Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1894-05-13 / 20. szám

fi TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (20. sz.) 1894. május 13. minden taneszközzel bőven felszerelt iskola, melyet Bezerédj Andor cs. és kir. kamarás saját költ­ségén tart fenn azért, hogy pusztája cselédjeinek gyermekei is részesüljenek a nevelés és oktatás ál­dásaiban. A vizsgán Póchy József tolnai prépost, kér. tanfelügyelő elnökölt, mely iránt, hogy mily nagy volt az érdeklődés, azt a megjelentek szép száma legjobban bizonyította. Közvetlenül szerzett tapaszta­lásunk alapján őszinte elismeréssel konstatáljuk, hogy a vizsga olyan fényes eredményt tüntetett fel, mely becsületére válnék bármely városi osztott mintaisko­lának is. A pusztai kis gyermekek egytől-egyig mind igen értelmesen és bátran feleltek, a mi kétségtelen tanúbizonysága annak, hogy Fehér Márton hitelemző és I á I h y Gyula tanító nemes hivatásuk tudatában lelkiismeretesen munkálkodtak. A vallási tantárgya­kat, ügy az örökbecsű „FI óri könyv“ versikéit is Fehér Márton ferenczrendü áldozár és hitoktató tanította, ki az ő népszerű, a gyermekek felfogó te­hetségéhez mért oktatásaival megtalálta azt a helyes pedagógiai irányt, mely a népiskolai tanulók vallás­erkölcsös nevelésének legjobban megfelel. Sághy Gyula szakképzett, ügybuzgó tanító tanította pedig a többi körülirt tantárgyakat oly szép sikerrel, mely úgy a vizsga elnökét, mint a többi jelenlevőket is arra késztette, hogy neki gratuláljanak. Nagy örö­met okozott a tanulók között, az hogy Péchy József elnök a szorgalmas és jóraagaviseletü tanulók között ajándékokat osztott ki. Vizsga után az egész ven­dégség a nemes főur képviselőjének, Szarka Dezső kasznárnak meghívása folytán ebédhez ült, melyen az első tósztot Péchy József tolnai prépost-plébá­nos mondotta Bezezódj Andor cs. és kir. kama­rás urra. — Hogyan sikerült a tolnai vásár? El lehet mondani róla azt a sablont, — Írja tudósítónk — mit a jól rendezett tánczmulatságról szóló referá- dákró! nyitány gyanánt minduntalan olvasnunk kell t. i. hogy úgy erkölcsileg, mint anyagilag kitünően sikerült. Erkölcsileg annyiban, mert az éber rend­őrség egyetlenegy zsebtolvajt és csirkefogót sem tudott elcsípni, a mi az erkölcsök szilárdságát ta­núsítja; anyagilag pedig annyiban, mert úgy a ke­reslet, mint a kínálat oly élénk forgalmat tüntetett fel, mint Tolnán legalább 10 év óta tapasztalható nem volt. A vásárról úgyszólván mindenki elégedet­ten távozott haza, de azt hiszem, legnehezebb lett mégis a vásárbérlő és passzus-iró zsebecskéje, a mit meg is érdemelt mindkettő, a ki este 5 óráig végig nézte azt a nem mindennapi munkát, mit nekik végezniök kellett. Hogy e vásár ily jól beütött, an­nak tulajdonítható leginkább, hogy a két egymástól távol fekvő vásártér — mint e lapban már említve volt — egyesittetett- De tapasztalható volt az is már a délelőtti órákban, hogy a vásártér a közön­ség számára igen szűknek bizonyult, a minek oka az uradalomnak a utóbbi időben mindsürübben hall­ható fukarsága. Pedig a tolnai uradalom a piaczok- ból és vásárokból évenkint tekintélyes bőrösszegecs- két vesz be, melyért ha több nem, de annyi minden­esetre megilleti a vásározó közönséget, hogy egymást a szűk hely miatt agyon ne nyomják. Ajánljuk az eljöljáróság figyelmébe. — A paksi kath. legény-egylelt folyó évi május hú 14-én, pünkösd másnapján Kovács J. ur kerthe­lyiségében saját pénztára javára zártkörű majálissal egybekötött műkedvelő előadást rendez. Helyárak: Ülőhely 50 kr., állóhely 40 kr., családjegy 1 forint. Kezdete d. u. 5 órakor. Színi előadás 8 órakor. Fe- lülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Kedvezőtlen időjárás esetén a követ­kező vasárnap, azaz május 20-án fog megtartatni ugyanazon sorrendben. — Műsor: Az ördög pár­nája. Énekes népszínmű, három