Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-04-29 / 18. szám
1894 április 29. tolnamegyei közlöny (is. sz.) 5 Melyik darabban melyik szereplő hogyan játszott, ezt most — tórsztike miatt — minucziál is részletességgel nem tárgyalhatjuk, de igenis regisztrálunk annyit, hogy — mint föntebb mondánk — a társulatnak igen sok dürók, jeles tagja van s nagy buzgalommal játszik valamennyi, szerepét jól tudja mind. És ez nagy mondás! nagy dicséret! mert kivált az utóbb említett tulajdon, a szerep-tudás, fehér holló-számba megy sok színésznél. A társulat legkitűnőbb tagja, igazán sokoldalú ereje maga az igazgató Polgár Károly, móltáu sorakoznak mellé a szép hangú s jól éneklő Asztalos Sándor, Ércz- köáy, Gyarmaty, Kishonti és többen (kikről — par- pon! '£k jövőre fogunk megemlékezni „helyszűke miatt“!...) A nőtagok sorában első helyet foglalnak el: Turner Ilka és Gyarmathyné Mésáros Kornélia, kik igen szép játékuk, még szebb, iskolázott hangjuk, dalaik művészetével igazán mindjobban elragadják a gyér, de lelkes közönséget. A női drámai-erőkről szintén jövőre, fogunk részletesebben megemlékezni. Egész lélekkel, melegen ajánljuk a t. közönségnek e jeles társulat megérdemelt felkarolását s tömegesebb pártolását. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Végtárgyalás. A szegzárdi kir. törvényszék április hó 28-án nagy végtárgyalást tartott, hogy Ítéletet mondjon Simon Pál szegzárdi csendőr gyilkosa felett. A vógtárgyalási termet a kiváncsi közönség zsúfolásig megtöltötte oly annyira, hogy sokan be se juthattak. A hallgatóság között ott láttuk megyénk alispánját is, ki nagy érdeklődéssel kísérte a végtár- gyalás momentumait. Az agyonlőtt csendőr édes anyja szintén eljött, ki a sokaság között foglalván helyet, többször erőt vett rajta a fájdalom. A vógtárgyaláson Selcz József kir. törvény- széki elnök prezidiált, bírák voltak: Ágoston István és Schmidt Imre. A vádhatóságot Námesy János kir. alügyész képviselte, a védelmet pedig T o 11 h Ödön, dr. M o r- vay István és dr. Müller Ferencz szegzárdi ügyvédek teljesítették. A bűneset rövid története ez: F. évi február hó 4-én hirül adták a szegzárdi csendőrségnek, hogy orvvadászok mentek vadászatra az uradalmi erdőbe. E hírre két csendőr: Simon Pál és Krämer, Máté Ferencz szegzárdi községi őrrel esteli 6 órakor kimentek a mondott helyre, s midőn az úgynevezett „Sütyü“-kapuhoz értek, találkoztak a zsákmánynyal visszatérő orvvadászokkal, névszerinti Csötönyi József Szeremlyei, Hanga István Csilus, Lukács Sándor és Szeremlyei Szabó József szegzárdi lakosokkal. A csendőrök felszólítására az orvvadászok szétfutottak, s erre őket a csendőrök a községi őrrel üldözőbe vették. Ekkor történt, hogy Csötönyi József Sze- rémlyei Simon Pál csendőrt közvetlen közelből két lövéssel leteritette. A csendőrség másnap a fentieket elfogta, s a megindult vizsgálat folyamán csakhamar bebizonyosodott, hogy Csötönyi lőtte agyon a szerencsétlen csendőrt, daczára, hogy ő ezt konokul tagadta. A megtartott vógtárgyalás alatt a kihallgatott tártuk, valamint a többi vadorzó társai is rávallottak Csötönyire, azonban még a szembesítések alkalmával is mindent határozottan tagadásba vett. Csötönyi különben már néhány évvel előbb egy embert megölt, csak