Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1894-07-29 / 31. szám

4 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (33. sz.) 1894 augusztus 12. — Nem szeretted fiadat, sem engemet nem szeretsz, különben nem volnál képes ilyet mondani. Az ür köztük mindig nagyobb lett és a vége is csak az lett, hogy Mariska elvált Jóbtól és elment egy ügyvédhez feleségül. Ő pedig csak azt mondá: Legyen meg az ő akarata, hanem — tévé hozzá — az én akaratom is és evvel fogta forgópisztolyát és — nem lőtte magát agyon, hanem másodszor is megnősült. Elvett egy szegény kaczór leányt, ki szerette a nagy dámát adni és a zajos mulatságokat. — Legyen meg ennek is az akarata — mondá. Ha az Isten nem akarta az én boldogságomat, hát legyen meg az 0 akarata is. Mulattak, dőzsöltek, nap-nap után, az asszony még jobban mint az ura. Tetszett neki ez a nagyúri passzió. Bálok, soárék, theaestélyek, vadászatok és más eféle nagyúri mulatságok követték egymást és mire a 3-ik évben már nem volt sok vagyon, a köl­csön, az adósság kezdte orgiáit ünnepelni. Az 5-ik esztendőben „se pénz, se posztó“ nem volt már. A birtok el lett kótyavetyélve, az asszony ott hagyta urát, ő pedig azt mondá: legyen meg az ő akarata is. Lett belőle Írnok. Irnokoskodott, mig a halál ki nem verte a pennát kezéből. Legutolsó szava is ez volt: „Legyen meg az Ő akarata“ és evvel le­csukta örökre szemeit. Piccolo. ________TÖVISE K._______ Du naföldvár. — Tolnai ethnografia szerint. — Irta: PASKUSZ EMIL (Előre kijelentem, hogy ezen földtani ismerte­tésemnek, az unalmon kivül azon sajátsága is meg van, hogy a népiskolák használatára nem egészen alkalmatos.) A gyönyörűséges gargonólet unalmát fülig élvezve, családias szórakozás után vágyódva, útra kelt mintegy negyven tagú karaván (tevék nélkül) Dunaföld várra. Mely sokáig haladt peronosporás homok, do­hány-, paprika- és sültkukoriczaföldek között, miglen a 47-ik szélességi és 36-ik hosszúsági fok alatt felfedezett egy várost. A sűrűn kandikáló kiváncsiak­ból következetesen megállapították, hogy az: Paks. Továbbá konstatálták, hogy a karavánnak négy tagja van még életben. De akik a kellő ' reggelik beszedése után el valának szánva az utat (két kocsin) folytatni. Ennyi bátorságot respektálva, a paksi részvét- téglagyár sóhajhidja nem szakadt nyakukba; és a feltámadt szél, mely a sirocconál valamivel gyengébb volt, sem sodorta őket a kömlődi Duna tökéletesen ismeretlen örvényeibe, épkézláb engedve őket jutni a bölcskei fensikra. Melynek jól ápolt útja állítólag arról hires, hogy ott emberemlékezet óta nem ta­lálkozott még utas egy szembejövő kocsival, vagy házzal, sőt még egy kukoricza kunyhóval sem; hogy tehát az egyhangú vidék búskomorságba ne ejtse a karavánt, a „Dunáru’ fújj á szél“ czimü operarósz- letet élvezték. (Csakhogy nem zenében, hanem gya­korlatilag). A műélvezet azonban nem volt kielégítő (pe­dig egész nap fájt a fejem tőle) és a barátságosan bólintgató napraforgókat leszámítva, ez a sok: ami mind föld, igen unalmasnak találtatott, ügy, hogy örömmel pislogtunk megyénk nagyvárosa, Földvárnak szőleiből kibontakozni nem akaró házai után. De hiába, mert a közelből kitűnt, hogy e^ek sem egye­bek, mint — föld. Föld azoknak minden oldaluk, csakhogy nem terem gyepet, mint a komáromi várfal, hanem fe- fehérre van meszelve. A kéménye semmiből van, a teteje állítólag nincsen földből, de a kerítése föld­ből van. Élek a gyanúval, hogy azokon élénk retek- kulturát űznek. Az indóháznál nem várt bennünket 12 fehérbe öltözött hajdú rózsafüzérekkel, azért, mert tudvale­vőleg a Saharában ős Földváron nincsen vasút, az­után még más okokból sem. Hanem a társaság mér­nök tagja élénken hallotta (lelki füleivel) a taraczk- ; lövéseket és teljesen méltányoljuk azon alapos oko­kat, melyek Földvár polgármesterét az üdvözléstől visszatartották. Kárpótolt azonban mindenért, megyénk legszí­vesebb házigazdája W. József, ki oly szívesen látja vendégeit, hogy valószínű, miszerint kizárólag csak házigazdászattal foglalkozik, mert nékünk szen­telte minden idejét és gondolatát. Egy házigazda csak akkor emelkedhetik a