Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-07-08 / 28. szám
TOLMEGYEI KÖZLÖNY (28. sz.) — Zárünnepély. A szegzárdi izr. iskolánál f. hó 1-ón délután folyt le a zárünnepóly. A Glück Ella, Grünfeld Dénes IV. osztályú és Müller Regina III. osztályú növendékek által csinosan előadott szaval- mányokat és az egyes számok között az összes növendékek által elénekelt dalokat a közönség nagy tetszéssel hallgatta végig. Majd Pirnitzer Mariska IV. oszt. növendék csinos kis beszédben mondott csinos kis beszédben köszönetét a tantestületnek és áz iskolaszéknek buzgó fáradozásukért. Ezután az érdemdijak kiosztása következvén s ezt megelőzte dr. Ungár Simon rabbi, iskolaszéki elnök a tantestület lankadatlan munkálkodásáról tanúskodó szép eredményt méltatta, melyet a növendékek a szép sikerrel lefolyt vizsgákon bemutattak. Jelentékenyebb jutalmakban részesültek: Glück Ella, Sternfeld Frida, Pirnitzer Mariska, Hollander Dezső, Grünfeld Dénes és Salamon József IV. ősz. növendékek. Utánzásra méltó példaként még felemlítendő, hogy különösen a hittanban magukat kitüntetett növendékek jutalmazására Günz Sándors szegzárdi lakos 10 koronát bocsátott az iskolaszék rendelkezésére. — Népünnep. A szegzárdi önk. tűzoltó-egylet f. évi |u 1 ius hó 15-én, a vámházi kiserdőben pénztára javára népünnepet rendez. Programm :' 1. Délután 2 órakor a városházától a tűzoltóság zenekarával, 50 fehérbe öltözött polgárleány és ugyanannyi lovas-bandérium kíséretében ünnepélyesen kivonul a vámházerdőbe. — 2. Négy órakor a lovasok versenyfuttatása dijazással. — 3. Öt órakor nagy tombolajáték szép nyeremény-tárgyakkal.— 4. Hat órakor a gyermekek kalbász- és fazék-versenye. — 5. Nagy tűzijáték. — 6. Táncz kivilágos kivirradtig. • — Beléptidij: szemólyenkint 30 kr, gyermekjogy 10 kr. — Az ételek és italok kiszolgáltatásáról Moizes Sándor polg. olvasóköri jó- hirnevü vendéglős fog gondoskodni. — Kocsiközledés negyedóránkat a polg. olvasókörtől; viteldij 10 kr, este 10 órán túl 15 kr szemólyenkint. — Kedvezőtlen idő esetén az ünnepély következő vasárnap tar- tatik meg. — Öngyilkos gazda. Szedres községben általá- lános feltűnést keltett S eh á d 1 Mihály jómódú gazda öngyilkossága. A szerencsétlen öngyilkos még este jóízűen megvacsorázott, azután kérte feleségét, hogy nyomogassa meg kissé derekát, mert fájdalmas érzéseket érez egész testében. A hűséges „anyjuk“ az öregnek ezt a kérését teljesitve, mindnyájan aludni tértek. Schádl Mihály az istállóba ment, hol reggelre felakasztva találták. Az öngyilkosság oka ismeretlen. — Legkitűnőbb gyártmányú rumburgi-, irföldi-, , és sziiézilézia vásznak; a hírneves Schroll-féle chif- fonok és crettonok; valódi szepességi- és freiwal- daui fehér- és színes csimvat, damast abroszok, tányérkendök; damast és peluches töuüiközök; úri és hölgy fehérnemüek; ágy- és asztalterítők; csipke- és szövött függönyök; futó- és pamlagszőnyegek; piquet-, tricot- és letüzött paplanok rendkivüli nagy választékban mérsékelt gyári árak mellett kaphatók Pirnitzer József és fiai áruházában Szegzárdon, Garay- tér és Széchényi utcza. Ezen ezóg kizárólagos bizományosa a hírneves első bécsi finom-kelengye kiállítási atelier készítményeinek, hol is teljes kelengyék dús választékú mintadarabok után a legolcsóbbra szabott gyári árjegyzékek alapján kiállíttatnak. KÖZGAZDA SÁG. _____ Buda pesti gyümölcsészeti tanfolyam. Közli: BQZS0LIK FERENCZ. Az 1894. évi márczius hó 28-tól április 6-ig tartott gyümölcsészeti tanfolyamról, melyet Angyal Dezső szaktanár és igazgató-helyettes ur vezetett, több kartárs és gyümölcsész felszólításának engedve, bátor vagyok azt