Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-01-22 / 4. szám
1893. január 22. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (4. sz.) lattal járuljon a közgyűlés elé, mely szerint a hiány fedezésére az 1 forintnyi évitagdijat 40 krral felemelje s igy a negyedévenkint fizetendő 25 kr. helyett 35 krt szedjen tagdíjul. Javasolja továbbá az elöljáróság az igen t. Közgyűlésnek azt is, hogy változtassa meg a Közgyűlés az alapszabálynak azon pontját is, mely kimondja, hogy a tisztviselők egy évre választatnak, olyképen, hogy a tisztviselők 3 évről 3 évre választandók. Okadatolja ezen változtatást az elöljáróság különösen azzal, hogy az elöljárósági tagok ezen némileg reájuk nézve terhes és időveszteséggel járó tisztséget rendesen nem szeretik egy évnél tovább viselni. A testület múlt évi működésének rövid ismertetését a következőkben foglalom össze : 1. A testületi tagok száma volt az 1892. év elején 340. Évközben elhalt 3, eltávozott 7, iparával felhagyott 7, kitörültetett 3; leíratott tehát a 340 tagból az év folyamán 20. Uj iparos felvétetett 18. Ezek szerint a folyó év elején a tagok száma 338. 2. A segédlajstromba a múlt év folyamán bejegyeztetett 135 jelentkező és 128 távozó segéd. A jelenleg alkalmazásban levő segédek száma 120. 3. Tanonczszerződés köttetett a múlt évben 44, tanonczbizonyitványt nyert 22. A ta- nonczok jelenlegi száma 91. Az iparűzés hanyatlására mutat az, hogy városunkban a 338 iparos között csak 75 iparos van, ki tanonczot tart és segédet is alkalmaz; csak tanonczczal dolgozik 40 iparos, csak segéddel 67. Tehát 156 iparos segéd és tanoncz nélkül dolgozik. Az Ipartestület ügyeinek elintézésére tartatott a múlt évben 1 rendes és 1 rendkívüli közgyűlés, továbbá 10 elöljárósági ülés, melyen 34 ügyet intézett el. A békéltető bizottság a múlt év folytán 5 esetben ült össze és 7 panaszos ügyet intézett el, és pedig 6 esetben békés eredménynyel; ezenkívül 17 esetben kisebb panaszt a testületi jegyzőnek sikerült a felek közt békés utón kiegyenlíteni. Ezekben volt szerencsém t. Közgyűlés az elmúlt 1892. évről jelentésemet megtenni, mely után vagyok az igen t. Közgyűlésnek megkülönböztetett tisztelettel Szegzárdon, 1893. január 10-én. Fránek János, ipart, elnök. ről a másikra. Azonkívül a világtól való' elzáratás 4-én. Magammal czepeltem ma délután a kaszinóból keresztapámat, ki egy reményteljes agglegény és a dunaszélen talpas, (főfoglalkozására nézve kutbiró, mellesleg meg tárczaczikkeket csinál, kilóját 40 kraj- czárért,) de az élhetetlen úgy hafgatott, mint egy bagoly és nem háborgatta égy cseppet sem csendéletünket. Egyéb azzal, hogy szívességből megbámulta a kisebb lányka babájának hímzett alsószoknyáját, mire a két jelenlévő angolul is beszélő hölgy, angol kötelességének tartotta menten elájulni. Mikor végre valahára vége volt a délutánnak és elmentünk, négy- szemközt azt mondta: »finn! nem látod, hogy téged itten csak eszköznek használtak, mert a kisasszonynak, nagynénje kívánságára be kellett bizonyítani, hogy képes a zöld békákat meghódítani, és éppen te valál a kezeügyében levő legalkalmasabb médium«. Hm, majd gondolkodom e felett. 5*én. Szegény keresztapám azt hiszi, hogy én a kisasszony egyszerű hódítási tanulmány kísérletének eszköze voltam, hátha tudná azt, amit én ma már tudok: hogy eszköz voltam ugyan, de azon czélból választottak, hogyő is a zöld békák sorába Uzgyen ugrasztva. II. Zárszámadás 1892. évről. J Bevétel: 1 891. évi pénzmaradvány . 