Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1894-04-22 / 17. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (17. sz.)

1894. április 22.

— Hirtelen halál. M á 1 i Vilmos szegzárdi öreg asztalos-mester, a ki évek óta száz meg száz koporsót ; készített a Ferencz-közkórházban elhalt betegek részére s még halála előtti napon is koporsó készi- j tésével foglalatoskodott, — hirtelen rosszul lett és meghalt, — s igy a másnak szánt koporsóba az öreg asztalos maga került.

— Csödnyitás. Grünhut Sándor Bonyhádi lakos ellen a szegzárdi kir. törvényszék, mint csődbíróság 4661/p. 94. szám alatt a csődöt elrendelte. Csőd- | biztosul: ifj. Závody Albin kir. törvényszéki bíró, tömeggondnokul dr. Moldoványi István, helyetteséül László Lajos ügyvédek neveztettek ki. A közadós javainak zár alá vétele és leltározása végett dr. Cottely Géza bonyhádi kir. közjegyző küldetett ki. A követelések bejelentésére határidőül bezárólag 1894. évi május hó 16., a felszólamlása tárgyalásra 1894. évi május hó 28., a csődválasztraány megválasztására pedig 1894. évi május hó 31. napja tűzetett ki.

— A „Szegzárdi dalárda-egylet“ által 1894. évi április hó 14-én rendezett dalestőly bevétele és kiadása: Jegyek után befolyt összesen 78 frt 50 kr. felülfizetósek: N. N. 2 frt. Török Béla, Őrffy Lajos, dr. Leopold Kornél 1—1 frt. Jegyeiket megváltották: özv. Theodorovits Lajosnó 5 frt, dr. Diczenty Pál, Spányi Antal, Tóth Károly 2—2 frt, özv. Ferdinánd Antalnő, Ferdinánd Béla, Abaffy Gyula, Traiber Tivadar, Diczenty Lajosné, Mehrwerth Lajos, G. M., I Háry Ede, Zsigmond Ferencz, Groszbauer Ferenez, | Angyal Ferencz, Ferdinand József 1—1 frt. Továbbá Mutsenbacher Ödön ur fölajánlott a dalárda részére egy ő általa festett képet kisorsolás végett, melynek fele jöveri“1- c a dalárda pénztárának javára ado- I • összeg kitett 10 frt 80 krt, tehát - 1 volt 117 frt 80 kr, kiadás 114 frt 'ónztár javára 3 75 frt. Fogadják a .kozók az egylet leghálásabb kö.. otokinger János egyleti póuztárnok.

— A szegzárdi kér. betegsegélyző-pénztár folyó évi április hó 15-ón tartott közgyűlésén a következő választások eszközöltettek: Igazgatósági tagok lettek a munkaadók sorából: a) rendes tagokul Mehrwerth Ferenc/, Fránek János, Pirnitzer Antal, Debulay Imre, idősb Tóth Pál, Kunczer János, Bauernhuber László, Wilhelm Ede, Báter János, Maixner János (Tolna), b) póttagokul Gótzy N. János (Báttaszók), Juszinger János (Bonyhád). Igazgatósági tagok az alkalmazottak sorából: a) rendes tagok: Koródy József, Malicsek Ödön, Szedresi Béla, Kóth Sándor, Vass Antal, Vátzek László, Gacsályi József, Friedmann Soma, Bachschütz Károly, Nits Márton, Domonyai Gyula, Mandelbaum Zsigmond, Farda Vincze, Kerner Endre, Fischhof Mór, Róth Ferencz, Weindorfer János, Herdlein Lajos, Isgum Károly (Tolna), ifj. Liebelt Antal (Bonyhád), b) póttagok: Molnár István (Tolna), Schwarcz Géza (Tolna), Goldstein Soma (Bonyhád), Bassola Béla (Keselyűs). Felügyelő-bizottság: a) a munkaadók sorából: Adler N. János, Hája Béla. b) az alkalmazottak sorából: Weisz Móricz, Fejér Gyula, Schiebinger Ferencz, Fischbof Kálmán. Választott bíróság a munkaadók sorából: a) rendes tagok: Ferdináud József, Nitsner Pál, Henczel Péter, b) póttag: Zavaros János. Az alkalmazottak sorából: a) rendes tagokul: Jilk László, Pöndör Antal, Po- tyondy Mihály, b) póttag: Grünbaum Antal.

