Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1894-07-15 / 29. szám

1894. julius 15. 5 TOLNAMEGYEr KÖZLÖNY (29. sz,) igazgatónak és a tanári karnak teljes elismerését és köszönetét fejezte ki, hangsúlyozván, hogy a jövő év is meghozza az intézethez kötött reményeket. Ezen remény teljesülése úgyszólván biztosítva van az igazgatóság tapintatossága és az összes tanári kar nemes ős komoly felfogása által. A városi atyák meggyőződvén ezen intézet életrevalóságáról, már is megszavazták azon szükséges összeget, mely az iskola- épület belső átalakításához és czélszerü kibővítéséhez szükségeltetik; elhatároztatott, hogy a munka a szünidő alatt befejeztessók. Igaz, hogy mindez áldo­zatot igényel; de ha a jövő polgári élet fejlesztését ős ha továbbá más városok áldozatkészségét tekin­tetbe vesszük; nem lehet sajnálni a ráfordított költséget, melyet a jövő nemzedék javára fordítunk. Ez fogja a most elvétett mag gyümölcsét élvezni; de áldani is fogja őseit, a kik feltudták fogni a kor követelményeit. — Eltűnt adóhivatali ellenőr. Horvát Pál szegzárdi klr. adóhivatali ellenőr, aki már hónapok óta nagyfokú idegbajban szenved, a múlt vasárnap nejével Bpestre utazott, hogy innét meg Kneip páter­hez utazzanak. Pár napot a fővárosban a Batér- falvi hidegvíz gyógyintézetben töltöttek s midőn a napokban nejével oda akart ismét menni — mint a „Magyarország“ irja — az „Egyetem“-terőn neje mellől hirtelen eltűnt s azóta, daczára a rendőri körözésnek, feltalálható nem volt. — „Tolnai ifjúság“ Tolnán, 1894. julius hó 14-én a sörcsarnokban a „Kossuth-szobor“ alapjára zártkörű tánczmulatságot rendez. Geiger Károly, elnök. Bog­nár Lajos, Fugerth Frigyes, Frőlich Flóris, Gauzer László, Hermann Frigyes, Molnár Dezső, Molnár Sán­dor, Parti Ödön, Popovics Jenő, Sáaghy Gyula, Schulz Gusztáv, Steindl Gyula, Szikora Béla, Tenzlinger I. Wittinger K. rendezők. Személy-jegy 60 kr, csa­lád-jegy 2 frt. Felülfizetések kösöuettel fogadtatnak s hirlapilag nyugtáfctatnak. Kezdete 8 órakor. Kedve­zőtlen idő esetén 21-ón tartják meg a tánczmulatságot. — Az idei selyemtenyésztés eredménye. Már hetek óta foly a termelt selyemgubók beváltása az ország több városában felállított beváltóállomásokon s valószínű, hogy a beváltás néhány nap múlva tel­jesen be is* lesz fejezve. Az eredmény — mint hall­juk — nem teljesen kielégítő, mert a beváltott gu- bók minősége gyenge, nem igen alkalmas petekószi- tősre. Az idei termés mennyisége 1,120,000 kgr-ra tehető, tehát jóval több, mint a múlt évi termés. Kétségtelen, hogy a silány gubótermés a kedvezőtlen időjárásnak ős a szederfaállomány elégtelenségének következménye. Elszomorító tény, hogy mig Bezerédy Pál miniszteri meghatalmazott mindent elkövet a selyemtenyésztés ér­dekében, addig vannak megyénkben egyes főurak, kik uradalmaikban kivágatják a szedrfákatcsakazért, hogycselődjeiket elvonják a selyemtenyésztéstől. — Bonyhádi vásár. A kereskedelmi miniszter megengedte, hogy B o n y h á d községben a hetenkint tartatni szokott heti vásáron márczius elejétől októ­ber végéig állatfelhajtás eszközöltessék. — Egy kis vizzuhany. Már említettük egy al­kalommal azt a rossz szokást, hogy Szegzárdon reg- gelenkint, különösen a főutczában a „szobaczi- czusok“-semmire