendeztek az „Egyenlősógi Kör“ dísztermében. Soha bálban még annyi szép lány együtt nem volt, mint most a tűzoltók tiszteletére. Hiába, a sok aranyos uniformis nem téveszti el ha­tását sohasem. Az első négyest 140 pár tánczolta. Reggel hat órakor még javában ujráztak a derék báttaszéki tűzoltó zenekarnak. Ilyen bál esett meg Földvárott a tűzoltók tiszteletére. * Kiváló elismerés és köszönet az ünnepély fé­nyes sikeréért R e i 11 e r József, dunaföldvári főpa­rancsnoknak, az egylet egész tisztikarának (különö­sen Beker és Kuncz parancsnokoknak) és az egész legénységnek. A vidékiek valóban kellemes emlékekkel tá­voztak Dunaföldvárról. Megyei közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága fo­lyó hó 14-én tartotta meg ez évi nyári rendes köz­gyűlését gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt. A közgyűlés iránt nem valami nagy érneklő- dóst tanúsítottak a bizottsági tagok, mert csak ke­vesen jelentek meg. A gyűlés lefolyása gyors tem­póban haladt, menten minden szenvedélyes vitától, a mi pedig már-már meghonosodni kezdett várme­gyénk gyülóstermóben. Csak itt-ott történtek felszó­lalások, melyek azonban semmit sem változtattak [ a dolgokon, a mennyiben a közgyűlés mindenben elfogadta az állandó választmány határozatait. Gróf Széchenyi Sándor főispán délelőtt 10 óra­kor nyitotta meg a közgyűlést s megnyitó beszédé­ben őszinte részvéttel emlékezett meg Fejős Imre volt megyei t. b. főszámvevő, takarékpénztári vezér­igazgató és Mihó György szegzárd-újvárosi plébános, megyebizottsági tag haláláról. Fejős Imre — úgy­mond — mint alszámveő, később pedig t. b. főszám­vevő hivatalos működésében, úgy szintén a magán életben is nagy ügybuzgóságot fejtett ki s ezáltal nevét mindenki előtt tiszteltté tévé, halálát méltán őszinte részvéttel említi. Mihó György, szegzárd-ujvá- rosi esperes-plébános váratlan halála megdöbbentő- leg hatott, kit úgy a magán, mint a közéletben mindenki tisztelt és becsült s kinek emléke örökké élni fog a szegények között, azért róla kegyelettel megemlékezni szomorú kötelesség. A közhelyesléssel fogadott elnöki enuncziáczió után Madarász Elemér főjegyző egész terjedelmében felolvasta az alispán időszaki jelentését, mely lapunk más helyén található. A közigazgatási bizottságnak a folyó 1894-ik évi I. felére vonatkozó jelentése, valamint számon- kórő székről, úgyszintén az időközi pánztári vizsgá­latokról felvett jegyzőkönyvnek felolvasása és tudó- másvétele után gróf Festetics Andor földmivelésügyi miniszter leirata olvastatott, melyben miniszterré történt kineveztetésót tudatja a megye közönségével. — A leirat tudomásul vétetvén, határoztatott, hogy a miniszterhez üdvözlő-irat küldessék. Gróf Bethlen András volt földmivelésügyi mi­niszter meleghangú leiratban búcsúzott el a törvény­hatóságtól, ki a megye fejlődő közgazdasága iránt mindenkor érdeklődéssel viseltetett. Gróf Gsáhy Albin volt vallás- és közoktatásügyi miniszter megköszönte a törvényhatóság által hozzá intézett bucsu-iratot, mit a közgyűlés éljenzéssel fo­gadott. Az igazoló választmányba tarnói Csontos Jenő, az állandó választmányba Haidehher Béla dr., a községi jegyzői nyugdij-alapra felügyelő választmányba Dőry Andor, a Lymburg-Styrum gróf- és grófnő-féle ala­pítványokra felügyelő választmányba Wosinszhy Mór, a fillokszera bizottságba pedig Tóth Károly és Hai­dehher Béla dr. választattak meg. A szegzárdi Ferencz-közkórházra felügyelő vá­lasztmány elnökévé Mihó György elhalálozása folytán Wosinszhy Mór lön megválasztva. A kereskedelemügyi miniszter leiratában tu­datta a megye közönségével, hogy a baja-báttaszőki h. é. vasút segélyezése tárgyában hozott közgyűlési határozatot jóváhagyta. A kereskedelemügyi miniszter jóváhagyta továbbá a győr-Veszprém-dombóvár h. ő. vasút segélyezése tárgyában múlt évi 661. szám alatt hozott újabb közgyűlési határozatot is azzal, hogy az engedélye­sek október 14-ig igazolni tartoznak, miszerint az engedélyezési tárgyalás befejeztetett ős a kaucziót letették, továbbá 1895. évi január 14-ig tartoznak igazolni, hogy a vasúti munkákat megkezdették. E

Next

/
Thumbnails
Contents