— Felfüggesztett ügyvédek. A pécsi ügyvédi kamara közhirré teszi, hogy Scheibner Kálmán ügyvédet az ellene folyamatban levő bűnvádi eljárás folytán, Kóbor József ügyvédet pedig elmebeli be- számithatlanság miatt az ügyvédségtől felfüggesztette.

— Visszalépett szerkesztő. Dr. Rézbányay János, a „Pécsi Közlöny“ szerkesztője, a nevezett lap szerkesztésétől visszalépett; helyette K a- sza József pécsi jogtanár, vagy Kozáry Gyula lyceumi hitszónok fogja a szerkesztőséget elfoglalni.

— „Politikai tanügyi lap“. Nemcsak hazánkban, de még az egész világon sem volt politikai tanügyi lap. Most már van ez is. A Nemzeti Iskola szerkesztője, Benedek Elek, ki egyúttal e kitűnő, minden irányban független, szókimondó tanügyi lapnak a i tulajdonosa is, most letette a kaucziót, hogy a kormány tanügyi politikáját — tisztán politikai szempontból is — bírálhassa. Nemcsak a tanítóknak és tanároknak válik ez nagy előnyére, de a nemzeti kultúra szempontjából is fölötte nagy fontosságú dolog, különösen ha, a miben nem is kételkedünk, a szerkesztő a politikai pártók fölé emelkedik s párttekintetek nélkül szolgálja a nemzeti kultúra érdekeit, a minthogy a nemzeti kultúra ügye nem is lehet pártkérdés.

— Der Jahrmarkt. Ezen a czimen jelent meg a múlt hét folyamán az egyik fővárosi lapban egy hir, melyben méltó megbotránkozással szólnak arról az esetről, melyszerint Bonyhádin sárga papíron ékes német nyelvű hirdetményen adta az elöljáróság a közönségnek tudtára a Bonyhádon tartandó országos vásár idejét. Egy ily német nyelvű hirdetményt múlt vasárnap a bonyhádi vendéglőben egy szegzárdi úriember is kapott, ki azt a „M. H.“-nak be is küldötte.

— Helyreigazítás. Lapunk múlt számában sajnos félreértésre szolgáltatott okot „Véres verekedés“ czimen megjelent közleményünk, melybe fatális névcsere került. Ugyanis a fent nevezett közleményünkben az állt, mintha Erlich Jakab és Bartos András folyó hó 8-án vígan mulattak volna He rezeg Mihály faddi lakos korcsmájában, melynek az lett volna a szomorú vége, hogy Erlich Jakab megszurkálta Bartos Andrást. E téves közleményünket akként igazítjuk ki, hogy nem Erlich Jakab és Bartos András mulattak Herczeg Mihály korcsmájában, hanem Bartos András és Herczeg Mihály vesztek össze Erlich Jakab közbecsülésben álló vendéglősnél, ki a veszekedéskor nem is volt Fadd on.

— Hívért fgnácz képzett iparos, ki már Párisban is megfordult, Szegzárdon, az ifjú Ferdinánd Antal szép emeletes házában egy nagyszerűen felszerelt asztalos üzletet nyitott, hol mindenuemíi kész bútorok beszerezhetők.

— Egy igen kellemes 2 utczai, 1 udvari szobából, szükséges mellékhelyiségekből álló, s a város legszebb részén levő lakás azonnal jutányos áron haszonbérbe vehető. Bővebb értesítés a kiadóhivatalban szerezhető.

— Helyiség-változtatás. Krámmer Vilmos szegzárdi könyvkereskedő a D i c 1 e n t i-féle házból üzletét a múlt héten a Garay-téren levő Goi dber- g e r-féle házba helyezte át és azt a legnagyobb igényeknek megfelelően rendezte be.

— Önérzetes leány. L o v á s z y Anna szegzárdi 15 éves leányzót múlt kedden édes anyja keményen megpirongatta s ezt az önérzetes hajadon annyira szivére vette, hogy gyufaoldattal akart véget vetni fiatal életének. Szerencse, hogy még elég jókor észrevették meggondolatlan tettét és igy az előhívott orvos ellenméreg alkalmazásával megmentette életét, melytől — mint mondá — szeretett volna megszabadulni.

— Javíthatatlanok. Csak a múlt hónapban bocsátották a szegzárdi kir. ügyészség fogházából szabad lábra Fülöp Ferenczet és a vele vadházasságban élő Farkas Juli szedresi lakost, máris visszaesve megrögzött gonoszságukba, ismét lopáson érték őket. A szakcsi csendőrsóg ugyanis a kónyii országos vásáron fogta el a jó madarakat, kiknél több lopott árut találtak. A javíthatatlan tolvajok most ismét a bíróság kezei közé kerültek.

