Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-10-15 / 42. szám
XXI. évfolyam. szám. Szegzárd, 1893. október 15. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ES KÖZGAZDASAGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító- __________ egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. El őfizetési ár: Egész évre...................................6 frt — Fé l évre........................................3 _ Ne gyed évre....................................I ” 50 Eg ves szám a kiadóhivatalban \ 2 kr. kr Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások lézendők. küldendők. Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilltér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirdetések jutányosán számittalnak. A kivándorlások. Nagy imnrv és mindég emelkedik aszárna azoknak a vármegyénkbeli lakótoknak, kik ke- nyérkercse! és megélhetés indokából vánclur- botot vesznek kezükbe, hogy elfe’edve hazát és nemzetet, üj terü’eteken, uj viszonyok közt kíséreljék még biztosítását annak, mi a magyar földön már nekik kérdésessé vált: a létezést. Vármegyénk alitpánja által, a Szlavóniába irányuló kivándorlás okainak felderítése és megakadályozó javaslatok tétele czéljából alakitolt törvényhatósági küldöttség elé terjesztett statisztikái adatok megdöbbentő képét nyújtják a népmozgalomnak, mely immár hitárt nem ismer és végeredményjeiben oda vezet, hogy Tolnavármegye legnépesebb és legvirágzóbb községei kipusztulnak, megsemmisülnek. A hivatkozott hivatalos adatok szerint a legutóbbi két év alatt kivándorolt Tolnavármegyéből 340 család, körülbelül 1000 családtaggal. Ez a szám azonban még elenyésző csekélység azon számhoz képest, mely elő áll, ha a folyó évi kivándorlások összege is pon- to an megállapítható lesz. Különösen nagy mérveket ölt a kivándorlás oly helyeken, melyek kiválólag bortermeléssel foglalkoztak s egyetlen megélhetési forrásuk: a szöüőművelés a fillokszera pusztításai folytán teljesen bedugult. így magának a székhelynek: Szegzárdnak népes.-ége a legutóbbi év alatt 15000-ről !es/ál t 14000-re | még csak megközelítőleg sem határolható meg, hogy ez a csökkenés mikor fogja legalsó stadium it elérni. Igaz, hogy ezen számban bentfoglalíat- nak olyanok is, kik munkakeresés czé'jából az ország fővárosának vették u'jukat s | téli évadra hátrahagyott csa'ádj tik tűzhelyéhez vissza fognak térni, de a legnagyobb rész, ha munkát talál, ott marad s inkább családja tagjait is magához vonja. Ez a rész nem veszett ugyan el a magyar nemzetre nézve, de elveszett az, mely Szlavóniának vette útját, hogy olt ádandóan letelepüljön S az állam, ha komolyan akarná, köny- nyen, minden nagyobb mérvű áldozathozulal nélkül, gátat vethetne a kivándorlásnak. Könynyitené meg a szöllők rekonstruálását oly módon, hogy adna ingyen szénkéneget és amerikai szöllővesszőt azoknak, kiknek vagyoni helyzetük annak beszerzését meg nem engedi; a vagyonnal nirő résznek pedig biztosítana hoszszabb időre szóló olcsó kölcsönöket. Építené ki a ba ja-b át ta széki és sz e gz ár d-b á tt a sz é k i vasutat, hogy a munkakeresők itthon találjának munkát és foglalkozást. Szegzárdnak pedig adná meg az any- nyira óhajtott főgymnasiumot, hogy a sok szöllőtermelésből élő s már tönkrement családnak gyermekek 1 adása u'ján nyújtana tisztességes megélhetési módot. alig Mindhárom mód olyan, h így az államnak kerülne áldozatába. Az ingyen szénkéneg és amerikai szöllő- veszsző csak néhány ezer forint hiányt eredményezne, melyet nagyon könvnyen megbirna a földmivelési ministeriumi tárcza költségvetésének egyik alárendelt tétele. A főgymnasium Szegzárd és az érdekeltség áldozat készsége folytán szinte alig említésre méltó áldozatot igényelne az állam részéről. Az említett vasutak kiépítése pedig csak befektetés és előlegezés lenne, mely dúsan kamatozna | csak pár évvel előbb létesülne, mint minden valószínűség szerint a körülmények nyomása folytán létesülnie kell. Ha a dunántúli közművelődési egyesület to'navármegyei fiókja már léteznék, milyen könynyü szerrel végezhetne nagy és hazafias dolgokat! b. czikk egyben s egyszerre. (Irta: Tolnavármegye kir. tanfelügyelője.) I. ,,Átkozott legyen emlékezete a czenzura feltalálójának E szavakkal mond Ítéletet a „Hunnia függetlenségéinek szerzője VI. Sándor pápa fölött, amórt a/, előleges c/enzurát feltalálta ős alkalmazta, hogy wtetteiről4* a „világ“ tudomást ne vehessen. Nincs is. károsabb, megvetendőbb, erkölcstelenebb intézmény ennél! Ha, midőn ezen elvet igazságul ismerem el, mégis megkértem a helybeli lapok szerkesztőit, hogy közlés előtt nekem minden a vármegyei tanügygyel foglalkozó czikket, tudósítást, értesítést megmutatni, velem kö/.