szeretetreméltóság magaslatára, ha oly kedves a háznépe, mint az övé. Kiknek köszönhetjük, hogy felejthetlen emlőket hoztunk magunkkal, melyre él­vezet visszagondolni, noha fáj, hogy nem lehet a valóságban megújítani. Ott a szijkemény agglegény szivek is hálás gimnazistává változnak át, hol az anyós is olyan jó lőlek, hogy a veje csókolásig szereti. Ki maga olyan kedélyes ember és fiskális, hogy a kliensei is rózsa­színű szerelmes leveleket Írogatnak neki. Csoda-e, ha bebizonyítja, hogy a házasság nem öli, hanem növeli a szerelmet. Ami különben nem az ő érdeme, hanem a feleségéé. Hol egy fekete szemű szép lánynak Aranka a neve, rendesen gyúlékony a szomszója, kire ő egy rózsabimbót, egy forró kézszoritást, egy még forróbb szempillantást pazarol. Mire ez persze boldogabb fajta embernek tartja magát, egész — reggelig. Mert ekkor egyszerre négyen dicsekszenek egymás­nak az ártatlan kegyekkel, ami aztán lehűti a gyú­lékony szomszédokat. Ugyanott még egy kőkszemü, Aranka nevű, bájos nagyvilági hölgy is létezik. Sötét szőka hajjal, hosszú fekete bársony pillákkal: ki a legkönnyedebb tánczosnő, a csárdásnál fáradhatlan. Szabad óráiban iskolába jár, rövid szoknyát hord és szereti a — körtét. Mindazonáltal van ott még más nevezetesség is, ugyan annólkül Dunaföldvár csak épen olyan Föld­vár, mint akármelyik másik Földvár, csakhogy ott akkora rakásokká tolultak össze a földek, hogy szinte hegyeket képeznek. Yan neki egy csonka ős több egész tornya; az előbbinek sötét börtön czelláiban kémes török rab- lánczokat és csontvázakat keresve, hasznos mosó­konyhát, fáskamrát és spájzot találtunk. Van egy szabad kikötője; a mennyiben' ott a tengeri hajók sohasem fizetnek vámot. Egy hajógyára, melyet át­helyeztek Budapestre. Egy pompás kasinója, mely házon kivül tartja szép kerjőt. Egy kolostora, mely­ben nem apáczák laknak. Egy szerb temploma, hi vők' nélkül, ellenben Ghyka kerczeg földalatti mauzóleumával. Egy református templom, melynek tornyáról egy gólya határozottan lenézett bennünket. Két szabad fürdője, melyeknél tengeri fürdők min­tájára, a hölgyek és urak láthatják egymást, csakhogy egyik félnek, e czélból a dunaparti hegyre kell mászni. Van továbbá egy főgimnáziuma, melyet meg­alkotni fognak. Miért is a piaczról, — mint hitele­sen értesültem — már is száműzték a vizhordó sza­marakat. A nagyduna melletti „kismanna* czimzetü kert­ben éjjel igen jó hüs dunai levegőben, végre azt ta­pasztaltuk önmagunkon, hogy az emberek Föld­váron fölötte sokat isznak. De azért Lévai doktor és én jelesül bizonyítottuk,-hogy két dudás egy gyé­kényen is megfér. Ugyanis neki a nagy tosztozó széles jó kedvében legkisebb kívánsága az volt, hogy a tolnai kaszárnyát bontsák le ős újra építsék azon alapos indokból, hogy Benedicty huzamosabban ma­radjon köztünk. Amit helyesléssel megszavaztunk, de még mielőtt a vármegye elő terjeszteni időnk lett volna, érkezett az éjjeli hajóval egy másik ki­ránduló csoport, kik igen fázhattak, mert azonnal megszállták a nyári kert hermeticze csukott táncz- termét, a nekünk játszó czigányokat és bennünket olyan kellemetes bájpillantásokkal illettek, hogy a czigányok tökéletesen elbájolva a terembe lódultak. Nekünk azonban az orvos nem rendelt záros határ­időn belül nem veendő gőzfürdőt, tehát a kitartó bájjolás daczára sem követtük őket, hanem megelé­gedtünk másik — czigánynyal. . Hogy a csonkatorony ezalatt mit csinált, azt nem tudom, de az Aranka csárdása emlőkénél igen jól éreztem magam, még a reggeli álomba döczögtető kocsiban is. KÜLÖNFÉLÉK. _____ — Alispánunk főispánsága. Már három hét óta folgalkozik Tolnavármegye közönsége a nagy hord­erejű változással, mely általánosan elterjedt, egyene­sen a belügyminisztériumból eredő hírek szerint oly módon következett volna be, hogy Simont sits Béla alispánunk Csöng rádvár megye fő­ispánjává neveztetett volna ki. Mint biztos forrásból értesülünk, ezen kinevezés nem fog bekö­vetkezni. Tolnavármegye közönsége bizonyára vegyes érzelmekkel fogja e meglepő fordulatot fo­gadni, mert a mily mértékben örül annak, hogy a vármegyének oly kipróbált ereje továbbra is