Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-10-08 / 41. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (41. sz.) 1893. október 8. Szily Pongrácz, Perczel Béni orsz. képviselő, Littke József kamarai elnök, Aidinger János polgármester, Várady Ferercz, Feiler Mihály, Lenkei Lajos, Haksch Lajos Pécs, Kämmerer Ernő, Szluha István, br. Jeszenszky László, Busbach Péter orsz. képviselők, Leopold Kornél lapszerk. Döry József Tolnamegye. Dr. Szigeth Gábor, Leopold Lajos, Döry László, dr. Hirling Ádám, Geiger Gyula, Szegzárd; Dús Dániel, Nyéki M. István Őcsény;. Erdős Gábor, Szél P. István Pilis; Szentpétery Sándor, Pap János A.-Nyók; Engel Mór, Tafner János, Boszkovitz Mór, Angyalffy Imre, Mitwég Henrik Báttaszék; Szentesy József, Knöller Ferenc/. Várdomb; Purt Adolf, Theuerle Henrik, Kunét János A.-Nána; Parti József, Szászy Frigyes Tolna; Pápai István, Vig István Mözs; Német Béla, Bárdos Dániel Báta; Wikkert Károly, Fekete Mihály Agárd; Simon István, Doszpod József Harcz; Roboz István lapszeijr. Kaposvár; Kühnel Ferencz, Kramolin József, dr. Moldoványi Istv., Döry Pál, Beker János Bonyhád; Schleier János, Arndt Gyula Majos; Lovászy Gábor, Stallenberger József, Riegel, Antal N.-]\|áayok; Horváth Ernő, Cserdi István, lo- vSg~ZiTníeld Ármin Váralja; Schettl Alajos, Schrott János Máíá; Tóth István, G. Schwandtner Albert, Steiner Ignácz Szászvár; Jily Ignácz, Klaub József Mágocs; Helfenbein Dániel, Stökl Henrik, Tóth Vilmos Apáthi; Freytag Gyula, Johannidesz Géza Duna- Szekcső; Kiefaber Konrád Kis-Mányok; Bazsola Árpád Czikó; Schleining Lajos, Pap István Mórágy. A szőkébb körű öttagú végr.-bizottságba választattak: Perczel Dezső elnök, Drescher Ede, Simontsits Béla, Boda Vilmos, dr. Hegedűs Aladár. Határoztatok, miként a nagybizottság tagjai informálás, statisztikai adatok szolgáltatása czéljából az öttagú szükebb végi’.-bizottsággal folytonos con- tactusba lépjenek; ezen kívül az érdekeltség figyel-\ utót ébren tartani, buzdítani, részint alkalmasnak mutatkozó szóbeli föl világítások, részint hírlapi czik-\ kék közlése által. Perc'el Dezső elnök azon megjegyzése, mely szerint az aldunai vasúti hid kocsi- és gyalog átkelésre is berendezendő volna, élénk tetszés között tudomásul vétetett. Felhívja elnök Engel Mór jegyzőt, hogy a végrehajtó bizottság tagjainak megválasztatásukról értesítést küldjön. Miután még Meskó László bajai tanácsnok szép szavakban jegyzőkönyvi köszönetét óhajt szavaztatni Perczel Dezső elnök-, Tafner János biró- és Boszkovitz Mór községi orvosnak önzetlen fáradozásukért — mi egyhangúlag elfogadtatott, — elnök nagy lelkesedés között zárja be az értekezletet. Kmf. EngelMór, Perczel Dezső, végr. biz. tag, ért. jegyző. végr. biz. elnök. Mint a jegyzőkönyvből kitűnik, felhívásunk nem volt pusztában elhangzó szó. Félveremélve tekintettünk október 1-je elé; hála az érdekeltség szép buzgalmának, félelmünket az örömérzet bőven kárpótolta és ha rápil- lanluk a végrehajtó-bizottság díszes névsorára, reményteljes bizalom tölt el berniünket arra nézve, miként rövid idő alatt legfőbb óhajunkat valósítva látandjuk. Ama lelkesedés, mely az egész értekezletet felvillanyozta, a kész öröm, melylyel a határozatokat az érdekeltség fogadta, Perczel Dezső, Boda Vilmos, Simontsits Béla, Drescher Ede, dr. Hegedűs Aladár urak' kimagasló alakjai mindmegannyi tényezők, melyek ügyünket legközelebb diadalra juttalják. A vidéken működő bizottság tagjaira is szép feladat vár, kik is a beléjük helyezett bizalomnak úgy fognak leginkább megfelelhetni, ha körükben az érdekeltség figyelmét folyton ébren tartani, az ügy érdekében mindenfelé fölvilágositást nyújtani igyekeznek; hivatásuk statisztikai adatok gyűjtése és ennek informáló .sorok kíséretében az ötös bizottsághoz való juttatása. Hinni vagyunk bátrak, miszerint a megajánlt bizalomnak szives készséggel fognak megfelelni és buzgó apostolai leendenek nemcsak lokálpátriótizmusból, hanem