Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-08-06 / 32. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (32. sz.) 1893. augusztus * társadalmi támogatásnak részben való igénybe vételét pedig azért nem helyeselnők, mert épen a subscribált vagyonos osztály viselné a póladóban kivetett másik résznél is a legnagyobb terhel és pedig e szerint kétszeresen. De végre a vármegye a monographia-bizottság utján formális megbízást adott e munka megírására. Nem magán, hanem megyei vállalat ez s mint ilyennél társadalmi támogatáshoz fordu'ni a vármegye méltóságával sem egyeznék meg. A ki azt vélné, hogy az előfizetésekből födözlessenek a munka kiadásai, az irodalmi viszonyainkban teljes tájékozatlanságot árulna el s nem is értené e munka megírásának c/élját. Ha előfizetésekből kellene e munka nagy előállítási költségeit födőzni, akkor oly magas árt kellene erre szabni, hogy 50 ember sem rendelné azt meg. Nem az a czélja e munkának, hogy lomtárakban heverjen, hanem ellenkezőleg, hogy megyei költségen kiadva, nagy terjedelme mellett is, a lehető legolcsóbban, csak az előállítási költségen adassák s igy a megye legszerényebb javadalma- zásu értelmisége is minden nehézség nélkül megszerezhesse azt s mindnyájunk közkincsévé válljék. Remélhető, hogy a vármegye is a mono- graphia-bizoltság javaslatát fogja elfogadni annál is inkább, mert ez ügyben a többi megyéknél sokkal kedvezőbb körülmények között van. Tolna vármegye saját kebelében talált szaktudósokat, kik a régészet és történet- írás terén évek hosszú során át folytatják helyi kutatásaikat s igy a legjobb garantiát nyújtják a munka alaposságára. A legtöbb megye idegen szaktudósokkal volt kénytelen mono- .graphiáját drága pénzen megiralni, úgy, hogy írói honoráriumokra nagyobb összeget kellett megszavaznia, mint a mi monographiánknak összes költségei kitesznek. Idei selyemgubó termésünk. Nagy jelentőséggel bír idei selyemguhó termésünkre azon körülmény, hogy a selyemárak egyrészt, mert a divat határozottan a selyemkelmékre irányul, másrészt, mert a múlt évi selyemgubó termés teljesen felhasználtatott, örvendetesen emelkednek. Ezen áremelkedés folytán az országos selyemt. felügyelőség azon kedvező helyzetbe jutott, miszerint minden koczkáztatása nélkül annak, hogy az állam irányában levő pénzbeli kötelezettségeinek meg nem felelhetne, a selyem-termelőknek az idén magasabb árt adhat; a mennyiben mig 1892-ben a selyemgu- bókért kilónként 90 krt, addig a folyó évben 1 frt 20 krt állapított meg, — és igy az országban mégis remélhető kilenczszáz ezer kiló selyemgubókért egy millió 80 ezer frtot fog a termelőknek kifizetni; ha pedig ezen összeghez még számításba vesszük a gyári- és selyemiparral járó egyéb mellókmunkálatok utáni keresetet, úgy azon összeg, mely az orsz. selyemt. felügyelőség által a selyemtenyósztésrel, illetve selyemiparral foglalkozóknak a jelen rossz termésű évben is kifizettetik, megközelitendi a két millió forintot; melynek mintegy fele a termelőkre esik ép közvetlen az aratás előtt, midőn a többnyire földmivesek ős napszámosokból álló termelők legjobban vannak megszorulva. Ezen, különben örvendetes körülmény folytán csak annál nagyobb sajnálattal vagyunk kénytelenek konstatálni, hogy selyemgubó termésünk az idén jóval csekélyebb lesz, mint a mennyit a selyemtermelők számának és a kiosztott pete mennyiségének arányához képest rendes viszonyok között méltán remélhettünk. A selyemtenyősztósre ugyanis nehéz idők járnak. A legutóbbi kőt évben volt rendkívül szigorú tél következtében az idősebb szederfák fiatal hajtásai elfagytak; a kedvezőtlen tavaszi időjárás, mely he- lyenkinti késői fagyokkal is járt, a szederfák kihajtását rendkívül késleltették és a lomb kifejlődésének oly annyira ártottak, hogy a szederfák mintegy 25—30%*al a rendesnél kevesebb lombot adtak, minek következtében több ezer tenyésztő, ki petét már vállalt, a tenyésztéstől lombhiány miatt vissza lépni kénytelen volt. Ezen kedvezőtlen lombtermős, különben is nem elégséges