Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-10-15 / 42. szám
6 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (42. sz.) 1893. október 15. Színészet Tolnán. Bátosy Endre színigazgató 24 tagból álló operette és színmű társulata folyó hó 8-án a „Ne- bántsvirág“ operettel mutatta be magát az őt örömmel fogadó közönségnek, Tolnán. Daczára jó műsorának és hogy a vidéki színészet jobbjaiból áll társulata, a közönség a — két bemutató előadás után nyitott — bérlettel szemben ezúttal igen tartózkodóan viselkedett, miután többen a télen Tolnán időzött Fekete M. társulatának bérletre kötelező nyilatkozatot tettek. Vasárnap adott „Nebántsvirágban“ a czimsze- fepet L. Per ezé 1 Mari a közönség zajos tetszésnyilvánításai mellett adta. Bátosy Endre (az őrnagy) szerepéhez híven mérgelődte ki magát. Polgár JBjéla (mint Celestin orgonista) és Pál fi J. (mint szinigazgató) első megjelenésüknél meggyőződ- tetik a nézőt arról, hogy ők a színpadon otthon vannak. Perczel Mari, Polgár Béla és Kiss Nándor (Champlatreux) jól betanult dalaikkal tökéletesen elfeledtették zongoránk czintányér mivoltát és az operettet favorizáló közönség egy kellemesen töltött est benyomásával távozott. ' Ezt követte kedden „A bolondokháza“, kitűnő német bohózat, melyben Szilágyi Szabó Mari (Bájlaki Zólna írónő), ki nem csak a szerepét tudja jól betanulni, hanem a nyelve is kellő gyorsasággal pereg hozzá, továbbá Polgár Béla (Ormai magánzó), Pál fi (Ormai építész), Loránd (Kőfoki utazó) folyton derült jó kedvben tartották a közönséget, ámde tetőpontjára emelkedett a kaczagás, midőn Kiss N. '(csipés, szinészjelölt) előadásokat tartott az őt őrültnek védő Ormai. magánzónak. Szerepében — mely egy finom irónia — oly kitünően alkalmazta az itt .szükséges álpáthoszt és tehetséget, hogy szinte sajnáltuk, hogy ő a társulat baritonistája és nem a komikusa. Szerdán adatott Sudermann világhírű színműve A„ becsület“, melyben Bátosy (Heinekke Róbert) ős B Polgár Fáni (Leonora) megható érzéssel játszot- , tak, esek Bátosynál több elegáncziát vártunk. Hogy ■ őt csak egyszer hívták a lámpák elé és a többi adós maradt tapsot csak másnap („Sanyaróban“) fizette vissza a közönség, annak indoka valószínűleg a közönség Ízlésében és az üres és telt ház különbözeiének rejtelmeiben keresendő, de semmi esetre a szereplőben. Lorand (Frast gróf) igen előkelő phleg- mával alakította jól játszott háladatos szerepét, valamint Pálfy (Mü'ling tanácsos) is ős B. Polgár Fáni a vőlegényére tiz évig váró gazdag leány, kellemes megjelenéssel a természetes játékot párosította. Szabó Etel (Alma) oly jó naiva volt, mint Szilágyi (Auguszta) kapzsi tislérné. • Csütörtökön „A diurnista“ bohózatban igazán nem a kuplőkat, hanem csakis L. Perczel Marit tapsolták meg többszörösen. Bátosy (Sanyaró) igen jól volt maszkírozva ős Polgár Béla (Kecskés szabó) ős Dorottya neje, valamint Pálfi (Csengéri ipárlovag), Kiss Nándor (bérkocsis) hozzájárultak a lokalpossze sikeréhez. Igen kívánatos volna reánk tolnaikra nézve, ha már ott tartanánk, (amit már jövő évre remélünk) hogy egy ilyen jó társulatot eltarthatnánk, hogy ők is .úgy meg lennének velünk elégedve, mint mi ő velük. Psz. El. KÖZÖNSÉG KÖREBÖL Köszönetnyilvánítás Mindazon számos helybeli és vidéki ismerőseink és jóbarátainknak, kik istenben boldogult szeretett nővérünk, Bonét Ferencznó szül. Gátsik Anna f. hó 10-én végbement temetési szertartásán mély fájdalmunkat megjelenésűkkel enyhítették, fogadják ez ' utón Mlás köszönetünket. ^^"^í^zejgzárd, 1893. október 11-én. Gátsik Testvérek. 