Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-05 / 10. szám

1893. márczius 5.

7

látták megelnöknek; Mazzantini Lajos, — alelnö- köknek: Herczenberger József és Bodnár Sándor — pénztárosnak ; Pini Henrik, — ellenőröknek Kinszky Károly, és Neumann Márk, — titkárnak: Láugli Gyula fővárosi ügyvéd. Választmányi tagokul: Dobos Adolf, Smál János, Marossy Lajos, Major József, Roseijkranz Márton, Révész Imre, Klein Jónás, Krausz Armin és Saphir Mór Imre. — Választmányi póttagok: Sik Lipót, Madarassy Sándor és Kovács Tivadar. Számvizsgálók: Alföldy Károly, Freund Antal és Landau Lázár. Vizsga-bizottság: Mazzantini Lajos elnök, Herczenberger József, Pini Henrik, Kinszky Károly, Neumann Márk, Bodnár Sándor és Frend Antal. Belépési nyilatkozatok az egylet titkárához : Lángh Gyula ügyvéd úrhoz Budapest, VI. kér., Andrássy út 54. sz. a. — pénzküldemények pedig: Pini Henrik pénztároshoz Budapest, VI. kér., Eötvös-utcza *23/b sz. a. intézendők.

— Szabadságharczunk országos ereklye múzeumának Budapesten leendő fentartására kultusz miniszter évi 1500 forint segélyt helyezett kilátásba. Fő- és székvárosunk tanácsa pedig már ez óv elejétől fizetendő évi ezer forintot szavazott meg ugyan e czélra. A muzeum rendezősége országos gyűjtést indít ős felkéri a nagy közönséget, hogy kiki tehetségéhez mérten támogassa a fő- és székvárosba illő szabadságharc i muzeum fentartását. A rendezőség felszólítja az 1848/49-i tárgyak, képek stb. tulajdonosait, hogy.e becses ereklyéket ne hagyják megsemmisülni a vidéken, hanem küldjék azokat a fővárosi szabadságharczi ereklye múzeumnak Budapestre Ká- roly-körut 3. sz. a, a hol az egész ország közönsége lelkesedést és hazaszeretet meríthet azokból, mig a vidéken szétszórva, elrejtve és föl nem keresve, lassan lassan elpusztulnak a mi dicső szabadságharczunk szentereklyéi. A szabadságharczi ereklye-muzeum Budapesten nagyszámú és értékes olyan képeket és könyveket kapott ajándékba, a melyekből a rendezőség mindenkinek küld csere-ajándékképpen példányokat az 1848/49-i muzeum fentartására küldött pénz összegekért, vagy a múzeumnak küldött olyan ereklyékért, .a melyekért a tulajdonos pénzt el nem fogad.

— Akiknek nincs fegyver engedélyük, azoktól erélyes csendőrségünk nyakra-főre szedi el a fegyvereket. így Széki Pál őcsényi lakosnak kőt fegyverét is elkobozta, mivel azokról nem adózott s engedélye sem volt. Az elkobzott fegyverek a központi járás szolgabirói hivatalának adattak át.

SZÍNÉSZET.

Szombaton, múlt hó 25-én a szép zenéjü és szövegű »Gasparone« telt ház előtt került színre. Az egész előadás a jobbak közé sorolható. Mátray Margit (Karlotta) játékában nem volt elég szere- tetreméltóság, tőle többet kívánhatunk. Az első és második felvonás duettjét Hrubossal (Erminio) preczizitással énekelték. Jól lehet, hogy Hrubos egy kissé rekedt volt, »Oh bárcsak bandita lehetnék< énekével mégis tapsot aratott. Balog Árpád (Siracuza podestája) sokoldalú színésznek bizonyul. Úgy a salon darabokban, mint az operettekben alakításai kifogástalanok s érdemül tudom be neki s csaknem az egész társulatnak, hogy súgóra nem szorulnak. T u- korai (Sindulfo) néhány karakterisztikus vonással jól jellemezte az elkényeztetett naplopó fiút. Berkes Etel (Benodzó korcsmáros) játékát őszinte elismerés illeti, úgy Vára di né ét is, a kinek kijutott a tapsból. Borsi tzky Ilona (Zsenóbia) megmutatta, hogy tud énekelni és nagyon mulattatni. A kar gyengén énekelt. A diszletezésben volt változatosság.

