Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-05-13 / 20. szám
fi TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (20. sz.) 1894. május 13. minden taneszközzel bőven felszerelt iskola, melyet Bezerédj Andor cs. és kir. kamarás saját költségén tart fenn azért, hogy pusztája cselédjeinek gyermekei is részesüljenek a nevelés és oktatás áldásaiban. A vizsgán Póchy József tolnai prépost, kér. tanfelügyelő elnökölt, mely iránt, hogy mily nagy volt az érdeklődés, azt a megjelentek szép száma legjobban bizonyította. Közvetlenül szerzett tapasztalásunk alapján őszinte elismeréssel konstatáljuk, hogy a vizsga olyan fényes eredményt tüntetett fel, mely becsületére válnék bármely városi osztott mintaiskolának is. A pusztai kis gyermekek egytől-egyig mind igen értelmesen és bátran feleltek, a mi kétségtelen tanúbizonysága annak, hogy Fehér Márton hitelemző és I á I h y Gyula tanító nemes hivatásuk tudatában lelkiismeretesen munkálkodtak. A vallási tantárgyakat, ügy az örökbecsű „FI óri könyv“ versikéit is Fehér Márton ferenczrendü áldozár és hitoktató tanította, ki az ő népszerű, a gyermekek felfogó tehetségéhez mért oktatásaival megtalálta azt a helyes pedagógiai irányt, mely a népiskolai tanulók valláserkölcsös nevelésének legjobban megfelel. Sághy Gyula szakképzett, ügybuzgó tanító tanította pedig a többi körülirt tantárgyakat oly szép sikerrel, mely úgy a vizsga elnökét, mint a többi jelenlevőket is arra késztette, hogy neki gratuláljanak. Nagy örömet okozott a tanulók között, az hogy Péchy József elnök a szorgalmas és jóraagaviseletü tanulók között ajándékokat osztott ki. Vizsga után az egész vendégség a nemes főur képviselőjének, Szarka Dezső kasznárnak meghívása folytán ebédhez ült, melyen az első tósztot Péchy József tolnai prépost-plébános mondotta Bezezódj Andor cs. és kir. kamarás urra. — Hogyan sikerült a tolnai vásár? El lehet mondani róla azt a sablont, — Írja tudósítónk — mit a jól rendezett tánczmulatságról szóló referá- dákró! nyitány gyanánt minduntalan olvasnunk kell t. i. hogy úgy erkölcsileg, mint anyagilag kitünően sikerült. Erkölcsileg annyiban, mert az éber rendőrség egyetlenegy zsebtolvajt és csirkefogót sem tudott elcsípni, a mi az erkölcsök szilárdságát tanúsítja; anyagilag pedig annyiban, mert úgy a kereslet, mint a kínálat oly élénk forgalmat tüntetett fel, mint Tolnán legalább 10 év óta tapasztalható nem volt. A vásárról úgyszólván mindenki elégedetten távozott haza, de azt hiszem, legnehezebb lett mégis a vásárbérlő és passzus-iró zsebecskéje, a mit meg is érdemelt mindkettő, a ki este 5 óráig végig nézte azt a nem mindennapi munkát, mit nekik végezniök kellett. Hogy e vásár ily jól beütött, annak tulajdonítható leginkább, hogy a két egymástól távol fekvő vásártér — mint e lapban már említve volt — egyesittetett- De tapasztalható volt az is már a délelőtti órákban, hogy a vásártér a közönség számára igen szűknek bizonyult, a minek oka az uradalomnak a utóbbi időben mindsürübben hallható fukarsága. Pedig a tolnai uradalom a piaczok- ból és vásárokból évenkint tekintélyes bőrösszegecs- két vesz be, melyért ha több nem, de annyi mindenesetre megilleti a vásározó közönséget, hogy egymást a szűk hely miatt agyon ne nyomják. Ajánljuk az eljöljáróság figyelmébe. — A paksi kath. legény-egylelt folyó évi május hú 14-én, pünkösd másnapján Kovács J. ur kerthelyiségében saját pénztára javára zártkörű majálissal egybekötött műkedvelő előadást rendez. Helyárak: Ülőhely 50 kr., állóhely 40 kr., családjegy 1 forint. Kezdete d. u. 5 órakor. Színi előadás 8 órakor. Fe- lülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Kedvezőtlen időjárás esetén a következő vasárnap, azaz május 20-án fog megtartatni ugyanazon sorrendben. — Műsor: Az ördög párnája. Énekes népszínmű, három