Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1894-04-15 / 16. szám

2

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (16. sz.)

A tandíj az állampénztárt fogja megilletni. A tárgyalást ez ügyben csak akkor folylathalom, ha mindez jogkötelezőleg meg- ajánltatolt.

Budapest, évi 1894. április hó 8-án.

Gr. Csáky.

Hitközségi ülés.

A szegzárdi rk. hitk. tanács és iskolaszék folyó hó

8-án ülést tartott, melyre a tagok majdnem teljes számban jelentek meg. Mikó György elnök meleg szavakkal üdvözölte Wosinszky Mór belv. espe- res-plebánost, mint a hitközségi tanács és iskolaszék uj elnökét, ki ekkor jelent meg először az ülésen. Kérte a hitközségi tanács tagjait, hogy fogadják elnöktársát.szeretetökbe és ajándékozzák meg ugyanazon bizalommal, melylyel szívesek voltak őt elnö- kösködése alatt megajándékozni, Wosinszky Mór — úgymond — fiatal, munkás erő, kinek működésétől közös ügyünk előbrevitelót bizton remélhetjük.

Wosinszky első sorban köszönetét fejezi ki Mikó György, elnöktársa buzgó fáradozásaiért, melylyel a hitközség ügyeit vezette, most, midőn megosztják a munkát, meg van győződve, hogy jövőben is készséggel közre fog munkálkodni, miszerint az elintézést váró sok fontos hitközségi ügy sikeres megoldást nyerjen; végül a hitk. tanács és iskolaszék jóakaratu támogatását kérte.

Felolvastatott Krautsach József m. kir. p. ü. igazgatósági szám-ellenőrnek kérvénye, melyben a Rill-féle számadások, illetve az iskola adókönyveknek leszámolása és lezárásáért jutalomdijnak megszavazását kéri; mert oly óriási munkát végzett, melyen maga másfél évig, egy tiszttársával pedig 3 hóuapig dolgozott. A hitk. tanács nevezett folyamodónak tiszteletdij czimen a neki már kiutalt összegen felül még 100 frtot szavazott meg azon feltétel mellett, hogy ezért köteles az Adler-fóle számadá- dásokat is rendbe hozni és a főkönyveket szabályszerűen lezárni.

Az elnök felolvasta a harangügyben Ruepprecht testvérektől érkezett levelet, melyet a tanács óvással vett tudomásul; mert nem áll a czégnek abbeli állítása, mintha a bírói szemle megejtése előtt hajlandók lettek volna a szakértői véleményben felsorolt hibákat úgy s oly módon kijavíttatni, mint azt a hitk. kívánta; továbbá a tanács kimondotta, hogy ragaszkodik ebben az ügyben már elfoglalt álláspontjához és a munkálat mielőbbi elkészítését haladéktalanul megsürgeti.

A kérvények elintézése során Fejős Imre hitk. tanács és isksz. tag indítványára határozatilag kimondatott, hogy adóelengedés, leírás, úgy a helyesbítés tárgyában beadandó kérvények vélemény- adás végett mindenek előtt a hitk. pénztárnoknak

adandók át, ki azokat azután a tanács elé tartozik véleményes jelentősével terjeszteni.

A fillokszera pusztításai miatt annyi adóalap elveszett Szegzárdon, hogy Wosinszky Mór belv. esperes-plébános által előterjesztett évi rendes kiadások, kamatok fizetése, tőketörlesztése akkora összeget tesz ki, mely a mostani 17%-os adókulcs alapján nem fedezhető. így a hitk. tanács és isksz. kénytelen volt a l7°/0-os adókulcsot 20%-ra felemelni. E határozat jóváhagyás végett az egyház- megyei főhatóságnak terjesztetik be.

A tervezett hitelművelet létesítése tárgyában a tanács egy bizottságot választott, mely minden lehetőt el fog követni, hogy a mostani válságos anyagi helyzet között, a mennyire lehet, könnyítsenek az adózókon olyformán, hogy a hitk. adóságai valamely pénzintézet által konvertáltassanak.

Amicus.

Kossuth-emiéke.

Hazánk nagyfia, Kossuth Lajosról, az ön magát száműzött hontalanról, kiért milliók rebegték gyászos imájukat az egek urához, róla Alsó-Nyék község polgárai sem feledkeztek meg e szomorú napokban; az ő szivükben ott honol Kossuth 48-óta, nem volt hatalom, mely azt onnan képes lett volna kitörülni, pedig oh de számtalanszor megkisérlettók, de rendithetettlenül hívek maradtak elveikhez, melyhez Kossuth adta azt a szilárd szellemet, mely soha meg nem ingott: ezt fényesen igazolták mindannyiszor, valahányszor szavazatukat gyakorolták.