szederfa állományunknál fogva, az általános lombhiányt oly annyira érezhetővé tette, hogy nem egy vidékén az országnak a selyemhernyók a szó szoros értelmében éhen elhültak. Mindezen elemi csapások által a selyemtenyósz- tős fejlődésének útjába gördített akadályok daczára selyemtermelőink száma az idén is örvedetesen emelkedett, a mennyiben a múlt évben volt 76,397 selyemtermelőnk az idén mintegy 15 ezerrel szaporodott: mi kétségbe nem vonható bizonyítéka annak, hogy népünk a selyemtenyósztést annak mostoha viszonyai daczára, mindjobban megkedveli, sőt részben már meg is szokta. Ezen tény kétszeresen utal bennünket arra, hogy fokozott erőrel ős állandó kitartással törekedjünk az ország szederfa állományának lehető emelésére. Reméljük, hogy a most már legközelóbb életbe léptetendő mezőrendőrségi törvény ez irányban beható ős üdvös intézkedéseket fog életbe léptetni; ezt egymagában azonban elégségesnek még nem tarthatjuk, hanem kell, hogy a községek mint erkölcsi testületek, és a magán birtokásság is nemcsak jól felfogott saját érdekükből, de hazafias kötelességből is karoljak fel tőlök telhetőleg a szederfa tenyésztést annál is inkábbb, miután csakis a szederfahiá- nya képezi ma már egyedüli akadályát a selyemte- nyósztős, illetve selyemipar meghonosításának. Az orsz. selyemt. felügyelőség Szegzárdon, úgy a községektő', mint magán felektől már most is elfogad előjegyzéseket jövő évi vetéshez szederfa magra, valamint 2—3 éves szederfacsemetókre is. Szegzárdon, 1893. évi julius havában Az orsz. selyemt. felügyelőség. A Dunaszabályozás. F. é. jul. 6-án a paks-faddi dunavódgát-társu- lat Pakson közgyűlést tartott. Magánőrtesülős utján tudomásom volt róla, hogy e közgyűlésnél igen fontos és Tolnamegyö jelentékeny területét rendkivülileg érdeklő tárgyai voltak. E terület lakója lévén, kiváncsi érdeklődéssel vártam e közgyűlés lefolyásáról s a fontos ügyek le- tárgyalásáról a tolnamegyei lapokban a leírást. Elővettem először a „Tolnavármegyé“-t, de ez — úgy látszik — sokkal inkább el van merülve magas hivatásához mérten a magas politikába, hogy- sem a Gerjentől Gemenczig terjedő dunaszabályozási munkálatok, vagy az ezekkel foglalkozó közgyűlés iránt némi érdeklődése lenne. Majd elővettem a „Szekszárd Yidőkő“-t, de a jelzett vidék érdekében tanácskozó társulat működése — úgy látszik — erre nézve is közömbös dolog. A „Tolnamegyei Közlöny“ az ezen közgyűlésen publikált miniszteri átiratból csak annyit jegyez meg, hogy a föld. minisztérium a várszegi és bogyiszlói szigeteket a mondott társulat keretébe vonta s a vódmunkálatokat elrendelte. A tolnamegyei sajtó részéről nagyobb érdeklődést érdemelne ezen ügy. Hát az e vidéki lakosságnak nincs-e más feladata ez ügyben, mint összetett kezekkel várni a miniszteri s társulati intézkedéseket, pontosan befizetni a járulékokat ős lesni az árvizekre s fásult rezignáczióval tapasztalni az árnak minden védtöltést kigunyoló pusztító erejét? Én azt hiszem van más föladata is. Minden ily munkálat életrevalósága s kellő sikere csak úgy várható, ha a közérdeklődés az ügygyei foglalkozva s azt a helyszínén leginkább szerezhető, az idő által megérlelt tapasztalatok kapcsán megvilágítva juttatja a kivitel stádiumába. Ha a szakértelem nem nézi le s nem veti meg a tapasztalatnak az árvizek szeszélyes fordulataival is leszámolni tanult tanulságait. Egy vidéknek bármily irányú igényeit ép ama vidék érezheti legjobban s ép annak áll leginkább érdekében ez igényeknek kifejezést adni. Hisz a föntemlitett munkálatok megkezdése is ily módon jött létre. Agerjeni tavaszi katasztrófa mint hangos jajkiáltás hangzott föl s előidézte a rószvótteljes közadakozás föllendülését az árvíz által sújtottak érdekében, s egyszersmind a vődmunkálatok elrendelését is a magas minisztérium áltat Néma gyermeknek anyja sem érti szavát,. jen segőlykiáltása nem volt eredmény nélkül. De azi. eredmőnynyel nem szabad megelégednünk; hangosan föl kell emelnünk szavunkat ez ügynek egf fontös, sőt