Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1894-06-03 / 23. szám

4

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (23. sz.)

1894. junius 3.

fákban, pedig azok is a legszebb reményekre' jogosítottak.

*

Kedden a földvári társadalom egyik népszerű alakja dőlt ki. Rode Iván, községi jegyző szende- rült jobb létre hosszas betegeskedés után. A még javakorban levő fiatal tisztviselőt az egész város szerette, becsülte. Hivatalában pontos és lelkiismeretes, a felekkel szemben pedig szíves és előzékeny volt. A legszegényebb polgárnak is szívesen járt el ügyes-bajos dolgában s a mit tett, azt önzetlenül és s/ivből tette. Szerdán volt a temetése, melyen ott volt a város apraja-nagyja; a testületek s egyletek zászlóik alatt adták meg a korán elhunytnak az utolsó tisztességet.

Le roi est mórt, vive le rój! Már javában emlegetik is az üresedésbe jött jegyzői szék örököseit. Ezek Niefergall hitelbanki pénztáros, ki bosszú ideig árvaatya is volt már a városnál, továbbá Pre- I hoffer községi Írnok és Lambert, ellenőr. Hogy ki lészen az uj jegyző, még nem tudható

5fe

A színészek is megérkeztek. Mezei direktor jóravaló társulattal jött. Keszthelyi Ilona a primadonna. Szombaton kezdték meg az előadások sorát.

Ilyenkor tudjuk csak, hogy mennyire máskép volna, ha egy szinpártoló egyesület volna a városban. Jövőre tán majd lesz.

Krónikás.-V ' __________________________________________________

____________TÖVISEK.____________

A fiumei ut.

II.

Folytassuk a dalárdái A. B. C.-ét! — — De, bocsánatot kérek, az ezutániakban már csak Hahn Pali-féle rövidséggel fogok tárgyalni, mert megjött a savanyú idény, az uborka-évad, a fürdő-saison, mikor sok vizenyős c/ikk követel lótjogot lapunk hasábjain s illő dolog ezeknek is teret szorítani!.. Ergo: breviter et confuse!...

A D. betűnél hagytam el a múltkor. Ide tartozik Daróczy ur is. Róla semmi különöset nem mondhatok. Ártatlan firma, — jól viselte magát, —

4 pohár konyakot megbir, — finom és illedelmes férfi, engedelmes daláfdista, nem durva darócz, mint neve mondaná!... Egészen más az E. betű, mely alá Éber és Erkel urak soroztainak. Éber ur mindjárt a sárbogárdi beszállásnál megczáfolta magát, illetve nevét, mert azonnal elaludt, végig nyujtózváu a 4 frtos puha pamlagon (mig önfeláldozó nejének alig volt ülő helye! .. .) Mi azonban mind éberek valánk, mig ő csendesen nyugodott alkarnagyi diadalának mámorba ringató puha kaxjain s álmodott diszkrét horkolás közt a fiumei biztos győzelemről. Átaludt egy egész országot s csak Zágrábban nyitá fel kotta nézésben megtörött fényű égszínkék szemeit s Mitrovicza forró virslijének erős tormája által kifacsart könyjeiben vevén szem-mosdót s egy kis konyak-szájvizet: — felébredt Éber

ur, némbere karjai közt!-------Hanem aztán többé

so

hasem aludt el, — hazafelé pláne — úgy hallom,

nagyon ébren tartotta a némber! — Éljen!------Er

kel ur nagyon későn jött a közös próbára, azt hitte, hogy az összes magyarhoni dalárdisták mind j megannyi budapesti asztalos-segédek, meg Ganz- gyárosok, kiket meg lehet várakoztatni másfél óráig egy rakáson. Különben a taktust jól ütötte, elismerem, csak a dij-osztásnál nem ütötte meg az igazság mértékét! ....