felvonásban. Irta: Tóth Kálmán. Személyzet: Svarcz, asztalos mester Szalontay János. Laczi, asztalos legény, Lencsi, gyermekei Fábián József. Pétersz Emma k. a. Weisz, szijjártó mester Stefánits János. Gyuri, szijjártó legény, Mari, gyermekei Petzkay József. Petzkay Julia k. a., Siczky Lojzi Huff Antal. Városi alkapitány Fábián István. Becker Gányi Antal. Asztalos inas Usztyán József. Szijjártó inas Gábl Mihály. Mesterle- gény Feil József. Német mesterlegény Lengyel György. Városi hajdú Gányi Antal. Pinczér Usztyán László. Történik egy vidéki városban. Idő: jelenkor. — Kerti helyiség megnyitás. Mutsenbacher Ödön a vasút mentén levő nyári helyiségét ma a szegzárdi tűzoltói zenekar közreműködésével ünnepélyesen megnyitja. — Az első permetezés időszaka küszöbén nem győzzük szőlőgazdáinkat eléggé sürgősen figyelmeztetni, hogy a permetezést, melyet különben a magas minisztérium már kötelezőleg is elrendelt, kellő időben foganatosítani el ne mulasszák, mert csak ekként vehetik elejét a veszedelmes szőlőragály, a peronospora terjedésének. A permetezők beszerzése dolgában jó lesz óvatosnak lenni, mert sok rósz permetezőt kínálnak mostanában mindenfelé. Mellesleg említjük fel, hogy a jó permetezők közt a legjobbnak találtuk a Mauthner budapesti magkereskedő „Unikum“ nevű permetezőjét, mely igen könnyen jár, kitünően permetez, soha el nem romlik ős a mellett a legolcsóbb is, a menyiben az egész permetezőnek ára 14 frt 75. — Baleset. Mint részvéttel értesülünk, dr. K r a m o 1 i n Emil szegzárdi ügyvédet folyó hó 4-én Budapesten baleset érte. Ugyanis a lóvonatu vasútra akart felmenni, s a fogó helyett a függönyt kapta meg, mely leszakadván, hanyatt vágódott és a kul- csontját, valamint a bal láb czombcsontját is eltörte. — Drága báránypecsenye. Zwenk József és Zwenk Mihály szegzárdi lakosok a napokban kocsin haladtak el a dombori puszta mellett s e közben szemükbe tűnt egy legelésző juhnyáj, melyből hamarosan kiragadtak egy bárányt és azt hazahozták. Másnap lakomát csaptak ős a könnyűszerrel kerített pecsenyét nagy vigság közt költötték el. A báránypecsenye azonban drága lesz a tolvajoknak, mert tettük kitudódott. — Hogy mulat a szegzárdi gyepmester Mohácson. Annyi gyepmester gyűlt össze Mohácson e hó elején, — mint a „Szabad Szó“ irja — a mennyit a világ még aligha látott együtt. Szvoboda József gyepmester-segéd tartotta menyegzőjét. Czigányzene mellett mulattak reggelig és még akkor sem akart senki hazamenni, az egy Ewald Istvánon kívül. Lieb- hauser György szegzárdi gyepmester nem akarta haza engedni kollegáját s a lovakra rontott késővel. Gerne r József meg akarta akadályozni a vérengzést, de vesztére, mert Liebhauser rá rontott és késével több helyen megszurta. A dühös gyepmester most már nem kiméit senkit s megtámadta a fiatal asszonyt is, mikor ezzel is végzett, saját anyján ejtett több sebet. Végre sikerült lefogni őt s be lehetett kisérni a bácsi járásbíróság börtönébe. A sebesültek I állapota elég súlyos. —- Öngyilkos tanitó. Folyó hó 2-án esteli 7—8 óra között szenzácziós öngyilkosság történt a nagy- szokolyi korcsmában. Somody József szemcse csehi tanítónak volt terhes e sivár földi élet, ki azt ön- kezével oltotta ki. Hogy mi vitte az öngyilkosságra a szerencsétlen tanítót, azt sokféleképpen találgatják, de biztos okát adni nem tudják, — Hamis százasok. A múlt évben Tancsa János dunaföldvári földmives a czeczei vásáron egy borjas tehenet vett, amelyért százas bankóval fizetett. A százas hamisnak bizonyult és kiderült, hogy azt Gallai Imre és Janszky István földmivesektől kapta őrtókesitős végett, akik viszont Kardos Miklós korcsmáros révén jutottak a hamis pénzhez. Még Jankó György volt a titokba avatva, melyről akkor hullt le a lepel, amikor kisült, hogy Kardos . több hamis százast és ötvenest vett féláron