0« ~ _ ______ Hitköz ségi gyűlés. A paksi ág. ev. gyülekezet folyó hó 1-őn közgyűlést tartott, melyen oly fontos tárgyak nyertek •elintézést és oly elvi jelentőséggel biró határozat . hozatott, hogy mőUó arra, miszerint itt a nyilvános- l ság előtt is foglalkozzunk vele. 1 'íí* Első tárgy1 äz égyháztanácsnak a két tanító kö- •í zötíivjogvlszony rendezése tárgyában hozott határozata feletti intézkedés volt. A gyülekezetnek ugyanis ..két leüdes tanítója van, kiknek egy udvarban, egy fedei^íatt^ lakó viszonya okozott viszályt. — A szerencsétlen. viszony úgy jött létre, hogy a gyülekezet- ; j&jr éredefiieg egy rendes tanítója volt, ki azonban köteles volt segédet tartani. A 70-es évek elején a kon kívánalmaihoz mérten a gyülekezet és akkori tanítója között Írásbeli egyesség jött létre, melynek alapján a gyülekezet levette a tanitó válláról a segédtartás kötelezettségét, viszont a tanitó lemondott ennek fejében fizetősének egy, részletesen felsorolt tőszöről. Ez egyesség az egyházmegye által is jóváhagyatván, jogerőre emelkedett. Ugyanekkor azonban elhatározta a gyülekezet, hogy a volt segéd-tanitói állomást rendes tanítói állássá szervezi és mivel épen az időben le volt égve a tanítói lak s iskolaház, az újraépítésnél a volt tahitól lak helyére — a tanitó beleegyezését nem kérve és tiltakozásával nem törődve — a két rendes tanitó számára szorított lakást, A tanitó idősebb ember Jótőre ős különben is már megunva a sok czinyert; de a két rendes, családos tanitó egy udvarban kapott lakást; ezzel pedig el volt vetve a viszály ős egyenetlenségnek magva, daczára annak, hogy a második tanítói állást úgy szervezte a gyülekezet, hogy az azzal összekötött fizetést tisztán készpénzben állapította meg és a czivódásnak lehető elkerülése szempontjából kimondá, miszerint a második tanitó sem baromfit, sem egyéb jószágot a tanítói udvarban nem tarthat, annál inkább sem, miután az első tanitó fizetése főleg gabonából, földből, széna s szalmából és egyéb termesztmőnyekből áll és ezen ilynemű fizetősénél fogva egyenesen gazdálkodásra és jós/ágtar- tásra van utalva, a mihez pedig udvar kell. De meg mindehhez — a mi fő — az első tanitó a gyülekezettel kötött fenn említett egyességben az uduarnak használati jogáról, t. /. gazdasági szempontból nem mondott le, tehát a gyülekezet azt nem is adhatta a második tanítónak, hanem e jog épségben megmaradt az első tanítói állással összekötve. A mit ily lakásviszonyok mellett előrelehetett látni, az bekövetkezett; hisz a mindennapi tapasztalás bizonyítja, hogy ily közös lakás mellett még kft testvér sem tud huzamosb ideig bőkében összeférni családostul. — Itt is a második tanitó csakhamar háttérbe látta magát szorittatva azáltal, hogy tanitó- társa tarthat baromfit, jószágot, ültetet fát, van kertje stb., holott ő is oly tanitó, mint amaz; ezért — nem törődve azzal, hogy minémü fizetés ős minő feltételek mellett hívta meg őt a gyülekezet, sem azzal, hogy társának termesztmények és földben álló fizetőse az esetleges rossz termés, vagy alacsony árak mellett mennyire bizonytalan ős ingadozó a fizetése és hogy épen ezen ilynemű fizetősénél fogva kénytelen gazdálkodással vesződni, mig ő készen kapja pénzfizetését, — ő is kezdett baromfit tartani, egyebet nem is emlitve, és kész volt a czivódás és panasz. Az ily módon felmerült panaszos esetekben a gyülekezet mindenkor ragaszkodott eredeti megállapodásához és ismételten kimondá határozatként: maradjon meg mindegyik tanitó azon fizetés mellett, a melyre meg lett hiva. Ezek alapján az el ő tanitó azután használta az udvart gazdasági szempontból élte végéig, halála után pedig utódának is úgy lett átadva az állás ős az egész fizetés minden változtatás nélkül, a mint az volt, sőt akkor sem történt ezekre vonatkozólag semmi változtatás, midőn később haláleset által megürült és kétszer is újra betöltetett a második tanítói állás. így állván a dolog, azt gondolhatná akárki, hogy igy meglévőn határozva mindkét tanítói állással egybekötött