Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-11-12 / 46. szám
1893. november 12. 3 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (46. sz.) lengyeli fp. és Limbacher Frigyes titkárt Dr. MolKegyelmes Urunk! Olyan pap kell nekünk, a ki megmenti számunkra az egét, ha már a földieket elveszítettük. A ki megtanít minket tűrni, szenvedni, buzgón imádkozni; a ki bizalmat önt szivünkbe; bátorságot csepegtet lelkűnkbe; a ki erőt szerez lankadtan csüngő munkás karjainkba! Ilyen lelkiatyát vélünk feltalálni az újvárosi plébánosban, kinek 25 éves működése alatt a régi humánus intézmények felvirágoztak s az újak pedig föllendültek. Érdemeit dicsérik és magasztalják: a „Ferencz-közkórház“, a kisdedóvoda, a rongyos-egylet, a r. k. tanitó-egylet, a jótékony nőegylet; ezenkívül számos más egylet és társulat, hol többnyire mint elnöke, vezére, oszlopos fórfia, emberi erőt meghaladó buzgó tevékenységet fejtett ki. De másrészről a szegények, árvák, ügyefogyottak valódi istápolója, ki jövedelme legnagyobb részét ezekkel osztja meg; sőt díszes paplakát megosztotta a kicsinyekkel; de szerény hajléka egyúttal állandó laka marad a barátságnak, a szeretetnek, vallás különbség nélkül. De nem számláljuk továbbá érdemeit, a melyek miatt osztatlan tisztelet, határtalan szeretet környezi a társadalmi élet minden osztályánál, nemcsak városunkban, a környéken, a megyében, hanem még a távoli vidéken is; de tudva van ez Nagyságod előtt is! 0 Ezen érdemek jutalmául, a melyek által kitö- rülhetetlen betűkkel irta be nevét sziveinkbe, — kérjük Nagymóltóságodat, hogy ezen díszes állásra Mikó György szegzárd-ujvárosi plébánost méltóztas- sék első helyen kijelölni; ki ezen fontos állást nem úgy fogja tekinteni, mint egy kényelmes, nyugodt pozicziót; hanem hogy nagyobb hatáskörében, fokozott buzgósággal működhessék a mi testi és lelki javunkra és egyúttal emelje, a Nagyméltóságod gondjaira bízott egyházmegyének diszót is. Teljesen megnyugodva ama föntebb hangoztatott meggyőződésben, hogy Nagyméltóságod csakis a hívek érdekét s az újonnan kinevezendő lelkiatyánknak igazi érdemét tekinti mérvadónak, — újból főpásztori magas figyelmébe ajánljuk alázatos kérésünket. Maradtunk kegyes főpásztorunk és szeretett megyés püspök Urunknak Szegzárdon, 1893. évi október hóban. Következik 1500 aláirás. A báttaszéki tűzoltó-egylet 10 éves fönnállása. Lélekemelő jelenetnek voltunk tanúi e hó 5-én Báttaszéken. Már kora reggel főutczánk fellobogózva ünnepi díszt öltött. A kürtösök harsány hivó hangja, a buzgó rendezőség sürgé^e-forgása, majd az ünnepi díszben felvonuló tűzoltóság arra engedett következtetni, hogy nem mindennapi esemény színhelye községünk. Úgy 8 órakor az egész tűzoltóság zene- kisórettel vonult föl az ünnepélyre érkező vendégek elé; kis vártatva megérkeztek a szegzárdi derék tűzoltók élükön Boda Vilmos főparancsnok és szövetkezeti alelnökkel, kik is a bonyhádi, szászvári és lengyeli tűzoltókkal egyesülvén, díszes menetben vonultak a községházához a nagyközönség örömzaja között; innen hálaadó imára a róm. kath. templomba, hol ez. alkalomra megkapó zenés mise tartatott. A templomból tűzoltóink a nagyközönség sorfalai között tért a városháza udvarára, hol a 10 éves szolgálati érmek osztattak ki. Boda Vilmos nagyhatású beszédet intézett a tűzoltókhoz és sajátkezüleg nyújtotta át az érmeket. Boda lelkes szavaira Schuler József válaszolt, megköszönvén a szép figyelmet. Tíz éves szolgálati érmet nyertek: Schuler József, Máyer István, Engel Mór, Máyer Alajos, Boszkovitz Ármin, .Katzenberger Péter, Kliebert András és Szauer Péter. Délután 1 órakor az „Arany Naphoz“ czimzett vendéglőben bankettre mintegy százan gyűltek ösz- sze. A sültnél, mint első1 Boda Vilmos emelt poharat a legelső magyar ember családjára és különösen József főlierczegre a magyar nemzet osztatlan szeretőiét biró tűzoltóra. A harsány eljennel fogadott beszéd után Engel Mór röviden vázolván az egylet alakulását, a tiz éves fönnállás főbb momentumait, melynek során kiváló elismeréssel adózik Schuler József, Angyalffy Imre és Máyer István uraknak, kiknek, főként