Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-02-12 / 7. szám
XXI. évfolyam. Szegzárd, 1893. február 12. 71 szám. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . ..................6 frt — kr. Fé l évre ................................3 „ — „ Ne gyed évre . . . . . . . I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban I 2 kr. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Megj elen: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az hetenkint egyszer, vasárnap. lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirde tézendök. küldendők. tések jutányosán számittatnak. A fogyasztási ital és italmérési adó. Wekerle Sándor pénzügyminister ur egy, a fogyasztó közönség érdekeit szem előtt tartó rendelettel kíván a fogyasztási ital és ital- mérési adónak bérbeadásából kifolyó visszaéléseknek gátat vetni. A rendelet múlt hó közepén kelt s 16. szám alatt valamenynyi magyarországi vármegyei törvényhatósághoz van intézve. Tolnavármegyében, a múlt év végén bekövetkezett bérbeadás alkalmával, a korábbi gyakorlattól eltérőleg, szokatlan nagy mérvben fordult elő az eset, hogy a községek ajánlatai mellőztetvén, egyesek lettek az említett adók bérlői; áll ez különösen a vármegye népesebb és nagyobb helyeire nézve, hol a bérlet majd mindenütt magánosok kezébe jutott. Minthogy ezen szerencsétlen helyzet folytán a fogyasztó közönség és a bérlők közt a IfeggyiilöLetAcehb összeütközések napirenden vannak, kötelességünknek ismerjük a Pénzügyminister ur rendeletét lapunk élén ismertetni s különösen a községek elöljáróságának melegen szivére kötni, hogy a rendelet végrehajtására éber szemmel ügyelvén, a közönséget a bérlők esetleges túlkapásai ellen megvédelmezzék. A bor és sör után járó fogyasztási és italadót a törvény szabályozván, ezen czikkeknél körülbelül ki van zárva, hogy a bérlő magasabb járulékokat szedjen, de előfordulhat ez a szesznél és a pálinkánál, hol a legtöbb helyen a kizárólagos jog alkalmaztatott. A pénzügyminiszter ur a fogyasztó közönség érdekében, még ott is, hol a bérlő a pálinka kimérést kizárólagos joggal kapta meg, meghatározla a legnagyobb adóösszeget, mely a bérlő által szedhető s említett rendeletiben megígéri, hogy intézkedik, ! miszerint ezen a szerződésben kikötött legmagasabb szeszár a községi elöljáróságoknak mindenkor tudomásukra hozassák s gondja lesz reá, hogy rendelkezése pontosan végre is hajtassák. Különben a pénzügyi tisztviselők nagy elfoglaltsága folytán a bérlők szigorú ellenőrzésére a községi elöljáróságokat hívja fel, utasítva őket, hogy minden értésükre jutott oly esetről, midőn a bérlő vagy engedményesei a kikötést megszegték, az illetékes kir. Pénzügyigazgatóságot, vagy pénzügyőri bu:r>t, esetiog pénzügyi? Látásinál értesítsék, gondoskodván egyszersmind arról is, hogy a megindítandó vizsgálat folyamán a kikötés megszegése tényleg igazolható legyen. Ily szellemű rendelkezés után tehát a községi elöljáróságok lesznek hivatva a szigorú ellenőrzésre s a bérlők esetleges túlkapásai ellenében a közönség megvédelme- zésére. Teljesítsék a községi elöljáróságok most már ezen rendelet alapján reájuk ruházott kötelességeiket, ők a közönség választottjai s igy azok érdekeire felügyelni kettős kötelességük. Nem akar ez felhívás lenni arra, hogy az elöjaróságok egyoldalúing járjanak el; senkinek sincs szándékában akar az államot, akar a bér>öt törvényes járulékaiban károsítani; — de igen i^ nyílt és határozott tei- ! hívás arra, hogy senkitől se legyen követelhető baimiy c-eké y ös-zeg is, me y örvényén és szerződésen nem a n pul. A mostani bérleteknél gy kűri az eset, hogy a község azért nem versenyezhet a magánosokkal, mert a község, mini erkölcsi testület már ezen minőségéből kifolyólag is csak a törvény alapján szedhető járulékokat veheti figyelembe, midőn ajánlatát megteszi, mig a bérlő igen gyakran számit az egyesek törvény tudatlanságára s ennek alapján beszedhető bírságokra; számit az ellenőrzés hiányosságára s ennek folytán törvényen nem\ alapuló jövödelmekre. ||p a pér^ZÜgyí3ainii3tciü r&ndelat ezigfo-isis.