Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-05-13 / 20. szám
XXII. évfolyam. 20- szám. Szegzárd, 1894. május 13. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- _________________ egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. El őfizetési ár: Egész évre...........................6 frt ___ Fél évre........................... . 3 „ _ Ne gyed évre...........................I 50 Egy es szám a kiadóhivatalban I 2 kr. kr Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások tézendök. küldendők. Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirdetések jutányosán számíttatnak. Pünkösd ünnepén. A kér. egyház megalakulásának ünnepén, eme világraszóló nagy esemény évfordulati emléknapján, különféle érzelmek és gondolatok járják át a nemesebb sziveket s foglalkoztatják a műveltebb lelkeket. Ez érzelmek és gondolatok egynémelyiké- ről — mert persze ezeknek raját most itt felsorolni sem időnk, sem terünk — óhajt megemlékezni igénytelen ujság-czikkünk, szerény keretben. Első érzés és gondolat, melyet a Pünkösd emlékezete lelkűnkben felkölt, tagadhatatlanul a végtelen csudálkozás, a felett, hogy a két ezer év előtti hatalmas zsidó vallás és egyház, a római világ-uralom, a görög-pogány klasszikus miveltség mindent uraló s örökre biztosítottnak, állandónak hitt óriási nagy hatalmával szemben, miként tudott szavának súlyt adni az a 12 szegény, mezitlábos, tanulatlan apostol, a kit még a keresztnek halálával meggyalázott, kigúnyolt, látható földi j mester is elhagyott örökre amaz első áldozó- l csütörtökön ?!.. . Síiként tudta a szent ügy- nek e bár lelkes, de törpe kis csoportja, vagyon nélkül, miveltség nélkül, befolyás és hatalom nélkül, oly sikeresen elvetni azt a parányi »bibliai mustármagot«, melyből oly rohamosan felnőtt a keresztyénség világot- beárnyaló terebélyes fája, daczára a kegyetlen irtási szenvedélynek, mely a régi megszokott hatalom, előítélet, vallási szertartások és társadalmi szokások lelki békóihoz oly görcsösen ragaszkodó antik-világot vezette ?! , .. Miként tudta e tizenkét egyszerű ember halomra dönteni s rommá tenni a hatalmas régi világ annyi sok intézményeit s felépiteni a friss romokon azonnal az uj világ igaz boldogságának szent épületét?! . . . Valójában felfoghatatlan, elképzelhetetlen világraszóló csuda ez mindaddig, mig gondolkozásunk a rendes törvények szerint, a szokásos logikai sorrend szigorú betartásával működik s a létrejövő eseményeknek természetes kutforrásaiul tekinti a közvetlen előzményeket. De mihelyt elménk odahagyja a megszokott chablont s föl tudunk emelkedni a természetfeletti esemény magasabb bírálatára, helyesebben, le tudunk szállni a bibliai erős hit mélyére s azt vesszük kiindulási pontul okoskodásunkban, hogy e világraszóló csudát voltakép nem is az a mezitlábos 12 apostol rögtönözte, hanem erre már régóta érett a világ; hogy a régi emberek vallási és polgári csalfa ábrándjainak erőszakosan fentartott, védett fellegvárait, | k riszt u&í hamar megérett, mert a szivekben nőtt mjagaszt os eszmék ellenállhatatlan igazsága dönté romba: ha azt vesszük tekintetbe, hogy ennek a bátor kis csoportnak, az apostolok szerény csoportjának az a láthatatlan, de dicső pünkösdi sz. lélek volt a hatalmas vezére, segítője, szószólója, kiről a- biblia azt mondja, hogy már a világ teremtésekor is ott lebegett a méfhetlen vizek felett s istennek e láthatatlan lelke öltött látható alakot a pünkösdi, tüznyelvek formájában alászállott szentlélek- ban, — tehát más szavakkal — isten munkájavolt az elsőpünkösdi csuda: rögtön vészit érlhetetlenségéből a mi csudál- kozácunk — mert hiszen »istennek semmisem lehetetlen« — s logikusan gondolkodó eszünknek segítségére sietve a vallásosan érző szív, szinte felkiáltunk: »hiszen ez nagyon természetes!