szereteti hazánk iránti kötelességből is a báttaszék-bajai vasút ügyének. A lelkes értekezletet bankett követte a polgári kaszinó nagytermében, melyen nyolcz- vanan vettek részt. Dicséretet érdemel a kaszinó t. választmánya a terem készséges átengedéséért, nemkülönben Nyers Pál a »Korona« vendéglőse is, ki Ízléses és olcsó étkekkel szolgált.. Lendületes köszöntőkben sem volt hiány. Mint első ft. Holndonner Ferencz plébános emelt poharat az oly szép számban ide- sereglett vendégekre; utána Boda Vilmos ors^, képviselő, Perczel Desző elnökre ürité poharát; mire Perczel Dezső mondott emelkedett beszédben köszönetét, melynek fonalán a kitartást és erélyt ajánlja az érdekeltség figyelmébe; majd dr. Boszkovitz Mór lelkes szavakban élteté a bajaiakat; — Meskó László tanácsos az előtte szólott szavaira reflektálva, Baja város nevében élteti Tafner János bírót és dr. Boszkovitz Mór községi orvost, mint a kik szivük egész melegével és erélyűk egész súlyával fáradoztak az ügy fölélesztésén; majd ismét Boda Vilmos szólott, a baranyaiakat éltetvén; Lovászy Gábor szép hasonlat kíséretében Riegl Antal bányaigazgatót köszönté föl; Engel Mór humoros szavakkal élteté a Drescher-testvéreket; Drescher Ede orsz. képviselő a bátta- székiekre ürité poharát és lendületes szavakban az egyetértést ajánlá; Riegl bányaigazgató ékes szavakban Lukács Béla minisztert élteté, inig Meskó László a parlament 3 ittlévő kiváló tagját köszönté föl; végre Perczel Dezső Dör- nyei Ferencz kaszinói elnököt élteti és vele a kaszinó tagjót. A bankett 4 órakor délután ért véget, mikor is szeretett vendégeink tőlünk búcsút véve utaztak el, remélhetőleg azon tudattal, hogy fáradozásunkat siker koronázandja. Mi pedig e sorokat nem zárhatjuk anélkül, hogy köszönetét ne mondjunk az értekezlet összes tagjainak lelkes pártfogásukért. Engel Mór, végr. bizottsági jegyző. A kaszinók figyelmébe. Nagyváradon két tisztviselő megbotozott s félholtra ve»;t egy jóravaló újságírót, mert az egy ártatlan czikkecskóben kritikát volt merész gyakorolni egy különben is rendőri felügyelet alatt- állott szi- nésznőcske felett. Ez volt a kezdet. Pár nap múlva jött a folytatás, mely még a kezdetnél is brutálisabb volt. Egy harmadik fiatal ember ugyanis fenti okból kifolyólag minden teketória nélkül agyonlőtt egy újságírót, ki szerető férje volt egy hű, fiatal asszonynak, gondviselő atya egy serdületlen gyermeknek, ki hasznos s tevékeny tagja volt a társadalomnak, önzetlen harezosa a közügynek, kinek egész tényét ambiczió, munkakedv s egyéb polgárerény töltötte el. Hogy a következő áldozat ki lesz, még nem tudjuk. S ez gondolkodóba ejt bennünket. Nem czélunk senkit gyalázni, érdemeit, hazafiságát elismerjük mindenkinek. De ez nem köthet bennünket, hogy rá ne mutassunk egy nagy hibára, melynek gyökere a kasztszellem, az exclusivitás s virága a dölyf. Szomorú tény, hogy a párbajozás mániává fajult, s a: párbaj hősök minden lelki furdalás nélkül összevagdalják, lepuffantják azt, ki nekik nem tetszik. A törvény? Elitéli pár havi államfogházra s a protekezió, előkelő összeköttetés elengedteti a felét. S a közvélemény ? A nagyságok, az ismert kapacitások sorába igtatja. Ez már igazán fellázító. Nekünk műhelyünkben, üzletünkben, Íróasztalunknál munka mellett kell görnyednünk; nekünk dolgoznunk kell véres verejték árán is, hogy családunkat » becsületünket fentart- hassuk s velünk szemben léteznek olyanok, kik semmittevésben, léha viselkedésben töltik idejüket, kiknek ideálja a sneidigság s gigerliség, s ezeknek a tni * mán folytonosan fejlődnek és ujabb-ujabb viszonyt idéznek fel, melyet közszempontból rendezni és szabályozni kell, ha figyelembe vesszük, hogy ezen feladatoknak teljesítése a közigazgatás tartalmát képezi, és hogy működése és tevékenységében belenyúl az ember személyi, gazdasági és társas életébe, miközben gondoskodni tartozik, hogy egy részt a fejlődés feltételei és eszközei