Követkézik az F. betű. Ide tartoznak Ferdi- nánd, Futter és Fünfer urak. Mit mondjak róluk ?... Mind basszisták. — F e r d i n á n d ur a sötét alagutak ügyes kizsákraányolója, ki megvesztegette a vonatvezetőt, hogy coupénkban ne gyujtassék fel a lámpa, hogy beleköthessen a leányba, ki a világoson úgy rezonirozott, és ez neki hasznot hozott,—mert hát: „Szabad a csók a sötétben!“ — s ezért kiváut tunellt éppen!. .. Észrevettem, — megintettem — s elpirultak mind a ketten 1 .., De csitt!. . . F u 11 e r ur, a photográphus, nem mondható fuser urnák; tudomásom szerint — ellenkezőleg — gép nélkül, oly pillanatnyi felvételeket eszközölt, minőket itthon géppel sem tud. Képei, ha megjelennek, mintha testet öltenének, oly megszólalásig hívek fognak lenni, a minőket egy fényképész sem tud produkálni. És Fünfer ur, ki legközelebb nemességet fog kapni azon kiváló ügyességeiért (Fünfkirche- ner előnóvvel!) hogy ötösét az egész utón fel nem váltotta, tehát hű maradt önmagához s azon a „jünyürő thájékon“ soha, egy állomáson sem

akarta otthagyni a vonatot (kivált a restau- rácziókon). — vájjon nem méltó-e minden elismerésünkre ? — — — Ő — Ézsaiás prof. VI. rósz szerint — „jekassze pánáv et jeóféf“ — magyarán: „nem hagyhatta ott a vonatot;“ Jó basszista, fene g gyerek, hosszú legény, ügyes künsztler! — Halmay úrról nincs semmi mondani valóm. Különben is ő csak tenor szekund; már pedig a dalárdisták életében ha valami nevezetes dolog történik, az rendesen a basszisták, nagy ritkán a jóvérű tenoristák által szczeniroztatik. így vagyok Kálmán Károly úrral is. Régi gárda tagja, fegyelmezett dalárdista, ki a jó bort is megissza, a jó sunkát is megeszi, de azt a bolondot nem tes/i, hogy vidéken excedáljon ; neki fő a dal — — s az álom!-----Egy jóizü nagy vacsorán, könnyezve nevet

má

s során, de hogy ő is éjt virasszon: -r~ nem lehet! — tiltja az asszony! —,— Laurentsits [ ur hatalmasan fejlődő, dal-képes, szorgalmas, fiatal basszista. Mint ilyennek voltak érdemes casusai, de nem irom ki, biztos házassági szép jövője reménydús zöld lombjainak le nem hervádása magasabb szempontjából. Linhardt ur a zsidó kántor, nem mi velünk jött, ámbátor, azon okból, hogy szombaton ő nem ülhet a vonaton, dehát ott volt és dolgait tudja a dalárdista mind! 0 prim-bassz most is előljárt,— j ki tudhatná ügyét, dolgát ?... Mire már mi odaértünk, kijött a vasúthoz értünk; segédjei: Krausz Móricz, Schön Jóska és (ez nem ám viczcz) mind ama kivándoroltak, kik pár éve köztünk voltak! — Volt nagy öröm Izraelbe, — elkísértek a hotelbe, — mint prósitztzer, mint hű árnyék ! — — Ha mostan gazdaggá válnék, meghálálnám jóságukat, hozzánk ragaszkodásukat! Bizony mondom, oly jól esett, hogy e szegzárdi gyerekek, nekünk annyira örültek, értünk oly hőn lelkesültek! De mert ón gazdag nem vagyok, dijat nem osztogathatok, — csak jól esik a szivemnek: megköszönni e figyelmet!.. Moudry uri’ól már szóltam czikkem elején. 0 minekünk : egy kis E r k e 1, de több bátorság is elkel ő benne még, hogy szép dalunk, legyen biztos diadalunk ! Mit is mond a régi vers ? . ..

„Gyermek-királyt s hadvezért, ki Erejénél többet mer,

Ád az isten ha&agjábap

A nemzetnek, kit megver!“

Moudry úrral ellenkezőleg áll a dolog. — 0 erős ember, de nem mer!... Pedig az oknélküli félénkség épp úgy káx'ára van a közügynek, mint az elbizakodott, vakmerő bátorság 1 Középen van az egyenes ut!