köszönhető az egylet virágzása; egyben élteti Boda Vilmost, mint szövetségi alelnököt, nemkülönben Freytag Gyula szászvári főparancsnokot, dr. Moldoványi István bonyhádi főparancsnokot, Treiber János parancsnokot, úgy Probszt Mihály doványi Bodát és a báttaszéki jubiláló egyletet élteti szokott elegantiájával; Boda Vilmos Moldová- nyira, mint legifjabb főparancsnokra üríti poharát. Dr. Kovács Bálint Angyalffy főparancsnokot élteti ős vele a báttaszéki tűzoltókat; Engel Mór Bátta- szók nagyközség elöljáróságát Tafner János bíróval és képviselő-testületét élteti, mint az egylet nagylelkű jótevőit. Moldoványi Holndonner Ferencz plébánosra emeli poharát; Treiber János az altisztek egészségére iszik; Angyalffy a tiz éves éremre rá- szolgáltakra üríti poharát; dr. Kovács Bálint Bodát köszönti fel hosszas beszédben. Dörnyei Ferencz egyleti elnök újból Bodát élteti, Moldoványi Angyalffy Imre nóvünnepe alkalmából üdvözli Báttaszék főparancsnokát; dr. Kovács Bálint szintén Angyalffy Imre főp. egészségére tirité poharát és Szent Imre meg Szent Flórián applikálásával nagy hatást keltett; majd Bodn Vilmos Mitwég Henrik uradalmi főtisztet, mint derék magyart élteti-; Engel Mór a rendezőkre és a legénységre üríti poharát; Angyalffy Hradek lelkészre és ez viszont Augyalffyra mond felköszöntőt. A minden tekintetben kiváló sikerű bankettnek véget vetett a kürtösök hivó harsogása. Fél három órakor tűzoltóságunk a mászótoronynál zárgyakorlatot tartott; úgy a szivattyús, mint a mászó osztály osztatlan dicséretet érdemeltek ős ügyessőgök által a vidékiek tetszésnyilvánításaiban részesültek; hogy a szép siker Schuler József parancsnok érdeme főképen, jelezni is fölösleges volna. A szép gyakorlat után tűzoltóink a szives vendégekkel Lu<zt vendéglőjébe vonultak és a kedélyes mulatozás újból kezdetét vette — hol is fesztelen vigság hovatovább tetőpontját őré el. A nap örömei és fáradalmai alulírottat nyugalomra térni késztették és igy a továbbiakról beszámolni nem tudok. Említés nélkül nem hagyhatom, miként feltűnést keltett tolnai bajtársaink távolmaradása — kiket oly szívesen üdvözöltünk Volna bőrünkben; az elmaradásra rá nem szolgáltunk. Okának nem ón, hanem a tolnai tisztelt parancsnokság lesz a megmondhatója. Reciprocitás! Referádám nem zárhatom anélkül, hogy hálás köszönetét ne mondjak első sorban Boda Vilmos és bajtársainak, úgy Freytag Gyula szászvári, dr. Moldoványi István és Treiber János bonyhádi, valamint Probst Mihály és Limbacher Frigyes lengyeli parancsnokoknak, nemkülönben mindazon ismert ős ismeretlen derék férfiaknak, kik egyletünk ünnepélyét személyes megjelenésükkel emelni kegyesek valónak. Végezetül’ Luszt Fülöp az „Arany Nap“ vendéglősét dicsérettel kell fölemlítenem, ki olcsó pénzen igazán lukullusi ebéddel szolgált. Engel Mór. „Segítség“ szekere. Ismerős már jólelkü közönségünk előtt e diszfogat, melyet két év előtt oly díszessé tett a didergő gyermeksereg részére gyűjtött ruhaneműéit halmaza, A jövő hét elején, kedden, ismét megindítjuk Isten nevében e szekeret, hogy házról-házra járva, megbízható emberünk által összeszedjük mindkét nembeli szegény iskolás gyermekeink számára a nemeskeblü emberbarátoktól, a nélkülözhető, talán lomtárba szánt alsó-felső ruhadarabokat, lábbeliket, esetleg a ruhák átalakítására fordítandó pénzbeli szives adományokat. „Segítség 1“ E jelszóval köszönt be szekerünk, s mert e szó a nyomorral küzdők esdő hangja, reméljük lesz neki visszhangja, meg leszen hallgatva. Midőn a külvilágban az ősz hideg szele, a közelgő tél szomorú hírnöke, pusztulást, halált jelez lépten-nyomon; az emberi szivek belvilágában honoló szeretet teremtő ereje, ápoló melege, életet fakaszt minden utón. Erre építünk, midőn uti’a indul „Segítség“ szekerünk. Szegzárd, 1893. nov. 11. Mikó György. TAN ÜGY. A paksi állami polgári iskola ügye. Nemcsak a megyei, hanem a politikai napilapokban is már többször volt említés ezen uj intézetről. Hogy annyiszor foglalkozunk vele, azt bizonyítja, hogy az ügy sok nehézségeken ment keresztül, mig jelenlegi, immár tisztázott állapotban jutott. Nem ákarora