meglegyenek, de másrészt a fejlődés útját álló akadályok elhárittassanak, ha figyelembe vesszük, hogy nekünk jegyzőknek bár a kormány szervezett legalsóbb fokán állva, jut azon nagyfontosságu és horderejű feladat, hogy az állam akaratát átvigyük a nép tényleges életébe, a gyakorlatba is, hogy ezen feladatnak mikénti végrehajtásától függ a végső államczél; a közjólétnek kisebb vagy nagyobb mértékbeni előmozdítása és biztosítása, végül, ha figyelembe vesszük, hogy ezen közszolgálati feladatokon kívül állásunk bizalmi jellegénél fogva mi vagyunk hivatva a nép első és közvetlen tanácsadóinak lenni, és hogy számtalan esetben mi vagyunk megbízva polgártársaink magánjogi igényeinek és érdekeinek kielégítésével és rendezésével, szóval gondozásával, miután a körültekintés, gondosság és határozatok tüzetes ismeretével gyakorolható, ha mindezt megfontoljuk és átgondoljuk: akkor nyerünk tiszta képet és fogalmat a község-jegyzői állás fontosságáról, nagyjelentőségű hivatásáról. A jegyzői állás nagyterjedelmü és jelentőségű munkakört képez, tele egyéni és jogi felelősség által súlyosbított feladatokkal, Ezen nagymennyiségű munka-anyagnak rendezése, feldolgozása és hasznosítása képezi a jegyzői hivatás tartalmát. — De ezen feladat az egyesnek szétszórt munkaerejével nem oldható meg, hanem jelzett czél megvalósítására mint legalkalmasabb tényező egy megye területén levő jegyzők összeségéből előálló szellemi munkaerő egység jelentkezik, mely képességének és tevékenységének legjobban a megyei jegyzői egylet alakjában adhat kifejezést. És az egyleti életben megtalálhatja mindenki a saját szellemi tehetségének megfelelő, munkát, a fejlődés és haladás feltételeit. — Az által pedig, de csak az által, hogy az egyletnek minden tagja tevékeny részt vesz szellemi erejének kifejtésében és érvényesítésében; nyerünk erős, fejlődésképes, szóval egészséges szerves egyleti életet. Ilyen egyleti életfolyam mellett pedig képességet szerzünk a közélet fejlődéséből következő magasabb és kényesebb igények kielégítésére, alkalmasabbak leszünk a közigazgatás végczéljának biztosítására vagyis felfogjuk hivatásunkat és felemelkedünk annak magaslatára. Egészséges szerves egyleti élettel pótolhatunk egyszersmind egy nagy hézagot: a rendszeres jegyzőképzés hiányát. Ezen ügy daczára közérdekűségének és nagy- jelentőségének mindeddig kevés gondozásban és ápolásban részesült. A jegyzőképesités eddigi módja és feltételei teljesen nélkülözik a jegyzőképzés rendszerét. Eddig a törvény is a jegyzői qualifikácziót az általános előtanulmányokban ép úgy, mint a szakképzettség szempontjából mondhatni szerény feltételekhez kötötte, de annál nagyobb igényt támaszt iránta a közszolgálat, valamint a nép magánjogi érdeke és azoknak szakavatott ellátása; és most ezeknek a tisztán gyakorlatból szerzett ismeretekkel és tapasztalatokkal nem tehetünk eleget; ha hivatást látunk állásunkban és nem egyedül kereseti forrást, komoly kötelességünkké van téve önmivelés és önképzés utján pótolni a hiányt, erre pedig az adott körülmények közt a legalkalmasabb módott és eszközt nyújtja: a megyei jegyzői egylet. Az eddig mondottakat összefoglalván, nézetem és meggyőződésem az, hogy a közélet fejlődésével folyton fontosabbá váló és méltó helyének elfoglalására törekvő közigazgatás iránt támasztott nagyobb és kényesebb igények kielégítéséhez szükséges feltételekből ránk eső részének biztosítása, az ehhez nélkülözhetetlen közszellemnek fejlesztése, ápolása és anyagi érdekeink kellő gondozása képezi: a megyei jegyzői egylet czélját. Nagyon jól tudom és érzem, hogy a kérdést még bővebben lehetne és kellene fejtegetni, de most a tisztelt közgyűlés szives türelmével nem akarok visszaélni és most remélem, hogy e kérdés tárgyalására még többször fogunk visszatérni, átmegyek értekezésem második kérdése, melynek tárgya: 2. „Mi az egyletünk eddigi életműködésének eredménye ?“ (Folytatása következik.) I