M o g y o r ó s s y ur kántor és katona. Még kiforratlan fiatal ember, azért — természetesen — úgy viselte magát, mint ifjú kova hozza magával. Mint káutor nem énekelt, mint katona nem vitézkedett, de jól mulatott; elfelejtette itthon hagyott galambjait, kiket bálványoz s élt a jelennek. Hódítani uj galambokat a fiumei olasz hölgyek közül nem tudott, mert a Mogyoróssy név nem ajánlatos a hölgyek előtt: ha volna legalább Kókusz-diósy: akkor igen. — — Nikitics ur a szende ártatlanság megtestesült képe itthon, úgy, mint a messze távolban. Neve C'upa „i“, hangja is ilyen vékony, — nyaka is nagyon sovány — viselkedése ártatlan, ajkairól a jövő-mult ábrándokba ringató édes zenéje cseng elbűvölő hangokon Nem érdemes róla beszélni! Még inni se tud!. .. Egészen más firma a polgártárs Polgár Lajos barátom!. . . Ez aztán megteszi a hat vágást mindenkor és mindenütt. Nem kókvér, igazi polgár, ki szereti a bikavért is, a sört is! Méltó utódom a baryton-szakban! Kórházi születés, — és mégis törvényes gyerek (kutya-gyerek! — s/edő —I latin tanár és igy tud olaszul is. (Az olasz káposztát remekül ette! Közönséges polgár és mégis oly arisztokratikus fensőség-ór/ettel kurizált Itália szépeiuek, mintha ő nem is egyszerű Polgár, hanem legalább is Ciotta, a fiumei polgár- mester, vagyis az ő kollegája lett volna. — —

E jen!

A sorrendben következik Pappert! — Ha őt elhallgatnám, kapna ám a pap pert!.. . Ped g róla is alig tudok valami érdemlegest mondani. Miskolczon sokkal jobban viselte magát tiz évvel ezelőtt! Hja, de azóta a feje lágya benőtt, a haja meg elment, együtt az enyémmel s tar mező súlyosabb gabonát nem érlel!.. Következik az „S‘‘ betű. Ide tartoznak Sáfáry, Szabó és Schneider urak. Első: a dalárda köuyvtárnoka, tehát Sáfárunk, ki eddig jól kezeli a rábi/ottakat; ő Fiúméban nem tett semmi gonosz dolgot, sőt a rábízott taleniuniókat (a kólákat) híven megőrző, tehát méltó,

hogy mint jó és hű szolga mindig többre bízassák ezután. De fájdalom, nem modhatom el ugyanezt a dalárda két . szabójáról!.. . Még a magyar csak hagyján, de a német (Schneider Pista barátom), úgy hallom, hogy a vonatot is megállította. En ekkor éppen véletlenül aludtam, hát nem tudom bizonyosan, de a gonosz nyelvek igy beszélik. Azonban recziproczitásul ki kell jelentenem, hogy ő — mint zászló-tartó — kitünően viselte magát s akkor is lengette, bólintgatta a zászlót, (Horváth Ignácz barátom, e pót-zászlótartó segítségével!) mikor már nem éljeneztek bennünket. Szóval derék gyerek volt kár lenne Tamásinak!... Stokinger urat itt fel kell említenem, bár róla is emlékeztem már röviden a czikk elején. Dalárdánknak határozottan ő a leghasznosabb tagj*. Egy kis dalárdái Wekerle: ki basszistából felemelkedett tenoristává s utóbb szóló tenoristává! . . . Mindenütt használható, mindig lelkes, még öcscseit is elhozza Fiúméba, hogy nekünk tapsoljanak. De a mi fő: ő a mi fáradhatlan pénztárosunk, ki bennünket utaztat, rólunk s podgyászainkról gondot visel, mindig iszik és mégis mindig józan, perel, de nem haragszik, elannyira, hogy mindenki érez magában mindenkor ingert, megcsókolni a Stockingert! — Éljen!