felvonásban. Irta: Tóth Kálmán. Személyzet: Svarcz, asztalos mes­ter Szalontay János. Laczi, asztalos legény, Lencsi, gyermekei Fábián József. Pétersz Emma k. a. Weisz, szijjártó mester Stefánits János. Gyuri, szijjártó le­gény, Mari, gyermekei Petzkay József. Petzkay Ju­lia k. a., Siczky Lojzi Huff Antal. Városi alkapitány Fábián István. Becker Gányi Antal. Asztalos inas Usztyán József. Szijjártó inas Gábl Mihály. Mesterle- gény Feil József. Német mesterlegény Lengyel György. Városi hajdú Gányi Antal. Pinczér Usztyán László. Történik egy vidéki városban. Idő: jelenkor. — Kerti helyiség megnyitás. Mutsenbacher Ödön a vasút mentén levő nyári helyiségét ma a szegzárdi tűzoltói zenekar közreműködésével ünne­pélyesen megnyitja. — Az első permetezés időszaka küszöbén nem győzzük szőlőgazdáinkat eléggé sürgősen figyelmez­tetni, hogy a permetezést, melyet különben a magas minisztérium már kötelezőleg is elrendelt, kellő idő­ben foganatosítani el ne mulasszák, mert csak ekként vehetik elejét a veszedelmes szőlőragály, a peronos­pora terjedésének. A permetezők beszerzése dolgában jó lesz óvatosnak lenni, mert sok rósz permetezőt kínálnak mostanában mindenfelé. Mellesleg említjük fel, hogy a jó permetezők közt a legjobbnak találtuk a Mauthner budapesti magkereskedő „Unikum“ nevű permetezőjét, mely igen könnyen jár, kitünően per­metez, soha el nem romlik ős a mellett a legolcsóbb is, a menyiben az egész permetezőnek ára 14 frt 75. — Baleset. Mint részvéttel értesülünk, dr. K r a m o 1 i n Emil szegzárdi ügyvédet folyó hó 4-én Budapesten baleset érte. Ugyanis a lóvonatu vasútra akart felmenni, s a fogó helyett a függönyt kapta meg, mely leszakadván, hanyatt vágódott és a kul- csontját, valamint a bal láb czombcsontját is eltörte. — Drága báránypecsenye. Zwenk József és Zwenk Mihály szegzárdi lakosok a napokban kocsin haladtak el a dombori puszta mellett s e közben szemükbe tűnt egy legelésző juhnyáj, melyből hama­rosan kiragadtak egy bárányt és azt hazahozták. Másnap lakomát csaptak ős a könnyűszerrel kerített pecsenyét nagy vigság közt költötték el. A bárány­pecsenye azonban drága lesz a tolvajoknak, mert tettük kitudódott. — Hogy mulat a szegzárdi gyepmester Mohá­cson. Annyi gyepmester gyűlt össze Mohácson e hó elején, — mint a „Szabad Szó“ irja — a mennyit a világ még aligha látott együtt. Szvoboda József gyepmester-segéd tartotta menyegzőjét. Czigányzene mellett mulattak reggelig és még akkor sem akart senki hazamenni, az egy Ewald Istvánon kívül. Lieb- hauser György szegzárdi gyepmester nem akarta haza engedni kollegáját s a lovakra rontott késővel. Gerne r József meg akarta akadályozni a vérengzést, de vesztére, mert Liebhauser rá rontott és késével több helyen megszurta. A dühös gyepmester most már nem kiméit senkit s megtámadta a fiatal asszonyt is, mikor ezzel is végzett, saját anyján ejtett több sebet. Végre sikerült lefogni őt s be lehetett kisérni a bácsi járásbíróság börtönébe. A sebesültek I állapota elég súlyos. —- Öngyilkos tanitó. Folyó hó 2-án esteli 7—8 óra között szenzácziós öngyilkosság történt a nagy- szokolyi korcsmában. Somody József szemcse csehi tanítónak volt terhes e sivár földi élet, ki azt ön- kezével oltotta ki. Hogy mi vitte az öngyilkosságra a szerencsétlen tanítót, azt sokféleképpen találgatják, de biztos okát adni nem tudják, — Hamis százasok. A múlt évben Tancsa János dunaföldvári földmives a czeczei vásáron egy borjas tehenet vett, amelyért százas bankóval fizetett. A százas hamisnak bizonyult és kiderült, hogy azt Gallai Imre és Janszky István földmivesektől kapta őrtókesitős végett, akik viszont Kardos Miklós korcsmáros révén jutottak a hamis pénzhez. Még Jankó György volt a titokba avatva, melyről akkor hullt le a lepel, amikor kisült, hogy Kardos . több hamis százast és ötvenest vett féláron Csapó