100 írt 28 kr. 891. » tagdíj hátralékból . 73 » 67 * 891. » beiratási hátralékból 25 * 75 > 892. » tagdíjból befolyt . 184 * 90 » 892. » beiratási díjból . 34 » 15 » 'anonczszerződés és bizonyítvány után............................66 * — » .eirt követelésből behajtatott. 3 » 50 » 'akarékban levő tőke utáni kamat .................................70 * — * ös szesen . 558 frt 25 kr. Kiadós: vakbérre.................................111 frt 25 kr. Sz emélyi kiadások . . . 316 * — » Nyomtatványokra .... 12 * 43 » 7ütés- és világításra ... 3 » 40 » lakásváltoztatásra .... 30 * — » irodai szükségletekre . . . 20 » 43 » Rendkívüli kiadás .... 25 * 87 » 519 frt 38 kr. Pénztármaradvány 1893. évre 38 * 87 » összesen . 558 frt 25 kr. III. Vagyokimutatás. Takarékban elhelyezett alapvagyon......................................810 frt 11 kr. Készpénz 1892. deczember 31 38 » 87 » összes hátralék 1892. év végén 415 » 33 » Beruházás leltár szerint . . 116 » — » összesen . 1380 frt 31 kr. IV. Költségelőirányzat 1893. évre. Folyó évi tagdíj 338 tag után 338 frt — kr. Tőke utáni kamat .... 32 » — * Tanonczszerződés és bizonyítvány után...................................80 » — » Pénzmaradvány 1892. évről . 38 » 87 » 1892. év végén mutatkozó hátralékból ................................415 » 33 » ös szesen . 904 frt 20 kr. Kiadás: Beiratásidij tőkésítendő . . 398 frt 20 kr. Lakbérre......................................130 » — » Személy i kiadások . . . . 316 » — » Irodai szükségletre .... 20 » — » Fűtés- és világitásra ... 10 » — » Rendkívüli kiadásra ... 30 > — > összésen . 904 frt 20 kr. Szegzárdon, 1892. deczember 31-én. Kálmán Károly, Jilk Sándor, FránekJános, jegyző. pénztárnok. elnök. V. Számvizsgálók jelentése. Az 1892. évi számadásokat a pénztári naplóval, főkönyvvel és nyugtákkal összehasonlítottuk s azokat megvizsgálván, rendben találtuk. Szegzárdon, 1893. január hó 10-én. Id. Tóth Pál, Inselt Gyula, Tóth Ignácz, Országos lelenczház-egyesület. Nagy és nemes mozgalom indult meg röviddel ezelőtt a fővárosban, melynek czölja egy régi nemzeti mu'aszláunkát pótolni, társadalmunknak egy sajgó sebét behegeszteni. A nyugoli kulturállamokban már réges-régen, Olaszországban és Francziaország- ban már évszázadok óta látják el az apjuk, anyjuk elhagyta kisdedeket jótékonyság segítségével, vagy közköltségen. A középkor szellemének megfelelőleg kezdetben klaBtromokban és templomokban vették fel a kisdedeket, kiket titokban egy ott kitett forgó szekrénybe helyeztek el többnyire éjnek idején. A gyermekeket azután apáczák gondozták a klastromokban, úgy, hogy az ilyen gyermek a világtól elkülönítve növekedett fel. Ez a módja a felnevelésnek nem czólszerü. Egyrészt nagy a veszedelem a gyermekekre, ha sokan együtt vannak, betegségek könnyen átragadnak egyiknem jól hat a kisdedek lelki fejlődésére. Manapság alig van már oly lelenczház, mel)ben a gyermekeket intézetileg nevelik, hanem majd mindenütt arra igyekeznek, hogy a gyermekek a nép által neveltessenek fel, s igy oda jussanak vissza, a honnan kikerültek; olvadjanak a nepbo, hogy a társadalom hasznos tagjaivá vállj 'nak. Az ol sz nép annyira szereti „madonna gyermekeit“ (igy nevezik a leien ezeket) hogy gyakran ingyen nevelik fel és családjaik taejává fogadják. Ezt a hazafias és emberbaráti eszmét óhajtja megvalósítani az „országos lelenczház-egyerülei“. Tulajdonképen szégyenére válik hazánknak, hogy még eddig nem gondoskodtunk kellőképen ez ártatlan kisdedekről, a kiknek