Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-04-01 / 14. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (14 sz.) 1894 április 1. Nép, mely lángol a hazáért, S él-hal a szent szabadságért, Könyet ejt az 8 sírjára,- Ezer áldást esd porára, yárunk gyászban, feketében, Csak a kö)iy csillog ez éjben; Magyar folyó ki nem szárad, Tele sírja honfi-bánat. Nem is magyar, ki ma nem sir, Mikor arra borul a sir, Ki fölrázott mély álmunkból, Föltámasztott halálunkból. Isten, Isten, jövünk hozzád, Vigaszért esd Magyarország, Mert elesett, sírba szállá A mi fejünk koronája, Porba hullott büszkeségünk: Meghalt Kossuth! faj most nékünk! Édes anyánk, magyar haza, Haza jött már fiad, huzal Hogy sóvárgott 8 utánad, Hogy emészté honfi-bánat, Téged áldva, féltve, óva: Csak az Isten a tudója! Mig bujdosta a világot, Lába száz tövisre hágott Mert nincs annak élte, álma, A kinek volt s nincs hazája! Bujdosása immár bétölt, Pihentesd meg 8t any a földi Itthon lesz 8 már untalan, És többé nem lesz hontalan; Hült szive fölmelegedik, Hogy magyar földbe temetik. Magyaroknak atyját födje Magyarország drága földje, Mely még drágább most, még szentebb, Hogy tégedet takar, Szentet. Legyen álmaidba sz8ve Szép hazánknak szép jöv8jel Isten, Isten, jövünk hozzád, Vigaszért esd Magyarország, Mert elesett, sírba szállá A mi fejünk koronája, Porba hullott büszkeségünk: Meghalt Kossuth! faj most nekünk l Beszegezik a koporsót, Ez a sorsunk, ez a sorsod: Nem adhatunk neked többet, Csak a holtnak siri földet. Nem, nem! többet adunk néked, Meg8rizzük szent emléked, A szivünkbe temetünk el, És soha sem feledünk el; Mig magyar él, mig Buda áll, Élsz, mint ragyogó Ideál, Mint próféta, mint apostol, Mitit egy újabb Isten-ostor, Ostora a zsarnokságnak, Apostola szabadságnak. Isten, mely most hozzád ment föl, Szakassz el e nagy lélekb8l, Tedd lelkűnkbe az 8 lelkét, Leheld belénk honszerelmét! Mindnyájan fogadást teszünk, Hogy örökösei leszünk, S mint 8, nem élünk hiába, Nem hajtjuk nyakunk igába; Bár föld rendül, ég leszakad, Szabad lesz a magyar, szabad! Isten, add ehhez kegyelmed, Megszenteld segedelmed! Áldd meg néped kegyességgel, Áldd meg 8t jó egyességgel\ Éltét hű munkában töltse, Virágozzék szép erkölcse! Mit Árpád s Szent-István adott, Védje meg az 8si jogot! A királyt s törvényt tisztelje, Szabadságát ebben leljeX Legyen a magyarok hona, A dics8ségnek temploma, S békében építsék tovább A fiák és az unokák\ Isten, Isten, jövünk hozzád, Hálával áld Magyarország! Kossuth sírján leborulunk, Halld meg imánkat, mi Urunk\ Vedd hálánkat, hogy 8t adtad, Szép vénséggel megáldottad! Testének adj békességet, Lelkének adj üdvösséget\ Áldott légy, hogy meghallgattál, Fájdalmunkba vigaszt adtál! Vigaszunk, hogy a haldokló Ajakán kélt ilyen jós-szó: Mikor engem eltemetnek; Minden népek emlegetnek; A halálban nem maradok, A síromból feltámadok, Nagy hatalom lesz a nevem, Uralkodom a sziveken. Föltámad 8! Él szelleme, Nagy hatalom az 0 neve, Szét morzsolja a rabságot, Megszült a szabadságot. A dicsóült szent helyekr8l Áldva néz ránk az egekb8l, S örökké egy az imája, Mely lelke mélyéb8l szakad: Legyen boldog, legyen szabad A magyaroknak 'hazája! Isten, mond áldásod rája! Megyei közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó évi márczius hó 29-én tartotta meg tavaszi rendes közgyűlését gróf Széchenyi Sándor főispán-elnöklete alatt. A közgyűlésre szép számmal jöttek meg a törvényhatósági bizottság tagjai, mintha előre sejtették volna, hogy érdekes közgyűlés lesz. A kik ebben a feltevésben voltak, azok nem is csalatkoztak, mert olyan vita keletkezett Szabolcsvármegye körlevele alapján az egyházpolitikai kérdések felett, mely egy kisebb kaliberű képviselőházi csatározásnak is beillett volna. A közgyűlésnek különben a legkiemelkedőbb, a legmagasztosabb megnyilatkozása volt az a mélységes fájdalom, s benső igaz részvét, melylyel Magyar- ország szent szabadságának megteremtője, Kossuth Lajos emlékének hazafias kegyelettel áldoztak. Gróf Széchenyi Sándor főispán pont 10 órakor nyitotta mpg eszme-gazdag, gyönyörű beszéddel a közgyűlést, melyben magasztalta Kossuth Lajos elhunyt hazánk nagyfiának a haza és a magyar nemzet boldogitása érdekében egész életén keresztül kifejtett tevékenységét. Beszédében kifejté, hogy vétkeznék a nemzet közérzülete ellen, ha első sorban meg nem emlékeznék az elhunyt szellemóriásról, Kossuth Lajosról, kinek élete összeforrott a nemzett történetével, kinek lángelméje megtermékenyítette a talajt a szabad eszmék befogadására, melyek alapján felvirágozhatott hazánk. A főispánnak az igaz érdemet dicsőítő rövid, de lelkes beszédét a közgyűlés állva hallgatta végig. Az elnök bejelentette, hogy két