Vasárnap két előadás volt. Délután 4 órakor leszáll.tott helyárakkal a »A vén bakancsos és fia a huszár« a magyar népszinművek egyik gyöngye adatott. A drámai jelenetekben gazdag s valóban magyaros zamatossággal megirt darabot helyén volna máskor is játszani. Igazán érdekes délután volt láthatni a színészeket, a mint jó kedvvel, ottho- niassággal játszottak hálás közönség előtt, telt ház- fa in. Az apró kezecskék és a kérges, kidolgozott markok sűrűén tapsoltak, különösen Friczinek, a kit Ágotái személyesített. — A második előadás este 8 órakor kezdődött. »A diurnista« fővárosi életkép jól kiválasztott alakokkal. Ott látjuk a »Borsszem Jankó« hires Sanyaró Vendelét görnyedt testtartásával, Virginia szivarjának végével, esernyővel a hónaalján, egyenes karimáju czilinderével. A maszk dicséri Tukorait. És ez a diurnista volna a darab hőse, ha ugyan cselekednék mást, mint csak elmondja azokat a nyögéseket, melyeket a Borsszem Jankóból eléggé ismerünk. A többi szereplőknél is az látszik, hogy a darab szerzője, Kövcssy A. csak tipikus alakokat akart teremteni s ez sikerült neki. Nem marad Sanyaró mögött Huber bérkocsi-tulajdonos, rnely szerepben szükséges német-magyaros beszédet Ágotái pompásan ejtette ki. Ágotáinak és Tukorainak kupiéit a közönség zajosan tapsolta és ujráztatta meg. A többi szereplők nagyban hozzájárultak, hogy játékuk- kal gyönyörködtessenek.

Február 27-én, bérlet 5. számban »Bolondok háza« ment. Mulattató darab, mely elfárasztja az

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (10. sz.)

arczizmokat, egyik nevetésből a másikba esik az ember; menete gyors és élénk. A szereplők meg vetélkedtek a játékban, kik közül dicséretreméltóan játszottak: Balog, Iványi, Váradiné, Tukorai, Ágotái.

A »feneleányok« kedden este nagyobb közönségre lett volna érdemes. Mátray Margit, Mihály fi Juliska, Berkes Etel, Szepessi Aranka, Váradiné csinos és takaros feneleányok voltak. A szépségversenynél a görögtüz melletti tableau csak emelte e tulajdonságokat. Balog (Mokány Bercő) nagyon szépen énekelte a mulató magyar nótákat, csak a szavakat kellett volna kissé »högyösebben« kiejteni. Öltözékében a »Borsszem Jankó« Mokány Berczijének megelevenített alakját láttuk. Ágotái és Tu kor at a megszokott ügyességgel játszották. Iványi nak (Ezsiás) szép jövőt jósolok. Szép alak | van benne igyekezet. Havy markáns angol volt. A csekély szerepén, melyet játszott, meglátszik, hogy évek óta működik a világot jelentő deszkákon.

Szerdán, az előbbi szereposztással, »Madarász« került színre e színpadon másodszor. A színház, mondhatni, még igy nem volt megtelve. Sűrűén tapsoltak az egyes szerep'őknek, leginkább Hrubos- nak (Ádám) és Ágotáinak (Csörsz báró). E'őbbinek gyönyörű énekéért, melyet egy ízben ismételnie kellett, utóbbinak kupléjáért, melyben azon tüntetésre emlékszik, a mi a népsziuházban a »Próbaházasság« alkalmával rendeztetelt. A kupié igy hangzik:

Pesten a népszínházban Tüntetést rendeztek,

Az egyik kollegámtól Kupiét követeltek.

A kupié arról szólott,

Mi nekünk jól esett;

De egy hivatalos lapnak Már sehogysem tetszett.

És szidott hm,

És szapult — mosott.

