Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-12-03 / 49. szám

4

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (49. sz.)

1893. deczember 3.

gyárul, németül, francziául; zongorázni, énekelni, főzni, stikkölni, horgolni és tudja Isten mi mindenfélére, hogy egyszer akár egy grófi háznak se váljék szégyenére és aztán falusi tanítónak adjam feleségül. Héhé, ti nem ismeritek Szemlmayert! No csak gyere holnap reggel te „Sanyarú Vendel“, te „éhös Péter“, te porfaló iskolakirály, majd megmutatom én neked, hogy ki a Szem! may er. Ez kellene nekem épen, egyéb nix!

— De hogy folytassam. Egészen vidoran és boldogan tovább mentek és mikor velem találkoztak, olyan ártatlan arczokat tudtak vágni és olyan közömbös dolgokról beszólni, mintha ők volnának a legártatlanabb teremtményei az Istennek.

— Eh akasztófa népség — gondolám — nem csaljátok azért ti meg Szemlmayert.

— A lányom — ez a kedves kígyó — oly hízelgőén viselte magát irányomban, annyiszor összevissza csókolt, hogy istók-ücscse, nem tudtam volna megtagadni tőle kívánságát, ha akkor kéreti meg kezét. No hanem — hála Istennek — elmaradt az nap.

Megjött a másnap reggel. Alig tudtam az éjjel aludni. Korán keltem. Megreggeliztem és leültem szobámba fauteu'be, fogtam egy könyvet, mellém tettem egy nagy nádpá’czát, ezüstgombos botot, hogy evvel majd megadom a választ.

Úgy 9 óra felé csak:

— Kop-kop!

— Szabad!

Megjött a „freier“. Vis-á-vis ültettem. Nagy feneket kerít a dolognak, egyszerre csak kirukkol a farbával.

— Mit, te akasztófa koldus, gyerektyrannus, meg mered az én leányom kezét kérni! Takarodsz ki! és fogtam a botot, hogy elhusángoljam, de ez, mint a macska egyik kezével a torkomat, másik kezével a botot fogta és úgy letepert megint a fauteulbe, hogy csak úgy nyögtem belé!

Ez persze egy kicsit hangosabb szóval történt. Egyszerre csak berohan Margitom, kuszáit hajjal, kisirt szemekkel, lábaim elé veti magát, sir, könyörög, utóbb fenyeget, hogy „elemészti“ magát, ha nem engedem meg nekik, hogy egymásé lehessenek, mert ő soha többé nem tud mást szeretni, mint Dezsőt.

— No hát — mondom — vigye a manó a dolgotokat, eresszeu már legalább el barátom, látom, hogy nemcsak gyerekekkel és nagy lányokkal, hanem öreg emberekkel is tud bánni. Ha úgy van, hát nem bánom, legyetek boldogok. És a boldog gyerekek össze-vissza csókoltak.

Vömet azonban nem hagytam falun, hanem pénzen besegítettem a fővárosba, hol most már „direktor“. Vöm különben okos ember s Margitom igazán boldog vele.

Kircz István.

__________TÖVISEK._________

Bá

rány-felhők.

(Ajánlva: id. Pleszky Antal urnák.)

A földön — világ szerint — legártalmatlanabb állatnak tartják a bárányt, az égen legszelídebb felhőnek a bárány-felhőt. Az emberek közt is, a ki nagy alázatosan kiteszi magát mások gunyjának, jog- talán paczkázásának ostoba czéltáblájául: birkatürelműnek nevezik. Ha kis baj éri az embert, póldánakokáért csak arczul ütik, a helyett, hogy leszúrnák; perrel fenyegetik, a nélkül, hogy hezitálnának nála; vagy ha édes anyja helyett meghal az anyósa; hektika helyett csak náthát kap; szegzárdi vörös helyett olasz bort iszik — stb. —: minderre azt mondják: ezek nem valódi bajok, csak haszontalan és ártatlan bárány-felhők éltünk zordon egén!