azért, mert félt, hogy árulója lehetne s ez is bizonyítja, hogy mily megrögzött gonosztevővel volt a bíróságnak dolga. A bizonyítási eljárás után Námesy János kir. alügyész szépen kidomborított vádbesződben kérte a tettesek megbüntetését. A védő ügyvédek közül különösen dr. Müller Ferencz, Csötönyi József Szeremlyei védője, tartott hosszabb sikerült beszédet, melyben vődencze érdekében felsorolta adókat a momentumokat, melyek enyhítő körülményül szolgálhatnak és megdönteni igyekezett az ügyész által emelt azon érveket, melyek szerint azt állította, hogy feltétlenül Csötönyi volt Simon Pál gyilkosa. A többi védők csak rövid védelemre szorítkoztak, a mennyiben vódenczeik csupán vadászati és jövedéki kihágással vádoltattak. Az Ítéletet Selcz József kir. törvényszéki elnök délután fél 4 órakor hirdette ki a vádlottak előtt nagy kiváncsi közönség jelenlétében. Az ítélet szerint Csötönyi József Szeremlyei szándékos emberölés büntette miatt 14 évi fegyházra, vadászati és jövedéki kihágás miatt pedig 350 frt pénzbírságra Ítéltetett, továbbá köteles Simon Pál agyonlőtt csendőr édes angyjának 400 frtot fizetni, Ranga István Csilus, Lukáos Sándor és Szeremlyei Szabó József vádlottakat a bíróság vadászati és jövedéki kihágás miatt egyenkint 170 frt pénzbírságra Ítélte. Valamennyi vádlott az ítélet ellen felebbezett; Námesy János alügyész csupán Csötönyi József Szeremlyei terhére jelentett be felebbezóst. Amicus. ___KÖZGAZDA SÄG.____ A Mosonyvármegyei Gazd. Egyesület emlékirata. Egyesületi életünkben annak hiányát élénken érezve, hogy hasonló czélra törekvő társegyesületeinkkel semmiféle összeköttetésben nem vagyunk, hanem egymástól elszigetelten működűnk, mintha nem is egy és ugyanazon ügynek kívánnánk szolgálatot tenni és tudva, hogy némely külföldi gazdasági egyesület a tervszerű együttes működés következtében mily kiváló eredményeket mutathat fel: elmélkedésem tárgyává tettem, miként lehetne e hiányon segíteni. Engedje meg a tekintetes igazgató-választmány, hogy immár megállapodásra jutott e részben felállított tervemet előadhassam, kérve, hogy azt azon esetben, ha tetszésével találkozni szerencsés lesz — ős föltéve, hogy azt a .tekintetes igazgató-választmány egyáltalában keresztülvihetőnek, üdvösnek és pártolhatónak találná, egyesületünk legközelebbi közgyűlésének elfogadásra ajánlani méltóztassék. Utóbbi időkben beható eszmecserék indultak meg országszerte mezőgazdasági érdekképviseletünk megalkotása iránt, mely alkalommal mindazon bajok is bőven szóba kerültek, melyekkel a hazai gazdasági egyesületek kezdenek ős többféle terv merült fel arra nézve, miként lehetne a meglevő bajokat megszüntetni. Van főrendiházunk, melynek tagjai csak csekély részben nem nagybirtokosok, — van országgyűlési kép viselőházunk, melynek tagjai több mint felerészben földbirtokosok, — van földmivelósügyi miniszte- I riumunk, mely nagyszámú tisztviselői karral fáradoz a hazai mezőgazdaság emelésén, — van újabban országos gazdasági tanácsunk is, — van továbbá országos gazdasági egyesületünk, — vannak vármegyei és más vidéki gazdasági egyesületeink ős köreink elég szép számban, — sőt gazdasági egyesületeink nagy része szövetségbe is lépett a közös érdekek megvitatása czéljából: ős mindezek daczára