Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-07-08 / 28. szám
3 precziz játékát, ismét táncz következett. Zavartalanul folyt ezután a mulatság. 7 óra tájt azonban kürtszava hangzott le az „Anna“-völgybe. Sietett mindenki, hogy a grófi-család érkezésénél és fogadtatásánál jelen legyen. A közeledő fogatok robogása mindinkább erősebben hallatszott. Megérkeztek a magas vendégek: özv. gróf Apponyi Rudolfné, gróf Ap- ponyi Sándorné, gróf Apponyi Sándor és vendégei: özv. Döry Zsigmondné, Döry Ilona, Perczel Dezső és Döry Pál. — A gróf többekkel társalgóit, mig a tánczhelyisőgben a mulatság folytatódott. Később pedig a grófi-család és vendégei a szabadban költötték el az estebódet. A tábla-zenét a bonyhádi tüzoltó- és hőgyészi zenekar felváltva adták. A juliális zártkörű volt. A „Lengyeli Önkéntes Tűzoltóság“ saját pénztára javára rendezte. Körülbelül 140 frt folyt be a pénztárnál. A mulató-közönség csak késő éjjel vett búcsút a regényes „Anna“- völgytől. Büszkék lehetünk tehát mi tolnamegyeiek Lengyelre és kedves vidékére. Sokan is felkeresték e helyet, kik nem ismerték, hogy lássák megyénk egyik legszebb tájékát. Ismerek intelligens családokat Szegzárdról és Bonyhádról, kik heteket töltöttek a regényos Lengyelen levegőváltozás végett. Csak ők tudnák megmondani, mily halvány képe leírásom azon vidéknek, hol a természet bölcs Alkotója az ő műveiből megismerhető. Mert termőföld, hegy, völgy, forrás, erdő, fenyvesek elragadó összhangja, sőt Berzsenyi szerint: „harmatcsepp, virágszál hirdeti nagy kezed alkotásit!“ — Euntes vide te! 1894 julius 8. A körorvosok államosítása. A köszégi és körvosok országos egyesülete pe- ticziót intézett a képviselőházhoz, hogy a közegészségügy, különösen pedig a községi és körorvosi intézmény miólőbb államosittassék. A peticziót, melyet aláírások végett előbb országszerte köröztek, valószínűleg a közeli napokban teszik az országház asztalára. A mozgalom feltétlenül helyeslésre méltó, mert az egészségügy manapság meglehetős gyenge lábon áll s a községi és körorvosi intézmény is csak olyan, hogy épen van, de nem sok haszon háramlik ttelőle e községek közegészségügyére. Az államosítással egyidejűleg reformálandó, czélarányosan és okszerűen rendezendő lenne az az intézmény. Manapság még igen kevés községi ős körorvosi állás van rendszeresítve s ezek is oly silányan vannak jutalmazva, hogy' alig vállalkozik rá pályázó, vagy ha akad is orvos, a ki 4—500 forint javadalmazással járó állást elfoglal valamelyik községben, nem igen erőlteti meg magát, hogy a közegészségügy 'érdekében szükséges intézkedéseket lelkiismeretes pontossággal foganatosítsa,' csak akkor megy, ha hívják, csak oda megy, a hova hívják. Ez pedig nem elég az üdvösségre. A községi és körorvosoknak a közsegőszségügyi törvényeket, az ez ügyben kibocsátott miniszteri rendeleteket folytonosan éber figyelemmel kell szem get,, éltem a fővárosban ős vidékén, de sehol sem találtam fel eszményképemet s azt hivém, nem is fogom feltalálni soha. De a csalódás emberi dolog ős én csalódtam, még pedig kellemesen. Talán feltalálta eszményét ? kérdé a leány, csillogó szemekkel nézvén az ifjúra. Zárffy érzelemtől remegő hangon folytatá: igen» feltaláltam s kénytelen vagyok