egész terjedelmében jegyzeteim szerint azon édes reményben leírni, miszerint ezzel tán némikép szolgálatára lehetek tanulni akaró gyü- mölcsészeinknek és tanulni szerető kartársaimnak. A szakképzettség tisztelt olvasó közönség, n?m úgy terem, mint földből a gomba; de még csak úgy sem hullik az égből, mint az égi manna. Mindent tanulás és gyakorlat által sajátítunk és igy az okszerű gyümölcsészetet is. Ne hidje senki, hogy a midőn valamely gyümölcsfát elültetni, azt visszanyesni, beszemezni vagy beojtani képes, már meglett pomologus. A gyümöl- csészetet nem lehet gyorsan előállítani. A gyümölcsészetet több éven át kell tanulmányozni s csak hosszú prákszis által válik az ember újdonsült gyü- mölcsószszé, ki némileg konyit a dologhoz, de Pamona istenasszony szolgálatába csak akkor szegődhetik mint hadvezér, ha a gyümölcsfa tenyésztésnek minden titkát elsajátitotta. Mindezt pedig vagy rendes, magasabb vinczellér és gyümölcsészeti szakiskolákban, vagy pedig ily gyümölcsészeti tanfolyamokon sajátíthat el. — Furfangos csalók. Veszedelmes csalóbandát tartóztatott le a napokban V á r a d y Ferencz szegzárdi csendőrőrmester Szabó Jó ef csendőrrel és a letartóztatottak most mái ártalmatlanná is vannak téve, a mennyiben átadattak a büntető bíróságnak. Az eset különben a következő: Kovács István és neje Ledniczky Anna feljelentést tettek Vesztei*gombi György, Fóris Péter, Vesz- tér gombi Ferencz, Pósta György szegzárdi és Bévárdy János őcséuyi lakosok ellen, kik Kovács- nétól — azon ürügy alatt — hogy a fogva levő férjét kiszabadítják, 805 frtot csaltak ki. Ugyauis Vesz- tergombi Ferencz, ki együtt volt fogva Kovács Istvánnal, múlt óv okt. 28-án börtönéből kiszabadulván, elment Pósta Györgyhöz és még meghivatta oda Vesztergombi Györgyöt és Bévárdy Jánost is, kiknek azt indítványozta, hogy a vele vizsgálati fogságban volt Kovács István nejétől könnyű szerrel pénzt lehetue kicsalni. Ekkor Kovács nevében egy levelet írtak, melyet Posta György diktált Vesztergombi Ferencz tollába. E levelet azután elvitték Paksra Kovácsáénak, ki férje Írásának vélvén azt, 305 frtot adott át nekik, hogy azzal — mint ők Ígérték — Nagy Sándor budapesti hírneves ügyvéd által kiszabadítanák férjét, ki — úgymond — őket is már megmentette a börtönből. Az igy kicsalt pénzzel azonban a megrögzött csalók nem elégedtek meg, azért később Fór is Pétert felöltöztették úri ruhába ős Kovácsnénak Pakson Nagy Sándor budapesti ügyvéd személyében mutatták be, ki az ügy gyorsabb lebonyolítása végett ismét 500 frtot kórt. A rászedett asszony ezt az összeget is elismervény mellett az ál Nagyságos ügyvéd ur kezeibe lefizette, melyet a csalók maguk közt szépségesen felosztottak. Ezen eset után Kovácsné nehány napra Budapestről levelet kapott, melyben az a bizonyos „Nagyságos“ ügyvéd ur tudtára adja, hogy csak türelemmel legyen még egy ideig, mert ügyét de- czember elseje előtt nem intézheti el. Erre Kovácsné I személyesen Budapestre utazott és itt felkeresve a valódi Nagy Sándor ügyvédet, tőle nagy ámulatára megtudta, hogy csalóknak esetf áldozatul, mert ő az egész dologról nem tud semmit. — Tüzhalál. Szálka, tolnamegyei községben a napokban vigyázatlanság következtében nagy szerencsétlenség történt. Ugyanis Ladnforsz Já- nosné este, midőn már besetótedett, égő gyertyával a padlásra ment, hogy az ott tartott selyemhernyóit megnézze. A gyertya lángja egyszerre meggyujtóttá a házat fedő nádat s a megijedt asszonyt félholtan húzták le hozzátartozói a padlásról, mert a gyorsan terjedő tliz ruhájába is belekapott. A ház teljesen leégett, a vigyázatlan asszonyt pedig égési sebektől