Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-03-19 / 12. szám
XXL évfolyam. ±2- szám. Szegzárd, 1893. márczius 19. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre ...........................6 frt kr Fél évre . ...........................3 „ — „ Ne gyed évre . ...... 1 „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 1 2 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények in- tézendök. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. .szám alatt, hová az előfizetések, hirdetések és felszólamlások küldendők. Megj elem hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirde tések jutányosán számíttatnak. Polgári házasság, Ez most a legtöbbet használt két szó széles Magyarországon s hatása alatt már nemcsak a képviselő urak rebbentek szét két vallásfelekezet szerint tagolt küzdő táborrá, hanem ily processus készül Tolnavármegye törvényhatósági bizottsági tagjai közt is, kik a szerint, a mint a polgári házasságnak barátai vagy ellenei, kezdenek farkasszemet nézni egymással s hívek szerzésével készülnek a nagy csatára, mely a loyalitásáróLs Békés tér-, mészetéről ismeretes bizottság üléstermének falai közt folyó, hó 23-án a délelőtti .órákban fog lejátszódni* akkor tudniillik, midőn Budapest fő- és székváros törvényhatóságának azon körlevele kerül tárgyalás alá, mely felhívja a törvényhatóságokat, hogy az országgyűlés képviselőházához s a kormányhoz (a tárgysorozatba is becsúszott a hibás szó ossz kormányhoz, pedig a kormány sző már összeségét jelenti a minisztereknek s igy annak külön kitüntetése felesleges) a kormány egyházpolitikai programmjára vonatkozólag intézett felirátát támogassák. Hát nekünk, mint nem politikai lapnak, nem lehet feladatunk, hogy akár a polgári házasság mellett, akár az az ellen küzdők részére propagandát csináljunk; hogy az okok felsorolásával egyik vagy másik tábort küzdelmében támogassuk, de igen is feladatunk, hogy a kényes tárgy felvetése folytán bekövetkezhető társadalmi bajokra irányitsuk olvasóink figyelmét s ez állal lehetőleg közrehassunk, hogy a súrlódásnak esetleges káros hatásai be ne következzenek, vagy ha bekövetkeznek, minél kisebb körre szorítkozva, pusztító hatásukat kevésbbé éreztessék. Mert, ha minden oldalon meg van a jó akarat, ha mindenki iparkodik szenvedélyeit fékezni, nem keletkezhetik oly fokú izgalom, melyet elkerülni mindnyájunknak hazafiui kötelessége. Hiszen ezelőtt nyolcz évvel már a polgári házasság kérdése az országgyűlésen tárgyalásra is ki volt tűzve s Pauler Tivadar volt igazságügyminiszter által a tárgyalás napján vétetett le a napirendről s akkor annak sem tárgyalásra kitűzése, sem napirendről való levétele nem szült az országban semmiféle izgalmat. Miért történt ez akkor, s miért van ez most másként, megmondjuk egész nyíltan és őszintén. Mert akkor csupán egy intézmény meghonosításáról volt szó, mely több müveit államban évtizedek óta létezik, mig ma már ezen kérdés körül tömörül a kaiholikusok s más felekezetek közt a rossz kormányzat folytán kifejlesztett harcz és küzdelem. Hány kalholokus képviselő ingadozása nem kerülne felszínre, ha, az előzmények folytán hitfelekezeti minőségében nem volna érintve s hány más felekezetű nem foglalna állást oly határozottsággal mellette, ha. mint kisebbség a többség uralmától nem larlana. Pedig nekünk Magyarországon, különösen mai helyzetünkben nem szabad megengednünk, hogy a vallás felekezetek közti féltékenység kifejlődjék s, köztük évszázadok óta létező béke megzavartassék. Hasson mindenki oda, hogy ez az ország minden lakosára nézve egyiránt értékes béke megbontható ne legyen s tegye meg ily módon mindenki hazafiui kötelességét. De van még az ügynek egy másik kényes oldala is, melyet szintoly nyíltan és őszintén olvasóink elé tárni hírlapírói kötelességünknek ismerünk. S ez az, hogy a mi jó magyar népünk a legteljesebb konservativ hajlamokat ápolja; mindennemű újításoktól az ellenszenv egy nemével fordul el s régi intézményeihez szívósan ragaszkodik; természetes tehát, hogy min-» dennemü újítás ellen állásfoglalásra bírható. Hát mig