Józseftől, aki dunaföldvári nagyvendéglőjóben többször megfordult. Csapó különben ismert tekintély ezen a téren s csak a minap ítélték el abban a szenzácziós pénzhamisitási bünpörben, melynek a nemrég még tekintélyes Horváth József pécsi fakereskedő ős földbirtokos volt a fővádlottja. E kőt utóbbinak minap történt elítélése után a budapesti törvényszék folyó hó 8-án ült törvényt a többi vádlott felett. A tör­vényszék Gallait két évi fegyházra, Tancsát egy évi, Janszkyt tiz havi, Kardost fél évi börtönre és Jankót négy havi fegyházra ítélte. — Élöfák kivagdalása. Mészáros László szak- esi lakos a szakcsi erdőben nagy pusztítást vitt végbe, a mennyiben a legszebb ólőfákat vagdalta ki, s azokat lassan-lassan haza is hordogatta. Sokáig ke­resték, lesték a vandal pusztítót, mig végre a na­pokban az erdőőr a csendőrség közbejöttével megcsipte Mészáros Lászlót, kinél meg is találtatott a kivá­gott érdéi fák egész halmaza. — Hűtlen inas. Kovács Imre tamásii vendég­lős ős mészáros sajnosán tapasztalta, hogy a fiókba rakott pénzéből mindig hiányzik kisebb nagyobb összeg, daczára — hogy azt zár alatt tartotta. Erős gyanúja volt Gaál József inasára, kit a napokban a csendőrség vallatóra is fogott és ez csakhamar töredelmesen elmondotta, hogy már évek óta dézs- málgatja gazdája kasszáját, s az igy lopott összeget jó czimborák társaságában szépségesen el is verte* sőt jóbarátainak bőven szolgált ingyen gazdája leg­jobb boraiból is. Egy alkalommal 5 frtot csent ki Kovács I. kasszájából, melyet S z a 1 a y G. szolgale- génynek adott át, ki vele együtt manipulált. A hűtlen inast czinkostársával együtt a bíróságnak adták át. — Súlyos testi sértés. Berki Ferencz és Papp József döbröute-pusztai lakosok már rég óta haragban voltak s a napokban a gyermekek miatt ismét összeszólalkoztak, melynek véres verekedés lett a vége. Ugyanis Papp József Ernő nevű legény fia is a verekedők közé keveredett ős egy vasvillával Berki Ferenezen életveszélyes szúrást ejtett. A szurkáló legényt letartóztatták. — Vereskakas. Kölesden néhány nap alatt két tüzeset hozta izgalomba a lakosságot. Először is Zsele István háza gyuladt ki, melyet a pusztító lán­gok teljesen felemésztették. Az összes bár 682 frt. Folyó hó 2-án esteli 9 órakor ismét tűz ütött ki s Gyenei János cserópzsindeles házát hamvasztotta el. — Vakmerő buzatolvaj. Nagy bátorságra vall Makó Pál tamásii lakosnak aminapában elkövetett tolvajlása, melyet Bojnár Ferencz tamásii gőzmaj. mában követett el. Ugyanis észrevétlenül valahogy belopódzott, a gőzmalomba s éjjel egy z^ák búzával odébb állott. E sikerült gonosz cselekménye annyira felbátorította a vakmerő tolvajt, hogy másnap be­állított a búzával a malomba ős azt átadva a mol­nárnak, kérte, hogy mielőbb őröltesse meg. A mol­nár azonban ráismert az előtte való napon ellopott búzára s őt rögtön letartóztatta, a búzát pedig el­kobozta. A vakmerő buzatolvaj feljelentetett bün­tetés végett az illetékes hatóságnak. — Vérengző erdő őr. A mórágyi, apáthi és kövesdi összefüggésben levő erdők sarkán oláh czi- gányok tanyáztak, s a múlt hőt egyik napján esteli 7 -8 óra között, a mint épen a karaván körül ülte a bográcsot és mohó étvágygyal fogyasztotta vacso­ráját, az erdőből B u g r i István erdőőr többszörösen rájok lőtt. Volt erre nagy riadalom, mert a lövések három férfit ős egy asszonyt találtak, mig a kis Kolman Julcsa 4 éves leányka rögtön meghalt, — kinek hátán a golyó keresztül hatolt. — A czigá- nyok Bugri István erdészt ismerték fel a lövöldö­zőben, ki azonban daczára, hogy alibijét nem tudta kellően igazolni, tettét tagadja. Bugri különben Vóméndről azért lett a kövesdi erdőbe helyezve egy hónappal ezelőtt, mert a népet annyira bántalmazta, hogy ellene boszut forralva egy alkalommal elcsípték, s jól elverték, — további egy Ízben már ember ölősért vizsgálat alatt is állott, de sikerült magát a bajból kimenteni. SZÍNÉSZET. Ifj. Polgár Károly színtársulata — a török jel­vény, vagy nemzeti symbolutn (félhold) hasonlatára, mely bájos fényében folyvást növekszik, erősödik — mindjobban kivívja a maga számára közönségünk általános elismerését, megérdemelt tapsainkat, csak — fájdalom — a nervus re rum gerendarum, a jövedelem fogyatékos, nem rajtunk múló okok, legfőkép az anyagi szegénység miatt!