Csapó Józseftől, aki dunaföldvári nagyvendéglőjóben többször megfordult. Csapó különben ismert tekintély ezen a téren s csak a minap ítélték el abban a szenzácziós pénzhamisitási bünpörben, melynek a nemrég még tekintélyes Horváth József pécsi fakereskedő ős földbirtokos volt a fővádlottja. E kőt utóbbinak minap történt elítélése után a budapesti törvényszék folyó hó 8-án ült törvényt a többi vádlott felett. A törvényszék Gallait két évi fegyházra, Tancsát egy évi, Janszkyt tiz havi, Kardost fél évi börtönre és Jankót négy havi fegyházra ítélte. — Élöfák kivagdalása. Mészáros László szak- esi lakos a szakcsi erdőben nagy pusztítást vitt végbe, a mennyiben a legszebb ólőfákat vagdalta ki, s azokat lassan-lassan haza is hordogatta. Sokáig keresték, lesték a vandal pusztítót, mig végre a napokban az erdőőr a csendőrség közbejöttével megcsipte Mészáros Lászlót, kinél meg is találtatott a kivágott érdéi fák egész halmaza. — Hűtlen inas. Kovács Imre tamásii vendéglős ős mészáros sajnosán tapasztalta, hogy a fiókba rakott pénzéből mindig hiányzik kisebb nagyobb összeg, daczára — hogy azt zár alatt tartotta. Erős gyanúja volt Gaál József inasára, kit a napokban a csendőrség vallatóra is fogott és ez csakhamar töredelmesen elmondotta, hogy már évek óta dézs- málgatja gazdája kasszáját, s az igy lopott összeget jó czimborák társaságában szépségesen el is verte* sőt jóbarátainak bőven szolgált ingyen gazdája legjobb boraiból is. Egy alkalommal 5 frtot csent ki Kovács I. kasszájából, melyet S z a 1 a y G. szolgale- génynek adott át, ki vele együtt manipulált. A hűtlen inast czinkostársával együtt a bíróságnak adták át. — Súlyos testi sértés. Berki Ferencz és Papp József döbröute-pusztai lakosok már rég óta haragban voltak s a napokban a gyermekek miatt ismét összeszólalkoztak, melynek véres verekedés lett a vége. Ugyanis Papp József Ernő nevű legény fia is a verekedők közé keveredett ős egy vasvillával Berki Ferenezen életveszélyes szúrást ejtett. A szurkáló legényt letartóztatták. — Vereskakas. Kölesden néhány nap alatt két tüzeset hozta izgalomba a lakosságot. Először is Zsele István háza gyuladt ki, melyet a pusztító lángok teljesen felemésztették. Az összes bár 682 frt. Folyó hó 2-án esteli 9 órakor ismét tűz ütött ki s Gyenei János cserópzsindeles házát hamvasztotta el. — Vakmerő buzatolvaj. Nagy bátorságra vall Makó Pál tamásii lakosnak aminapában elkövetett tolvajlása, melyet Bojnár Ferencz tamásii gőzmaj. mában követett el. Ugyanis észrevétlenül valahogy belopódzott, a gőzmalomba s éjjel egy z^ák búzával odébb állott. E sikerült gonosz cselekménye annyira felbátorította a vakmerő tolvajt, hogy másnap beállított a búzával a malomba ős azt átadva a molnárnak, kérte, hogy mielőbb őröltesse meg. A molnár azonban ráismert az előtte való napon ellopott búzára s őt rögtön letartóztatta, a búzát pedig elkobozta. A vakmerő buzatolvaj feljelentetett büntetés végett az illetékes hatóságnak. — Vérengző erdő őr. A mórágyi, apáthi és kövesdi összefüggésben levő erdők sarkán oláh czi- gányok tanyáztak, s a múlt hőt egyik napján esteli 7 -8 óra között, a mint épen a karaván körül ülte a bográcsot és mohó étvágygyal fogyasztotta vacsoráját, az erdőből B u g r i István erdőőr többszörösen rájok lőtt. Volt erre nagy riadalom, mert a lövések három férfit ős egy asszonyt találtak, mig a kis Kolman Julcsa 4 éves leányka rögtön meghalt, — kinek hátán a golyó keresztül hatolt. — A czigá- nyok Bugri István erdészt ismerték fel a lövöldözőben, ki azonban daczára, hogy alibijét nem tudta kellően igazolni, tettét tagadja. Bugri különben Vóméndről azért lett a kövesdi erdőbe helyezve egy hónappal ezelőtt, mert a népet annyira bántalmazta, hogy ellene boszut forralva egy alkalommal elcsípték, s jól elverték, — további egy Ízben már ember ölősért vizsgálat alatt is állott, de sikerült magát a bajból kimenteni. SZÍNÉSZET. Ifj. Polgár Károly színtársulata — a török jelvény, vagy nemzeti symbolutn (félhold) hasonlatára, mely bájos fényében folyvást növekszik, erősödik — mindjobban kivívja a maga számára közönségünk általános elismerését, megérdemelt tapsainkat, csak — fájdalom — a nervus re rum gerendarum, a jövedelem fogyatékos, nem rajtunk múló okok, legfőkép az anyagi szegénység miatt!