Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-04-08 / 15. szám
1894. április 8. 3 Ezután a nagy emberáradat, melynek számát bátran tehetni 5 6000-re, a legnagyobb csendben, a legkisebb rendzavarás nélkül szétoszlott, ami a közönség nagy érdeme. A menet fáradságos ős tapintatos rendezéséért különös köszönet illeti meg Rafael Leó, dr. Lő- vay Dezső, Hirsch Henrik, dr. Deutsch Antal ős dr. S c h ó b e r László urakat. Dföldvárott, 1894. április 2-án r. t. Tolna. Tolna város közönsége is lerótta a kegyelet adóját Kossuth Lajos nagy hazánkfia irányában, a mennyiben temetése napján d. u. 3 órakor a Szt.- Háromság téren gyászünnepélyt rendeztek, a melyen ugyszólva egész Tolna megjelent. Már d. u. 2 órakor felvonultak gyászlobogókkal a következő testületek: A Kaszinó, Polgári Kör, Nőegylet, Tűzoltóság és Iparosok Egyesülete. 3 -órakor megjelent a „Polgári Kör“ épületének bejáratán Péchy József prépost diszmagyarban és az egybegyűltekhez a következő beszédet mondotta el emelkedett hangon: Mélyen t. gyászoló közönség! Szomorúan hangzott fel Turinban felénk a harangok zúgása azon hírre, hogy a nagy hazafi, Kossuth Lajos kiadta lelkét s szomorúan hangzottak vissza Magyarországban, midőn a távi ró arról értesített bennünket, hogy márczius hó 20 án éjjel 10 órakor elköltözött a nagy honfi oda, hol méltó jutalmát vegye az ő dicső tetteinek. Yillámsebességgel terjedt el az a lesújtó hír, a melyre megrendült minden lelkes honpolgár szive ős méltán gyászolhatjuk mi Őt, mert aki ismerte bátorságát, elszántságát és feláldozó tetterejét, a melylyel Ő a magyarok ősi jogait, régi független alkotmányát visszakövetelte, aki tudja, hogy mikópen fáradozott ezen jogok visz- szaszerzésón, az fel tudja fogni veszteségünk pótol- hatlanságát. Hasonlított Ő Mózeshez, a kinek szintén nem adatott meg a szerencse, hogy népét, melyet annyi viszontagságon keresztül híven kisért, vezetett és gondjukat viselte, mint hű, szerető apa, az Ígéret földjére ki sérj g. Kossuth is .boldogítani akarta népét, nemzetét (ős neki, mikor népének már a jólét, a fejlődés útja egyengetve volt, nem jutott a jólétből, hanem a száműzetés sanyarú kenyere. Ő elhintette a nemzet földjébe a magvat, a melynek csirájából aztán hatalmas fa lett, az idő viszontagságainak ellentállni tudd, mely fa 67-ben csakugyan gyümölcsöt hozott. Neki köszönhetjük, a drága boldogultnak, a ki egy1 hajszálnyit sem akart engedni, hanen inkább meghalni kész volt keserű számkivetésben. Ő ébresztette fel 48-ban a magyarokat álmukból, talpra szólítván őket a költő szavával: „Talpra magyar, hí a haza, itt az idő, most vagy soha!“ s Ő általa emelkedett Magyarország azon állásra, a melyen jobb... Maga, édes Pali, csak higvjen, szeressen; nekem szólnom nem lehet, nem szabad! Miért. . . ? ki tudja, miért. . . ? S újra odaborult arra a megsebzett férfi kebelre, ki csókjaival akarta átönteni szivébe szivét, lelkét, meg . a boldogságot... A vadgalamb meg búgott, a fülemile is csattogott egyre .. ., s oly fájdalmas volt mindakettő éneke —— — — 1-----------—---------— — — Mik or visszaértek a vig társasághoz, ők is mosolyogtak, jókedvet színleltek .., de haj mi volt e jókedv alatt?! . *< * * * Pali azóta elkerült messze, nagyon messze onnét, a hol Flóra van, s él-elgondolkozik, minő titkos volt e drága szép lány szive, ki szerelmes suttogására csókjával „igent“ . ., beszélő ajkával „nemet“ mondott. Miért? ki tudja? El-elgondolkozik, s még mindig hiszi, hogy boldoggá embert csak szerelem tehet, s szeret forrón, végnélkül.... Flóra most is olyan kedves, mint akkor volt, mikor Palit ábrándozáson érte, jó kedvű, mosolygó; csak ha zongorájánál ül, s picziny ujjai alatt felsír a nóta; „Minek is van szerelem a világon“ ... ? akkor látszik ügy, mintha csillag szemeiben harmat rezegne. Miért ? ki tudja ? Csak az, ki a nő szivét, s e szív minden titkát ismeri. , ; c*Vv , . . Tankréd. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (15. sz.) méltó más nemzetek megbecsülésére. Ő volt az, aki nemes ős nem nemes közt a válaszfalat lebontotta, a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméit Magyarországban érvényre emelte, kimondván, hogy nemes ember csak az, legyen az akármilyen nemzet- ségü és vallásu, a ki a hon felvirágzásán működik, a haza jólétét előmozdítani törekedik és ezen nyilatkozatával nemessé tette egy csapásra az egész országot. Ő volt az, a ki fenhangon hirdette, hogy csak az lehet nemes, a kinek a szive az, kinek a hazaszeretet, hazafiság gyakorlása nemes. Amidőn mi tehát most e/.en fenkölt szellemű férfiú gyászolása czőljából itt, öszegyültünk, fogadjuk meg, hogy halhatatlan eszméit magunkévá tesz- sztik ős ezen eszmék győzelemre viteléhez legjobb akarattal s igyekezettel közreműködni fogunk s akkor a magyar nemzet élűi fog erőben örökké s akkor megmutathatjuk a világnak, hogy „Él magyar, áll Buda még!“ A szentirás mondja, hogy mikor az Üdvözítő meghalt, akkor a jeruzsálemi templomban a márványkő megrepedt. Hasonló történt ezen a nagy csütörtöki halál alkalmával is. Kossuth Lajos nincs többé, de megszakadt egyszersmind halála által azon rideg viszony, megszűnt azon áthidalhatlan ür, mely a korona és családja közt eddig fennállt, mert a két fiú, Ferencz és Lajos Tódor elhatározta most, hogy leteszik a hűség esküjét a király kezébe s ők is magyar polgárok akarnak lenni; ezzel pedig a válaszfal, a kő leomlott. S most forduljunk a minden jónak urához, a mindenható Istenhez és kérjük Őt, miszerint adja meg a nagy hazafi hamvainak azt a békét, mely életében 45 évi bujdosása alatt nem volt osztályrésze, kérjük Őt, miszerint adja meg neki az örök bőkét. Legyen könnyű neki az a föld, melyet 45 esztendő óta nem látott. Ámen. A közönség, mely az egész beszédet födetlen fővel hallgatta végig, a tetszés-nyilatkozatok után mint egy ember rázendített az „lsen áld meg“ megható énekére, melynek végeztével a legnagyobb rendben ős az ünnepélyhez méltóan oszolt szét. Báttaszék. Szegény a nyelv, gyenge a toll azon érzelmek tolmácsolására, melyek vasárnap községünk lakosságát áthatották. Nem tündököl csillag fényesebben, mint azon könvesepp, mely ezer és ezer szempár alól tűnt el; nem melegít a hőforrásu nap jobban, Sí mint a szeretet, melylyel halhatatlan hazánkfiának polgáraink áldoztak. Férfi ős nő, öreg és ifjú, ur és szolga mind egyaránt együtt éreztek. Átéreztók, hogy nem közönséges bolygó tűnt alá a láthatáron, a magyar égen, hanem egy nap, mely éltető melegével árasztá el a magyar hazát. Már kora reggel talpon volt az egész község. A városháza körül, melynek bejárata gyász-szint öltött, a rendező-bizottság lázas tevékenységgel igyekezett megfelelni magasztos föladatának és ennek tudatában oly messzemenő intézkedéseket tett, melyek általános tetszés és elismerésben részesültek. A 10 órai mise után a községházának tágas udvara zsúfolásig megtelt gyászoló közönséggel. Nem hiszünk tévedni, ha azt állítjuk, hogy a csecsemőkön ős dajkákon kivül otthon maradt volna valaki. Elismeréssel kell különösen kiemelnünk az egyleteket s társulatokat, melyek testületileg gyászlobogó alatt jelentek meg. Ott volt a tűzoltóság, magyar és német polgári testület, a polgári kaszinó, kereskedelmi kaszinó, polgári olvasókör, izraelita nőegylet, róm. kath. hitközségi tanács, izr. hitközség, gör. kel. szerb hitközség, első báttaszéki népkör, négy temetkezési egylet, kerületi takarékpénztár, általános ipartestület és a melyet legelői kellett volna említenünk: a dalárda-egylet. Oda vezette a gyászlobogó alatt a tantestület mintegy 700 tanítványát, hogy a látott és hallott példából merítsen történelmi okulást és hazaszeretetök ösztönével lángoló lelkesedést. Pont fél 11 órakor harmónium mélabus kísérete mellett a dalárda a Himnuszt éneklé hatásosan általános tetszés között. Utána Hrádek Károly segéd- lelkész általános figyelem .között kezdó meg alkalmi gyászbeszédét az ő szívhez iszoló csengő hangján. Szónok leirhatlan