fizetés, ez czivódásra okot nem adhat; azonban a jelenlegi második tanitó ismét a i*ógi frázist hangoztatva, a legújabb időben szintén követelt magának, sőt kezdett foglalni oly dolgokat, melyek minden kezdettől fogva az első tanitói fizetősnek képezték kiegészítő részét. Ennek következtében az egyház elé került az ügv, hol a jogaiban megsértett tanító kérte, hogy tudomásvőtel és miheztartás végett olvastassanak fel a gyülekezetnek a kőt tanitó közötti jogviszony rendezése tárgyában hozott határozatokról felvett jegyzőkönyvek vonatkozó pontjai, miután tanitói hiványaiban nincsen részletesen minden felsorolva a mi fizetésünket képezi. Csakhogy az a baj, hogy a paksi ág. ev. gyülekezet gyűléseiről rendes jegyzőkönyv, a legújabb 2—3 évet kivéve, soha nem vezettetett, hisz jegyző sem volt. így tehát sem a hiványokból, sem a jegyzőkönyvből nem tűnik ki világosan és kétségbevonha- tatlanul, mi képezi hát fizetését egyiknek, vagy másiknak. Minden természetesen csak a zavarnak és önkénynek nyit tág kaput, kivált ha még személyes rokon — vagy ellenszenv játszik a dologba. — Ily körülmények között azután nem lehet csodálkozni azon, hogy az egyháztanács ülésen szavazás alá bocsáttatott ez ügy, valamint azon sem, hogy midőn úgy állíttatott fel a kérdés: ,,közös-e a két tanitó között az udvar vagy nem ?“ — a jelenvoltak természetesen igennel szavaztak, mert hisz ott laknak mindketten. A közgyűlésen pedig maga az elnök ur kezdette meg e tárgy felett a vitát hangsúlyozván, hogy egyik is oly tanitó, mint a másik, s ezért nem méltó, hogy egyiknek előjoga legyen a másik felett. Ha ő (t. i. az elnök) volna a második tanitó helyzetében, ily feltételek mellett itt hagyná a gyülekezetét. Ha pedig megürül a második tanitó állás, ily feltételek mellett majd nem kap a gyülekezet tanítót stb. Kívánja tehát, hogy az udvar használata a két tanitó között teljes egyenjoggal közösnek mondassák ki, mert — végzó szavait az elnök ur, — ha a gyűlés nem ily értelemben határozna, úgy ő maga fogná meg- felebbezni e határozatot. Ily elnöki bevezető szónoklat után biztos volt, mit fog a gyűlés határozni, ha itt is szavazás alá bocsáttatik a dolog, hisz a nép nagy részénél különben is nagy hajlam van arra, hogy tisztviselőinek fizetéséből levonjon, és ha mindenütt az egyes gyülekezeti tagok szavazatának többségétől tétetnék függővé, hogy a tanítók és lelkészek fizetéséből levonjanak-e, vagy nem, úgy bizonyára nagyon kevés maradna csonkitatlanul. — Hasztalanul hangoztatta tehát a jelen volt gyülekezeti tagok közül egy-kettő, hogy nem tartják helyes eljárásnak, hogy akármelyik tanítótól bármi el vonassák most attól, a mi állásával mindenkor össze volt kötve és a mire ő is megválasztatott; — hasztalan volt az érdekelt tanítónak vódást, nem vitte ezen lakviszonyát csorbító intézkedést panaszként az egyházmegye elé és igy az — úgy látszik — egyházmegyei jóváhagyást nem is is ily értelmű kérelme, — miután a jelenvolt három ügyvéd ur is az elnök nyilatkozat értelmében kardoskodott: — névszerinti szavazás rendeltetett el, melynek eredménye az lett, hogy a többség oda nyilatkozott, miszerint az udvar használati joga egyenlően közös a két tanitó között. Ily módon megfosztatott az egyik tanitó attól, mit hivatalbeli elődje is halála napjáig biit fizetésként és mit neki is átadtak, mikor állását elfoglalta. Mivel pedig valamely tanitói, vagy lelkőszi fizetést módosító határozat csak úgy lesz jogérvónyessó, ha azt az egyházmegye jóváhagyja, kimondatott, hogy jelen közgyűlési, határozat megerősítés végett felterjesztessék az é'peressógi közgyűlés elő; de az illető tanitó is nyomban tiltakozott ezen fizetését csonkitó határozat ellen is felebbezést jelentett be. — Reraénylhetőleg az egyházmegye nem fogja követni a paksi ev