Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-01-14 / 3. szám
4 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (3. sz.) 1894. január 14. MEGYEI IRODALMI CSARNOK. Kiszörkesztés. Ezt a furcsa czimet találtam legillőbbnek az itt elmondandó dolgok föló irni és mert csakugyan úgy kórtek meg a „kiírásukra“, hát azért vettem kölcsön ezt a jó czimet a „Magyar Hírlap“ jeles humoristájától, Gárdonyi Gézától, a ki a Göre Gábor biró ur viselt dolgait szokta kaczagtatóan „kiszörkeszteni“. A múlt hót egyik délelőttjén, mikor a reggelimet bevégeztem, beállít hozzám egy előttem ismerős képű fiatal legény, a neve azomban sehogysem jut az eszembe. — No, jó napot — mondja ő. — No, jó napot — mondom én. — No hát maga jaz ugye?, a ki minket ki szók tenni az újságba, miko úgy szüret felé egyet játszunk az egyletbe, má, tudja, iniko szinház van. — Igen, én vagyok — mondom. — No hát vót most megest szinház, még pedig furább mint máskor, czódulát se ragasztottunk, bilót se vót, de még a pruszlikokat, meg a rojtos lábra- valókat, piros csizmákat se vettük föl oszt mégis sikerült.“ — Hogy volt mindez? — kérdem én. — No hát ide vigyázzon, majd elmondom én sorjába, a hogy követközik: Hát, hogy most voltak az ünnepek minálunk, hát egy szép bál dós mulatságot tartottunk az egyletbe. Volt ott sok lány meg legény a javából. Hát, a hogy mondtam, az ünnepökre, a mik most voltak, hazagyütt a Tüdő Jóska is, a ki a császár könyerit eszi, puczczos katona ruhába, osztán nagyon feszitett, aszonta, hogy ű „vir tig 1 i valóságos császári és királi káplár.“ No hát mi rá hattuk, csak akkor mordultunk össze egy kicsit, mikor azt láttuk, j hogy a fehérnépek nagyon vadünak a katona ruha láttára, oszt kacsingatnak is arra a málészáju Jóskára, a kire mikor czibil vót, rá se hederitettek. Különösen az a pántlika nyakú Csiszlik Tera, aki azért szép lány, hüzódott nagyon hozzá, vele tánczút mindig. No meg azt a módis tánczot, a mit négyesivei szokás járni, és a kit mindig a Dolfi czimü izraelita ifijur szokott elröndözni, azt is a Terával járta a valóságos cs. és kir. káplár ur, mer hogy mi azt nem is tudjuk tánczüni. — Hát aztán? kérdem, egy kicsit már unva a hosszadalmas „hát“-okkal és „no“-kkal erősen megspékelt előadást. — Aztán? no csak várja a végit, most gyün a java! Hát mikor rostok ideje lett, odamönt a Jóska a cziteráshó, oszt kivötte a kezibül a meggyhajat, oszt e kezdett ű czitoráni, mög danút is ho/.zá, de nagyon! No hát tudott szépen, oszt erre odaszaladt hozzá a Tera, más úgy se hallgatta, mer hogy malaczpecsönye is vót, az mög szebb m'uzsika a czitoránál is, még ha akármilyen valóságos katona is pöngeti, no mondok a Tera odaszaladt oszt ű is elkezdött a förtelmes pávahangján énekölni. No több se köllött nókünk, most gyün a nagy ágyú! Valaki lesrófúta a világot oszt a sötétbe ujesztendőt köszöntött, pedig karácsony másnapja vót. Mikor megest világos lett, azt kajátotta a valóságos baka ur, hogy: Marha czibil. No most betellött. Hát a hogy azt kajátotta eczczőre neki estünk vagy húszán (a lányok visítva szaladtak el) oszt úgy elvertük a Jóskát, mint a kótfenekü dobot, ráadásul még ki is „akolbulitottuk“ az egyleti helyiségbül, a mint a tisztelendő ur szokta mondani, vagyis, hogy kibeleztük az utczára. No hát mi csufútuk osztán a Terát a Jóskával, ű mög aszondta, hogy bizony csak gyönyörű legény az a valóságos császári és királi káplár ur és mikor czitorált, szerette volDa úgy megcsókúni azt a szép valóságos katonát, a hogy mink űtet, má’ mint a Terát, szerettük vóna megcsókúni. — No hát ez nem igaz Tera, mondtuk ű meg aszongya: mégis külömb nálatok az a császári királi valóságos katona és ón mindenhol véle fogok mulatni. No majd elválik, szótunk, oszt otthattuk; én mög együttem ide magáhó, hogy tönnő ki jaz ur az ulyságba ezt a sort vagy színházat, a hogy akarja, hadd legyen csúffá téve a Jóska meg a Tera is . . . * így vállalkoztam ón ennek az esetnek az in natura kiszörkesztésóre, magam részéről mosván kezeimet, csak azt a megjegyzést fűzvén hozzá, hogy ha valaki ez ügyben bővebb magyarázatot kíván, forduljon direkte ahhoz a nálam járt ismerős képű legényhez, akinek a neve azonban sehogyse jut az eszembe. Riporter. MULATSÁGOK. „A Szegzárdi Önkéntes Tűzoltó-Egylet“ és „A Szegzárdi Általános Ipartestölet“ folyó évi január hó 20-án a „Szegzárd Szálló“ dísztermében saját pénztáraik javára zártkörű tánczvigalmat rendeznek, Belépti-dij: személyjegy 80 kr., családjegy (3 tagnak) 2 frt. Jegyek előre válthatók Fránek János és Jilk Sándor urak üzlethelyiségeikben. Kéretnek a hölgyek a legegyszerűbb öltözetben megjelenni. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Kéretnek a t. érdekeltek, a kik netalán- tán meghívót nem kaptak és arra igényt tartanak, Fránek János bálrendező-bizottság elnökénél jelentkezni szíveskedjenek. Az „Együsölt Szegzárd-Tolnamegyei Nöegylet“ 1894. évi február hó 6-án Szegzárdon a „Szegzárd Szálló“ dísztermében tánczestelyt rendez. Beléptidij: szemólyjegy 1 frt 50 kr., családjegy 1 frt. Karzat 1 frt. Kezdete 9 órakor. A tiszta jövedelem jótékony czólra szolgálván, felülfizetések köszönettel fogadtatnak. A szegzárdi Casinó 1894 évi január hó 27-ón a „Szegzáid Szálló“ nagytermében zártkörű táncz- estélyt rendez. A rendező bizottság áll: Totth Ödön elnök, Antal Ferencz pénztárnok, Dr. Beö'hy Károly Buday Gyula, Dicenty Géza, Dr. Drágíts Imre, Derdinand János, Forster Zoltán, dr. Herczegh Gyula, Kerekes József, Kelemen Imre, Kulin, Sándor, Kurcz Vilmos, Leopold Samu, Matzon Kálmán, Mayer Gyula, Námesy János, dr. Novák Sándor, Oláh András, Per- laky József, Sörös József, dr. Spányi Leó, Schneider Gábor, Szendrődy Dénes, dr. Tanárky Árpád, Vargha Lajos bálrendező bizottsági tagokból. Személyjegy 2 frt, családjegy 5 frt, karzatjegy 1 frt. Kezdete 9 órakor. A báttaszéki dalárda 1884. évi január hó 20-án az „Arany Nap“ szállóban tánczestelyt rendez. Be- lóptidij: személyjegy. 70 kr. Kezdete 8 órakor. A tamásii ifjúság 1892. február 1-én Tamásiban a nagyvendóglő nagytermében a létesítendő községi kisdedóvoda javára zártkörű tánczvigalmat rendez. Kezdete esti fél 9 órakor. Beléptidij: személyjegy 1 frt 50 kr., családjegy 4 frt. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Mindazok, kik tévedésből meghívót nem kaptak, de arra igényt tartanak, ez iránt Hesz Pál jegyző úrhoz forduljanak. A tolnai „Csolnaká^ó Egyesület“ f. hó 6-án tartott műkedvelői előadásáról tárczánkban emlékeztünk meg, melyet táncz követett. Az estélyre megjelent urhölgyek: Beszédes Gézáné, Bök Matild, báró Eliatschek Edéné, Eisenbarth Gyulánó, Fischer Jánosné, Fugerth Károlyné, Dr. Freund Henrikné, Dr. Freund Ignáczné, Gottlieb Árminná (Fáczánkert) Katzlerné (Mözs), Kelecsenyiné, Lengyel Ferencznó, Klementsitsné, Ottinger Józsefné, Parti Józsefné, Pleszky Antalné (Kajmád), Skertics Irma, Rosmayer Ferenczné, Roboz Jánosné, Taubner AdoKné, Tencz- linger Lajosné, Thury N-né és Thury Béláné, Wil- cek Sándorné és Wittinger Sándorné. Kisasszonyok: Bader Emma, Beszédes Irén, Budai Berta, Csizib Teréz, Engelbart Olimpia, Fischer Miczi, Freund Ilonka, Kelecsényi N., Matejka Janka, Part Ilonka, Pleszky Gizella (Kajmád), Paskusz Ilonka (Fadd), Pavlides Anna, Rosmayer Pau’a, Stepnicki Miczi, Smeral Ilonka és Etel, Somogyi Elvira, Ida, Juliska és Mariska, Stein Anna, Taubner Margit, Tóth Irén (Fadd), Witt Anna és Wittinger nővérek. Tehát nem csoda, hogy a négyest még két colonneban is alig lehetett helyszűke miatt tánczolni. Az elért szép siker ez idényben egy újabb ilynemű mulatságra ösztönzi a derék rendezőséget. ___K ÜLŐ N F ÉJ^É K._________ — Adminisztrátor. Dr. D u 1 á n s z k y Nándor megyés püspökünk Fájth Lajos szegzárdi káplánt, lapunk szellemes munkatársát, Bátára adminisztrátornak nevezte ki. Fájth Lajos folyó hó 10-én foglalta el állását. — Közigazgatási ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 16-án a vármegyeházban ülést tart. — Képviselő-testületi ülés. A szegzárdi képviselő-testület folyó hó 11-én ülést tartott, melynek főbb határozatait a következőkben foglaljuk röviden össze: Az alapnevelési egyesület az általa fentartott óvoda javára segélyt kórt a községtől, melyet képviselő-testület évi 300 frtnyi összegben meg is adott azon megjegyzéssel, hogy ezen összeget csak addig folyósítja, mig a község egy külön óvoda felállítására nem köteleztetik. Felolvastatott a róm. kath. hitközség átirata, Koszorú István tanítói nyugdijára vonatkozólag. Az átiratra az határoztatott, hogy a község semmiben sem hajlandó Koszorú István nyugdijához hozzájárulni, mivel erre a törvény nem kötelezi. A községi számadások megvizsgálás végett kiadattak Lőrinczy József számvizsgálónak. A képviselő-testület beszüntette a közmérnöki állást és 300—300 frt évi fizetéssel 1 számvevői és 1 állatorvosi állást szervezett, melyekre^ legközelebb a pályázatot is kiírja. A községi temető hátralékos vételárának kölcsön utján való fedezésére tett előterjesztés elfogadtatott. A tárgysorozat e pontjánál élénk vita fejlődött ki a körül, hogy az uj temető közös legyen-e, vagy pedig felekezetek szerint különitessók-e ei? A „Ferencz“ közkórház igazgatósága által kért utczai szabadteret a képviselő-testület ingyen át- I engedte. Továbbá elhatároztatott, hogy a község I három menedókházat állít fel; egyet az újvárosban, egyet a ref. városrészben és egyet az alsóvárosban. — Ki lesz a szegzárdi belv. plébános? Erre a kérdésre vonatkozólag a jól értesült „Pécsi I Figyelő“ a következőket írja: „Tudvalevő, hogy Mikó nak a szegzárdi belv. plébániára leendő kinevezése ügyében a szegzárdiak egy nagyküldöttsőge járt jó ideje Dulánszky Nándor dr. megyés püspöknél. A püspök a maga részéről meg is Ígérte, hogy Mikó jelöltségét fogja támogatni. S ilyen értelemben tett a vallás- közokt.