-------A lefolyt héten előadott darabokban is feltárták ők összes szellemi fegyvertáruk, gyakorlati képességük, ügyességük tetszetős előnyeit, de a nagy közönség szokásos módon távol maradt, elannyira, hogy „A Becsület“ czimü hatásos színmű „itt először“ való előadását alig kiváuta megnézni pár személy s igy az előadás — természetesen — elmaradt, A többi darabokban is, melyek voltak: „Az amerikai unokaöcs“ (Vórtess József helybeli polg. isk. tanár eléggé sikerült szellemi terméke); „A Bálkirálynő“, „Óh drága Margaretta“ (előadva ifjú Polgár Károly által), „A néma ős majma“, „Czine Mintye“, „Czigánybáró“ (Jókai Mórtól) „Fatincza“, mondhatjuk, mindig gyér közönség nézte, elég lelkesedéssel, színészeink perfekt játékát, mely hogy a kellő művészet elég magas nívóján áll, bebizonyult ama szép számú, disztingvált közönség előtt, a mely szerdán, május 10-én eléggé megtöltő a színházat a „Válás után“ czimü darab megnézésé ős az ujonan alakult dalárda fiumei műsora egy részének (mert az egész programmot ledalolni nem volt fizikai idő!) meghallgatása végett. Ilyen nagy, díszes ős —■ a mi fő — jövedelmes publikumra még nem volt ez idő szerint ifjú Polgár Károly színigazgatónak; pedig, hogy minden este ilyet érdemelne: bizonyítja az általános tetszés, a sok kaczaj, a sürü taps, a jól mulatás, melyet színészeink igazán szabatos,- szép játéka, különösen Polgár ős Nyitrai művészete, no meg a nőszereplők valamennyien mind, pompás ensenblében előidéztek. A dalárda is hozzájárult nagy mértékben a jövedelem szaporulathoz, ezt készséggel, sőt — mint da- lárdista — mély köszönettel elismerem, mert egyes műdarabokat majdnem kifogástalan művészettel adta elő; hozzájárult a jókedv, jó hangulat csináláshoz is; de, hogy ez a színtársulat magasabb pártfogást, több kegyet, nagyobb jövedelmet érdemelne: talán a szerdai előadás után mondanom se kell?! Csütörtökön a társulat egyik legkitűnőbb tagjának, La ez kó Arankának jutalomjátőkul Sardou Viktor egyik legremekebb drámáját „Fedorá“-t adták elő. Úgy a jutalmazott remek játéka, valamint a darab kitűnő volta megérdemlette volna a melegebb pártfogást, igazán megfoghatlan, hogy közönségünk mily közönyösen viseltetik a színészet érdekében, hogy tá- vollétóvel szeret tündödölni, a mi nagyon is meglátszott az előadás lefolyásán is, szinte kitetszett egyes szereplők játékán az elkedvetlenedés, a min nem is lehetett csudálkozni, hiszen a terem majdnem kongott az ürességtől. A jelenvolt csekély számú lelkes közöntsőg azonban a jutalmazottat minden egyes felvonásbeli jelenetei után élénk tapsokban részesítette remek alakításáért. A darab sikerében méltó társai voltak a jutalmazottnak Nagyfalusi Julia, (Szokaref Olga) és Morvay (Ipanöv Loris) szerepében, kik igyekeztek szép szerepűket hálásan és elég jól megoldani. Pénteken, május hó 21-én „Keletiutazás“ ez. mulattató 3 felvonásos bohózat adatott elő II. bérlet 1-ső számban szép számú közönség jelenlétében. Az előadás sikerült volt, különösen felemlitósre méltó Nyitrai (Habig Fr. keresk. tanácsos), Benkő J. (Marianna, a felesége), Véber Ferike (Thekla, a leányuk), Morvay (Bnxkner János vegyész), ifj. Polgár Károly (Mikrovics Dömö- tör) ős Laczkó Aranka (Bartholdy Serah), kik a közönséget igen jól mulattatták. Reporter. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: BODA VILMOS.