« végrehajtátik, mindkét irányban való eljárásnak be lesz az útja vágva. Ez az, mit a községi elöljáróságok ellenőrzési jogából kifolyólag várunk és reményiünk ! b. A népmíiveltségröl. Ha figyelemmel olvassuk az emberiség történetének lapjait, világos előttünk azon igazság, hogy a nemzetek egyes korszakainak — a melyek fejlődés stádiumai, — kezdő vagy végző határait nem bizoTÁRCZA. .A. Isis árva. Ravatalon a családnak mindene; A kis házat gyászos ének tölti be. Gyászos ének az utczára kihallik: A keblembe mély fájdalom nyilallik. Szivszorongva megyek be a kis házba : Halott apa, beteg özvegy, kis árva. »Az özvegy is halál révén: ha lehet, Mentsük meg még ezt a szegény gyermeket:« »Ide hamar! Hol van egy kis tehéntej!« »Tüstént megyek; otthon az én néném fej«. »Hozzad hamarI itassuk meg szegénykét; Pótoljuk ki, mit elvett a szegénység.« Fejik, hozzák nagy sebtiben a tejet. A kis árva fél álomban szendtreg. »Ébreszszük föl, tartsuk meg az életnek.« »Késő, késő: kis tagjai merednek.«Három halott, s csak az Isten költi fel. Könyez a szem, el-elszorul a kebel. Hamarabb jött vón’ csak e nép egy héttel, S minden ember egy-két darab kenyérrel. De mi nálunk csak halotthoz sietnek; A betegen, mig lehet, nem segitnek. »Jól járt szegény« hangoztatják és sirnak; Hagyják telni fagyos keblét a sirnak. Pedig addig lehet élet az élet, Mig testünket nem rágdossák a férgek. Szabad lélek szabad szárnyon íelrepül, S tudja Isten, mely világba menekül. Tóth István. Tolna, 1893. febr. 6. Báli levél Pali barátomnak. Kedves Barátom! Azt kívántad tőlem, hogy a bálról, hova szived téged is vonzott, tudósítsalak. Örömmel megteszem annál is inkább, 'mert tudom, hogy te szívesen olvasod azon sorokat, melyek innét mennek, a hol te boldog voltál s a honnét sorsod messzire elvetett. Fájdalmat okozni nem akarok, de mégis kimondom, sajnáld, hogy nem lehettél köztünk, mert a mostani bál méltó párja volt a múlt évinek, melynek emlékeit te még mindig szeretettel őrződ. Bevezető soraim után azt hiheted, hogy ón e bállal egészen meg vagyok elégedve, pedig tévedsz, mert bár nagyszerűen sikerült, én mégis elégedetlenül, fájó szívvel hagytam el a termet. Hogy e két dolog miként fór össze, te természetesen nem érted, de ón érzem; s levelem végén te is tudni fogod, hogyan állhat meg egymás mellett a nagyszerű s a vele való elégedetlenség: az öröm és a bánat? A bálteremben szokásom szerint első voltam, mert kíváncsiságom mindent akart látni; s láttam is mindent. Láttam az angyalok felvonulását... s láttam egy árva ördögöt is, mert, a mint tudod, ál- arczos bál volt. Az angyalkák szelíd, boldog mosolylyal jöttek; nem bántottak, sőt őszre sem igen vettek; az ördög hamar szemet vetett rám s megígérte, hogy első pasasirja, kit elvisz, — én leszek. Kitüntető figyelmét köszönettel vettem, s tovább álltam azon fájdalmas gondolattal, hogy én ma csak az ördögnek keltenék, — ha ugyan odaadnám magam. Harmatos egek! ezért adtatok nekem göndör fürtöket. Maszkok voltak igen érdekesek. Legeiül egy óriási fej Panama felírással, bizonyosan azt akarva jelezni, hogy ekkora koponya még a Panamánál is nagyobb botrány. Mellette egy mozgó hordó jelent meg; csodálatos egy alkotmány, mely nem gurult, hanem járt; két piczinyke lakkczipő hordotta, s az alkotmány alól rózsaszín ruha kandikált elő kíváncsian; s azt mondom Palikám, hogy hordó még ily szerencsés nem volt, mint ez, mert ily aranyos, drága lakója egynek sem volt soha! A képtelenségek világa után a mithosit veszem, melyet egy múzsa képviselt, ki leszállt a Parnassról magával hozva aranyos lantját, melylyel költői lelkekben bizonyára költői gondolatot ébresztett. S magam is azt vallom, hogy ha a Parnasson mind a kilencz múzsa ilyen volt, akkor nem csudálom, ha az istenek oly szívesen laktak közöttük.