Sokan attól félnek mostanság, hogy a teljes vallásszabadság törvényerőre emelésével majd felüti fejét a teljes, fékezetlen vallástalanság. Nevetség a ti dolgotok, óh vallásos lelkek! Hiszen vallástalanság mindig volt, a törvényes felekezeti korlátok között is, épp úgy, mint férj-csaló nő, feleség-rászedő férfi akkor, mikor még a házassági szentség arany láncza

nem megkovácsolva, de kigondolva sem volt!------Jó

zan ember mindig volt, akkor is, mikor Duna- módra öntötték hegyeink az isteni vörös nektárt, a fillokszera nélküli arany korszakban; és aztán részeg ember is volt Noétól kezdve mindig, lesz is még akkor is, mikor már az amerikai szőlőtőke is kivesz, meg a műbor is elfogy. Mundus se expediet. Kipótolja a pálinka. — Bárány-felhők, -- ne féljetek tőle I....

Az egyházpolitikai szabadelvű reformok hő barátai meg attól tartanak, hogy mielőtt a javaslatok törvénynyé válnának, azok a komáromi, szabadkai kath. nagy gyűlések olyan hóviharos felhőket hajtanak a tisztelt ház feje fölé, melyeknek süiü pelyhe- zése úgy belepi a t. honatyák kopasz fejét, hogy befagy, megjegeczesedik abban minden szabadabb gondolat. — Nevetség! — — Bárány-felhők ezek is, ae féljetek tőle!------*

Ad vocem: „bárány!“ — A királyok koronája vagyon Isten kegyelméből; nekem p#dig volt egy szép kis bárányom id. Pleszky Antal barátom ajándékozási szívességéből. Most eltűnt, mint egy bárány-felhő az égen, mert hogy hát leöletém! ízletes finom húsát nekem és családomnak, pompás bun- dás bőrét az őt megnyuzott volt harangozómnak, lelkét a „Kos“ csillagzatnak ajánlva, letűnt az élet zajos színpadáról. Nagyon megsajnáltam szegényt, mert igen ártatlan jószág volt, de le kellett öletnem, mert egyrészt mindig csufolódott, nevem kezdő két betűjét — B. E.! — nyújtva hangoztatván, — másrészt meg, mivel éppen nevem napja esett, hát a húsa igen jól esett! — Hja! szegény ember vízzel fő/,! A latin közmondás szerint: „quamdiu felix er is, multos numerabis a mi cos!“ Volt idő, mikor 60—-70 jó barátom is megköszöntvén ilyenkor, disznókat ölettem; de most — bárány-felhő módra elpárologván a jó barátok — elég volt egy Ábra- hámi áldozat, egy kos-bárány is. Mondom, nagyon szerettem szegény ártatlan jószágot; „úgy szerettem, hogy megettem.“ — De legfőképp az any- jukom várta az ő gyász halálát paláslolhatlan örömmel, — mert konfidens volt, bejött a szalonba is, ha sorát ejthette 1 hogy nem seperni: az is bizonyos. E mellett mind lerágta kertünk diszlő virágait. Törők-átok vert gyepes udvaromon, akkora volt a fű, mint az ő bundája szőre, de erre í’á.se hederitett, neki nyiló rózsa, nebánts virág, szegfű, krizantin s más e féle kellett ebédül. Arisztokrata bárány volt, nemhiába, hogy a tolnai uradalom bárói nyájából való volt: .... No de pompás, illatos is volt a húsa! Mintha csak parfume-ot nyelt volna az ember am- tróziával keverve rózsa-vizből készült liliom-kivonat mártással!. ... Valóságos téli kertet varázsolt az ember gyomrába, ha bevágott belőle 2 kilót! .. .

