Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-09-03 / 36. szám
XXI: évfolyam. 30. szám. Szegzárd, 1893. szeptember 3. II I KÖZLÖNY f;;*;;; KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- ; ?••• 4 • .'i | egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizótégi ár: Egész évre . .......................■ 6 frt __ Fé l évre . *.. . . .... 3 _ Ne gyed évre . .. | ” 50 Egyes- szám a kiadóhivatalban \ 2 kr. kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a lap .szellemi részét illető közlemények in- tézendök. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az előfizetések, hirdetések és felszólamlások küldendők. Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — tések iutánvosan számittatnak. hird Tanév elején. ,<•' Megnyílnak a két hónapon át zárva volt iskolák kapui, hogy magukba fogadják a tanuló ifjúságot. f A szülők átadják legdrágább kincsöket, gyermeköket az iskolának, hogy a nevelés és oktatás hivatott faktorai tiz hónapon át nemesítsék erkölcsi érzéküket és képezzék hasznos tudományokkal szellemi tehetségöket. A pihenés után tehát a bizalmas családi körből egy nagyobb családi körbe, az iskolába lépnek a muzsafiak, hol a szülők helyettesei, a tanárok és tanítók megkezdik velők a komoly szellemi munkát, melynek édes gyümölcseit az iskola falait elhagyva, az életben fogják csak igazán élvezhetni. Az iskola az emberiségnek leghasznosabb intézménye, mely nem egyes kiváltságosak tulajdóna, hanem édes mindnyájunké, melynek áldásaiban a nép legalsóbb rétegei is részesülnek épp úgy, mint a paloták lakói. Az iskolában szerzi meg a tanuló iQuság a szükséges ismeretekét, s itt vezetik rá arra az erkölcsi alapra, melyen majdan az élet vi- yiharai, s a legnagyobb rázkódtatások közepette is rendületlenül megállhat. Az államok ereje és hatalma csak akkor lesz megdönthetien, ha azt a népmüveltségre, a hazafias szellemű iskolákra fektetik, nem pedig a szuronyok hegyére, melyeket egy hirtelen támadó zivatar megsemmisíthet, a rozsda megemészthet. A helyett, hogy örökösen a militárizmus kielégithetlen molochját tömjük, inkább állítsunk minél több iskolát, hogy kulturális tekintetben a müveit nyugattal kiállhassuk a versenyt és emeljük inkább azon testületnek erkölcsi tekintélyét és anyagi jólétét, mely addig nem élhet szivvel-lélekkel nagyfontos- ságu hivatásának, mig nyomorral küzdő helyzetén nem segítünk. • Modern iskoláinkra egy súlyos vád nehezedik, hogy tudniillik a sokoldalú ismeretek tanítása mellett elhanyagolják a jellemképzést és a vallás-erkölcsös nevelést; már pedig az iskolai nevelés-oktatásban csak úgy van meg a kívánatos összhang, ha tudományokkal a szív- és jellemképzést is ápoljuk olyan mértékben, mint a többi ismereteket, hacsak azt nem akarjuk, hogy az iskolából kilépő tanuló olyan legyen, mint az a virág, melynek csak gazdag szinpompája van, de nincs illata. Az iskola ne csak a tudományoknak legyen csarnoka, veteményes kertje, hanem olyan legyen annak a légköre, melyből a tanuló ifjúság tudományt, vallásosságot s jellemességet szívhasson magába. Az iskolák a mellett, hogy szorosan vett magasztos hivatásuknak élnek, még nemes missziót is kell ma teljesiteniök a magyarosodás szent ügyének érdekében. A hazafias, jóra való iskola azon van, hogy helyre hozza a múlt mulasztásait, s hogy újra meghódítsa az országot a magyarságnak. A magyarosodásnak éltető lelke, termékeny melegágya az iskola, melynek működése azonban csak úgy lesz eredményes, ha ebben a hazafias munkában segítségére van az állam és a társadalom. Tolnavármegyei iskolákra e tekintetben alig lehet panaszunk; mert a szakképzett tanítói kar kifogástalanul megteszi kötelességét, sőt egyes németnyelvű községekben, mint Tolnán, Báttaszéken, Bonyhádon Aparon, Grábóczon stb. olyan örvendetes haladás tapasztalható, mely valóban megérdemli, hogy mások buzdítására e helyütt is kiemeltessenek. Tolnavármegye tanügyéről általánosan szólva, örömmel konstatálhatjuk, hogy a haladás utján van, mit a pontos iskoláztatás és tanulásban elért eredmény, valamint az egyre szaporodó uj iskolák is élénken bizonyítanak. A megyében tudvalevőleg a népiskolákon és óvodákon kívül van két felekezeti algimnázium, egy Gyönkön és egy Bonyhádon, továbbá Szegzárdon egy fiú- és egy leánypolgáriiskola, melyekhez a most megnyílt paksi áll. fiupol- gáriiskola járul. * A mennyire szívesen Írjuk ide, hogy Pakson az állam uj polg. iskolát állított, annyira bánt bennünket, hogy a tolnamegyei főgimnázium felállításához fűzött jogos és méltányos óhajunk megvalósulása még mindig késik és igy kénytelenek vagyunk fiainkat a megyéből kivinni, hogy tanulmányaikat tovább folytathassák. Távol van azonban tőlünk a csüggedés, sőt inkább él bennünk a hit s biztos a remé- nynük, hogy jövő tanévben megnyílik a tolnamegyei főgimnázium mindnyájunk általános örömére. Adja Isten, hogy úgy legyen! Amicus. TARCZA.