ős senkire sem ügyelve, tiszto­gatás közben a sétálók fejére rázzák portörlőik tar­talmát. Ha azután'valaki ezért szót emel, még nekik áll feljebb s boszantásul rendesen az illetőt jól ki is kaczag- ják. Múlt vasárnap délután egy kis változtatásul a B a- bits-fóle ház egyik ablakából nem port, hanem lehűtésül egy hatalmas korsó friss vizet öntöttek az éppen arra sétáló kőt úri ember nyakába. Ezen eljárás megtorlását ajánljuk a hatóság figyelmébe. — Ipari mnnkások baleset ellenni védelme. Tapasztalván, hogy az érdekelt iparosok a már életbe lépett „az ipari és gyári alkalmazottak baleset elleni védelméről“ szóló törvény s ezt végrehajtó rendelet határozmányai felől nagy részben tájékozatlanok, a , törvény ős rendelet főbb rendelkezéseit a követke­zőkben közöljük: A munkaadó 100 írtig terjedhető pénzbüntetés terhe alatt kö eles ipartelepén mindazt létesíteni és fentartani, ami az alkalmazottak életé­nek, testi épségének biztosítása érdekében szükséges, nevezetesen: leesés, tárgyak lehullása ellen védő készüléket alkalmazni, beesés ellen a mélyedéseket bekeríteni, a tartályokat befedni, hajtó és fogaske­rekeket korláttal ellátni, körfűrészeken, gyalu, köszö­rülő stb. gépeken védő készüléket alkalmazni, hajtó­szíjak gondos kezeléséről, gáz- és kőolaj-lámpák biztos elhelyezéséről gondoskodni, tüzoltó-kőszülóke- ket használható állapotban tartani, a műhelyeket kellően szellőztetni, világítani, az első segélynyújtásra szükséges, köt- és gyógyszereket készletben tar­tani stb. Az iparhatóság köteles a törvény életbe­léptétől számított 4 hónap alatt vagyis folyó évi julius 31-ig az összes gyárakat megvizsgálni s sze­mélyesen meggyőződni arról, hogy a védelmi intéz­kedések a törvénynek megfelelően foganatosítva lettek-e? Ezenkívül az „Igazolvány“-nyal ellátott kir. iparfelügyelő óvenkint legalább egyszer a gyá­rakat váralanul megvizsgálja, a gyárvizsgálatokról jegyzőkönyvet vesz fel, melyben kiterjeszkedik a termelési adatokra, a gyár berendezésére, munkabérre § különösen arra, hogy a baleset elleni biztosításról, betegsegélyzésről szóló törvény s az ipartörvóny határozmányai végre vannak-e pontosan hajtva? A munkaadó köteles 50 frt pénzbírság terhe alatt min­den ipartelepén előfordult balesetet 48 óra alatt az iparfelügyelőnek (kereskedelemügyi minisztérium) be­jelenteni, mely czólra a bejelentési lapok az ipar- ftlügyelőtői díjmentesen kaphatók. Azon munkaadó ki a baleset elleni védelmi intézkedéseket nem foga­natosítja, ha az ipartelepén előfordult baleset sérü­léssel jár, vagy ki az iparhatóság védelmi intézke­dések megtételére irányuló rendeletét nem teljesiti vagy annak ellenszegül: 300 írtig terjedhető pénz­büntetéssel sujtatik. — Rosszul végződött déli álom. Csaknem elvi­selhetetlen már a hőség s boldog az, ki idejével szabadon rendelkezve, akkor hajthatja le fejőt édes nyugalomra, a mikor a tikkasztó meleg okozta ál­mosság már-már lezárja szemét. Egy árvamegyei atyafi is, ki mély bariton hangon szokta kiabálni: „drótozni, drótozni“, a nagy hőség, meg talán a pálinka, no meg a tepsik és egérfogók súlya alatt elálmosodott s ebbéli emberi gyengesége épen a sét-patakon átvonuló mgy-utczai vashid közelében érte el. Nem is ment tovább, pár pillanatnyi