— Brutalitás. C s ö t ö n y i István Kutas, Szabó János Kutas, Kecskés József, Simon József, Kun Jónos és Németh József Pöndör múlt szombaton áldomás ivás végett betértek Báli Antal szegzárd- ujvárosi korcsmároshoz, hol az áldomást beszélgetés és tréfálkozás között jókedvvel fogyasztották el. Midőn fizetésre került a dolog, a korcsmáros és ennek felesége Csötönyi Istvántól, ki az áldomást fizette, állítólag az általa már egyszer kifizetett borárát másodszor is követelték s e miatt közöttük szóváltás keletkezett, mely csakhamar tettlegességgé fajult. A tüzes vérü korcsmárosnó, mint valamely fúria Csötönyi Istvánnak ugrott és őt ökköllel ar- czul teremtette; erre a korcsmáros, ki nem akart feleségénél kisebb hős lenni, a söntésbő! az udvarba szaladt, s onnan egy dorongot felragadva, azzal- Csötönyinek jobb karjára oly hatalmas csapást mért, hogy a szerencsétlen embernek felkarcsontja ketté törött. Figyelmébe ajánljuk ellenőrzés végett az illetékes hatóságnak Báli Antal korcsmáját, melyben a verekedések napirenden vannak.

— Korcsmái verekedés. Szinte megszokott dolog már, hogy a vasárnapi mulatságok késeléssel végződjenek Dunaföldvárott. De az, a mi a legutolsó vasárnap történt — írja dunaföldvári levelezőnk — valóságos mészárlás volt már. Egyik külvárosi korcsmában mulattak a legények, kik már az idei sorozáson beváltak, tehát a „császár katonái“, lenózőleg nyilatkoztak a még be nem váltakról, melynek leg- hathatósabb argumentuma a kések ős borosüvegek voltak. Nagy Imre János és Imre Lajos voltak a legvitézebbek a késforgatásban. Az áldozat pedig Németh János jómódú polgár ember 19 éves fia volt, kit 14 helyen szurkáltak meg. A sértésekből csak úgy patakzott a vér Az életveszélyesen sérült áldozát sebeit dr. Lévai Dezső kötözte be. A vizsgálat folyamatban.

— Bűnös konzorczium. Stadler Imre, Petri Terézia, Stadler Éva, Schucl Henrik, Stadler János ős Schucl Jakab alsó nánai lakosok kon- zorcziummá alakultak, hogy, a mit közösen lopnak, azon testvériesen meg is osztoznak. A gonosz had különösen a vásárokat kereste fel, hol bő alkalom nyílik mások megkárosítására. Legutóbb a bátai országos vásáron, mint sáskaraj jelentek meg, hol a mesteremberektől és kereskedőktől egy kocsi árut tolvajoltak el. A kirendelt ügyes csendőrségnek sikerült a konzorcziumnak három tagját tetten kapni, mire a többiek elmenekültek ugyan, de ezeket is elfogták Alsó-Nánán s igy mindannyit átadák a lopott tárgyakkal együtt a szegzárdi kir. ügyészségnek.

— Léprement tolvajok. Fekete István Rákos, Szűcs Jónos Czompó és Németh Mihály Peti,

agárdi lakosok folyó hó 13-án éjjel feltörték Wolf Áron agárdi korcsmáros és kereskedő padlását s abból több zsák tengerit loptak el. A lopott tengerit azután Grónus János agárdi lakos padlására csempészték az ő tudta ős beleegyezése nőikül. Másnap azután beállítottak Schön Dávidhoz kínálva nekik olcsó árért a lopott tengerit. Schön Dávid, — ki Wolf Áron károsultnak sógora -- már értesülvén a lopásról, rögtön tisztában volt a dologgal, hogy bizonyosan a sógorától ellopott tengerit akarják neki potom áron elvesztegetni. A szeg azután ki is tűnt a zsákból, mert a lópre ment tolvajok kivallották, hogy Wolf Árontól úgy lopták a tengerit.

— Tüzeset Döbröközön. Folyó hó 13-án délután 2 órakor félrevert harangok riasztották meg Döbrököz lakosait, kik sietve igyekeztek a vész színhelyére, hogy a tüzet, mely Hencz József ős Hencz György döbröközi lakosok házait lángba bontottá, lokalizálva, a további pusztításnak elejét vegyék. Ez sikerült is nekik, a mennyiben csak a két fennemlitett gazda háza pusztult el, mig a szomszédos épületeket megmentették. A leégett házak nem voltak biztosítva, a tűz keletkezésének oka ismeretlen.