borítva, Szegzárdra szállították a Ferencz-közkór- Jiázba, hol iszonyú fájdalmak között meghalt. Nevezett tanfolyamra a folyó évi 14.571. sz. miniszteri rendelettel 28 tanító államköltségen, 3 a vallás- és közoktatásügyi tárcza terhére s ezentúl 7 részint tanító, részint hivatalnok és földbirtokos a saját költségén vétetett fel. Tehát 16 helyett — mint előírva volt — ösz- szesen 37-en lettek felvéve. És mégis 417 pályázó tanító óhajtása maradt teljesithetleuül; mert ez idő szerint több helyen (a Kólozs-Monostorit kivéve, a hol ez évben szintén volt tanfolyam s a hol 29 tanító vett részt) tanfolyamot tartani még nem volt lehetséges és sok hallgatónak, tanulni szerető tanítónak felvétele ily gyakorlati tanfolyamra már kiképzési szempontból sem czélszerü; mert ez elméleti előadást ugyan 100—120 tanító is hallgathatná, de a gyakorlati oktatásnál 15—20-nál többet jól beoktatni egyszerre nem lehetséges. S ezért osztattunk be két csoportra, hogy egyrésze délelőtt, a másik része délután vegyen rész a gyakorlati oktatásban. De a tanulás annyira ösztönözte a jelenvolt s felvett kartársakat, hogy nemcsak a fegyelmi szabályok ellen, mely az intézetben ki volt függesztve, nem vétettek, de mind a két csoport délelőtt is és délután is részt vett a gyakorlati előadáson. Már a 15—20. szám is sok egyszerre, mert ha sorrendben vagy türelmesen köralakban nem állunk, úgy a tűz mellett levők, vagyis a szemesek és a tolakodók melegedtek volna a tanár mellett, mig a hátul levők vagy távol állók csak a szelét hallhatták volna sivitani, de látni csak a kék eget fejünk felett. Hát mind a 37 hallgató vagy még ennél is több! A mi a gyakorlati előadásokat illeti, azok naponkint 6—8 óráig és 10—12 óráig, továbbá délután 3—6 óráig, az elméleti előadás pedig délelőtt 8 órától 10 óráig tartattak. A mesterfogás — s a fő — a gyakorlat. A gyakorlati előadásnál — de különösen a fametszés- nél — úgy meg voltunk lepődve, hogy úgy ál tunk kedves és szelíd modorú tanárunk körül szótalanul s megdermedve, mint a Szodoma és Komorai sóbálvány, mert mi, kik hetykén fenhordoztuk az orrunkat s kik ama égfelé eresztett illatos szivarok bodor füstjei közepet pomologusoknak gondoltuk csak ekkor láttuk, hogy macsban vagyunk s hogy nem tudunk semmit. (folyt, köv.) _____KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL* Fo rttreiben sollt’ man sie Alle ....! Megszívleltem Perler Mátyás kántor-tanitó ms nak hozzám intézett sorait, melyek leköteleznek any- nyival is inkább, mert én régen lemondtam arról hogy Perler ur engem még valaha becses figyelmére és pennája hegyére is méltasson. Minek tulajdonítsam e ritka szerencsét ? Megszívleltem — mint mondám — sorait, de azokból arra a meggyőződésre jutottam, hogy ked- vencz vessző-paripájáról — a szüntelen kenyér-irigység emlegetésről — még máig sem mondott le; pedig 4—5 év alatt csaknem minden kartársának szemére vetette már azt a bizonyos kenyér-irigységet, melynek bölcsője Perler ur fejében ringott. Nem irigylem önnek kenyerét, mert vagy fél évig boldogult elődje idejében ón is ettem és tudom, hogy vannak benne oly falatok, melyeket verejték nélkül ugyan meg nem szerezhet az ember. De hisz amint eddig nem kutattam azt, hogy ön tart-e olyan segédeket a milyent köteles volna, vagy nem, úgy most sem szóltam volna egy szót se, ha Tantos nem ront dühösen ránk az egész tanitókarra és minket helyez vád alá, a miért ön a kántori teendőkről elkésett. Miattam megmaradhat a jeleulegi állapot akár az emberi kor legvégső határáig. Hogy a jövőben ön akar osztályában tanítani és nem fogja segédjére bízni, mert a felettes hatóságok is igy tartják