általános a panasz, hogy mezőgazdaságunk jelen állapota sok kívánni valót hagy fenn és nevezetesen nincsen kielégítően eredményes, pezsdülő gazdasági egyesületi életünk, kivált azért, mert azon mezőgazdák száma szerfölött, sőt ijesztően csekély, kik a gazdasági egyesületi életben tevékenyen, vagy akár csak passiv módon vesznek részt, azon mezőgazdák nagy tömegéhez képest, kiknek a gazdasági egyesületekben való működés és részvétel saját érdekök- ben volna és kik ezt számbavehető nehézség nőikül megtehetnék. Megvan az óramű, annak kerekei is megvannak, de úgy látszik, hiányzik még némely föltétel arra nézve, hogy zavartalanul járhasson. Nem akarok hosszas lenni és nem szándékozom felsorolni a tekintetes igazgató-választmány előtt mindazon okokat, melyeket az egyesületi élet kellő kifejlődésének akadályképen közönségesen megnevezni szoktak, — miudnyájan ismerjük és érezzük azokat. Jelen alkalommal tehát csak annak jelzésére szorítkozom, hogy a gazdák zömének részvétlensógét az egyesületekkel szemben leginkább azok a haladás iránt való közönyösségének és bizalmatlanságának, továbbá azok conservativ természetének és hozzáférhetetlenségének tulajdonítják. Akár miként van is a valóságban, tény az hogy mindössze igen kevés hazai vidéki gazdasági egyesület volt képes a gazdák zömére vonzóerőt gyakorolni ős oly egyesületek, melyek nem vetettek számot a mezőgazdasággal foglalkozók természetével és nem követtek el minden lehetőt arra nézve, hogy azokat érdekkörükbe vonják: folytonosan a lét és nemlét kérdésével állnak szemben, illetve tetszhaláltusát vívnak, mely látvány a mezőgazdaság ügyét szivén viselő előtt nem mondható éppen lélekemelőnek. Minthogy pedig a vidéki gazdasági egyesületeknek a hazai mezőgazdaság fejlesztése körül fölötte fontos szerepkör jut osztályrészül és hatásuk kiterjesztése és fokozása a gazdák zömére valóságos országos érdek, melynek kellő betöltése nemcsak hazai mezőgazdaságuuk boldogulásának előmozdítására, hanem a közjóiét biztosítására is kiválóan alkalmas volna: szükségesnek tartom,-hogy minden oly módozat és intézkedés megkisóreltessék, mely az egyesületek életére és tevékenységére kedvező befolyást gyakorolhat. Erős meggyőződésem szerint kiválóan alkalmasnak ígérkezik a fentemlitett irányban való sikeres működésre, ha természeti és culturális viszonyok tekintetében általában véve hasonló helyzetű és a területökre nézve összetartozó vármegyék gazdasági egyesületei egyemással tervszerű érintkezésbe lépnek, autonómiájuk, jogaik és szabad elhatározásaik csorbítatlan fen tartása mellett közös érdekeiket kijelölik, azokat az e részben tartandó közös tanácskozásokon megállapítják és azok érvényesítésére a czólravezetőnek látszó eljárást megállapítják. Talán nem kell hosszasan bizonyítgatnom, hogy a gazdasági egyesületi élet az eddiginél örvendete- sebb fejlődésének nagyszámú oly akadálya van, melyek elhárítása az egyesületek erejét egyenkint meghaladja; ha ellenben válvetve ős tervszerűen működnek össze, akkor kilátás nyilik arra, hogy az egyesült erőnek sikerülni fog a nehószógek legyőzése és a haladás útjainak egyengetése. E lehetőséget szemem előtt tartva, javaslatba hozom ezennel a tekintetes igazgató-választmánynak; ajánlja közgyűlésünknek, miszerint