hely­színi szemle után egy, épen a patak partján levő akáczfa alá lépett s portékáját feje alá téve édes- deden elkezdett nyugodni. De nem csak pihenése, álma is édes lehetett, bizonyává hegyes-völgyes szép hazája, aztán meg az otthon hagyott rég nem, látott asszony juthatott eszől kezdett mosolyogni, de az is mosolyt ajka körül szép számba csiklandozásai okozták. D.e higyjük karjai — mintha valami ^kedves leá_, __________0 öle lni — felemelkednek s e pillanatban ő is fordul egyet s a másik pillanatban pedig, mint valami alpesi láva gurul alá a patak feneke felé s a honnét révedező szemekkel pislogott a parton maradt tepsik ős egérfogók sokaságára. Morál; az asszonyról még álmodni is veszélylyel jár. — Nagy zivatar és villámcsapás Báttaszék felett és vidékén múlt szerdán délután 6 órakor óriási zivatar tört ki s egyik villám a másikat érte. Majd teljes erejével kitört a nyári zivatar* és a vil­lám belecsapott Leitzinger Ferencz házába, de szerencsére nagyobb bajt nem okozott. A villám ugyanis a kéményen keresztül behatolt a szobába, — hol a háziasszony éppen karján tartotta kis gyer­mekét — ős a falon körül futva, az ablakon keresz­tül eltűnt! — Nagy szerencsétlenség. Szegzárdon az úgy­nevezett bödői közben folyó hó 11-őn délelőtt nagy szerencsétlenség történt, mely könnyen végzetessé is válhatott volna. Az eset a következő: Kovács Ádámnó az említett napon a bödői közben kocsival haladt s egyszerre a lovak valamitől megijedve, a kocsit Kovácsnőval együtt a 15—20 méter mély árokba döntötték. Az asszony össze-vissza zúzta ma­gát, de sebei nem életveszélyesek. A szerencsétlen­ségnek kétségtelenül egyik oka az volt, hogy a mélység nincs korlátokkal elkerítve. Tehát jó lesz a veszélyes helyet mielőbb bekeríteni, nehogy a sze­rencsétlenség ismétlődjék. — A Sárvízbe fűlt. Múlt vasárnap délután Ta­kács István palánk-pusztai kocsis 7 éves Juliska leánya több társával a parthoz kötött ladikban ját­szott s e közben a Sárvízbe bukott és nyomtalanul eltűnt. Holttestét sikerült másnap kihilászni s teme­tése hétfőn délután ment végbe az újvárosból, hova koporsót beszállították. — Érettlen suhanczok. A vasúthoz vezető ut kis hídja alatt minden vasárnap érettlen suhanczok tanyáznak, kik oly szemérmetsértő dolgot miveinek a sétálók szeme láttára, hogy arra kötelességünknek tartjuk felhívni a községi rendőrség éber figyelmét. — Lopás. Lengyelen folyó hó 5-én éjjel Posch Lőrincz mészárosnak jégverméből még máig is isme­retlen tettes mintegy 20 kiló marhahúst elvitt. K Ő Z GAZDA S Á G. ____ Bu dapesti gyümölcsészeti tanfolyam. Közli: BQZSOLIK FERENCZ. (Folytatás.) ügy álltunk kedves tanárunk körül s annyit tudtunk felelni a fametszésről, mint az uj 6 éves tanoncz, kit szülői a tanító elő állítanak s kit tanítója a helyett, hogy nevét, szülői ős test­vérei nevét kérdezné, legelőször is a phyzikából vagy földrajzból kérdezne, holott még a nevét sem tudja kigagyogni. Ekkor nyillottak csak fel szemeink s ekkor láttuk csak, hogy talmi gyümölcsőszek va­gyunk, a kik nem hogy a fát gyümölcsözővé, hanem ellenkezőleg idomítjuk, mert a metszésnél mindig a gyümölcsrügyeket metszettük le. De el is oszlott a bodor, illatos szivarfüst felleg s sompolyogva, mint a megbotozott eb, mentünk