bevallani, mert szeretem őrülten, mint csak ember szerethet: kegyed az! Óhajtaná-e megosztani velem otthonomat, szeretsz-e, akarsz-e nőm lenni ? Ilona tudta, érezte, hogy az ifjú szavai őszinték. A lányka szemeiben sajátos diadalmas kifejezés volt észrevehető, majd mint boszuálló Daemon egyenesedett fél, daczosan hátra vetette fejét, megvető tekintettel nézte végig Zárffyt s aztán halk hangon, de mintegy az irtózat kifejezésével mondá: „ón önt gyűlölöm, megvetem. Távozzék!“ E szavak villámcsapásként hatottak a megsemmisült emberre, ki azt hivó, hogy gonosz álom gyötri. Ilona szóra sem érdemesítvén tovább Zárffyt, Matild ős Sándorhoz csatlakozott, kik egyik kis fenyőcsoport mögül bnkkantak elő, s nemsokára hozzájok őrt az orvos is Eulália kisasszonynyal. Zárffy előtt minden alak mint ködfátyolkóp tűnt elő, forgott vele a világ, minden terve, minden reménye tönkre lett téve egy pár rövid perez alatt s miért?.nem tudta. Mint halálharang hangját hallá, a mint Ilona a társaság felé fordulva, mondá: „kedves gyámatyám! képzelje csak, újságot mondok, Zárffy ur ma utoljára látogatott meg minket, elutazik Bajonrévből.“ E ezélzatosan kiejtett szavak némileg magához előtt tartani i a községeket nemcsak akkor kellene meglátogatni, a mikor baj van s a mikor hívják az | orvost, hanem a bajt megelőzőleg mentül gyakrab- ! ban § elkezdve az orvosi vizsgálódást a határszélen, ki kellene terjeszteni a figyelmet minden közegészségügyi tényezőre s a tapasztalt mulasztások, hiányok nyomban bejelentendők lennének a hatóságnak, így lehetne a megrongált közegészségügyi állapotot ! javítani. De mostanság melyik községi vagy kör- J orvosnak jut eszébe községeit sorba járni, a lakásokat házról-házra nézni, nincsenek-e tultömve, nem ! egészéségtelenek-e, szellőztetik-e rendesen? Melyik ! orvos ad utasításokat a községi elöljáróságnak a felmerülő egyes esetekben, hogy mihez tartsák magukat? Vagy ha éppen van is elvétve egy két eset, l ki ellenőrzi az orvosi utasítások végrehajtását. Ki felelős mindezekért? Senki. Innét van aztán, hogy pusztulunk, veszünk. A nép nem sokat törődik az egészségével, pedig ez a legdrágább kincse. Az Isten el is veheti. Csak nagy ritkán fordul a falusi atyafi orvoshoz, ha fordul is, akkor, a mikor a bajon már nem lehet segíteni. Háziszer, babona, ku- ruzslás, ezek a falusi nép gyógyszerei, gyógymódjai. Az államnak a közegészségügyre több gondot kell fordítani, hiszen az állami jólétnek a közegészség a legfőbb alapja. A községi és körorvosi állások álíamositandók. Az orvosi javadalmazások emelendők. Minden 4—5 községnek legyen orvosa. S tétessék szigorú kötelességévé a közegészség fölött való őrködés. A mihelyt több szigort fejtenek ki ős több erélylyel lépnek fel a községi és körorvosok, mindjárt eleje lesz véve a Dunántúl annak a haza ellen vétő sötét bűnnek, melyet az egy-gyermekes rendszer neve alatt ismerünk s a mely a vármegye több községében s épen a magyarság közt van leginkább elterjedve. Szigorú felügyelet, erélyes fellépés mellett ez a rendszer nem sokáig állhatna fönt. De bár tudjuk a büut s ismerik annak forrását, mégis a hatóság kénytelen a bűnt összetett kezekkel, tétlenül nézni, mert nem áll rendelkezésére megfelelő eszköz és