rendel­kezésre fog állani, oly mértékben kellemetlenül érinti, hogy a megérdemelt kitüntetés nem lesz osz­tályrésze azon tisztviselőnek,ki arra teljes hivatott- sággal bir. — Főgimnáziumunk ügye. Simontsits Béla alis­pán ur, mint a Szegzárdon engedélyezett főgimná­zium létesítése czóljából alakult végrehajtó-bizottság elnöke, báró Eötvös Loránd vallás- ős közoktatás- ügyi miniszter urnái kihallgatáson volt, hogy az építési költség mi módon leendő fedezése tárgyában tájékoztassa. A miniszter ur teljesen osztja azon felfogást, hogy az előre nen látott költség nem ter­helheti Szegzárd községét s nem idegenkedik annak saját költségvetésében való fedezésétől. Nincs tehát semmi ok aggodalomra s a legjobb reményekkel nézhetünk a jövőbe. — Plébános jelöltek. Mikó György halálával megüresedett szegzárd-ujvárosi plébániára kőt ko­moly jelölt van szemelve, egyik R a z g h a Lajos je­lenlegi adminisztrátor, a másik Újvári Géza püspöki titkár. Mint halljuk Razgha érdekében kérvény fog beadatni, melyet küldöttség nyújt át a pécsi püs­pöknek. — A bátai uj plébános. A bátai plébániára a vallás- és közoktatási m. kir. miniszter S z a 1 c z e r Sándor, ez ideig baari plébánost mutatta be a me­gyés püspöknek beavatás és bevezetés végett. — A szegzárd-báttaszéki vasút közigazgatási bejárása a jövő- héten lesz. Mint halljuk a töltési munkálatokhoz már kora tavaszszal hozzáfognak. — Előképek, társasvacsora, tánczestély. Az „Egyesült szegzárd-tolnamegyei nőegy­let“ folyó évi szeptember hó 8-án este 8 Órakor, a szegzárdi búcsú napján, előképekkel, társas­vacsorával ős tánczestőlylyel összekötött nagy vigalmat rendez, melyre az előkészületek már megtétették. Egy hjlgybizottság vette kezében a rendezést, mely már maga elég garanczia arra nézve, hogy a tervezet mulattság sikere eleve biztosítva legyen. Különösen az élőképek rendezése körül vesz­nek maguknak kiváló fáradságot, hogy különösen a „Boldogság álma“, — melyben vagy húszán vesznek részt, — pompás összeállítása, gyönyörű harmonikus keretet adjon a díszes kép ensenble- jének. Szóval olyan mulatságot rendez a publikum­nak, mely még Szegzárdon nem volt. így már eleve is felhívjuk a nagy közönség kiváló figyelmét e ki­tűnőnek ígérkező elegyes, fényes mulatságra, mely ifjúnak, öregnek egyaránt érdekesnek Ígérkezik. — Helyszíni vizsgálat befejezése Ú-Dombovárott. Mint megnyugvással értesülünk, az Ó-Dombovár köz­ségben elrendelt helyszíni vizsgálat a község 1893. évi zárszámadásának teljes rendezésével sikeresen befejeztetett. Nagyobb mérvű mulasztás sem a jegy­zőket, sem pedig az elöljáróság többi tagjait nem terhelte, mert csupán arról volt szó, hogy egyes külön kezelt számadások egy egésszé olvasztassanak s ekként a községi vagyonkezelés áttekinthetősége megköny- nyittesék. Sietünk ezen sorokkal megnyugtatni mind­azokat, a kik múltkori közleményünkből kifolyólag tévesen nagyobbmóretü szabálytalanságokra követ­keztettek. — Eljegyzés. D u k e s z Sándor komáromi ke­reskedő, eljegyezte Wolf Sárika kisasszonyt Szeg­zárdon. — Uj temető» A felsővárosi temető tultömöttsóge folytán elérkezett az idő az uj temető megnyitására is, mely a város felső végén a tolnai országút mel­lett fekszik. Komáromy Gyula községi orvos a temető megnyitására vonatkozó javaslatát már be is adta a község elöljáróságához. — A „Tolnamegyei Községi és Körjegyzők Egy­leted létesítendő „Országos község-jegyzői árvaház“ javára Bonyhádon, a kaszinói kertben Garay Ferencz zenekarának közreműködésével 1894. évi augusztus hó 19-én zártkörű tácczmulatságot rendez. Belépti- dij: Szemólyjegy 1 frt. Családjegy 2 frt 50 kr. Kez­dete délután 5 órakor. Felülfizetések köszönettel fo­gadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. A bonyhádi vasútállomásnál a vonat délutáni és esteli érkezésekor fogatok állnak rendelkezésre. Ételről ős italról, úgy kedvezőtlen idő esetén fedett helyiségről gondos­kodva van. — A kutyatanyánál. Mai napon 30 család rándul ki mulatságra a kutyatanyához. A rendezőség figyelmezteti a meghívottakat, hogy tárczáikat ma­gokkal hozzák, de nem — üresen.

Next

/
Thumbnails
Contents