Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-11-26 / 48. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (48. sz.) 1898. november 26. hogy alaposan magyarosodjék ezen, a szabadságért mindenkor lelkesülni képes megyének minden idegen ajkú lakósa, de minél hamarabb. Hogy pedig az eredményes, kötelesség- szem és jogos magyarositáshoz Tolnamegyének minden hazafias és hivatott tényezője bátorságosan hozzáláthasson szive melegével, eszével, lankadást nem ismerő akaratával: álljon itt e jog megvilágositására törvényeinknek a magyarnyelv művelődése érdekében alkotott egymásutánja; melyek hazánkra, különlegesen pedig Tolnamegyére az egyik rendelkezésnek pontjai még igen becses emlékeikben is érvényesek. Pápay G. B. A szegzárdi takarékpénztár. A szegzárdi takarékpénztár, közhasznú intézeteink e nesztora, mely már közel 50 év óta lelkiismeretesen gondozza azon fontos közgazdasági érdekeket, melyek természetszerűleg hatáskörébe utalvák; mely hosszú életének érdes pályáján már két Ízben küzdött meg diadalmasan olynemü pusztító viharral, mely számtalan intézetnek kérlelhet- lenöl nyakát szegte s 1848-ban a szabadság- vharcz bukásakor s 1873-ban az általános . »krachcc-nak nevezett szédelgési áramlatkor söpört végig szerencsétlen országunkon, mely végre történeti múltjának legszebb lapjára jegyezheti fel azon majdnem egyedül álló, nemes eljárásának dicsőségét, hogy soha, még a legsötétebb uzsora törvény nélküli korszakban sem szedett az azelőtt törvényes hat százalékos kamatnál magasabb járulékot adósaitól s most sem megy soha a törvény engedte nyolcz százalékos kamatlábig, — az í^gatóság kezdeményezése folytán hozott határozat alapján oly változáson megy át a következő évben, melyet tekintettel az intézet dicséretes tevékenységére, a közönséggel e kiváló helyen ismertetni hírlapírói kötelességünknek ismerünk. Sokszor hangzott fel, különösen pénzügyi körökben a panasz, hogy hazai takarék- pénztáraink nem nyugosznak reális alapon, mert alig 40—50000 forint alaptőkével bírván, milliókra menő pénzforgalmat közvetítenek I igy nélkülözik a szükséges garancziát. tetbe véve, hogy egy kajla lábú doktort legalább is tizezer forintért vesznek meg és egy egycsillagosat harminczezer forinton alul nem is kapni, meg sem merte kérdezni, hogy olyan grófot, ki a maga lábán jár, (értsd: saját vagyonából representál) mennyiért kaphatni, hanem azért erősen halászott egy gróf után. Valószínűleg mint igazhitű musulman bizott benne, hogy annyi praktikus hitű férfi között találkozik majd olyan pogány gróf is, aki nem adja el magát, hanem keleti módon: jó pénzen veszi meg szép feleségét. * * * * Mindez idők alatt mit csinált a szegény Hariri ?, .. Csak nem kívánhatják, hogy őt otthon hagyjam meghalni ? Elmászkált biz az, a halhatatlanná tett Almi- rája után. De minthogy nálunk a költőknek nem kevésbé kell érteni a reklámcsinálást, mint a helyesírást, tehát, hogy éhen ne haljon: zsákot hordott az elevátornál. Amennyiben a terhes zsákok hajtogatása még a tevehajtásnál is fáradságosabb, egygyel több oka volt Almira hűtlenségén elkeseredni. Aki még csak nem is azért hagyta őt ott, mintha másba szeretne, hanem mert élvsovár nagyravágyása következtében olyan anyagiasán számitó lett, mintha csak czeruzá- val jött volna a világra. Hariri belátta, hogy az ilyen számitó angyalnál megszűnt az igaz szerelemnek minden variatiója A szegzárdi takarékpénztár igazgatósága belátva e vád jogosult voltát, évi tiszta nyereségének egy tekintélyes részét mindig tartalék