ölni szíveskedjenek, mit mindegyikük készTARCZA. Az ördög. — A »Tolnamegyei Közlöny« eredeli tárczája. — Ki vagy te ? Miért kell nékem szenvedni te miattad ? Miért teremtett téged Isten? Hogy bennünket megronts? Hogy kilopd belőlünk az észt és helyébe varázsold a pokol tüzót? Azok számára küldettél: akik nem hisznek a túlvilági üdvözülésben és a pokolban; hogy idelenn siessenek nálad keresni az üdvözülést, és találják meg a poklot, és ez által legyenek büntetve minden bűneikért. Ha néhány száz évvel előbb jelentől volna meg, úgy az akkori kor gyermekei kiűztek volna vizzel, imádkozással, szent szertartásokkal, máglyával. És mostan olyan naivak vagyunk: hogy — hozzád imádkozunk, s csak az a szertartás szent, mely- ivei néked hódolhatunk és mi égünk azon a máglyán, melyet tenóked köszönhetünk .......................... Ho gy miért engedjük magunkat őgettetni, mi, a mai kor erős akaratú gyermekei, kik daczo’unk és parancsolunk elemeknek, zsarnokoknak, sőt önmagunknak? Hogyan történhet meg rajtunk mégis e barbárság. Oh! mert e dómon miatt a közbeszéd máglyájára hurezottatni: irigyelt dicsőség; érte égni: földöntúli gyönyör; általa kinoztatni; a legédesebb csáb. Ez talány, de tény. Hogy megtörténhessen, nem kell hozzá más egyéb, mint egy félti, kinek szive van, és egy hölgy, a ki szép. És az én ördögöm szép — nagyon szép. Egy ártatlan szende szűz, most fejlődő, de máris szobor idomokkal, melyek egyenlően csábítanak a gonoszra és térdeth'jtó szent imádatra. Nyakának hamva, igézőén megy át fakadó rózsabimbó arczának üde gömbölyüségébe; pikáns rajzszegleteit és élveteg ajkait látva, önkénytelenül csókra csúcsosodnék a néző ajkai. Sötét fürtéi álmodozva hullámozzák körül alabástrom homlokát; és ha érhetet- len sötét tűzzel ragyogó szemeit pajkosan reád villogtatja: véged van, — az ördögé vagy. 0 ezt azonnal észreveszi és ekkor összehúzva bán-ony szempilláit és a villogó szemek, melyek az előbb még azt látszottak mondani, játszunk egyet és a c-ókrahivó ajkszegletek mind gunyorosan kinevetnek. Ha a tömött hajfonat nagylányos varkocsba van feltüzve és empir ruhája már bokán felül érő, melynek bő hullámzása időközben az isteni idomok éleit még inkább engedik sejteni, mint egy szűk ruha, ha ilykópen és komoly szemlesütött arczczal mint jól nevelt leány a salonban esetleg ő csinálja a honöröket, akkor olyan ártatlan gyermekarcza van, mint a Rafael „Madonná-“ja alatt könyöklő angyalkáknak. Ha pedig leczkójót irta és gömbölyű kacsóján látni még a tenyalt tóntát, nyakától a kilátszó harisnyáig csak egy fehér, mindent takaró angol kötény az öltözéke. Vidáman és merész szökelésekben kürölugrát, hogy a lelógó hajfonat és a kötény csak úgy repkednek belé, éppen akkor nem gyermek, hanem egy igéző boszorka. Szemeiből egy egész csodás tündórország ragyog, csábalakja elszédit, a pajko an repkedő hajfürtök mögül csupa kohold kandikál elő, mely mind azt mondja: szeresd e kis tündért és tied a menyország — egy pillanatra. $ r i * Bálványozott démonom! Nem Ítéllek él azért, mert, hol szerelmet, hol ellenszenvet felváltva tanu- sitsz, mert jobban ismerem okaidat minderre — te rejtélyes lányka, te édes talány — mint talán tenmagad. Szerettél, szeretsz és szeretni fogsz. Ha nem is engem, de egy férfit bizonyára, Mert szerelem nélkül, egy annyi erotikus erőt, ily korán már szellemileg ős fizikailag kisugárzó remek teremtése Istennek, mint te vagy, nem nélkülözhet. Érted? Nem nélkülözhet. —■ Még ha hódító bájaid a csábítgató udvarlókat n m is vonzanák közeledbe. Erről ón szentül meg vagyok győződve. Mert aki nyolez éves csecsemő korában Dóczi „Csókájának, Maritta által a királyhoz mondott csók magyarázatát megtanulja kívülről — gyönyörűségből! Annak leánykorában nincs szüksége csábítóra, hanem igenis a szerelemre! Én nem azért esdeklek hozzád, hogy széress ;és óbrezii a jelent, mert azt úgyis megteszed (ha nem mindég a valóságban, akkor ébren álmaidban), hanem arra kór-