-ügyi miniszterhez fölterjesztést. Ámde a miniszternek is meg van a maga jelöltje, aki nem más, mint a tudományos működéséről eléggé ismeretes Vosinszky Mór, apari plébános, a kit Apponyi gróf is melegen ajánlott Csáky gróf kegyeibe. Ki legyen a kettő közül szegzárdi plébános? Ez az a hamleti kérdés, a melynek megoldása sok gondot és nehészsóget okoz. Dulánszky is kardoskodik jelöltje érdekében, Csáky gróf is. De mivel a két merev álláspont megtartása nem vezethet eredményre. Csáky azt az ajánlatot tette Dulánszkynak, hogy jól van, legyen a szegzárdi plébános Mikó, de csak azon esetben, ha Vosinszky pécsi kanonok lesz. Dulánszky püspök erre gondol- kozási időt kórt, s még most is gondolkozik. Ez az oka, hogy az ügy elintézése egy lépéssel sem haladt előre. — Dr. Schützenberger Endre dunaföldvári községi orvos, egyúttal szegzárdi kér. betegsególyző pénztár tevékeny dunaföldvári orvosa is, jeles sikerI rel képesittetett a tiszti orvosi állásra. — Az egyházmegye köréből. A megyés püspök Fuchs Vilmos káplánt Abaligetről Duna-Szekcsőre, Blázekovic Istvánt Horkanovczról Abaligetre helyezte át. Mundbród Ferencz duna-szekcsői segéd- lelkészt pedig betegsége miatt a szolgálattól ideiglenesen felmentette. — A szegzárdi polgári olvasókör közgyűlése. I A szegzárdi polgári olvasókör folyó hő 7-én délután Boda Vilmos elnöklete alatt tisztújító közgyűlést I tartott. Megválasztattak a következők: elnök: Boda Vilmos, alelnök : Adler N. János, igazgató: Stänn István, könyvtárnok: Vinkovíts Vincze, jegyző: I Lónárd János, ügyész: Steiner Lajos dr, számvizsgálók: Báter János és Haja Nándor. Választmányi tagok lettek: id. Z s i g m o n d Fei éncz, Grószbauer Ferenez, Molnár János, Imb e r 1 Ferencz, Wilhelm Ede, Angyal Alajos, K o r ó dy I József, Rill József, Mihályffy Lajos, Szekeres Lajos, id. Tóth Pál és Sipos Márton. Választmányi póttagok: Niki tits Imre, Csizmadia Sándor, Bulyáky János és S tu der Lajos. — 140 tanuló egy tanteremben. Dr. K o m á- romy Gyula szegzárdi községi orvos a múlt héten közegészségügyi szempontból vizsgálat alá vette a szegzárdi iskolákat s meglepetve tapasztalta, hogy a | szegzárdi ref. iskola egyik tantermében nem kevesebb, mint 140 tanuló van összezsúfolva. Ezen ab- normis állapotról már megtette kellő helyen a jelentést, melynek bizonyára meg is lesz a kívánt eredménye. — A szegzárdi dalárda. Háromkirályok nápján délután a szegzárdi kaszinó éttermében a szegzárdi dalárda működő tagjai értekezletet tartottak, melyben elhatározták, hogy husvét másnapján a „Szegzárd Szálló“ nagytermében dalestólyt tartanak. Ez lesz az újra alakult szegzárdi dalárdának első nyilvános fellépése. — Jótékonyság. S z o n d y István szegzárdi I gyógyszerész 5 frtot küldött a belv. róm. kath. óvoda és gyermekmenhely javára, mely jótéteményért la- I punk utján mond az elnökség köszönetét.