mód, elegendő erő. Majd ha az állam többet áldoz az ország közegészségügyre s lesznek állami községi és körorvosok és minden 4—5 köz'ségre jut egy' orvos, a ki hivatását lelkiismeretes pontossággal, gonddal és fáradsággal tölti be, akkor nemcsak a szervi, de ezen erkölcsi betegségek száma is csökkenni fog. Örömmel üdvözöljük az egészség érdekében megindult egészséges mozgalmat. Egy elitéit öngyilkossága. Nagy izgalmat okozott városunkban múlt kedden délelőtt Csötönyi József hírhedt orvvadász ős gyilkos TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (28. sz.) ________ sz ökési kísérlete, ki, midőn ez nem sikerült neki, önkezével vetett véget nyomorult életének. Még bizonyára élőnk emlékezetében van olvasóinknak, hogy Gsötönyi József folyó évi február hó 5-én agyonlőtte Simon Pál szegzárdi csendőrt. Az eset röviden ez: A szegzárdi csendőrsőget értesítették, hogy több orvvadász vadászni ment a tilosba. E hírre azután Simon Pál és Krémer József csendőrök Máté Ferencz szegzárdi községi őrrel kimentek a hegyre, hogy az orvvadászokat tetten kapják. Az úgynevezett &üfr/ü-kapunál találkoztak a zsákmánynyal visszatérő orvvadászokkal, kik a csendőrök felszólítására szótugrottak ős igy kerestek menekülést. A csendőrök többször lőttek utánok, Simon Pál üldözőbe vette Csötönyit, s midőn már-már elfogta, Gsötönyi egy almafa mellől két lövéssel életét kioltotta. Másnap biztos gyanú alapján befogták Csötönyit és társait, kire minden konok tagadása mellett is napnál fényesebben bebizonyult, hogy ő lőtte agyon a fiatal csendőrt. A szegzárdi kir. törvényszék tudvalevőleg ezért a gyilkosságért Csötönyit, ki már néhány évet emberölés miatt a börtönben töltött — 14 évi fegyházra ítélte. A kir. tábla ezt az ítéletet indokainál fogva helyben is hagyta, melyet a szgzárdi kir. törvényszék múlt kedden délelőtt hirdetett ki Csötönyi előtt. A kihirdetett ítéletet az elitéit látszólag elég nyugodtan halgatta, de midőn az egy szál fegyveres börtönőr, Marton József a meguasalatlan gonosztevőt az igaszságügyi palotából a megye házára kisérte, a palota sarkán hirtelen visszafordult és a börtönőr szemeibe sóspaprikát szórt. Ekkor Csötönyi vakmerő bátorággal kísérletet téve a szökésre, megugrott ős a templom háta mögött elfutva, lekanyarodott a Domb-utczán, hogy mielőbb a szőlők közé vehesse magát. A börtönőr azonban folyton a nyomában volt, s ezt tudva, zsebéből kést vett elő s azzal bal oldalába döfött, de mivel ez nem okozta halálát, a Magyar-féle ház előtt torkába szúrt ős azt nyeszelte az életlen késsel, mígnem a fürdőház mellé, uz úgynevezett „Anna-dombra“ érve, összerogyott ős pár perez múlva a börtönőr szeme láttára meghalt. Az izgalmas jelenetnek sokan voltak tanúi, s a börtönőr lelőhette volna Csötönyit, de nem tette, mivel esetleg golyója mást is találhatott volna. A beállott halált dr. Spitzer Manó szegzárdi orvos konstatálta először, kinek éppen arra volt dolga. A megejtett helyszíni szemle után a rabok kosárba tették a holttestet és levitték a Ferencz- közkórházba, hol azután felbonczolták. A kés, mely mindenben hasonlóba rábök munka- késéhez, — vaiószinüleg valaki által Csötönyi börtönébe csempósztetett. —th. Temesvári önkéntes tiizoltókar I. parancsnoksága