Tóth Bandi e vén, veterán: kárhoztatás — kőt vet-e rám, ha leii'om e papíron, hogy őt leírni nem birom ?!. .. Régi vitéz, ismert firma, kinek elve, ki kell innya! . . . Mégis, mostan hátramaradt, alig ázott nála gai’at, — alig ivott, mondván: „óh lasz! — nem kell a bor, hogy ha olasz!“ De a Giardo publico-ban, szeme egyszerre felvillan, mosolygva szól: „itt a Capri! — ettől lehet ám bekapni! — — — Söi’ös pohár borral tele, hajtsd fel hamar és bevele! — — Csak addig tudj lábon állni, mig ide jő gróf Batthyányi!“ — Hogy azután mi történt a druszámmal, nem tudom, mert én nyomban haza gyoi’svonatoztam.

Végre Véges úrról, e végtelennek látszó magas egyéniségről is annyit, hogy ő bár betűrendben köztünk utolsó, de mint dalárdista és jó mulató gyerek: első! Minden rövidség nélkül kiállta a hosszú utat. Pompásan viselte magát, daczára, hogy a rövid padok prokrusztcsi ágya nem lehetett éppen alkalomszerű Apponyi Albertes termetének, de ő azért érvényesítő becses türelmét „az egész vonalon!“

Általános őszleteim ős élményeimről még egy No. Ill-ban folytatást irok. Elég az abc-ből ennyi! — ígérem, hogy a vizenyős 2. czikk után a 3*ik lesz a legjobb, mert harmadikban válik el..,

Palást.

EGYLETEK, TÁRSULATOK.

Jegyzőköny

felvéve Szegzárdon, a szegzárd-bátai dunavődgát-tár- sulat választmányának, 1894. évi április 13-án tartott

üléséből.

(Folytatás.)

14. sz. A társulat pénztári tisztségének, — igazgató által is ellenjegyzett — indokolt előterjesztősőre, a felhozott nemleges zálogolási jegyzőkönyvek alapján:

Bencze László, László Mártonná, Sántha István örökösei, Kecskés Ferencz, Kiss Márton Szabó, Taksonyi Pál, Siuorovits József, Tóth Istvánná László, Szabó József Csanádi, Kalmár Jánosné Nagy, Mészáros János Geresdi, Ferencz Mihály Len gyei, Huszár G.yöi’gy, Kalmár Mihály, Hahn Ferencz Klőzli, Ges/wein Antal, Katalencsits János, Klózli József Kocza árvái, Laichart Antal, Ősz Ferenc/, Klózli Ferencz Szakály, Szikszai Andx-ás Szücsóny, Szikszai Györgynó Majmai, Csötönyi Z uzsánnn, Fehér János Strőnyer, iíj. Majsai József Ranga, Székelyi Jánosné Kocza, Samu János, Fehér Sándor, Leopold István Simon, Kujszer Gyöi’nynó Klózli, Klak Iános, Fuksz János Budai, Kopacsek Vincze és Támer Ferencz szegzárdi lakosok terhére 1414., 1105, 1149., 1228, 1245., 1290., 1322.,

1405.,

1534,

1595., 1615.,

1695.,

1818.,

1840.,

1856.,

1863.,

1864., 1865.,

1872.

1889.,

1891.,

1907.,

1908.,

1922.. 1924.,

1925.,

1927., 1943.

1946 ,

1975.,

1972., 475.. 659., 690.

és 209. főkönyvi számok alatt tőkében ős kamatokban előirt 37 frt 34 kr, 4 frt 26 kr, 95 frt 35 kr, 15 fit 67 kr, 67 kr, 52 kr, 32 frt 01 kr, 12 frt 20 kr, 2 frt 31 kr, 16 frt 26 kr, 46 frt 47 kr, 8 frt 67

kr, 1 frt 87 kr, 41 frt 22 kr. 93 frt 27 kr 1 frt

01 kr, 8 frt 52 kr, 13 frt 77 kr, 3 frt 56 kr,