egyesületünk nevében indítványozza az alább egyenkint megnevezendő gazdasági egyesületek ős körök előtt, hogy alkossák meg együttesen a dunántúli gazdasági egyesületek szövetségét s egyúttal bízza meg igazgató-választmányunkat, illetve az elnökséget, hogy egyesületünk nevében az | részben szükséges előmunkálatokat és további lépéseket megtegye. Azon gazdasági egyesületek, melyeknek egymással való szövetségbe lépése kívánatos volna, következők : baranyavármegyei gazd. egyesület, eszter- gomvidóki, fehérmegyei, győrvidóki, komáromvárme- gyei, mosonyvármegyei, somogyvármegyei, sopronvár- megyei, tolnavármegyei, vasvármegyei, veszprémvár- megyei ős zalavármegyei gazd. egyesület; továbbá a devecservidéki gazdasági kör, a keszthelyvidéki, a répczeszentgyörgyvidóki ős a szentgotthárdvidéki gazdasági kör. Midőn egyesületünknek azon javaslatot teszem, hogy az éppen nevezett társegyesületeket szövetségbe lépésre hívja fel, ezzel azonban nem a sepa- ratismusnak vagy a provincialismusnak óhajtok szolgálatot tenni. A szövetségbe lépésnek ezé * ”,sszemről értelmezni kívánom, szövetségkötésre hajlandó egy érintkezésbe lépjenek, azok tag eszméiket kicseréljék, egymást tevékenysegua. kifejtésében serkentsék, támogassák. Részemről a megalkotandó, a haza egy szükebb körű, de mégis eléggé tág, egészben véve hasonló közös mezőgazdasági érdekekkel biró vidékére terjedő szövetségtől csak jót várok. A szövetség létrejötte esetén azonban egyáltalában nem tartom szükségesnek, ha valamelyik egyesület eddig jónak talált útjáról letérjen, vagy hogy mások akoratának alárendelje magát. Minden egyesületnek a szövetségbe való lépés után is biztosítva legyen teljes függetlensége, cselekvőszabadsága és a közösen tartott tanácskozások után hozott határozatokból csak azokat kelljen elfogadnia, amelyeket viszonyai közé való illesztésre jóknak lát. Hiszem, hogy az erősebb alapon álló egyesületek a szövetség megkötése által erejök kifejtésében szilárd támaszt, biztatást nyernek arra nézve, hogy eddig követett irányukat továbbra is megtartsák, a gyengébbek erkölcsi ereje pedig az elójök állított jó példát követve ős általa serkentve, gyarapodni fog s a kapott serkentés következtében az élónkebb működés útjára mintegy szorittatnak. (Folytatása következik) I R 0 DALOM. * „KossuthrLapok.“ Felhívás előfizetésre A halhatatlanok Pontheonában nagyjainak minden nemzet emlőket emel. A mely nemzet félisteneit nem tiszteli, erényeiket nem őrzi meg füstölgő oltárok között, az a romok nemzete, nem méltó arra, hogy éljen, nem méltó őseire, nem becsüli meg önmagát, a világ által sem becsültetik ős sivár hétköznapi veszödóssel tengeti napjait. Az ősök fen- költ erkölcse, termékenyítő eszméje ős ihlető szelleme nélkül csak hálátlan és törpe utódok leszünk. A magyar halhatatlanok gárdájának egyik legnagyobb és legdilsőbb alakja: Kossuth Lajos1 kit eltemettünk ugyan tetemileg, de szelleme, ideállá vált lénye nem halt meg, köztünk ól, bennünk és felettünk lebeg és akinek neve, mint emléke, nem veszhet el addig, míg a magyar magyar marad, a „Dunának tükörén honfi szem pihen“, a négy folyam partján Árpád magyarja tanyáz ős ameddig „a hazának csak egy romlatlan gyermeke leszen“. Azt akarjuk, hogy ne csak ereklye- ős nemzeti muzeum,