Folyó hó 3-án megszólaltak a harangok és minden fél órában ismételtették, mígnem a lakosság nagyja apraja mind bevonult a templomba. Nem maradt a háznál senkisem; mert jól tudták azt, hogy ma Kossuth apánkért fog gyászistentiszteletet mondani, és az ő szeretett lelkészük szónoki szép | tehetségével fog beszédet tartani s mily örömmel fogják őt hallgatni.

De fájdalom! ezt meg akadályozta a véletlen; mert a lelkész hirtelen történt megbetegedése miatt, nem teljesíthette lelkészt kedves kötelességét, de imájában mégis megemlékezett e nagy gyászról, imába foglalva Kossuth nevét, az Istenhez fohászkodva kérte, hogy ' adja meg az örök békét, mit életében nélkülözött.

Nem hagyható említés nélkül Papp János községi biró azon szép cselekedete, hogy ő saját költségén felutazott a nagy hlaott temetésére, hogy részt vehessen a vógtisztessógnél, bárha mindég az volt óhaja, hogy láthatná élve, de ezen szerencsében nem részesülhetett. Tehát igy óhajtotta kegyeletét leróni, mely hazafias cselekedetért méltán megédemli hogy neve megörökittessók, és a község pedig jegyzőkönyvileg mondjon neki köszönetét.

Livius.

Ezredéves kiállítás.

Az 1896-iki ezredéves kiállítás szervezési előmunkálatait lényegükben befejezték ős most már a tulajdonkőpeni kiállítási munkák időszaka kezdődik. Az országos bizottság és a csoportbizottságok megállapították a kiállítás mindegyik osztályának programmját és kereteit; sok merész ujitó eszmét fogadtak el, nagyratörő ezólokat tűztek ki. A kiállítás ügyeit intéző kormány férfiak nem riadtak vissza semmi költségtől, hogy úgy az egész kiállítási terület, mint az egyes kiállítási épületek méltó színhelyei legyenek az országos évezredi versenynek, a megvalósítandó nagy eszméknek. A tavaszi idő beáltával száz-meg száz munkás kéz jön mozgásba, hogy a városligetet átalakítsák az ezredéves kiállítás színhelyévé, a hol azután föl lehet építeni a csarnokot, a melyek a nemzeti munka remekeit befogadják majd. Végül a kiállítási igazgatóság szót küldte már a bejelentési ivek tízezreit ős minden városban, minden megyében működnek már a közegek, a kik az egyes kiállítóknak megadják a szükséges útbaigazításokat. Most a nemzet munkásain a sor, hogy a kijelölt, kitűzött kereteket betöltsék tehetségök és szor- galmok eredményeivel, hogy bejelentsék az ész és a kéz remekeit, melyek bemutatásával tanúsítani fogják, hogy ezer óv múltával a műveltség milyen magas fokára emelkedett a nemzet, az ős termelés, az ipar, a kulturális haladás miuő alkotásai és vívmányai biztosítják a magyar államnak a második évezredet.

A legutóbbi hetek eseményei elterelték az ország figyelmét az 1896-iki ezredéves kiállítástól. De ez az idő nem veszett kárba. A nemzeti lelkesedés hatalmas megnyilvánulása fölkeltette az egész müveit világ érdeklődését ős a nemzet minden fia most még inkább meg fogja ragadni az alkalmit, mely 1896-ban kínálkozni fog arra, hogy a világgal megismertettük a most megnyilatkozott erkölcsi erőnek szellemi és anyagi hatalmi eszközeit is. Az időpont most a legkedvezőbb. Most mikor az egész magyar nemzet annyira egynek érezte magát, most gondoljon mindegyikünk arra, hogy a millenium ünnepén mivel fog a magarószóről hozzájárulni ahhoz, miszerint a nemzeti próbatétel a nagyszabású kerethez, a kitűzött czélhoz, az óvezredenkint csak egyszer ismétlődő alkalomhoz méltó legyen. És már most szükséges, hogy mindegyik kiállító jelentkezzék; mert igy egyrészt a kiállítóknak kellő idejük marad, hogy a kerületi bizottságoktól útbaigazítást kérjenek ős a bejelentett tárgyak kivitelére megfelelő gondot fordítsanak, másrészt pedig a rendezéssel megbízott közegek gondoskodhatnak arról, hogy az idejekorán bejelentett kiállítási tárgyak kellőleg érvényesüljenek ős a nemzeti munka millió ős millió remeke harmonikusan rendezett, minden részletében gondosan egybeillesztett egészet képezzen.