« s csaknem azon csodálkozunk, hogy csodálkozni tudtunk ! .. . A másik érzés és gondolat, melyet a pünkösdi esemény emlékezete felkölt lelkűnkben — kiindulva épp az eddig mondottakból — az igazi hála érzelme isten iránt a pünkösdi világ-csodáért, a kér. anyaszent- egyház megalakittatásáért. — — Kér. ember előtt nem kell festenem s bővebben tárgyalnom e dolog áldásait, hiszen beszédes tanúja ennek az a sok ezer üdvös intézmény, az a nagyfokú világkultúra, az a boldogító haladás, melyeknek napfényesen ragyogó millió áldását érezi, élvezi czivilizált korunk V minden élő embere, még az is, ki a kér. vállás >éS‘ egyház szent kötelékein kívül ál}; ki Mózes és Mohamed hite szerint imádja istenét; sőt még a néma bálványok éllettelen szobrai előtt hajlongó pogányság is megérezte már — saját javára és üdvére! — a kér. czivilizáczió üdítő tavaszi szellőjének ama jótékony áramlatát, mely az első pünkösdi szentlélek zúgó szelének maradványa s a legmakacsabb vallási és társadalmi conzervativizmus chinai falai is ledőlnek már apránként ama nagy hatalom, a kér. miveltség előtt, melynek első, csodálatra méltó és minden tiszteTÁRCZA. DALOK. Jaj de messze ... Jaj de messze van a gönczöl szekere, Nem megyek én a lányokkal semmire. Ha kínálom cserébe a szivemet, A barna is, a szőke is Csak csalogat, hiteget. Nem tudom én, mi a lányok bibéje, Csalfa tűz ég valamennyi szemébe’. Csalfa szemed, csalfa szived megölhet, Mégis, mégis álmodozom Szőke kis lány! felőled. Piros rózsa ___ Pi ros rózsa az én Virágom, Szerelem az ón menyországom. Szőke kis lány, rózsa az orczád, Kebeledben van a menyország. Ha föléin majd egy sir domborult, Tégy reája rózsa-koszorút. Örök álmom rólad hadd legyen: Piros rózsa, égő szerelem! Mennyi virág van a réten ... Mennyi virág van a rőten Mennyi csillag van az égen, Boldog szívben mennyi nóta, Isten a megmondhatója! Virágos rét, csillagos ég, Édes nóta: gyönyörűség . . . Sirhatok ón a nótámon: Se csillagom, se virágom! Nagy hire van a sárközi lánynak ... Nagy hire van a sárközi leánynak Mulatozik hétköznapon, vasárnap; Alig-alig, hogy a földből kilátszik, Már szerelmes, legényekkel cziczázik. Egyet pördül, egyet kacsint hamisan, Barna legény szive mindjárt fogva van. — Légy szeretőm, édes kicsi gerliczóm, Adj egy csókot foglalóba, hevenyén ... „Adok csókot, jól esik tán nekem is, Nemcsak egyet, akár százat, ezret is. Szeretője leszek-e, majd meglátom, Holnapután a szegzárdi vásáron“ .. . Szeme parázs... Szeme parázs, A dereka Mint a darázs. Csókja nagyon csiklandós, Rokolyája ropogós. Kurta is egy kicsikét, Csak ... egy .. . kicsikét. Erre-arra Illeg-billeg, Jobbra-balra Mosolyog a decsi lány. Búnak, bajnak fittyet hány. Bolonditja a legényt, így . .. úgy .. . valahány. Kenézy Csatár. Afrikai történet. — Karczolat. — (A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája.) Tulajdonkép ez is amerikai történet. De minthogy ily czim alatt egy hamis történetet már írtam, nem akartam még egyet Írni ilyen czim alatt. Minek jusson Amerikának kettő, Afrikának meg egy sem. Ez nem volna méltányosság egy európaitól. Legyen tehát „afrikai történet“, bár e mesém szintere határozottan Amerika. Hogy mikor történt, arra már nem emlékszem; sőt hogy egyáltalán megtörtént, arra sem emlékszem bizonyosan. De ha valaki akaratoskodik éppen, hogy ő csak igaz történeteket szeret olvasni, úgy állíthatok két bölcskei embert tanuul, kik készek megesküdni rá, hogy a dolog.