egyedüli bünük, hogy szülőik nyomorognak, könnyelműek vagy bűnösek. Hányszor történik meg az orvosi gyakorlatban, hogy a jómódú család vézna csecsemője mellé dajkát kell megvizsgálnunk, a ki bemutatja ép, erős csecsemőjét, kit kénytelen másoknak kiadni ápolásba. Alig múlik egy-két hónap és egy vén banya beállít, a dajkának összeaszott, vézna csecsemőt tartva karjaiban, s a szegény anya borzadva bontja szét a rongyokat, nézi gyermekének puffadt hasát, ránezos bőrét és hallja nyöszörgő sírását. Ez a szegény teremtés már közel van ahhoz, hogy angyallá legyen s a főváros, valamint a nagyobb városokat környező falvakban valóságos angyalcsináló ipar fejlődött ki, hova olcsó áron kiviszik a gyermekeket meghalni, annál gyorsabban,. minél kevésbé pontosak a kialkudott bér fizetésében. Arról van tehát szó, hogy ezek a kisdedek jó ápolásban részesüljenek, a mennyire lehet családban neveltessenek fel. Ennek kipróbólt, legjobb módja az, hogy az ilyen gyermekeket egy vagy több központi intézetbe vegyék fel, a hol őket az orvos megvizsgálja, s az egészségeseket mielőbb az érte bejövő földmivesek és kisiparosok nejeinek átadja gondozás végett kellő fizetés fejében. Az intézetben csak azok a gyermekek maradnak vissza, a kik betegek, hogy ott anyatej mellett gondos ápolásban részesüljenek. A kiadott gyermekekre az intézet, de különösen az egyesület vidéki tagjainak folyton és szigorúan kell felügyelniük. Ez igen fontos, mert ha a gyermeket kiadják és többet rá komolyan senki nem vet ügyet, akkor a gyermekek úgy pusztulnak, mint azelőtt. Épen ennek elkerülése végett szükséges a nemes szivü és jótevő társadalomnak részvétele minél tágabb körben. Hiszen a lelenczügy tulajdonképen közügy és az államnak kötelessége gondoskodni az elhagyott kisdedekről; azonban nálunk ezt az állam a községekre rótta, a melyek azután minél olcsóbb és igy rosszabb ápolásba adják a gyermekeket. Tehát a társadalomnak részt kell vennie e mozgalomban, ha azt akarjuk, hogy a kisdedek jó kezekben legyenek s a haza hasznos polgáraivá váltjának. Hazafias és emberbaráti művet igyekeznek tehát életre ébreszteni azok, kik az országos lelenczház- egyesület megalakításán fáradoznak. Örömmel látjuk, hogy a fővárosnak szine-java máris csatlakozott a mozgalomhoz, melynek czélját fennt röviden vázoltuk. Nem közönséges egyletesdi ez, hanem arról van szó, hogy ezer kisded életét megmentsük, és épen azért a mozgalomnak országosnak, impozánsnak kell lenni. S ha a kormány s az országgyűlés látni fogják a törekvés komolyságát s az eszme megvalósítását, akkor bizonyára kell, hogy erkölcsileg és anyagilag hozzájáruljon. És épen azért, mert ily nemes és nagy tervről, régi mulasztás pótlásáról van szó, kérjük tisztelt olvasóinkat, hogy csatlakozzanak e mozgalomhoz. E lip szerkesztősége szívesen fogad és nyíltan nyugtáztat bármely csekély adományt s azt az egyesülethez (Budapest, kerepesi-ut 41.) juttatja, mely bárkinek szolgál bővebb felvilágosítással. Sőt e nemes egyesület megérdemelné, hogy mulatságok, bálok, tombolák stb. jövedelmét, vagy legalább annak egy részét e czélra fordítsák. Gondoljunk Széchenyi, nagy hazánkfia mondására : „Oly kevecen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak életét sem kellene kioltani, mivel magyar“; minél inkább kötelességünk tehát a pusztuló magyar kisdedek ezreit megmenteni! Or. Faragó Gyula. VIDÉKRŐL. Dunaföldvár. A dunaföldvári vöröskereszt-egylet úgy, mint az elmúlt évben is tette, nem feledkezett meg a szeMM
