Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-10-01 / 40. szám
XXI. évfolyam.-40. szám. Szegzárd, 1893. október I. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító- ______________________egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. El őfizetési ár: Egész’ évre . . . . . . . 6 frt _ Fé l évre ........................... • 3 _ Ne gyed évre...........................I 50 Egy es szám a kiadóhivatalban I 2 kr. kr Szerkesztőség;: Kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások tézendők. küldendők. Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitspr 15 kr, — hirdetések jutányosán számíttatnak. A személyeskedés. ; Régi igazság — mit éppen a fenkölt lelkek egyhangú elismerése szentesit leginkább — hogy a rút személyeskedés amennyire nem illő egy valódi emberhez: épp oly kárára van minden nemesebb fejlődésnek, haladásnak; virágjában öli meg a nagy teltek szép gyümölcseit; nevetségessé teszi az elvek szent csatáját; ádáz gyűlöletet teremt boldogító szeretet helyett, melynek hideg fuvallatára eltűnik a földi lét szép paradicsoma, elkietlenül az ember mosolygó szép világa!------------Bizony, biz ony kibeszélhetetlenül jobb lenne a sorsunk, boldogabb a világunk, ha soha nem is- mernők a személyes torzsalkodás fúriáit, az egymással összeférni nemtudás viszketegét, a mások kevély lenézését, önmagunk személyes túlbecsülését, a mások nagyobb érdemét fitymáló hányavetiséget, a sápadt és gyilkos irigységet, e sötét és átkos lelki vonásokat! Hagyján, ha e kicsinyes jellemvonás, e gyermekes nagyemberi gyarlóság, csak a családi, vagy a szőkébb társadalmi körökben pusztít, — bár itt is kiszámíthatatlan károkat és sokszor elolthatlan könnyeket okoz! — de jaj, ha a sértett ambiczió s személyes torzsalkodás átteszi bőszült csatározásának főhadi szállását a közügyek széles terére s az egyéni gyülölség alacsony fegyverét fölé helyezni törekszik a jog és igazság ragyogó fegyverének, az elvek szent harczában!------Te rmészetes dolog, hogy ily esetekben — ama régi magyar közmondás szerint: »sok bába közt elvesz a gyermek!« — rendesen a közös szent ügy sínyli meg keservesen az egyesek bűnös személyeskedését s jaj a városnak, jaj a hazának, melynek sok ilyen áruló fiai támadnak, szüleinek! . . . Hogy jelen elmefuttatásunk közben e régi igazságok toliunk hegyére jönnek, ennek nem szülő oka — mint talán sokan vélik — az a párt-frakczió odafent a fővárosban, melyről most urbi et orbi annyit beszél a napisajtó. Tagadhatatlanul ez a szomorú tény is közbejátszott czikkünk tárgyának megválasztásánál; de minthogy lapunk nem politikai lap, — s minthogy éppen küszöbén állunk amaz édes reményünk megvalósulásának, hogy az e tekintetbeni jogosult honfi-gondokat eloszlatja, elfujja az uj békeség szent fuvalma: — nem szólunk most és itt bővebben erről, — hanem igenis kimerjük mondani egész bátorsággal, hogy ama fentebb oly veszélyesnek jeleztük személyi kultusz uralma városunkban is kisért, — hogy nálunk is vannak és pedig, fájdalom, szép számmal, kik a közügy rovására, annak határozott kárával, egyéni hajlamaik által engedvén magukat vezéreltetni, nem egyszer letérnek az elvek magasztos csatateréről s ama zászló alá szegődnek, hol a személyeskedés kicsinyes fegyvereivel biztosabban vélik megvívni a döntő csatát saját önző czéljaik javára. Sem tényeket nem említek, sem embereket meg nem nevezek, csak állítom: hogy ez nálunk sok tekintetben igy van. Ám hiszen egy kevés gondolkozás után mindenki kitalálja: hol van igy? — mennyiben van így? — S a mint kitalálta, azonnal igazat fog adni nekem, hogy nem jól van igy! És ha nem jól van: rajta kell lennünk, hogy másképp, vagyis jobban legyen. íme