Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-10-29 / 44. szám
XXI. évfolyam. szám. Szegzárd, 1893. október 29. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- ________________ egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. El őfizetési ár: Egész évre . . . . . . . 6 frt — kr. Fél évre . . . . . . . / 3 „ _ Ne gyed évre . . . . . . . | ”, 50 ” Egyes szám a kiadóhivatalban I 2 kr. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Megjelen: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az hetenkint egyszer, vasárnap. lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások Ny.ilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirde tézendők. küldendők. tések jutányosán számittatnak. Dr. Klamarik János. Ezelőtt már harmincz évvel rajongtak Szegzárdon a főgymnasium eszméjéért s a /társadalom minden rétege buzgalommal kezdte annak alapjait lerakogatni, — még is ma napság is csak úgy, vagyunk vele, mint mindig: ábrándkép az, anélkül, hogy megfogható testet öltött volna. A mozgalom, melyet Szegzárd összesége ezalatt a harmincz év alatt minden felmerülése alkalmával teljes erejével támogatott, ma már annyira biztosabb alapon áll, hogy a vármegye, város és egyesek áldozatkészsége egy 160,000 frtnyi tekintélyes összeget kész a közoktatási kormánynak rendelkezése alá bocsájtani az esetre, ha a főgymnasium létesítéséhez fogni hajlandó. Ha ezelőtt harmincz évvel lelt volna ez a figyelemre méltó összeg felajánlható, midőn még a vármegyebeli többi községek áldatlan versenygése közbe nem jött, tán ma már küzdelmeink babérain pihenhetnénk; azonban a későbbi korszak nem kedvezett Szegzárd kedvencz eszméje megvalósításának. A boldogult Trefort minister gymnasium ellenes gondolkozás módja hosszú éveken keresztül erős gát volt, melyen a mozgalom át nem törhetett. Midőn ezelőtt hat évvel a törekvés ismét magasabb lángokban tört ki, akkor a valósításnak az állta útját, hogy Újvidék elhalászta előlünk az eszközt, melyet magunknak szántunk. Végre a mostani s tán hosszú időre az utolsó fellángolása, a lestvérharcznak prokla- málásával kezdődött. A vármegye kevésbé népes s nézetünk szerint kevésbé alkalmas helyei is sorompóba léptek, hogy Szegzárd régi vágyainak megvalósulása elé akadályokat gördítsenek. Növelte a zavart, a tájékozatlanságot a közoktatási kormány azon intézkedése, hogy a törvényhatósági bizottságot hívta fel, miszerint a pályázó községek közül maga jelölje ki a főgymnasium helyét s midőn az óriási többséggel Szegzárdot választotta, megint nem határozott, hanem intézkedései bevezetésével, megyőződésünk szerint is bizonyára fontos okok fennforgása miatt, egész a legutóbbi napokig késett. Ez a bizonnyára nem kellemes állapotnak végre dr. Klamarik János ministeri tanácsos urnák múlt vasárnap Szegzárdra érkezett azon távirati értesítése vetett végei, hogy a versenyző községek alkalmas volta felett személyes tapasztalat alapján kívánván a közoktatási kormány meggyőződni, annak eszközlése végett úgy Szegzárdon, mint Gyünkön és Bonyhádon meg fog jelenni. Az általa múlt hétfőn Gyünkön megtartott helyszíni vizsgálatnak az lett az ered- ményje, hogy Gyönk valószinüleg kénytelen lesz a versenyzők táborából kilépni s igy a választás csak Szegzárdra vagy Bonyhádra eshetik. Szegzárdon való tartózkodása sem vetett világosságot az ügy eldöntésére, mert ámbár az elemi iskolákat, mint melyek egy gymnasium felállításának alapfeltételei, teljesen rendben találta s Szegzárd fekvése, kinézése s iskolái berendezése felett igen elismerőleg nyilatkozott, nagyon könnyen érthető s általunk teljesen méltányolt okokból, szigorúan tartózkodott mindennemű nyilatkozattól, mely az ügy kimenetelére vonatkozó véleményjét megállapíthatta volna. Két eredménye azonban mindenesetre volt Szegzárdon való megjelenésének. Az egyik az, hogy a végrehajtó-bizottság bemutatása alkalmával tett azon kijelentése, hogy lelkiismeretes vizsgálat alapján fog igazságos ítéletet mondani, teljes megnyugvást idézett elő. A másik eredmény pedig az, hogy rokonszenves egyénisége, eljárásának kifogástalan volta s minden elzárkózottságtól ment szere- tetre méltó, leereszkedő bánásmódja a sziveket mind részére hóditá! b. A báttaszék-bajai vasút. III. A minden mozzanatában érdekes nagy értekezlet Báttaszéken október hó 1-én kiTÁRCZA. A vallásszabadságról*) Irta: VÁRKONYI ENDRE. Midőn a Dávid Ferencz Egyesületnek egyik érdemes tagja arra szólított fel engem, hogy a mai gyűlésen közreműködjem, sokáig gondolkoztam a felett, mit válasszak beszédem thémájául, mely méltó legyen azon egyesülethez, mely hős alapítójához ragaszkodva mindig a szabad eszméknek volt képviselője ? Az eszmét megadta hazánk kitűnő nagyságának, Deák Ferencznek, az 1831-diki zalamegyei gyűlésen mondott beszéde, melyben többi közt ezt mondotta: „A polgári társaság czéljaival megférő minden szabadságot és igy a vallás szabadságát is sérthetetlen szentség gyanánt tisztelem.