-------A lefolyt héten előadott darabokban is feltárták ők összes szellemi fegyvertáruk, gyakorlati képességük, ügyes­ségük tetszetős előnyeit, de a nagy közönség szo­kásos módon távol maradt, elannyira, hogy „A Be­csület“ czimü hatásos színmű „itt először“ való előadását alig kiváuta megnézni pár személy s igy az előadás — természetesen — elmaradt, A többi darabokban is, melyek voltak: „Az amerikai unokaöcs“ (Vórtess József helybeli polg. isk. ta­nár eléggé sikerült szellemi terméke); „A Bálki­rálynő“, „Óh drága Margaretta“ (előadva ifjú Polgár Károly által), „A néma ős majma“, „Czine Mintye“, „Czigánybáró“ (Jókai Mór­tól) „Fatincza“, mondhatjuk, mindig gyér közön­ség nézte, elég lelkesedéssel, színészeink perfekt játékát, mely hogy a kellő művészet elég magas nívóján áll, bebizonyult ama szép számú, disztingvált közönség előtt, a mely szerdán, május 10-én eléggé megtöltő a színházat a „Válás után“ czimü darab megnézésé ős az ujonan alakult dalárda fiumei mű­sora egy részének (mert az egész programmot le­dalolni nem volt fizikai idő!) meghallgatása végett. Ilyen nagy, díszes ős —■ a mi fő — jövedelmes publikumra még nem volt ez idő szerint ifjú Polgár Károly színigazgatónak; pedig, hogy minden este ilyet érdemelne: bizonyítja az általános tetszés, a sok kaczaj, a sürü taps, a jól mulatás, melyet szí­nészeink igazán szabatos,- szép játéka, különösen Polgár ős Nyitrai művészete, no meg a nőszereplők valamennyien mind, pompás ensenblében előidéztek. A dalárda is hozzájárult nagy mértékben a jövede­lem szaporulathoz, ezt készséggel, sőt — mint da- lárdista — mély köszönettel elismerem, mert egyes műdarabokat majdnem kifogástalan művészettel adta elő; hozzájárult a jókedv, jó hangulat csináláshoz is; de, hogy ez a színtársulat magasabb pártfogást, több kegyet, nagyobb jövedelmet érdemelne: talán a szer­dai előadás után mondanom se kell?! Csütörtökön a társulat egyik legkitűnőbb tagjának, La ez kó Arankának jutalomjátőkul Sardou Viktor egyik legremekebb drámáját „Fedorá“-t adták elő. Úgy a jutalmazott remek játéka, valamint a darab kitűnő volta megérdemlette volna a melegebb pártfogást, igazán megfoghatlan, hogy közönségünk mily közö­nyösen viseltetik a színészet érdekében, hogy tá- vollétóvel szeret tündödölni, a mi nagyon is meglát­szott az előadás lefolyásán is, szinte kitetszett egyes szereplők játékán az elkedvetlenedés, a min nem is lehetett csudálkozni, hiszen a terem majdnem kon­gott az ürességtől. A jelenvolt csekély számú lelkes közöntsőg azonban a jutalmazottat minden egyes felvonásbeli jelenetei után élénk tapsokban részesí­tette remek alakításáért. A darab sikerében méltó társai voltak a jutalmazottnak Nagyfalusi Julia, (Szokaref Olga) és Morvay (Ipanöv Loris) szere­pében, kik igyekeztek szép szerepűket hálásan és elég jól megoldani. Pénteken, május hó 21-én „Ke­letiutazás“ ez. mulattató 3 felvonásos bohózat adatott elő II. bérlet 1-ső számban szép számú kö­zönség jelenlétében. Az előadás sikerült volt, különö­sen felemlitósre méltó Nyitrai (Habig Fr. keresk. tanácsos), Benkő J. (Marianna, a felesége), Véber Ferike (Thekla, a leányuk), Morvay (Bnxkner Já­nos vegyész), ifj. Polgár Károly (Mikrovics Dömö- tör) ős Laczkó Aranka (Bartholdy Serah), kik a közönséget igen jól mulattatták. Reporter. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: BODA VILMOS.

Next

/
Thumbnails
Contents