helyesnek, ezt én önnek éppen két évvel ezelőtt megmondtam már, hogy máskép nem is szabad a nyugdij-igőny veszélyeztetése nélkül, de akkor azt válaszolta, hogy csak nem fog segédet tartani a czélból, hogy egész nap sétáljon, ön meg tanítson. Most tehát kiderült, hogy én a törvényt már akkor is jól értelmeztem. De mit fog az uj tanévben segédje tenni, ha lesz ? Ha már ön változtatott is a dijlevélen, azt hiszem, nem lett volna méltóságán aluli, ha ezt a jóváhagyás reményében Pécsett is bejelentette volna. Mi ? Más elbírálás alá esik azon állítása, hogy nekem ehhez semmi közöm, ha felettes hatósága meg van elégedve. Én azt hiszem, hogy ebben egy kis fogalom zavar van. Hányszor fordul elő, hogy valamely község egyes polgára is, vagy többen feljelentést tesznek a jegyző, biró, szolgabiró, adóhivatalnok stb. magasabb és magasabb állású hivatalnok ellen, ha szabálytalanságnak, törvénytelenségnek előbb jönnek nyomára, mint ezek felettes hatósága. Pedig ezek a feljelentő polgárok nem felettes hatóságai azon uraknak, de mint adófizető polgároknak alkotmányunkban gyökerező joguk a kérvényezési jog. Ha ón be tudom már ma bizonyítani, hogy valaki oly törvénytelen cselekedetet gyakorol, mely kárára lehet az általa szolgált ügynek, biz nem várom meg, mig felettes hatósága erre 10—15 év múlva rájön, hanem nyomban jelentést teszek azon jognál fogva, mely Magyarország minden polgárát — tehát a tanítót is megilleti. így méltóztassék ezt érteni s akkor nem állítja, hogy semmi közöm hozzá, mert még nálamnál kisebb emberek is élhetnek óvással a nélkül, hogy a denuncziálás bélyegét rájok lehetne sütni. Ez esetben pedig nemcsakjo- gom, de kötelességem volt a felszólalás, mertTantosáltalprovokálva-1 ettünk rá. Czikkének többi részére nem válaszolok, mert az csupa személyeskedés. Helyre kell azonban igazitanom azon valótlan állítását, mintha én a tolna iskolaszéket a maga egészében en bloc neveztem volna tanító gyűlölőnek. Egész czikkemben — az ön kántoroskodását kivéve — egyes tagokról beszéltem, kiket nem sértettem, de igenis-éltem a visz- szatorlás jogával, mert a tanitókar az okozott sérelmekért még máig sem kapott elégtételt, pedig nyomban írásban kértük és ön is aláírta. Látva azt, hogy ezt is zsebre kell vágnunk, csak ezután fordultam a visszatorláshoz, melyhez pedig mint tolnai polgárnak is van annyi jogom, mint egyes iskolaszéki tag uraknak a sórtegetés- h e z. Én tisztelem minden ember meggyőződését — tehát Perler űrét is, mikor a tolnaiakat kivétel nélkül értelmes, józan, munkás és takarékes embereknek ismeri; de elvárom, hogy adjon helyet az ón meggyőződésemnek is, ha azt állítom, hogy én e szép tulajdonságokat minden tolnai lakosban fel nem találhatom. Különben a vizsgálat alatt bő alkalmunk nyílik néven is megnevezni azon iskolaszéki tag urakat, kikben az említettem tanitógyülölet már csaknem vérré vált. És a jövőben nem is fogjuk szótlanul tűrni a sértéseket, mint eddig, hanem igenis legyen az bárki, ha ok nélkül oly tiszteletlen módon nyilatkozik rólunk, mint mostanáig történt, hát biz azt én nem tűröm. Tudja-e Perler ur azt, hogy már az adóvégrehajtásnál is izgatnak ellenünk egyes emberek, midőn a hátralékos egyénektől azzal veszik el a vánkost, hogy: „ekzekváluunk kell, mert a tanítók nem kaptak fizetést és be akarják a várost perelni.“ Hát azt nem tudná ön, mikor az igazolatlanul mulasztó gyerekek szülei a községházán százával megjelennek, mily éktelen szitkozódást visznek rajtunk véghez? Ezeket az állapotokat is meg lehet-e 1894 julius 8J * E rovat alatt megjelent czikkek díjmentesen közöl? tetnek* a felelőség azonban a beküldőt illeti.