—| Apa és vö. Hogy az anyós és a vő örökös hadi lábon állanak egymással, azt ország-világ tudja, s ennek szüleménye is az a sok jó ős sületlen anyósviczcz, melylyel élczlapjaink telve vannak. Az após és vő azonban sokkal jobban összeférnek s igy azokból nem is igen lehet jó viczczet faragni. A mi Czöglei János após és Horváth József vő között a napokban a Jeszenszky-féle pusztán történt, az már olyan dolog, melynek fele sem tréfa. Ugyanis Czöglei János após uramra az ő „kedves“ vője annyira megharagudott, hogy hatlövetű forgópisztolyával akarta életét kioltani. A csendőrsóg, hogy a gonosz hajlamú vő szándékát megakadályozza, elkobozta tőle vadászfegyverét és forgópisztolyát s mivel fegyver engedőlylyel sem bírt, átadták a bíróságnak.

IRODA LOM.____________

* Felhívás a magyar hölgyekhez. A Kossuth gyásznapok egy impozáns és a maga nemében páratlan emlékét szándékozom hazánk nemes érzésű hölgyeinek közreműködésével létesíteni, oly emlékkönyvet szerkesztek, mely Ruttkaynő-Kossuth Lujzának ajánlva, magyar hölgyek által irt emlék- sorokat tartalmaz. Felkérem ez utón mindazon lelkes honleányokat, kik e könyv tartalmához egy-kót sorral hozzájárulni szándékoznak, hogy a (lehetőleg rövid) kéziratot e hó 30-ig a „Szinészeti Köz’öny“ szerkesztőségének czimére (Budapest, VII. nagydiófa-u. 3 szám) megüldeni kegyeskedjenek. Ez emlékkönyvvel két igen szép és nemes czől lesz elérve: kifejezzük ragaszkodásunkat, tiszteletünket Kossuth Lujza elő tt, s maradandó emlőket alkotva a Kossuth eszmék bibliáját szerkesztjük meg, melyből lelkesülve olvassa a legkésőbb utókor is, mint gondolkodtak és mit éreztek amagyar nők Kossuth Lajos halála alkalmával. Meggyőződésem, hogy miután az összes érzések közül a bánat legjobban képes bennünket egyesíteni, e könyv igen sok magyar hölgy szellemi találkozója lesz, s ezért kézirataik mielőbbi beküldésére ismételten felkérem. Az emlékkönyv jövedelmének egy része „A magyar hölgyek Kossuth Lajos egyesülete“ alaptőkéjéhez lesz csatolva. Budapest, 1894. április hóban. Ilosvai Hugó a „Szinészeti Közlöny“ szerkesztője.

* Felhívás. Kossuth Lajos hazánk nagyfiának emlékezete a magyar nép szivében és ajkán örökké fennmarad, de a dalok ős költemények, melyek a nagynevű halhatatlanra vonatkoznak, összegyűjtve még nincsenek, hogy a nemzet közkincsőt képezzék; helott közöttük nem egy van, a mely valódi irodalmi becscsel bir. Tisztelettel fordulok tehát a nagyközönséghez s kérem mindazokat, kik a hazafias czél elérésében kegyesen támogatni hajlandók, hogy Kossuth Lajosra vonatkozó bármily dalt, indulót és költeményt, akár a nép ajkán él az, akár bármely folyóiratban vagy könyven jelent meg az 1848- és 1894-es évközben ős arról tudomással bírnak, alulírott czimére minél előbb beküldeni mól- tóztassanak, azou hozzáadással, hogy hä csak lehet, a müvek szerzői is megneveztessenek, továbbá az idő, melyben esetleg a dal közszájon forgott, valamint a vidék is, a hol az feltaláltatott s netán azon érdekes és hiteles adatok, melyek a költeményre bármi tekintetben vonatkozással bírnak, lehetőleg feltüntetve legyenek. A mű díszesen kiállítva, érdekes előszóval, magyarázatokkal, függelékében a szives beküldők névsorával, még ez óv őszén fog megjelenni s tiszta jövedelmének egy része a „Kossuth“-szobor- alap javára fog fordittatni. Azon jó reményben intézem honfitársaimhoz kérelmemet, hogy a szent