mindkét álláspont hivei a kölcsönös kapaczitálásra szorítkoznak s szava- zatgyüjtés a czéljuk, nincs ellene semjni kifogásunk. Alkotmányos szabad országban joga, sőt kötelessége mindenkinek, hogy az országra nézve, — nézete szerint — üdvös intézmény élei belépt etésében, vfhgy hite szerint károsnak vélt intézmény megbuktatásában közreműködjék. De ennek az eljárásnak nem szabad odáig fajulnia, hogy a ténykedés osztályok harczá^ ban végződjék, Magyarországon az értelmiség többsége a polgári házasság mellett foglalt állást, a nép vallásfelekezeli különbség nélkül ellene van Ám ütközzék meg a két nézet; gvőzzöri' a többség, de óva intünk mindenkit, hogy oszV lályharaz szitásában része legyen. A vallásfelekezetek és osztályok közti béke becses kincse hazánknak; ebben rejlik TARCZA. Márczius 15-én. Hajnalhasadása magyar szabadságnak, Márczius 15’! — légy hőn üdvözölve! — Röpke gondolatim feléd visszaszállnak S mégered szememnek boldog öröm-könnye! ... Fényes alakjai elmúlt nagy időknek Lelkem előtt Sorra díszben elvonulnak S mig ajk’am éljenez most is a dicsőknek: Kezeim imára összekulcsolódnak. A szív legraélyjének szentelt forrásából Fakad buzgó imám óh drága hon érted! — S érted is szent öreg! kit bár messze távol Választ el mitőlünk: elved nem cserélted! — — Imádott hazánknak legnagyobb alakja! Te is imádkozzál szép magyar hazánkért, Hogy ragyogja ezt be béke áldott napja S legyen ez boldogság szent földe apránként 1.,. A te buzgó imád s a nemzet imája. Mely millió ajkról száll most magas égre, Isten trónusához útját megtalálja S szabad lesz, boldog lesz, szép hazánk elvégre!... Ama dicsők közül, kik negyvenöt éve Fényes csillagokként hon-egén ragyogtak Majdnem csak egyedül magad vagy még élve Fényes csillagokat homálybavonó Nap 1. ., Óh élj is,- ragyogj is, még soká minékünk, — Gyújtsd fel sziveinket szent honszeretetre, — Szép múlt nagy alakja, nemes büszkeségünk, Sugározz dicső fényt a magyar nemzetre! ... A másik ezredév küszöbére lépvén Mint egy élő szobor mutass példát arra: Hogy bátor kitartás s honszeretet révén Derülhet szebb korszak a szegény magyarra! B. E. Egy mennyei jelenés. Aesthetikai szempontból a czigarettet illeti meg az elsőség; a szivar egészséges zsebbeli viszonyokra enged következtetni, hanem a pipa — bár az említett tulajdonságokkal talán csekélyebb mérvben dicsekedhetik — olyan, akár a feleség! Lehet részünk mások bájos asszonykáinak kegyeiben, hanem azért mégis a sajátunk az igazi, így van a^ ember a pipával is; lehet a másé előkelő tajték, mely firól-fira szállt s valósággal múltja van, mégis jobb a saját cseróppipánk, mely háremünkben, magyarul mondva: pipatoriutnunkban is a kedvencz aszeki-szultána helyét tölti be s belőle legjobban esik az érző kebelnek a füstölés s legjobb barátunk is erre az egyre hiában csucsoritaná ajkait, bár a többiből szintén olyan jól, szintén olyan égszínkék, bodor fellegeket lehet eregetni. Aztán — bocsánat az udvariatlanságért — van a pipának egy olyan tulajdonsága, a melylyel az asszonyok nem igen dicsekedhetnek. Mikor az ember megnősül, vége minden ábrándnak, illúziónak, mig pipaszó mellett egész költői hangulat fogja el az embert. Itt hagyja ezt á sártekét, hadd forogjon keserű levében nála nélkül s felemelkedik egy szebb, gondtalan regióba; legalább ón nem tudok rá esetet, hogy válaki egyik-másik hitelezőjének arczára ismert volna az illatos fodrok között, ellenkezőleg angyali , arezok tűnnek fel benne. A karosszék körül, melybeu a tata trónol, egy kis pufók, kövér angyalka okvetetlenkedik, a ki azt a meggyőződést kelti az emberben, hogy szülői alkalmasint Olaszországban tettek nászutat s a kis mama mig Rómában volt, nagyon megcsodálta Mu- rilló angyalkáit, a mire a kis mamának épen semmi szüksége nem volt és jelenleg sincs. Ám a boldogság némaságát a keserv hangja szakítja félbe. Dódika (ez a neve a kis pufitos angyalnak, bár a matrikulába nem ezt a nevet vezette be a tisztelendő ur) addig-addig lábatlankodott a tata körülj mig pipája megégette Dódika kacsóját. A keservnek azonban hirtelen véget vet a kis mama,