tőkéjének gyarapítására fordította; de még ezzel sem tartotta az intézet biztonsága tekintetében kifejtett tevékenységét befejezettnek, hanem oly radikális gyógykezeléshez folyamodott, mely mindenesetre hivatva lesz hitelét még nagyobb arányokban növelni. Elhatározta ugyanis és e határozatát a folyó évben keresztül is vitte, hogy az alaptőke gyarapítása czéljából a meglevő 400 részvény mellé még 800 uj részvényt bocsájt ki s az ezek ulán befolyandó 60000 frtnyi pénzösszeget is alaptőkéjéhez csatolja. Az uj részvények megtartása iránti előjog az eddigi részvénytulajdonosoknak tartatott fenn s a felhívás, mely ez irányban ki- bocsájtva lön, az intézet iránti feltétlen bizalom fényes bizonyítéka gyanánt szerepelhet. . A kibocsájtott 800 részvény közül a régi részvénytulajdonosok jegyeztek 748-at s csupán 52 darab maradt meg a nagyközönség számára, de ez is azon körülmény folytán, hogy 26 régi részvénytulajdonos részben ismeretlen, részben ismeretlen tartózkodásu s igy azok az uj részvények átvétele iránt nem nyilatkozhattak. De minthogy a fentmaradt 52 darab uj részvény megtartására nézve is a régi részvény tulajdonosok előnyben részesittelnek, a legnagyobb valószínűséggel bir, hogy a kibocsájtott 800 részvény közül egy sem jut nem részvényes birtokába. Megjegyezzük még, hogy a kibocsájtott uj részvényekért, melyek alapján a tulajdonos 75 frtot, vagy 150 koronát tartozik befizetni, darabonként már is 250 frtot, vagyis 500 koronát ajánlanak. Ez pedig legnagyobb bizonyítéka annak, hogy a nagyközönség az intézet mulija iránt teljes elismeréssel viseltetik s hogy az intézet vezetése minden kívánalomnak megfelel. Maradjon is hű a takarékpénztár eddigi múltjához s ne engedje magát divatos áramlatok által elragadtatni. Legyen a jövőben is az, a mi a múltban volt: szolid pénzintézet, mely nem tartja feladatának a pénzszük világot adósai rovására kihasználni, hanem megelégedve kiés a hol nincsen szív, ott többé nincsen kihez könyörögni az elhagyottnak. Mit is tehetett egyebet, mint beszerzett egy font hamisítatlan patkány-mérget — és bőszhalálra szánva el magát, egy viharos, sötét éjszakán J ' . ..................................... . fe lzörgetett egy ártatlan — szatócsot és vett egy krajczárórt egy — plajbászt. Igen, egy plajbászt. Elvive azt lakására, hol egy különbejáratu hónapos ágyat birt (kőt másik ágy tetején) és ott elkezdett — számolni. Reggelig (logárithmusok nélkül) kiszámította, hogy az ő her- czegnőjőnek forintokra átváltott hozományával szerzett gazdag grófi férj, okvetlenül: rút és vén lesz. Logika: hogy a bájdús Almirának nagy szüksége lehet még — Hariri lantjára...........-A_ m a, m á. Ír. — Karczolat. — Irta:, L i w i u s. A mi vidékünkön minden helységnek megvan a maga nevezetessége. Egyik helység a katolikus legényegyletéről, másik az Írástudó bírójáról, harmadik szamarairól, a negyedik meg arról hires, hogy nem tűrnek meg benne trafikot, meg eleven finánczot, az ötödik meg arról, hogy hol gimnáziumra, hol kir. táblára, hol lóv.asutra, hol dohánygyárra pályázik, egyelőre sebb osztalékkal, teljesiti a közgazdaság érdekében igaz feladatát. Akkor, ha a közönséghez fordul, felhívásának ismét meg lesz a fényes sikere, melyért ezúttal szerencsét kívánni, alkalmunk van! b. Kossuthnál. A „Budapesti Hírlap“ egy olasz újságíró levelét reprodukálja, melyben annak Kossuthnál tett látogatását írja le. A levél, mely a „Secolo“-ban, a legelterjedtebb olasz lapok egyikében jelent meg, a a legnagyebb rajongással szól az ősz „tábornokról“, a magyar Garibaldiról. Aztán a többi közt igy ir: „Mi, olasz publ czisták, sokszor óhajtottunk vele beszélni, saját dolgainkban politikai felfogását meghallani, de soha senkit nem fogadott, mert feledve akart lenni. Végre hozzá juthattam s két órát töltöttem vele. Micsoda két órája a lelki gyönyöröknek. Mikor a lakására mentem, még nyugodott az ősz tábornok; én aztán megnéztem a lakást.