a következő meghívást küldötte a szegzárdi tüzoltó- egyesület elnökéhez: Szeretett Bajtársak! Már 1867-ben állottak össze mély gondolkozásu s a közügyek iránt fogékonysággal és odaadással térítették a világfit, ki hebegve erősítette meg Ilona szavait s alig búcsúzva, mint alvajáró, ingadozó léptekkel hagyta el a társaságot. Nem sokára követte őt Bükk kisasszony is, ki rövid idő múlva fennen hirdető Zárffy távozását a bajonrévieknek, mint általa már rég előre látott eseményt. Távozásuk után Gáléi Ilonához fordult s szigorúan moudá: „Zárffy e hirteleni elutazása s meg- indultsága alatt valami titok lappang, melynek kulcsa kezedben van, mondhatom, sok szép tervemnek lett vége e legkevésbbó várt jelenet miatt, melynek indító okáról leszel szives nemde felvilágosítást adni ?“ Kedves gyámatyám, kívánsága parancs rám nézve s miután nem csalódott abban, hogy e váratlan elutazás titkát tudom, feltárom azt, bár kissé hosz- szu a története. íme: Amint kedves gyámatyám tudja, egy alkalommal Zobor Aladár nevű fiatal ember utazott városunkon keresztül. Baleset érte, kocsija felfordult, karja kitört. — Kedves gyámatyám vette gyógykezelés alá, nálunk talált betegsége ideje alatt otthonra. Betegsége s üdülése tartama alatt kö/öttem s közötte a kezdetbeni rokonszenv szerelemmé nőtte ki magát anélkül, hogy erről bárki is tudott volna. Én őt első ős utolsó szerelmem legszentebb hevével sze- rettem s biztosithatom önt, hogy ő engem szintén úgy szeretett viszont. Felüdülése után az ön tanácsára fürdőbe ment s midőn onnan visszatért — öngyilkossága előtt pár nappal látogatást tett nálunk. Ekkor együtt sétáltam vele, s egyik pillanatban kimondhatatlan odaadó szerelmet, a másikban pedig lelki fájdalmat véltem kiolvasni szemeiből. Néha úgy tetszett nekem, hogy könyek is csillogtak szempilláin, midőn engem fájó mosolylyal nézett, s mikor észrevette megdöbbenésemet, szokatlan vig lett arcza. Színiéit, de nem tudta jól viselni a tettetés álarczát, sokkal nemesebb, jellemesebb volt s én tudtam, éreztem, hogy bánata van, melyet előttem titkol s bárha némely perezben szólani akart volna is róla, a következő pillanatokban hallgatott, ha kórdóm is mi bántja. S kőt hét nem telt bele, agyonlőtte magát. Miért? megfejti e levél. S Ilona elővette azon levelet, melyet Sándor megérkezése után a hírlapi hir olvasása napján kapott hangosan olvasni kezdő : „Imádott angyalom! Miről gondolkozik a halálra Ítélt, az israertlen jövőről, vagy a kedves múltról? Mind a kettőről. A múltról lerántja a feledés fátyolát az emlékezet, hogy aztán közbe-közbe lidóreznyomáskőnt nehezedjék reá a jövő. komor setótje. Perez telik. Perez múlik s jön, végre elérkezik a vég ... az elodázhatlan. Ott tátong a kietlen jövő, mely megfosztja a szerencsétlent mindentől, ami kedves volt neki. Meg- foszja attól, akit szeretett. .. S vájjon a szenvedésnek vége van e az öröklótbe költözéssel ? ki tudna választ adni erre? Én is halálra Ítélt vagyok. Gondolataim nekem is úgy rohannak az egyenlítőtől a jógsarokig, a becsülettől a becstelenségig, mint más kivégzésre menőé. Váltakozva jelen meg előttem a múlt, jelen és jövő. A kedves drága múlt, mikor a kies Bajonrév százados tölgyei között a nap hő sugarai lopva csó-