kedves tanárunk után. A gyümölcsfák idomitása és metszésétől oly távol állunk, mint Makó Jeruzsálemtől. A gyümölcsfa nevelés, idomitás és metszésében oly nagy a kü­lönbség, hogy azt csak az magyarázhatja meg, a ki ily tanfolyamon részt vett, vagy a ki valamely gyü- mülcsőszeti kőpezdóben vagy szakiskolában a pomo- logiát szakszerűen megtanulta. Czőlja ilyen rövid tanfolyamnak, hogy a fiata­labb és a fatenyésztés iránt érdeklődő tanítók a faiskola kezelése ős gyümöcsfatenyősztősben úgy el­méletileg, mint gyakorlatilag szakszerűen kiképez- tessenek és hogy a tanfolyamot végzett tanítók kö­zül a községi faiskolákhoz alkalmas járási faiskolai felügyelők legyenek kiszemelhetők. E végett válasz­tatott a szélrózsa minden vidékéről, de leginkább a Kárpátokban levő vidékről több tanító e tanfolyamra. Czőlja továbbá ilyen tanfolyamnak, hogy úgy a gyümölcstermeléssel foglalkozó földbirtokosoknak, mint pedig a magán, uradalmi, egyleti ős községi kertészeknek alkalom adassák arra, hogy a gyü­mölcsfa nemesítés, kezelés és ápolásban kellő útmu­tatást nyerhessenek stb. És továbbá miután a nagymóltóságu földmive­Miután azonban minderre már Damokles kardja nehezedett s már csaknem az összes szőlőink ama iczi-piczi rovar, ama rettegett fillokszera által, mely a föld alatt végzi akna munkálatait, végleg kipusz- titott, belátván a földmivelési miniszter Onagy mél­tósága, .hogy van egy másik fontos és jövedelmező termesztmónyünk, a melylyel kipusztult szőlőinket pótolhatjuk s emellett bort is produkálhatunk és jövedelmező termesztmónyünk a gyümölcstermesztés elodázhatlan, e czólból gyümölcsészeti vándortanárok kikópeztetósót és kisebb-nagyobb területekre való kiküldetését, gyümölcsészeti biztos kinevezését ős a gyümölcsészeti tanfolyamok tartását látta czólsze- rünek. Mindez oly fontos és üdvös intézmény, mely nem szorul dicséretre, de nem helyes ős üdvös azon intézmény, hogy a faiskolák főfelügyeletével nem a miniszteri gyümölcsészeti biztos van megbízva, mivel ez idő szerint a fősuly nem a gyümölcsfa-, hanem az eperfa-tenyősztősre fordittatik! Mindez kitűnik a őszi- tavaszi látogatási ivekből, a hol az eperfákra vonatkozólag 50 kórdőpont ős még vagy egy tuczat utasítás fordul elő, mig a gyümölcsfatenyésztősre csak 7 pontból, azaz kérdésből van némileg emlí­tés téve! Elismerem az eperfa-tenyésztós nagy fontossá­gát is, mely a selyemtenyósztós fejlődésére nólkü- lözhetleD, de hogy e miatt a gyümölcsószet sarokba szorittassék és hátrányt szenvedjen, ellenkezik fö1d- mivelésügyi miniszterünk intézményével, mivel nem csak a népre, de az országra is nagy veszteséget ekozna. A fentebbi s más fontos szempontból kell, hogy a faiskolák ólén egy oly szakavatott egyén álljon, a ki a gyümölcsfa-tenyésztést nem 3- 4-ed fokú gaz­dasági czikknek tekinti, hanem azt elsőrendű ipar­ággá fejleszti, mivel a gyümölcsfa-tenyésztés a mezei gazdaság virága, mely örömmel tölti el a szemet ős szivet s éppen oly gyönyörűvé teszi a vidéket, mint gazdaggá annak lakosait és ez által, hogy a földet, melyen lakunk, széppé, bájolóvá teszi, miveléséhez pedig szeretet-, gyöngédség- ős értelmiséget kíván, neraesitőleg hat az emberek kedélyére stb. stb. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents