Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-01-01 / 1. szám
6 1893. január 4. — A szegény gyermekek karácsonyfája. A kis Jézus minden házban megjelent áldással; több, kevesebb karácsonyi ajándékkal. Még a legszegényebb szülők is törekedtek kis gyermekeiknek csekély kis tárgyakkal örömet szerezni a Jőzúska születésére. Oh! de mily öröm a kisdedeket látni, midőn a gazdagon megrakott karácsonyfa ragyogó fényben pompázik előttük. — Ily meglepetést szerzett az újvárosi óvodában Mikó György plébános, a kisdedek jószivü atyja, ki igen gyakran mondja: „Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket“ és nem üres kézzel bocsátja el őket. Ő állított egy díszes karácsonyfát — mely az újvárosban az idén az első. — A kis gyermekek szép énekekkel s leirhatlan lelkesedéssel vették azt körül. Az arczokról csak úgy sugárzott az öröm és boldogság. Maga a jó plébános osztotta szét az ajándékokat. Kinek ruhaneműt, kinek lábbelit, játékokat, czukros bábut, aranyos almát ős diót stb. sorba adogatta a kedves arczu, engedelmes kis ártatlanok feléje nyújtott kis kezecskéjükbe. Áldja meg érte a jó Teremtő, ki ily lelki örömökben találja boldogságát. Hozzon érte a jó Jézus a jövő újévben oly sok örömet számára, mint a hány sanyaruságtól fakadt könnyet vigasztnyujtó kezével letörlött, s a hány kesergő szívnek feldúlt nyugalmát jó tanács vagy anyagi segítség által visszaadta s e szent ünnepekben a hány örömet boldognak, szegénynek, — öregnek, ifjúnak lelki- és testiekben szerzett. — A szegzárd belvárosi plébánia területén az elmúlt 1892. évben született 338, ebből szegzárdi 285, őcsényi és pusztai 53. Egybekelt 82 pár, köztük , szegzárdi 75 pár, őcsényi és pusztai 7 pár. Meghalt összesen 380, és pedig 261 szegzárdi, 63 kórházi idegen, 56 őcsényi és pusztai. Összevetve a megholtakat a szülöttekkel, Szegzárdon a szaporodás 24. — Megszűnt tanítói strike. Lapunkban említettük, hogy a dombóvári tanítók, mivel fizetést nem kaptak, beszüntették a tanítást. Most arról értesülünk, hogy a tanítók hátralékos fizetéseiket kikapták, s igy a tanítást ismét megkezdették. — A pécsi postaigazgatóság figyelmébe. A dunaföldvári postahivatalnál mindenha idylli állapotok uralkodtak. Volt idő, mikor egyes postatiszt urak a közönséget azért várakoztatták meg, Inert éppen uzsonnáztak, vagy mert éppen kedvencz pipájukat szívták s mikor a közönség ez ellen szót emelt, agyonzaklatták azt. Hála a mostani postafőnök tapintatának és erélyének, ma ugyan nem fordulnak ilyen dolgok elő, hanem az igenis, hogy egyes posta- tisztecskék tetszésük szerint várakoztatják meg az embert s mikor az ember türelmetlenkedik, a legnagyobb gorombasággal förmednek rá. Úgy látszik, hogy ezek az urak vagy azt hiszik, hogy kvalifiká- cziójukhoz tartozik a gorombáskodás, vagy azt, hogy a publikum van az ő kedvükért s nem ők a publikum kedvéért. Jó lesz a pécsi postaigazgatóságnak ezeket az urakat, különösen pedig Tóth Kálmán dunaföldvári postatisztet e téves hitből hivatalosan kiábrándítani s egyúttal fölvilágosítani, hogy a publikum még sem arra való, hogy szeszélyeiknek s gorombáskodásaiknak objektuma legyen, amint azt Tóth Kálmán dunaföldvári postatiszt hiszi. — Czédula húzás. Deczember 30-án húztak sorsot Szegzárdon a városháza nagytermében azok a hadkötelesek, a kik || 93-ban jönnek először sorozás alá. — A leendő hadfiak fölbokrétázott kalappal vig nótákat dalolva, járták be a várost. — Baleset. Rotter Simon földvári borkereskedő pinczéjében az ott dolgozó Steiner József fejét egy rá esett hordó erősen megsértette; a szerencsétlen ember hallását is elvesztő, azonkívül belső sérüléseket is szenvedett. — Tűz. Sármány tanyán Pencsavics Illés, ottani bulgár kertész lakháza ismeretlen módon kigyult s ennek következtében a ház tetőzete, gazdasági eszközei s vetőmagja elégett. A szenvedett kár 2350 frt. A lakóház 300 frt erejéig volt biztosítva. — Helyreigazítás. Múlt heti számunkban Lévai Dezső „Karácsony“ ez. karczolatának legvégére értelemzavaró sajtóhiba csúszott. Szükséget helyett ugyanis sötétséget olvasandó. Amit ezennel helyreigazítunk. — Kézre került. Deczember hó 24-én Lassú Lajos őrmester és Csillag József őrsbeli csendőrnek végtére sikerült a szökésben lévő s több rendbeli betörési lopás mi$tt körözött Ács Lapát János volt decsi lakos gonosztevőt, kézre keríteni s a hatóságnak átadni. — Kóbor czigány. Gyönki csendőrség decz. hő 24-én Lakatos Antal bedeghi illetőségű kóbor czigányt letartóztatta és a gyönki kir. jbiróságnak átadta; mert nála egy 20 frt értékű gyanús lovat talált, melynek holszerzősőt igazolni nem tudta. — Gyönki őrs decz. hó 24-ón Punczi Mari felső-ireghi kóbor czigánynőt elfogta, mivel birtokában — Domokos József rigácsi illetőségű egyén kárára decz. hó 8-án ellopott 2 ló és Forintos Imre medgyesi lakostól nov. hó 29-őn ellopott kocsija — találtatott, állítása szerint a kocsit és 2 lovat a Szegzárdon fogva lévő Kolampár József kóbor czigánytól vette — a gyanús kóbor czigánynő a gyönki kir. jbiróságnak adatott át. — Lopás. Brei er Mari paksi lakostól ismeretlen tettesek a zárt kamrából 5 drb. ludat elloptak; a nyomozás folyamatban van. — Baromfi tolvajlás. Széles Ferencz kölesd-ten- geliczi vasúti állomási elöljáró záratlan tyúkóljából ismeretlen tolvajok 14 drb. fájd tyúkot loptak el. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. Tisztelt szerkesztő ur! Hála Isten, van hazánkban rendes igazságszolgáltatás, melynek utján, ha valakinek jogos és igazságos követelése van a dombóvári iskolaszék elnökén, vagy az iskolaszéken, hát hozzá juthat pénzéhez. Vannak azonban »szegény legények«, kik revolverrel kezűkben azt mondják a békés utasnak, »pénzedet vagy életedet!« a kik tehát jog és igazság ellenére ijesztéssel akarnak maguknak néhány forintocskát szerezni. Vannak aztán »irodalmi szegény legények« is, a kik hírlapi dicsérettel vagy pellengérezéssel fölfegyverkezve azt kiáltják az embernek: »pénzedet, v a g y j ó h i r n e v e d e t!« a kik tehát hírlapi vaktöltéssel ijesztgelődnek, hogy pénzt szerezzenek. Ilyen tendentiáju nyílt levél intéztetett hozzám elég zavaros fogalmazással a »Tolnamegyei Közlöny«- nek 1892. évi deczember 25-iki számában, mely levélben egy Dombóvárról elbocsájtott segédtanító, tandíj czimén pénzt akar kicsikarni tőlem, mint iskolaszéki elnöktől. Nagyon természetes, hogy én ilyen jellegű nyílt levelezésre s annak folytatására a hírlap irodalmat föl nem használhatom, hanem az igazság érdekében tisztelt szerkesztő úrhoz intézek néhány sort, Nem szükséges az én tanítóim sztrájkolását velem szemben »némileg igazolni«, mert nekem nincsenek tanítóim, a kiket én fizetni tartoznám, olyan tanítók sincsenek Dombovárott, a kiket az iskolaszék volna köteles fizetni: enne! fogva midőn a dombóvári tanítók fél napig nem tanítottak, azért, mert év eleje óta semmi fizetést nem kaptak, nem volt szándékuk ellenem, vagy az iskolaszék ellen sztrájkolni, hanem azok ellen, kik a Visitatio Canonica szerződés és a régi számadások szerint a tanítók fizetését fedezni tartoznak s a kik ezen fizetés kiszolgáltatását nekik megtagadták. A Visitatio Canonica szerződés és a régi gyakorlat szerint pedig á politikai község elöljárósága tartozván a tanítók fizetésének kiszolgáltatására, ha ez megtagadta a tanítók fizetését, a felelősség egyedül a politikai község elöljáróságát terheli, a mit bizonyít azon tény is, hogy a tanítók fizetését megtagadó községi elöljáróság a főszolgabírói I. fokú és az alispáni II. fokú rendeletnek kényszerítése alapján decz. 7-én mégis csak kifszolgáltatta a dombóvári tanítók ösz- szes járandóságát. Ami már most a jogtalanul követelt tandíjat illeti, arra nézve, a következőket kell megjegyeznem az igazság érdekében. Az iskolai közterhek fedezéséről úgy gondoskodott az elöljáróság, hogy azokat ki se tette úgynevezett »felekezeti adó«-nak; minthogy pedig sok újonnan beköltözött olyan családapák is beküldték gyermekeiket a dombóvári iskolába, kikre az adó nem volt még rávethető s kik nem is Ó-Dombóvár, hanem Uj-Dom- bóvár területén laktak, s egyáltalában az iskolai közterhek viselésében a törzslakó dombóváriaknak nem segítettek: elhatározta az iskolaszék, hogy az ilyen nem adózó szülők gyermekei után, a kántor-tanitónak mint iskolaszéki jegyzőnek közvetítésével tandijat fog szedetni, mely tandijak aztán a kath. gondnok által kezelt pénztárba átadatván, az iskolai terhek fedezésére fordittatnak; ennél fogva a tanítók közt e tandijak ki nem oszthatók. így határozta ezt az 1890. évi aug. 17-én tartott iskolaszéki gyűlés. A megállapított tandíj összegek a szülők szegénységének törvényszerű tekintetbe vételével be is TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (1. sz.) szedettek és Éry Ferencz iskolaszéki jegyző által a gondnoknak az iskolaszéki gyűlésen átszámoltattak és átadattak és iskolai költségek fedezésére fordittattak. Ezek szerint nekem, mint iskolaszéki elnöknek egyáltalában nincs jogom a tanítók közt rendes fizetéseiken kívül még olyan tandíj pénzeket is kiosztani, vagy utalványozni, mely tandij pénzek az iskolaszék határozata szerint iskolai költségekre szedettek olyanoktól, kik különben adó alá fölvéve nem valának. Ezt én a kurdi plébánia hivatal közvetítésével hivatalosán megmagyaráztam már -Horváth Ferencznek 240/1892. sz. iratomban, szept. 14-én, mely magyarázat és tandíj-megtagadás után, ha mégis jogosnak véli követelését, annak érvényesítésére ott van az igazságszolgáltatás mint tisztességes u t-m ó d; ámde az irodalmi-szegény legényeskedést a hírlapi quasi utonál- lást nem tarthatom tiszsességes avagy czélra vezető eszköznek, és nagyon csalódik a ki azt hiszi, hogy engem hírlapi vaktöltéSsel annyira megijeszt, hogy majd idegen pénzek jogtalan utalványozásával sietek őt elhallgattatni. Kérem tisztelt szerkesztő urat, közölje soraimat, hogy a közönség előtt tisztán látható legyen a való igazság. Maradok t. szerkesztő urnák tisztelője Kelt Dombovárott, 1892. deczember 29-én. Vitkovits Ferencz, plébános. IRODALOM. * * * „Magyar ifjúság.“ E közkedveltsógti lapot, melyet a serdültebb ifjúság részére Tábori Róbert és Zempléni P. Gyula szerkesztik, a közoktatási minisztérium is ajánlotta az iskolák figyelmébe. Most fejezi be tizedik évfolyamát és hetenkint egyszer két ívnyi terjedelemben jelenik meg. A legjelesebb ifjúsági elbeszéléseket, rajzokat, tudományos czikkeket és ifjúsági czikkeket közli számos kitűnő illusztrá- czióval. — Egyetlen családban sem szabadna e lapnak hiányoznia, mert erkölcsös iránya és kiváló tartalmánál fogva, (melynek egyik részét a kitűnő il- lusztrácziók képezik) valóságos szükségletet pótol. Melegen ajánljuk ezt a kitűnő ifjúsági lapot olvasóink figyelmébé. Előfizetési ára negyedévre 1 frt 50 kr., félévre 3 frt, egész évre 6 frt. Mutatványszámokat ingyen és bérmentve küld a kiadó-bivatal: Budapest, IV., "Gizella-tér 1. sz. * „Élet.“ Az egyetlen magyar folyóirat, mely magas színvonalával, hazafias, de modern szellemével, a kor eszmeáramlatainak folytonos hű követésével, politikai és társadalmi életünk szigorú, de tárgyilagos bírálatával igazán megbecsülhetetlen szolgálatot tesz irodalmunknak és az irodalom iránt érdeklődő közönségnek, most fejezte be második évfolyamát. Ez az utolsó szám is jellemző a folyóirat irányára. Élén egy fulminans ez kket közöl, az „Élet“ ellen a protestánsokról irt czikke miatt, melyre a szerkesztő nyomban megadja választ oly hangon és modorban, mely nálunk a polémia terén már-már ritkaság számba megy. Mind a két czikk a legnagyobb figyelemre méltó, mert a vallásosság hanyatlásának okaival leplezetlen őszinteséggel foglalkozik. Ifj. Reményi Edétől kitűnő elbeszélést, Tutsek Annától széptani tanulmányt, azután „A népgyülölő“-nek, Ibsen hatalmas színmüvének befejezését, továbbá Kadocsa Elek dr. tollából a műcsarnok jelen kiállításának szellemes, bár kissé kíméletlen, beható kritikáját, költeményeket és szépirodalmi rovatot találunk a füzetben, mely egymaga tanúskodik az „Élet“ életrevalóságáról. Az „Élet“-et most, a mikor uj évfolyamát megkezdi, nem mulaszthatjuk el műveltjeink figyelmébe a legmelegebben ajánlani. Különösen a művelt hölgykö- zönség pártfogását érdemli meg ez a kitűnő folyóirat, mely a nők érdekeinek hangoztatásával és folytonos napirenden tartásával máris minden magyar nőnek elismerését kivívta. Ára negyedévre 1 frt 50 kr, félévre 3 frt, egész évre 6 frt. — Mutatzány- számokat ingyen és bórmentve küld a kiadóhivatal: Budapest, V., Árpád-utcza 6. * A Divat Salon évről-évre nagyobb olvasó- közönséget hódit magának, a mi, tekintve fényes, elegáns kiállítását, érdekes tartalmát, nagyon természetes is. Egyik legfőbb érdeme, hogy divatkópei nem furcsaságok, a minőket megszoktak csodálni, de nem utánozni, hanem a jó ízlésnek s elegántiának olyan közvetlen rajzai, a minőket örömmel utánozhat minden csinos nő. Szabásive is érthető, terjedelmes magyarázatai pedig azt is lehetővé teszik, hogy hölgyeink akár saját maguk is elkéséithessők mindazt,