legfontvsabb, t. i. egészségügyi momentuma iránt. Ha ez figyelmen kívül hagyatik s kedlőleg meg nem oldatik, úgy elengedhetjük az összes Dunavód- munkálatokat; mert akkor a Dunaszabályozásunkról elmondhatjuk: adtál uram esőt, de nincs köszönet benne. A Duna árja ellen tán védve leszünk, de a holt Dunaágak elposványosodása annál többet fog rontani egészségünkben. Lakás és termőföld oltalom alatt lesz, az emberélet pedig tömegesen lesz prédául dobva a holt Duna járvány-fészkeinek. A szabályozás révén meg lesz nyerve az emberi munka sikere s a föld terméke; de ott lesz a posványok várna, mely amazok alapját, az ember munkaerejét s egészségét - fogja drága adó. .gyanánt/' magának megfizettetni. mA/»nnn/TiT/aiin1rra: CriAlrrdl nm. m. kir. földmivelósi minisztériumuak föntemlitett és az érdekeltségek megbízottjaként eljáró paks-faddi vődgáttársulathoz ős az illető hatóságákhoz intézett átirata a holt Dunaágak elpósványosodásának elhárítását szintén mint megoldandó föladatot tűzi ki teendőül. E megoldandó feladat jelzése azonban amaz átiratban oly általánosságban van tartva^ hogy önkéntelenül azon gyanút kelti, miszerint annak kivi-, tele komoly megfontolásnak alig képezhette tárgyát. Itt a faddi holt Duna partjain, tehát ama vidéken, melyről az elposványosodás veszélye tekintetőben leginkább elmondható, hogy „proscimús ardét ucalegon“, vagyis a magyar, közmondás szerint: „akinek a háza meggyulad, az kiáltoz legjobban“; itt érezve legjobban az elposványosodás által , bekövetkezendő veszélyeket, ez ügyben egy konkrét terv merült föl, mely a paks-faddi vódgát-társulat közgyűlésén föl is vettetett s melyet méltónak tartunk körülményesebben megismertetni s arra a közőrdekelt- séget fölhívni. Hogy világosabb legyek, elő kell adnom, hogy milyenek voltak egészségügyi szempontból fi faddi ős tolnai holt Dunának vízviszonyai eddig s milyenek fognak lenni a minisztérium által tervbe vett szabályozás után. Azonban tartsunk előbb egy kis helyrajzi szemlét. A faddi holt Duna medre kezdődik Gerjen alatt Kovács pusztánál s Fadd alá kanyarodva Dombo- rinál szakad a nagy Dunába. A meder fölső része a Dunától a védgát által is el< van zárva, de amúgy is el van iszaposodva, hogy csak nagyobb árvíz mellett kap e holt meder a nagy Dunából friss vizet. -' Ä faddi holt Duna medrének alsó része azonban a nagy Dunával még közép vízállás mellett is eléggé össze van kapcsolva s innét kap il elegendőleg frissítő viz táplálékot. A faddi holt Dunának ilyetén fölfrissi- tése a nagy Duna vize által mégis elég hiányos ős fogyatékos. A tolnai holt Duna kiágazik a nagy Dunából Dombori alatt s Tolna felé hajolva Gémenczig folyya, itt ömlik be a nagy Dunába. I így lévén a dolog, ebből világos, miszerint a faddi holt Duna vize, mint amely csak a Dunába való beömlésőnél, tehát alulról fölfelé nyomulva nyer friss táplálékot a nagy Dunából, mindig poshadtabb, mint a tolnai holt Duna vize, miután ez utóbbi.fölül is s alul is nyitott mederrel lővén a nagy Dunával összekötve, ebből folyton friss vízzel tápláltatik, illetőleg valóságos folyó vizet képez, csakis a rendkívüli alacsony vízállásokkor nem képez folyóvíz. így volt ez eddig. Mikőp lesz a tervbe vett szabályozás után ? A szabályozás által a faddi holt Duna a nagy Dunából ki- ős a nagy Dunába beága- zásánál az árvizek ellen kellő védgát által el lesz egészen zárva, a tolnai holt Duna pedig a nagy Dunából való kiágazásánál lesz ettől elzárva. S igy a tolnai holt Dunának a nagy Dunával csak ebbe való beágazásánál, Gemencznől lesz összeköttetése s csak innét nyer nagy vízálláskor alulról a nagy Dunából fölnyomuló vízből néha friss táplálékot. - | v,.í Mi fadd iák szomorú tapasztalatból tudjuk, hogy mennyit őr a holt Dunának egy ilyen egyoldalú-s csak alulról nyerendő fölfrissitőse; és most a tolnai holt Duna is ily veszélyes áüapotra fog jutni s még hozzá az igy biztos elposványosodásnak eléje néző tolnai holt Dunaág lesz arra. hivatva, hogy .a faddi holt Duna vizét fölfrissitse, tehát hogy azt tegye a