“ — „íme most is a legszentebb tárgy, a vallás ős lélekismeret szabadságának tárgya boldogító áldások helyett a visszavonás és indulatos gyülölség magvait szórta el közöttünk.“ (Deák F. beszédei I. k. 18. 1.) Mikor pzt átolvastam, láttam, hogy nemcsak 1831-ben, hanem még ma 1893-ban újra felállhatna Deák Ferencz ős elmondhatná ezt. Az ember azt hinné, hogy több, mint 50 év után már elő sem fordulhat ily kérdés — s ime most a magyar törvényhozásban a nemzetiségű har- czok ádáz zajának közepette újra előkerült! Nem elég az, hogy esztendők óta a bizalmatlanság, áská- lódás ütik fel a hon keblében fejüket ős megrohanják a szegény hazát, a melynek úgy is elég féreg dúl az oldalán — most az újra felszínre került átFelolvastatott a »Dávid Ferencz Egylet« Háromszék- köri fiók-egylete ünnepélyén. kos felekezeti viszály annak fundamentumát akarja megsemmisíteni! Thómám tehát, a miről beszélni szándékozom: a vallásszabadság. Azon kezdem mindjárt, hogy felhozom, a mit az írásban találunk a világ keletkezéséről és a mi legelső írott adat az ember eredetéről! „És teremti vala Isten az embert az ő képére ős hasonlatosságára!“ E rövid szavakban meg van mondva, hogy az ember értéke az istentől nyert szikra; az égi dologban, a szellemben hasonlít az Istenhez és azért mindenki, a honnan kapta, oda viszi vissza műveltségének minden termékét: az égbe! Utána nézve bővebben, kerestem, hogy találok-e ily adatot: „És teremti vele Isten a róm. kath.-t, a lutheránust, a reformátust, az unitáriust, a zsidót, a Buddha vallá- suakat stb.“ Átnéztem újra, meg újra, de nem találtam sehol, hogy az Isten egy vallásfelekezethez kötötte volna az ő hasonlatosságát! A világ az irás szerint 6000 év óta fejlődik, fájdalom, az emberek nagyrésze még most is azt nézi: tartozol-e az igaz és egyedül boldogító egyházhoz ős akkor jó barátom vagy és állást is kaphatsz, vagy távozz tőlem, mert vallásod révén eretnek vagy s már életedben a pokolé? Azt hiszem, nagyon aktuális kérdés ez most ős különösen akkor, midőn a magyar országgyűlés a felett akar határozni, hogy minden vallás egyenlő joggal bírjon és polgárai e tekintetben is egyenlők legyenek! És ez nem termőszetes-e? Hogy lehet ezen az országgyűlésnek még csak gondolkozni is? Hiszen ha adóról, áldozatról, hadi szolgálatról stb. van szó, akkor soha senki sem kérdi: mily feleke- zethez tartozol, hanem csak: fizess. Ha az minden téren igy van, honnan van az, hogy csak a vallás terén nem szabad az Istent úgy imádnom, a mint akarom? Nem szabad polgártársamhoz adni lányomat, vagy viszont fiam nem veheti el az ő lányát — csak azért, mert oly vallásfelekezethez tartozik, melyet nem recipiáltak hivatalosan! Mondom, ha az ember komolyan gondolkodik s csak az emberi jogát veszi figyelembe, elszomorodik e látvány felett, mert az egy igaz Isten előtt minden ember egyforma. Vagy csak a nagy urakat, vagy csak egy kiváltságos osztályt, népet alkotott az Isten az ő képére a szegény embernek vagy a kitagadott vallásunak nem szabad az Istenhez hasonlítania? Már pedig, ha ón Isten fia vagyok, én, az ember, akkor talán a másik ember is az, azé az Istené ki ezt a világot annyi gonddal, annyi jósággal, any- nyi szépséggel teremtette meg és azt annyi változásban mutatta fel; ugyan azt imádja minden teremtménye, hogy aztán mikőp, az mind az egyéntől, függ? Mert hisz annál műveltebb valaki, minél tökéletesebb formában képzeli el az Istent. A bölcsészeknek az a véleménye: Ha a kecske tudna gondolkozni és az Istent el tudná képzelni, bizonyosan kecske alakban képzelné el, mert az előtte a legtökéletesebb alak. Az ember az Istent emberi alakban ábrázolja, mert ez a legtökéletesebb alak előtte. De visszatérve az országgyűléshez, azt látjuk, hogy a hazánknak egy nagyon tekintélyes vallásfeleke- zetisége felzudul, nem tud abba a gondolatba belenyugodni, hogy a mi nekem, mint embernek, istenadta jogom, az bármely polgártársamé is, hanem idegen hatalomhoz, egy kizárólag vallásfelekezeti fő- székhez fordul, hogy az szólhasson bele a magyar ember jogaiba és tiltakozzék az ellen, hogy ne imádhassa mindenki úgy az Istent, ne élvezhesse hazája minden jogát