indítvány adatott be Kossuth Lajos halálával a nemzetet ért országos gyászban a megye részéről váló részvételre vonatkozólag. Nevezetesen az alispán javaslata, me- lyet az állandó választmány is ajánlt elfogadásra és \ Rátkay László duna-földvári ügyvéd, ismert jeles népszinműiró indítványa. Mind a kőt indítvány felolvastatott, melyek ló- , nyegileg egyezők voltak, csupán abban tőrt el Rátkay indítványa az alispán indítványától, hogy ő föliratot is kívánt intézni a képviselőházhoz Kossuth Lajos érdemeinek törvénybe iktatása végett. Boda Vilmos országgyűlési képviselő elismeri, hogy az alispán elment egy bizonyos határig, azonban neki és elvtársainak ez nem elég, mert ők kívánják, hogy Kossuth Lajos érdemeinek törvénybe iktatása végett a megye feliratot is intézzen a képviselőházhoz ; de nem tartaná az illemmel ős a nagy halott iránti kegyeletlel összeegyeztethetőnek, ha a nemzeti gyász közepette e felett szenvedélyes vitát provokálnának; miért is 10 aláírással ellátott kérvényt nyújt be, hogy a közgyűlés minden vita nélkül egyszerűen felállással döntsön a fölött: vájjon melyik indítványt fogadja el. Rátkay László kijelentette, hogy nem kivánja indítványát bővebben indokolni, csak azt óhajtaná, mikép a gyász és részvét koszorúja ne megtépve, hanem egészben tétessék a megdicsőült halott koporsójára; azért ő is csatlakozik Boda Vilmos indítványához. Felállással ezután a közgyűlés többsége az alispán indítványát fogadta el, mely szeriut Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága Kossuth Lajos elhunyta felett érzett mély fájdalmának jegyzőkönyvében ad kifejezést, a gyászoló családhoz részvétiratot intéz, az elhunyt ravatalára koszorút helyez, a temetésen Simontsits Béla alispán vezetése alatt kiildöttségileg vesz részt, a fő- és székvárosban emelendő Kossuth-szo- borra pedig 200 forintot ad. Madarász Elemér megyei főjegyző felolvasta a kitűnő tollal irt rőszvétiratot, (mely lapunk más helyén található) melyet a gyászoló családhoz intéznek. Ekkor a közgyűlés napirendre térve, megkezdette a 104 pontból álló programúi tárgyalásit. Az ulispán időszaki jelentésénél Rátkay László felszólalva, teljes elismeréssel emelte ki a nagy gonddal szerkesztett alispáni jelentést, mely hű képet nyújt a törvényhatóság 1893-ik évi működéséről. Ezután kívánatosnak tartja, hogy az uj megyei szabályrendeletek kinyomattassanak, a Lymburg-Styrum- fóle alapítványokra nézve pedig megjegyzi, hogy az alapitói oklevélből azon rész, mely szerint az alapítvány jótéteményeiben csak nemes családok gyermekei részesülhetnek, — hagyassák ki, mert 1848-ban e nemesi intézmény megszűnt s jóváhagyás végett igy küldessék fel a belügyminiszterhez; továbbá kérdést intéz az alispánhoz, hogy miért nem terjeszkedhetett ki részletesen a megye népoktatási intézményre ? Az alispán rögtön megadta a felvilágosítást, s kijelentette, hogy az uj megyei szabályrendeletek rendesen ki lesznek nyomtatva ős azokat egy korábbi határozat szerint a községi jegyzők-, tisztviselők- ős az előfizetőknek küldik meg; a Lymburg-Styrum-fóle alapokra nézve pedig megjegyzi, hogy ne vágjon a közgyűlés a választmány határozata elé, mert a kiküldött bizottság elaboráluma legközelebb úgyis a közgyűlés elé kerül; a mi a megyei népoktatási viszonyaira tett kérdést illeti — úgymond — kijelentheti, miszerint ő statisztikai adatok alapján készítette jelentősét, melyek rendelkezésére is állottak. — Az alispáni kijelentés tudomásul vétetett. A dombóvári s részben a simontornyai járás mai területéből kih isítandó uj szolgabirói járás szervezésére vonatkozó belügyminiszteri leirat ős az alispánnak erre vonatkozó javaslatának felolvasása után Friihwirth Jenő tamási ügyvéd emelt szót, s az ellen érvelt, hogy a tervezett uj szolgabirói járás kiliasitását és szervezését nem tartja szükségesnek sem területi nagyság, sem a sűrű népességi viszonyok szempontjából; mert nagyobb járások is vannak az országban, mint a dombóvári járás; mert a nevezett járás ügyeinek vezetése dicséretes ős mert az államosítás úgyis a küszöbön van, s végül arra kérte a közgyűlést, hogy ne tárgyalja most ezt a kérdést. Simontsits Béla alispán az uj szolgabirósági járás kikerekitóse ellen felhozott érveket megdöntve, örömmel üdvözli a kormány kezdeményezését és ajánlja javaslatának elfogadását. Miután Friihwirth Jenő egy aláírási ivén kérte a szavazás elrendelését, felállással a többség az alispán javaslatát fogadta el. A belügyminiszterhez jóváhagyás végett felterjesztendő közgyűlési határozat szerint tehát a dombóvári és részben a simontornyai járásból két szolgabirói járás szereztetik : tamási-i és ó-dombovári járás, előbbinek Tamási, utóbbinak pedig Ó-Dombovár lesz a [székhelye.