Szegény báránykám! ő volt tágas udvaromnak egyedüli négylábú tollatlan állatja, — most ő sincs többé, — I visszacseng fülembe a régi nóta: „Puszta a Béla udvara!“

De sürü könyhullatással vegyes sajgó bánatom I leverő fájdalmam sötét, viharos fellegét szelíd bárány-felhővé változtatja az édesen biztató szép remény csillogó sugara, hogy e bárány jövő tavaszszal feltámad.

S lesz jó emberem még, lesz ki (— Hogy ha más nem: megint Pleszky! —)

Küld az udvaromra bárányt Ilyen versben kapván árát!.. .

S én türelemmel elvárom Mig felnő a jövő nyáron,

Hogy névnapom alkalmára Bekerüljön a konyhára!

Palást.

KÜLÖNFÉLÉK.

— Kinevezés. Őfelsége a király Eötvös Fanny báró kisasszonyt, Eötvös József báró pécsváradi alap. felügyelő leányát a gráczi nemes kisasszonyok közé alapitvány-hölgygyé nevezte ki.

— Hivatalvizsgálat. Sélez József szegzárdi kir. törvényszéki elnök f évi november hó 21. és 22-én a paksi, 23., 24. és 25 én pedig a dunaföld- vári járásbíróságot vizsgálta meg s a vizsgálat folyamán tapasztaltak felett teljes megelégedését fejezte ki.

— Hymen. Pécsy János, Toluavármegye IV. aljegyzője eljegyezte Illés Antal dombos-pusztai földbirtokos leányát, Lujza kisasszonyt.

— Dr. Komáromy Gyula, Szegzárd község orvosa, a múlt hét folyamán egészségügyi szempontból vizsgálatot tartott a szegzárdi iskolákban.

— Az egyházmegye köréből. D:\ Dulánszky Nándor megyés püspökünk, dr. Fent Ferencz lemondása folytán a pécsi joglyceumi hitszónoki állásra Kozáry Gyula hitoktatót s jeles egyházi szónokot nevezte ki.

— Szegény iskolás gyermekeknek. Megérkezett a hideg tél s Tolnán nagyon sok a szegény szülő, ki iskolás gyermekének nem képes téli meleg ruhát

venni. Ezeken a szegény didergő iskolás gyermekeken könyörült meg a„Tolnavidóki Takarék- pénztár“ nemesen gondolkozó igazgatósága és öt ven frtot adományozott felruházásukra. E jótékony tett nem szorul dicséretre.

— Bankett. A dunaföldvári ügyvédi kar a Dunaföldváron időző Selcz József kir. törvényszéki elnök tiszteletére f. évi november hó 24-én este a Nagy Imre-fóle vendéglőben fényes bankettet rendezett, melyen a bíróság és az ügyvédi kar tagjai közül mintegy 24-en jelentek meg. Az első pohárköszöntőt Rátkay László ügyvéd mondotta Selcz József elnökre, melyre az ünnepelt férfiú hosszabb beszédben válaszolt. Utána id. Zaáry József ügyvéd emelt poharat Selcz József ebiök távollevő családját éltetve. Majd dr. Scheffer Sándor ügyvéd Széllé Zsigmond kir. járásbiróra ürítette poharát, ki viszont dr. Scheffer Sándort és az ügyvédi kart éltette felköszöntőjében. Dr. Spitzer Károly ügyvédjelölt a biróság és az ügyvédi kar közötti jó viszony fentartására ürítette poharát s ezénkivül még a sikerült tósztok egész sorozata fűszerezte a kedélyes lakomát, mely a késő esti órákban ért véget.

— Államsegély. A magyar kir. vallás- ős köz- oktatásügyi miniszter az uzd-borjádi községi népiskola részére három éven keresztül 200 forintnyi államsegélyt engedélyezett.