gyülekezetét a fizetéscsonkitás törvényellenes és veszedelmes lejtőjére. Hogy mily nagymérvű volt a pressió, mi e tárgynál a gyülekezetre gyakoroltatott, mutatja azon körülmény is, miszerint az egyháztanács gyűlésén, mindőn a névszerinti szavazásnál e testület egyik tagja — látva, hogy a jelenvoltak mind oda szávaz- nak, hogy az udvar közös legyen, mit ő nem helyeselt — kijelenté, hogy nem szavaz — az elnök ur e miatt kiutasította őt a gyűlésből. — Csodálkozni kell továbbá a felett, hogy találkozik tanitó, a ki Mész oly előny és fizetésjavitás után is kapaszkodni, a mi midenkor más állással volt összekötve és a mit előbb tanitótársától kell elvonni. E tárgynak ily módon való elintézése után a gyűlés némi módosítással elfogadta még az egyháztanács által felterjesztett egyes gyülekezeti tagok osztályozása tárgyában hozott határozatát; a mivel is azután véget ért a gyűlés. Paks, 1893. október 2. N. N. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő': BODA VILMOS HIVATALOS HIRDETÉSEK. 1440. SZ. r 1893. Árverési hirdetmény. Alulirt bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a szegzárdi kir. járásbíróság 277/kp. 93. sz. alatt kelt végrehajtást rendelő és kiküldetést tartalmazó végzése folytán özv. Pri- benszky Lőrinczné javára ifj. Kölkedi József szegzárdi lakos ellen 30 frt töke, ennek 1893. év január hó 1. napjától számítandó 6°/0 kamatai és eddig összesen 3 frt 45 kr perköltség kövelelés erejéig elrendelt kielégítési végrehajtás alkalmával biróilag felülfoglalt és 374 frt 86 krra becsült ingóságok, u. m.: szobabútor, ágynemű, ruhanemű, hordók, kádak nyilvános árverés ulján el fognak adatni. Mely árverésnek a 277/kp 93. sz. kiküldetést rendelő végzés folytán a helyszínén, vagyis Szegzárdon alperes lakásán, a szilfai és gesztenyési tanyánál leendő eszközlésére 1893. évi október hó 21-ik napjának délelőtti 8 órája batáridőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-cz. 107. és 108. §-a értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet ígérőnek becsáron alul is el fognak adatni, a netalán elsőbbségi igénylők pedig felhivatnak, miszerint jogaikat az említett t.-cz. 111. és 112. §-a alapján az árverés megkezdéséig érvényesítsék. Kelt Szegzárdon, 1893. évi október hó 5. napján. Tóth Ignácz, kir. jbir. végrehajtó. 3tí57. sz. t tkv. Í8ü3/ Árverési hirdetmény A szegzárdi kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóság részéről közhírré tétetik, hogy a szegzárdi kir. törvényszéknek Szegzárdon elhalt Konstanczer Ignácz hagyatéki ügyében 5374/p. 1893. sz. megkeresése alapján a szegzárdi kir. törvényszék területén fekvő Szegzárd községi 647. sz. tjkvben örökhagyó Konstanczer Ignácz, úgy Konstanczer József, Egle Józsefné, Konstanczer Mária, Romesberger Jánosné, Konstanczer Teréz és Konstanczer László tulajdonául felvett 703. hr, 641. népszámu ház egészen 8320 frt kikiáltási áron 1893. évi november hó 4-ik napján délelőtt 10 órakor Szegzárdon a kir. igazságügyi palotának 9. sz. telekkönyvi irattárában megtartandó árverésen eladatni fog. Figyelmeztetnek venni szándékozók, hogy az árverés megkezdése előtt a fenti kikiáltási ár 10%-át bánatpénz fejében letenni és a vételárt 2 egyenlő részletben 6% kamatokkal együtt a szegzárdi kir. adóhivatal, mint letéti pénztárnál lefizetni kötelesek, végré, hogy az árverési feltételek a hivatalos órák alatt alulírott telekkönyvi hatóságnál, úgy Szegzárd község elöljáróságánál megtekinthetők. Szegzárdon, a kir. törvényszék telekkönyvi osztályánál 1893. évi julius 31-én. Kiss Károlyi kir. tszéki biró. HIRDETÉSEK. •Hj » & •Hl Jutányosán eladó két |h* «ruganyos kocsij* * és egy ruganyos kocsiülés j£ J ZEXilTooxt I_ ügyvédnél j* *1 120(2-4.) Szegzárdon. * *H H* <%kl)űriXrT)Cr«C'’2Cr'iQ(í Tvr-^-^r-^rTYrTvr-^r-^r-r^ rvrrvr