E hónap 2-án Csiky Gergelynek »Két szerelem« czimü 3 felvonásos szomorujátékát adták. A szomorujáték anyagai lehetnek: rendkívüli körülmények és helyzetek, szenvedélyek, vagy jellemek. Ha ezek mindannyia egy és ugyanazon darabban előfordul, a czél mégis egyik vagy másik jellemzése lehet, Csikynek e darabjában az említettek mind megvannak s czélja : bebizonyítani az igaz szerelem erősségét. A drámaírót egyébként nem az anyag teremti meg, hanem az, hogy miként tudja anyagát feldolgozni. Csiky a feldolgozásban nagy mester volt és értett ahhoz, hogy a szenvedőkkel szenvedjünk s hogy a sziveket folytonos izgatottságban tartsa. Az est sikerült volt. Mihályfi J ulisban (Teréz) volt eredetiség. A drámai momentumok és erősebb szenvedélyek kitörését szépen szavalta. Az est sikerében osztoztak q|ég : Havy és Váradiné.

Pénteken sokakat visszatartott az esőzés Hrubos Árpád jutalomjátékáról, azért mégis szépszámú közönség tapsolta meg Hrubost a sz npadon való megjelenésekor. A kornevillei harangokban Henri szerepét játszotta s úgy mint eddig, úgy most is gyönyörködtetett játékával és énekévet egyaránt. Az est folyamán bőven kijutott neki a tapsból. Ki kell emelnem még Balogot (Gáspár apó), ki a megőrü- lést túlzás nélkül, sikerrel oldotta meg és Mátray Margitot (Serpolette). F.

KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL.

„Szekszárd Vidéke“ legutóbbi számában ismertetett „hátai kolosszális leszámolási“ ügyre csak any- nyiban kell egynémely helyreigazító vagyis a valónak megfelelő megjegyzést tenni, nehogy a „törvényhatósági“ rovat érdeklődői az oly könnyen szélnek eresztett törvényhatósági híreknek felüljenek.

A nagy garral kürtőit dologból csak annyi a való, hogy a leszámolási akták a megyei alispán ur rendelete folytán folyó hó 10 én Szegzárdra szállitan- dók voltak. Az akták két ládikát töltöttek be, s egy kocsin igen csekély helyet foglaltak el, úgy annyira, miként a leszámolói „bagázsinak“ még igen kényelmes hely maradt. Hogy azon alkalommal hat csendőr képezte a fedezetet és vonatott el a közbiztonságtól, — az igaz, — de elég furcsa is, egyébiránt arról önnek érdekében csupa fldméletből még ezúttal nem hozakodunk elő; mégis annyit megsúgunk a „törvényhatósági rovat“ vezetőjének, kogy igen kár volt azon hat csendőr fárasztása, mivel ha a báttaiak oly együgyüek akartak volna lenni, úgy három teljes éven át akármelyik napon „czakumpak“ szokott jó állapotukban akár a „juh szélre“ vihették volna. Az ellen azonban, hogy a járási főszolgabíró is azon aktákat szintén csendőrfedezet alatt három kocsival hozatta volna meg, már a hatóság iránti tiszteletből protestálnunk kell, mivel azokat minden csendőri fedezet nélkül egy lovas kocsin a főbíró csatlósa szállította Báttára és vitte akadály nélkül vissza Szegzárdra. Elég az hozzá, hogy a járási főszolgabíró azon aktákat valódi értékük szerint ismeri.

A fölött pedig, 'hogy Bátta község közvagyon ellenőrzése 15 éven át szünetelt, — ne bánkódjék

a „törvényhatósági“ rovat vezetője, mivel az úgysem igaz, mert hiszen a számadásokat, leszámolás megkezdése előtt, a képviselőtestület 1888. évet bezárólag törvényszerűen letárgyalta.

Nem tudjuk, kihez van szerencsénk, csak annyit mondunk, legyen szives engedje meg, hogy ön ezen ügyben bizisten veszélyes utón jár, a hova mi önt csak kényszer helyzetben követhetjük. Ám lássa! és csak piszkálja a báttai kolosszális leszámolást, — mi nem törődünk vele, — de vigyázzon rá nem jól lyukad ki, — bizony-bizony mondjuk, hogy emberei és sok mások — önnek közbenjárását nem köszönik meg.

Zivatar.

Aranybánya Báttaszéken.

Fölfedezte az ital és'fogyasztási adó bérlő czég: hőgyészi Krausz & Comp.

(Folytatás.)

2. Schwartz Jánostól, mivel a bérlők által kitűzött határidőn belül nem jelentette ama borkészletét, mely már tavaly lett szemleivbe fölvéve: ezen 533 liternyi borát 75 frt értékben, vasárnapi napon, zsandárokkal vitték el. Schwartz János kezeit megkötözték, miután őt előbb megadás végett megszurták, a pinczeajtót fölvágták, kezei pedig addig kötve voltak, mig a bor a kocsin nem volt.

Borát elárverezték.

Schwartz büntetlen előéletű, jómódú gazdaember. Hogy borát el ne vigyék, kezességül a bérlők által esetleg kérendett összeget azonnal kész volt készpénzben letéteményezni. A spiczlik azonban csak azt hajtották, hogy „nekünk csak bor kell“. Előleges felhivás, vagy figyelmeztetés bériőség részéről Schwartz ellenében nem volt foganatosítva. Törvény szerint elég biztosíték a tavalyi szemleiv. Az nincs benne kimondva, hogy az a fél, kinek még tavalyról érvényes szemleive van, hogy köteles lenne ezen bormeny- nyiségét újra föliratni. Hanem igenis a bérlő köteles leltározni ama borok felett és azon szemleivek szerint, melyeket uj bérlő a tavalyitól kézhez kapott.

Kiváncsiak vagyunk, hogy a meggyalázott, ártatlan családapa mily elégtételt kap a becsületén ejtett csorba miatt; meg hogy egyáltalán kárai ki lesznek-e egyenlítve felsőbb bíróság rendelete, illetve Ítélete folytán ? Vagy lehet-e valaki oly bamba, a ki elhiszi, hogy Schwartznak, mert csak parasztember, ama válságos pillanatokban nem lehettek kínjai lelkileg, mind testileg a szuronyos puska tényleges használata * alatt ? Hát ez semmi ? — A kalendáriumokban is hirdetve van, hogy izraelitát szombaton törvénybe idézni tilos. Ezzel szemben egy izraelita bérlő, aki bizonynyal érdeklődik a zsidó reczepczió iránt, egy keresztény községben azt a skandalumot megcsele- kedte, a milyen fönti esethez hasonló mostanában Magyarországban nem történt.

Folytatása következik.

N. n.

N Y I L T T É R,*)

Nyilatkozat.

A „Szekszárd Vidéke“ czimü helyi lapban König Károly férfi szabó aláírással megjelent tenden- tiosus nyilatkozatra jó hírnevem megóvása szempontjából tartozom a nagyérdemű közönség előtt kijelenteni, hogy valótlan az, mintha König Eárolynó bútorait ón vitettem volna el rendőrökkel a községházához, vagy hogy eltagadtam volna, miszerint a lefoglalt tárgyak közül az én tulajdonomat képező birtokomban lenne; mert — sajnos — ezen bútorok a nyilatkozó König Károly adóságaiért elárvereztettek.

Valótlan továbbá König Károlynak azon állítása is, hogy én küldtem hozzá a rendőrbiztost a bútorokért, mert az a kezében volt Zálogolási jegyzőkönyv szerint járhatott csak el, mely pedig nem az én, hanem König Károly és Pál István nevére szólt.

A tényállás a/, hogy Pál István szabónak haszonkölcsön czimén bútorokat adtam át, a melyek König Károly és Pál István közös adóságaiért biróilag lefoglaltattak — s törvényes zálogjoggal bíró házbór- tartozásukórt el is adattak.

A mely jellemző előzmények furcsa fényt derítenek tehát nem rcám, hanem éppen a nyilatkozó König Károlyra.

Ezzel az ügyet részemről befejezttnek jelentem ki.

Szegzárd 1893. febr. 28.

Hívért Ignácz.

*) E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a

szerkesztő.