újból felsorolni azon majdnem legyőz- hetlen akadályokat, melyek az ügy elé gördültek; csak az utóbbi közzétett esetre reflektálok, mely szerint a párhuzamos osztály a kormány által meg nem engedtetett s ha ez igy lett volna, a majdnem 90 számból álló tanuló seregnek fele visszautasitta- tott volna a népiskola V. és VI. osztályába. Hála az igazgató tapintatosságnak és a közoktatásügyi miniszter fenkölt szellemének ezen igazán kedvezőtlen feltevések be nem váltak; a párhuzamos osztály biztos kutforrás szerint megengedtetett és a kellő tanerők már is alkalmazásban vannak; rövid idő alatt a rajz-tanár is elfoglalja tanszéket, a kivel kiegészítve lesz a tanári kar. Igaz, hogy az igazgatóság vette ki a küzdelemből az oroszlánrészt, maga járt el mindenben, maga tanított két osztályt; de végre is a kitartó erólyessóg és szorgalom legyőz minden akadályt. A kétkedők is meggyőződtek az intézet létjogosultságával és reménynyel néznek a jövő elé. Kell is, hogy Tolnamegyóben legyen egy tisztán állami intézmény, mely hivatva legyen a polgárság igényeit teljesen kielégíteni. Nem akarom ezáltal a szegzárdi polgári iskolának jó reputáczióját távolról sem kisebbíteni; de az állami intézményekben szerintem mindig tágabb tőr nyílik a szabadelvű mozgalomra, mely annyira szükséges a szellemi mivelő- dős fejlesztésére. No meg Szegzárd úgyis küzködik a főgimnáziumért, a mit magasabb műveltségénél fogva meg is érdemel; mi megelégszünk a mintaszerű polgári iskolával is, mely idővel ipar- és kereskedelmi iskolára kibővítessék. Ipolyi. TÖVISEK. Őszi elmefuttatás. Az őszi zizegő szél, a hervadt levelek, elszáradt kórók, a gyakran pityergő ég, a sűrűn alászálló fojtó ködök, a nagy természet halvány, bágyadt ábrázata, egyszóval a tavaszi és nyári szépség bánatos romjai mindenkor leverő érzelmeket szültek az emberben; de eddig legalább volt egy csalhatatlan ellenszerünk az őszi hervadás szülte komor hangulat ellen : az uj bor!-------az isteni murczi! —• — Oly jól esett pislogó faggyú-gyertya gyér világa mellett, szűk pincze-szobákban, bortól ős szent barátságtól szított lelkesedés tűzönéi megbeszélni, megvitatni az egyház, a község, a megye ős haza dolgait, sokszor a nagy világ sorát, — hogy még!.,. . Most?... Boldogok egyedül az asszonyok, mert a kávét nem emószté meg a gonosz fillokszera s ők az egyedül szabadalmazottak az ozsonna mellett a kéjes világ- pletykázásra. Nekünk, férfiaknak, nincs szító eszközünk e kisvárosi ezredéves sport űzósóre!... Pedig de sok megbeszélni valónk volna!-----It t van mindjárt a főgimnázium ügye, mely oly régen kísért s mely mint a sírboltok felett lebegő li- dőrcz oly csalfa játékot űz velünk. — Ha mi megyünk felé: ő távolodik; ha mi távolodunk: ő húzódik felénk. Most ránk mosolyog tavaszi remény élesztő, lombfakasztó szelíd arczczal, majd mogorván tekint felénk, mint az ősz lomha, hideg, szürke ködoszlopa. Sehogyse tudjuk magunkat tájékozni s busán tópelődünk Hamletiéi: „lenni, vagy nem lenni.“ Már itt járt Klamarik ur is, az uj remény biztató sugára s a szegzárdiak ennek örömére fe- cerunt magnum áldomás!... S az eredmény semmi más: „orrod tőle foghagymás!“ Klamarik ur delfi-jósdaszerü biztató szavainak egy cseppnyi verőfőnyót diplomaticze azonnal beburkolta egy nagy adag őszi ködbe, mint a hogy némely orvosságot szokták ostyába burkoltan lenyeletni a szegény beteggel. Most megint jóformán ott vagyunk, a hol a mádi zsidó, hiszünk, bízunk, reménykedünk, küzdünk, mig csak a czélt el nem érjük! — — „Az nem lehet, hogy ész, erő ős ily szent akarat, híjába sorvadozzanak egy átok-súly alatt!“ Bonyhád szintigy van. Csak hogy ő a Klamarik ur Szegzárddal szemben tanúsított ködös — őszi magaviseletéből tavaszi remény-sugárt sző, hímet varr a maga számára s Perczel D. ur előléptetését is biztos zálogául veszi óhajtott reménye való- sulásának!... Én meg azt mondom: majd elválik a dolog a jövő században! * Azt mondják, hogy a báttaszók-bajai vasúttal, mely a mi szárnyvonalunkat is ölébe venné, keblére szorítaná — előbb vagyunk!... Bravó! — Csak legalább létesüljön hát ez, majd akkor talán vagy Pest