odafent a fővárosban erős munka foly a függetlenségi párt frakczióinak újra tömörítése, a jó béke helyreállítása, az elvi magaslatra helyezkedés, a személyes differencziák kiegyenlítése, elsimítása magasztos — mert országos! — érdekében. Kis városunkban tegyünk meg mi is minden lehetőt, (s ez legkivált a három helyi lapnak szól!..:) hogy a talán kissé túlságosan is felkorbácsolt személyes szenvedélyesség, — mely legihkább a nagy port vert fegyelmi ügy folytán oly nagy méreteket öltött, oly lobogó lángra lett felszítva s csaknem azt mondhatjuk: hozzászoktatta közönségünket a botrány hajhászathoz — most már jóval alább hagyjon, veszítse el mérges fulánkját s térjenek a sima hullámok békésen a régi mederbe! Tegyünk félre egyszer-mindenkorra minden gyűlöletes és átkos személyeskedést; keressük folyton az igazságot, munkáljuk önzetlenül a közjót és — a mi fő! — szeressük egymást!.... B. E. TÁRCZA. Képzeletben.. . Képzeletben zord jövőmnek Rémképeit nézem S mintha szegény árva szivem Véreznók: úgy érzem. Holdvilágos éjszaka van Nyugszik minden mélyen, Szivszaggató fájdalmimmal Csak én vagyok ébren. Elém tűnik minden, minden, Mint egy nehéz álom, Közeledő balsorsomat Színről színre látom. Látom amint vórverejtók Ömlik a képemre, A képemről nagy cseppekben Száraz kenyeremre. Látom szörnyű temetésem!... Egy árokba vetnek Martalékul csuszó-másző Kióhült férgeknek. Oh nagy Isten ha ezt tudnám Egész bizonysággal, Hej de hamar számot vetnék E gálád világgal. Aczél golyót röpittetnók E nyomorult főbe, Hogy vigyenek minél előbb Sötét temetőbe! — — Oh mit mondok? a képzelet Hová nem ragadott ? . .. Uram bocsá’-------ős legyen meg A te akaratod! Mihályi Mátyás. Egyleti életünk.*) Irta: PURT ADOLF. Látom, hogy benne vajúdom Sok százezer bajban S senki nem jő szánakozva Hogy segitne rajtam. Látom végre megtört lelkem Nyugalomra talál, Kinszenvedő életemen Könyörül a halál. Tisztelt közgyűlés! 1883. évi szeptember hó 12-őn alakult meg a tolnamegyei községi ős körjegyzők egylete ős igy ma üljük 10 éves fennállásának ünnepét. Egyletünknek ezen 10 éves múltja pedig — ha az egylet czóljául kitűzött eszme megvalósítására *) Felolvastatott a »Tolnavármegyei községi és körjegyzők egyletéinek 1893. évi szeptember hó 12-én tartott 1 közgyűlésén.______ • ko moly szándékú törekvésünk van — nemcsak alkalmat szolgáltat, hanem egyenesen felhív arra, hogy az egylet 10 évi működésének eredményét összehasonlítsuk a kitűzött czéllal, vizsgálva, hogy mennyire sikerült azt megközelíteni, és a jövő feladait megállapítva, azok megvalósítására meleg ügyszeretettel és kitartó munkássággal folytassuk utunkat. Az önmegismerésnek szenteljünk néhány per- czet és annak tanulságait értékesítsük egyleti czé- lunk javára. Tegyük tehát elmélkedésünk tárgyává' á következő 3 kérdést: 1; Mi az egyletünk czólja? i \ 2. Mi az egyletünk eddigi életműködésének eredménye ? 3. Mi a jövő feladata? Mielőtt azonban ezen kérdéseknek saját egyéni felfogásomat és meggyőződésemet tolmácsoló fejtegetésébe bocsátkoznám, alkalomszerű és illőnek tartom, hogy előbb megemlékezzem azon előzmények ős tényezőkről, melyeknek egyletünk lőtrejövetelót köszönhetjük. Az egylet jegyzőkönyvei szerint a dombóvári és simontornyai járási jegyzői-egylet volt a megyei egylet eszméjének indítványozója, úttörője. Ugyanis mindkét egylet külön-külön kérvényt intézett ngs. Perczel Dezső úrhoz, mint Tolnavárpiegyónek akkori alispánjához, őt kérvén fel czóljuk közvetítésére. Perczel Dezső alispán ur, miután az előtte kifejtett czólt üdvösnek, az ennek érdekében megindított mozgalmat helyesnek találta, engedett a kérelemnek ős az e tárgyban 1883. évi iunius hA 21-éré kitűzött,___