“ Itt leírja Kossuth lakását hosszan. A leírásból talán elég ennyi: A szalon falain történelmi festmények vennak, míg a szoba közepén a bndapesti honvéd-szobor mintája van. Hálószobája épp oly egyszerű, mint a Garibaldié volt Caprera szigetén. „Beszélgetésünket mindjárt Magyarországról kezdtük. — Éppen most jelentik — mondá Kossuth — s hangja Garibaldiéhoz hasonlított, hogy Ferencz József a Wekerle- kormánynak megadta beleegyezését a polgári házassághoz. Azt állítják, — mondá az ősz hazafi — hogy Magyarország alkotmányosan, népképviselettel kormányoztatik. Ez nem igaz; mert midőn a kormánynak előzetesen kell kikérni a korona jóváhagyását: akkor maga a király kormányoz. Az alkotmány egy. szatira. Nem a nép az, a ki magát kormányozza, ha nem a király az, a ki a népet utasítja; Azt gondolja ön, hogy Magyar- ország független? Csalódik. A szélsőbaloldal, a mely az én elveimet akarja követni, képviselni — dinasztikus. Én soha nem fogok Budapestre menni, s nem fogom viszontlátni édes hazámat, mert nem az ón földem többé az, s mert nem olyan, a minőnék én a szabadsághatczban álmodtam. A nép elhagyott és nem követ engem, mint követte az olasz nép Garibaldit. . . . Nem megyek vissza többé, mert ma minden befolyásomat elvesztettem. Nem vagyok többé semmi. De ha majd meghalok: majd akkor, akkor igen, ha csak még a történelem is el nem törli nevemet.“ „Tiszta kezekkel jöttem ki Magyarországról — fejezte be Kossuth szavait — és szegényen. D e dolgoztam, hogy élhessek. Most már azt sem tehetem, mindamellett, hogy sok veszteségem volt. (Itt megmutatta a nágyitó üveget, a melyeket fénye pedig egy téglavetővel is megelégednék, a hatodik .... de csak nem sorolom mind el, nem vagyok ón földrajz. Ilyen nevezetessége volt Dobos-Pisztrángnak Varjú Péter. És pedig azért, mert Varjú Péter volt a legbutább ember az egész faluban, mi pedig nem könnyű feladat oly helységben, hol egy okos ember sincs. A mellett oly csúnya volt az ábrázata, hogy a fotográfiája bátran beillett volna a dobos-pisztrángi földekre madárijesztőnek is. De nemcsak Dobos- Pisztrángon nem volt hozzáfogható csúnya ábrázat, hanem az egész környéken sem, pedig a mi vidékünkről nem igen nyertek még dijjakat a spaai szépségversenyeken. De azért Varjú Péter boldog volt. Másolta a segódjegyzői hivatalban a legelőkiosztási aktákat s húzta a rabigát s évi kétszázötven forint fizetését. E közben pedig egyre szolgáltatta a témát a botrány- hajhászó s nevetni vágyó dobos-pisztrángi közvéleménynek. Utczahosszat Varjú Péterről beszéltek. Ócsárolták elmebéli fogyatkozásait, gúnyolták csuf- ságos ábrázatát, szidták az órát s perczet, melyben Dobos-Pisztrángra betette a lábát, szóval úgy szerették s becsülték, a mint csak lehetett. Fránya Mihály egyre azt hajtogatta, hogy kár ennek a derék embérnek Dobos-Pisztrángon elsenyvedni, a sze- recsenyek közt Szent-György napra bizonyosan vicze- király lenne. Bízik András, a szépítő egylet elnöke meg azt mondta, hogy hiábavaló nyesegetni az aká- czokat, egyenesíteni a pásztor-utczát s fehérre me- szeltetni a házakat, szóval, hogy haszontalan minden