- Munkácsy Sándor. 1823—1893. Munkácsy Sándor, a paksi ev. ref. gyülekezetnek 38 éven á.t és a tolnai ev. ref. egyházmegye kiórdemült esperese meghalt. Nem váratlanul szólitá őt el a halál, hisz élete az utolsó időben a kialvásban levő mécshez hasonlított, mely egyre lassabban pislog, végül utolsót lobbanva, kialszik. Az elhunyt ritka, kiváló ember volt akár jellemét, tehetségét és képzettségét, akár hivatalos működését, vagy pedig magánéletét tekintjük is. 1823- ban született Szaporczán, Baranyamegyében, hol atyja pap vplt. Szülei a, kiváló tehetségű fiút gondos házinevelésben részesítették annyira, hogy még az első gimnáziális osztályokat is édes apja vezetése mellett a szülei házban végezte. Tanulmányait folytatandó, később elvitték őt szülei Halasra, hol kitűnő sikerrel végezvén a teológiát, pappá szenteltetett és megkezdte, a káplánkodás küzdelemteljes nehéz napjait. Ily painŐsógben működött, midőn kiütött 48-ban a forradalom. A mindeneket magával ragadó általános lelkesedés közepeit ő sem maradhatott tótlen; gyújtó hazafias beszédeivel igyekezett minél több bajnokot szerezni a haza szent ügyének, miért elárultatván, kénytelen volt menekülni. Komárom várában talált menedéket és uj munkakört; tiszti minőségben ott szolgálta a hazát, mig nem a szabadságharcz levere- tóse és a vár feladása után bujdosva Tolnamegyébe jött és itt a medinai ev. ref. gyülekezet kebelében lehetőleg visszavonultan, mint káplár ismét megkezdte lelkipásztori működését. Később Dunaföld- várra hívták meg rendes lelkészszó, honnét 1885-ben a paksi ev. ref. eklezsia választotta el papjául és mint ilyen, mindvégig ritka buzgósággal ős fáradhatatlan lelkiismeretes pontossággal vitte hivatalát. .. A papi pályáról általában ritka ideális fogalmai voltak. Szerinte a lelkipásztornak, úgy hivatalában, mint magánéletében mindenben mások példáuyképeül kell szolgálnia; külső megjelenésének pedig úgy, mint magatartásának és egész életmódjának olyannak kell lennie, hogy ezzel tiszteletet és tekintélyt szerezzen úgy fel-, mint lefelé. És ezen magasztos ideálját szilárd jellemének vaskövetkezetességóvel igyekezett életében megvalósítani; ez képezte őletczólját, de — sajnos — neki is osztályrésze volt, mint a legtöbb halandónak a — csalódás. Már magában a sokat hangoztatott hagyományos protestáns szegénységben, melyből a lelkész évi fizetésére csak néhány száz forint jut, oly akadályt látott, mely a prot. papot áldozatául odaveti a mindennapi megélhetés emésztő gondjainak és odalán- czolja őt a föld rögéhez. E fizetést nem tartotta elegendőnek arra, hogy belőle egy pap, családjával állása méltóságának megfelelően megélhessen. Ez bírta őt arra, hogy hajthatlanul ragaszkodva ideáljához, lemondott a családi élet örömeiről ős boldogságáról, hűséges hitves feláldozó szeretetének boldogító melegét soha nem érezte, napjai rideg magányban folytak le, egész életét nőtlenségben tölté el. így élete — mint az őt búcsúztató Borzsák E. szegzárdi ev. ref. lelkész a sírnál tartott beszédében oly szépen mondá — hasonlított a sivatag pusztában magányosan álló fához, melyre örömdalt zengő csicsergő madár csak nagy ritkán száll és ha igen, akkor is hirtelen tova reppen, de ki van téve a száguldó viharnak, mely vadul csapkodva tördeli ágait. Pályatársai közül azokhoz sorakozott ős bizonyára az első helyek egyikét foglalta el köztük, kik a közmondással azt tartják: a jó pap holtig tanul. Különben is visszavonultan, magányban töltött életének minden szabad idejét tudományszomjának kielégítésére, széleskörű ős sokoldalú ismereteinek gyarapítására fordította; ily módon tökéletesen elsajátította a német-, franczia- és angol nyelvet, kivált ez utóbbit annyira, hogy ezen még irodalmilag is foglalkozott. Nagytudományu képzettsége előtt minden vele érintkező tisztelettel volt kénytelen meghajolni. A visszavonultságban töltött magánéletének, párosulva az őt őrt több csalódással, természetszerű következménye volt, hogy kedély hangulata lassan- lassan mindig zárkózottabbá és némi ridegséggel teljessé lett, minek növeléséhez még azon körülmény is nagyban hozzájárult, hogy midőn vagy 15 évvel ez-