1894. április 15.

te sirass meg engemet

............Jenő itt elgondol

kozott, majd növekvő fájdalommal folytatá. — Istenem, ki látod belsőmet, te értesz meg engemet! Tengerré nőtt a boldog érzelem keblemben, a mely fölött 0, a hűtlen volt a ragyogó nap, mely érzelmeim tengerének minden cseppjőben visszaragyogott ős midőn magasra szállt, midőn boldogító sugarai legjobban melegítették keblemet, elsötétült, elborult örökre; most itt vagyok, sötét fájdalom vonult boldogságom tiszta égboltjára; gondolataim zavartan tővedeznek érzelmeim tengerén, míg összetörve, a gyászos habokba nem merülnek. Isten! ki sziveket teremtettél s bele szeretetet és gyűlöletet ültettél, az ón szivembe gyűlölet helyett is szeretetet alkottál. Isten! ki csapást és fájdalmat küldtől rám, adj erőt legyőzni önmagam s ha győztem, győzelmem babérja tied löszén.

Jenő felállt e szavak után s mintha önmaga előtt akarta volna eltitkolni gyengeségét, szivarra gyújtott s kihajolt az ablakon, mintha bent unatkoznék. Egy távoli hegycsoporton állt meg tekintete, úgy látszott, hogy ismerős volt előtte; sokáig nézte s miután, amit látni akart megtalálta, fel s alá, járta a szűk kupét néhányszor, mi közben ajkai lassan súgtak: „Most már gyűlölni fogok, most már gyűlölni fogok“!

Rövid idő múlva a vonat állomást ért, hol Jenő néhány barátja szállt a vonatra s csakhamar az előbbeni csendes kupé vidám barátok tréfás csevegéseitől lett lármássá.

Jenő eltartotta vidám beszéddel és tréfákkal rég nem látott barátait, kik látván Jenő kedélyességét, igy gondolkodtak magukban: „Ez a Jenő még mindig olyan vidám fiú“. — Hej pedig csak látták

volna néhány perczczel előbb.

*

* *

A vonat a magas hegyek közül szép völgyi síkra ért, hol egy csinos városka tornyai emelkedtek a házak fölé. Jenő podgyászát rendbe hozta ős várta a vonat megállását. Néhány perez alatt beértek az állomásra; itt volt Jenő kiszállandó. Miután barát- jaitól elbúcsúzott, kiszállt, bérkocsiba lépett és egy szállodába hajtatott. Mihelyt a vendéglőben elhelyezkedett, névjegyének hátuljára pár .-őrt irt s borítókba tette, melylyel aztán egy szolgát Gizáőkhoz küldött.

A szolga nemsokára levőikével tőrt vissza, melyet Jenő felnyitott és a válaszoló sorokat elolvasta, mialatt nagy izgatottság vett rajta erőt és felsóhajtott: „Tehát szabad a látogatás“.

üti ruháját elegáns fekete ruhával váltotta fel s igy indult izgatottan menyasszonya háza felé. Elment leszámolni.

Egy földszintes ház ajtaján belépett; ide jött Jenő, itt van az, akivel le akar számolni. Máskor, midőn a hosszú veraudára őrt, úgy sietett, de most lépésekkel haladt előre, halvány arczczal, fájó szívvel, mintha időre volna szüksége, hogy gondolatait rendbe hozza.

Tágas vendégszobában várták Jenőt, ki, midőn belépett, udvariasan üdvözölte Gizát és mamáját, kik Jenő látogatása fölötti örömüknek adtak kifejezést. A kölcsönös üdvözlések után elszedtók Jenő kalapját és botját és leültették, ők pedig mellette foglaltak helyet.

— Ugy-e bár az egyszer szokatlan időben jöttem s minden előzmény nélkül, — nemde nagyon megleptem Önöket?

— Nem, édes Jenőm, — szólt Giza, — nem leptél meg, én mindig várlak.

Oly kedvesen mondta ezt Giza, hogy Jenő majd elfeledő, hogy azt a leányt már csak gyűlölnie szabad, ilyen nyilatkozatáért, mert háta megett úgyis csak megcsalja. Jenő azért udvariasan viselkedett Giza és mamájával szemben, mig Giza inkább szeretette], gyengéd kedveskedéssel lepte körül Jenőt Hiába, Giza szavai most nem voltak képesek Jenő szivében lángot gyújtani, halvány arczára boldog pirt varázsolni. Jenő halvány maradt.

Rövid ideig társalogtak e közben, midőn Jenő felállt, arcza még jobban halványult, remegő, de férfias hangon kezdő mondani.

— Mostani látogatásomra nem az eddig szokott boldogság indított, hanem a fájdalom vezetett az önök házába.

— Mi történt? Mi történt? Jenő felsóhajtott ős az előbb oly halvány arcza pirulni kezdett.

— Hogy mi történt?! önök jól tudják, legfeljebb csak azt nem, hogy már én is tudom. Most, hogy ide jöttem, azt akarom megmondani, hogy tudomást szereztem róla.

Gizát és mamáját a meglepetés szótlanokká tevő s csodálkozva halgatták Jenő beszédjét, melynek tárgyáról fogalmuk sem volt.

— Mi volna más, — folytatá Jenő, — mi engem a távolból ide űzött, mint a szív; eljöttem, szivemnek utolsó boldog dobbanását itt hagyni, el-