hatással beszélt. Magas röptű, költői szárnyalatu szónoklatát a nagyközönség megin- I dúlva kesergő csendben hallgatta; a beszé.d hatása alatt egy érzelemtől emelkedett, egy godolatban dobbant össze a hallgatók szive. És midőn a halhatatlan érdemei elősorolásánál szónok teljes hévvel a dicsőült örök emlékéről beszélt, a nagyközönség hangos zokogásban tört ki. Tekintettel a németajkú közönségre, Holndonner Ferencz plébános német nyelvű szónoklatot tartott, mely kiváló pointokban bővelkedett. Plébános ur hazafias szavai nem tévesztették el hatásukat és nem egy jó német polgár szemeiből könnyeket fa- kosztottak. Most ismét a dalárda énekelt. Elénekelte ez alkalomra átirt szöveggel a „Tavasz elmúlt“ — „Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos“ dalt felülmulhatlan érzéssel. Végezetül Engel Mór illő szavakkal mondott köszönetét a rendező-bizottságnak, a szónokoknak, a testületeknek és a nagyközönségnek részvételük oly impozáns megnyilatkozásáért. Ezzel a felejthetlen gyászünnepély véget ért, mely méltóan a nemzet nagy halottjához lön megtartva. 48-as. P a k 8. Pakson Kossuth Lajos temetése napján mindkét izraelita templomban gyászistentiszteletet tartottak. Különösen fényes volt az a statusquo izraelita templomban, ahol dr. Singer Bernát tapolezai ujo- nan megválasztott rabbi remek beszédet mondott, mely meleg páthoszával, költői szépségével, magasztos lendületével az összes jelenvoltakat mélyen megindította. A hölgyek zokogtak s a férfiak sem tudták visszatartani kényeiket, midőn a fiatal rabbi drága honunkat ért gyászról oly szivrehatóan beszélt. Az istentiszteletnél felekezeti különbség nélkül jelentek meg a paksiak: az intelligens elemek, iparosok s földmives nép egyaránt s noha zsúfolva volt a templom, mégis soknak künn kellett maradnia. H ő g’y é S z. A hőgyészi izr. hitközség f. hó 5-őn délután 4 órakor gyász-diszes templomukban elhunyt nagy hazánkfia, Kossuth Lajos lelkiüdvéőrt gyászistentiszteletet tartott, mely a község kópviselő-testülete, elöljárósága tekintélyes bírónk élén teljes számmal, valamint.a lakosság legnagyobb része felekezeti különbség nélkül részt vett. Ez alkalommal nagy tiszteletben álló Goitein E. M. kér. rabbi megható, hazafias szónaklatot tartott. Simontornya. K o s u t h L. emlékének Simontornyán is kegyelettel áldoztak. A református temetőben gyászünnepet tartottak, mely a „Te benned bíztunk eleitől fogva Uram“ zsoltár éneklésével kezdődött. Az alkalmi gyászbeszédet Nagy református lelkész tartotta, Székely Géza gyógyszerész pedig szépen méltatta a haza atyjának örökké ragyogó érdemeit. Utána Báli Sándor vezetése mellett a helybeli dalárda elénekelte lelkesülten a Szózatot, mire a nagyközönség szétoszlott. Ő c s é n y. Őcsóny község hazafias lakosai Kossuth Lajos temetése napján a zsúfolásig megtöltötte a ref. templomot, hogy szent áhítattal meghallgassa a község lelkészének, D ö m ö k Péternek szépségekben gazdag gyászbeszódót és imáját, melyet a magyar nemzet elhunyt édes atyjáért mondott. A daloskor énekével szépen emelte a gyászistenitiszteletet. B ö I c 8 k e. A törhetlen nagy hazafi temetése napján Bölcske község polgárai a református templomban gyászistentiszteletet tartottak. A templomban Dömötör Lajos lelkész mondott gyászbeszédet. Megható jelenség volt, midőn a nagy sokaság bevonult az Isten házába. Elől sorrendben iskolás fiuk és leányok, utánuk serdült leányok, a kik közül hatan koszorút vittek, mellettük oldalt fáklyavivők haladtak, utánuk pedig a község elöljárói zászló alatt mentek. A 48-as kör és a régi honvédek küldöttsége, az izraelita hitközség szintén részt vett a menetben. Az isteni tisztelet előtt T i g y i Sándor a 48-as a köznép előtt felolvasást tartott, mire gyászóuek hangzott fel, később Horváth János felolvasása következett, a ki után B ö 1 c s k e i dr. ecsetelte Kossuth érdemeit. Az isteni tisztelet után ugyancsak a 48-as kör előtt Baranyai Zoltán, Bölcskei dr. ős. Monori József beszéltek.