— „Nem gyermek kezébe való a kés.“ Hogy mennyire igaz a fent idézett közmondás, azt egy szomorú esetből, mely múlt vasárnap délután történt Szegzárdon, még inkább beigazolva látjuk. A sajnálatos eset a következő: Vasárnap volt Schlothauer Lenke, csörgetéki pónztárosnő lakodalma, melynek szemlélésére a Csendes-utczában, honnan a nászmenet kiindult, igen sokan jöttek össze. A kíváncsiság sok gyermeket is kicsalt a meleg szobából s ezek között volt S c h m i d e g g E r / s i k e és Margitka is. Ez utóbbit Simon Ferencz szegzárdi késes 9 éves fia elejtett az által, hogy lábát elibe tartotta. Az idősebb Erzsiké erre'megakarta inteni a pajkos fiút, ki éppen egy jól megélesitett konyhakést vitt haza, melyet a kendőből előrántva, Erzsiké hasába szúrt. A megsebesített szegény leánykát ájultan vitték haza, hol rögtön orvosi ápolás alá vették. A szúrás nem életveszélyek ugyan, de sokáig kell a szerencsétlen kis leánykának az ágyat őriznie, mig bajából felépülhet.

— A „Csillaghu1lás“-nak Rátkay uj népszínművének csütörtökön volt a főpróbája a népszínházban. A jelenvolt disztingvált publikum határozottan tetszéssel fogadta az újdonságot és a hatásos, szép jelenéseket Blahánó és Komáromi k. a. szép nótáit (ezeket Bokor József a színház uj karmestere szerzetté) sűrűn megtapsolta; mi a főpróbáknál ritkaság számba megy. Az előadók különösen Szirmai játéka művészi, a ki az Alkony József ideális, férfias alakját oly mesterkéletlen művészettel ábrázolja, hogy szebben ez az alak a szerző fantáziájában sem élhet. Mindezek biztatóak a holnapi premiére-re nézve, a melynek lefolyásáról a jövő héten fogunk referálni.

Báttaszék-bajai hid a parlamentben. November hó 27-án tartott képviselőházi ülésben Bod a ÍV i 1 m o s országgyűlési képviselőnk, lapunk szerkesztője felhívta a kereskedelemügyi miniszter figyelmét l^rra, hogy a Duna alsó vidékén négyszáz vonala van a magyar államvasutaknak. Utalva arra, hegy Tolnamegye és a Bácska kereskedelmi érdekei hangosan sürgetik a Dunának Baja ős Báttaszók között leendő áthidalását, arra kérte a kereskedelemügyi minisztert, hogy az állam mielőbb építse föl a baja-bátta- széki hidat. Majd kifejtette, hogy megnyugvással fogadja a miniszternek a baja-báttaszéki hidra vonct- kozólag tett nyilatkozását. Végül kérdést intézétt a miniszterhez; vájjon nem lehetne-e inkább elhalasztani a tranzverzális műut kiépítését? Mely csak késlelteti a baja-báttaszéki hid fölépítését, melyre — úgymond — magánvállalkozó is akadna, ha az állam dotácziót biztosítana. Boda Vilmos beszédjére Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter válaszolva, azon kérdést illetőleg; vájjon a baja-báttaszéki összeköttetés érdekében nem volna-e helyesebb elhalasztani az alföldi műut kiépítését ős az erre előirányzott összeg keretén belül módot találni a bajai dunahid kiépítésére: megjegyezte, hogy nézete szerint a két munkát egymással oly kapcsolatba hozni nem lehet, hogy egyik a másik miatt elmaradjon. Az egyik — úgymond — olyan szükséges, mint a másik; de végezetül a mi őszinte örömünkra kijelentette ogész határozottan, miszerint a baja-báttaszéki összeköttetésre is nemsokára rákerül a sor. Még azt is meg kell említenünk, hogy Perezel Dezső bonyhádkerületi orszgy. képviselő is felszólalt e tárgyban a november 29-iki palaraenti ülésen.

— Alakuló ülés. A szegzárdi képviselő-testület folyó évi deczember hó 2-án délután 4 ős fél órakor alakuló ülést tartott.

— Hitelszövetkezet. A bátai hitelszövetkezet múltkor megtartott gyűlése alkalmával, hitelszövet-