Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-07-09 / 28. szám

1893. julius 9.

„Bauer! Das ist was anders“ — és ezerszeres visszhangra talál.

„Szegény embernek szegény a szerencséje“ tartja a közmondás is, csak ha „ostoba“, akkor a szabály kivételes, mert: „bolondra száll a füst“.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (28. sz.)

TÖVISEK.-A- nagy nap.

Bölcs Salamon azt mondta a minapában, mint egy négyezer esztendővel ezelőtt, hogy „semmi uj dolog nincsen a nap alatt“. —

S csakugyan azt látjuk, hogy a régüknek okoskodása és ostobasága, divatja, bűne, szokása, minden, de minden visszatér megint, az emberiség nagy körfutásában, úgy, hogy a mi már volt, az lesz ismét s a mi most ven, az jönni fog újra, megmásíthatatlan világtörvények szerint. — Példa rá a kriuoliD, mely dísztelenül megboldogulva, most uj feltámadással kisért; az egyházpolitikái mo/.galom, mely kicsinyített kiadása — eddig! — a hajdani véres, vallási villongásoknak, stb. — Sőt a mi népünk még a filloxerát sem akarja elismerni uj dolognak, mert sokan erősen hiszik és vallják, hogy ez már benne volt a hajdani egyiptomi tiz csapásban, melyről írva vagyon: — „Azután ártalmas férgek támadának!“

S azt mondják: minthogy a többi kilencz csapás specifice meg van nevezve a bibliában, csak ez az egy nincs: tehát amaz ártalmas férgek alatt okvetlenül a filloxerát kell értenünk s az okos Mózes csak azért nem adott nevet a gyermeknek, hogy a borszerető magyar ember kedvét el ne vegye a szőlő-ültetéstől!. ..

Tehát csakugyan semmi uj dolog nincsen a nap alatt! . . . Kérem, ne tessék megczáfolni, hogy a csütörtöki müvószestély Szegzárdon mégis egészen uj, hogy az ezt lótesitett megyei lelkesedés páratlan dolog! . . . Igaz, hogy ily nagy kaliberű élvezeti és mulatsági sor nálunk ritkán esik mostanában, ez ínséges időben, de bizonyára volt ilyen már a múltban isi Igaz, hogy ez egy en miniature juliu i forradalom volt a társas élet mezején (és e tekintetben csakugyan unicum!) mégsem mondhatjuk el, hogy ilyen még nem volt, vagy ha ezt talán igén, de azt nem, hogy ilyen soha sem lesz!

Híjába! — — — az a szent czél (népkonyha és tűzoltóság!) az a magas élvezetet nyújtani Ígérkező ritka fényes nagy mulatság a holt uborka-szezonban ; azok a magas helyárak, mik a hajdani éden- kert kapujába állított fegyveres cheiubok szerepére vállalkozva természetes korlátokat vontak, hogy sokan távollőttel tündököljenek ; (No de azért — hála isten — még se tündöklöttek igy!) a nagyszámú, mind válogatott gavallérokból összeállított rendező-bi/Ottság lázas tevékenysége a fényes siker éidekében úgy megtette a hatását, mint a karika-csapás mint a hat vágás! Ilyen ünnepélyt, ekkora lelkesedéssel, hasonló mozgékonysággal kellene rendezni évente négyet s akkor szent ügyeink felvirágoznának, s az inség-sujtott szegény nép sápadt arczán felderülne a boldog megelégedés rozsás mosolya!. ..

Dé nem szabad megfelejtke/nünk a pompás ünnepély általános fényének központi napjairól, a szerepelt művészekről sem, sőt — habár czikkünk közepén — első helyen kell megemlékeznünk 0 r ó 1 u k, kik általánosan ismert nagy művészetük csillogó varázsával e megyei központi fényes nagy gyülekezést létesítették, sok drága koronáinkat a szent ügy oltárára velünk örömmel letőtették, nekünk a meghozott drága anyagi áldozatnál jóval értékesebb műélvezetet nyújtottak, a népkonyha jótékonyságára szorulók ős a tűzvész-sújtott szegény emberek öröm- és hála-könnyeit, e ragyogó itteni fellépésükkel, a szív tenger-mélyéből felszínre hozták! Áldva legyenek érte!

A művészek előadásának szakszerű megbirálása más rovat alá tartozik. Itt csak a humoros eszmélő- désnek lehetvén tért engedni, lássuk még röviden s czimszerüen a nagy nap lefolyását!

*

ügy volt megírva jóelőre az újságokban, hogy jön hazánk művészi egénekhárom fényes napja: Jászai, Hilgermann és Polonyi (nem a Géza!) és hogy e három fényes napját a hazai művészetnek, hűséges bolygó csillag gyanánt követni fogja egy Kiss Kóbor Herczegh. —No, mondtuk előre, ez aztán sikerült muri lesz minden valószínűséggel ! Hogy ne ? — — — Mikor a nagy sor kőt Sándor grófnő védnöksége alatt, 40 tagú, hirneves és talpig gavallér rendező-bizottság buzgalma mellett csinálódik! Azután, három ragyog egyszerre (mikor most egy is oly tüzesen süt le Petőfiként onnan a magasból a juhász bojtárra!) és meg hozzá egy Kiss Kóbor Herczegh jelenléte fogja növelni az anmgy is nagyszabású müvész- estély fényét ? ! . ..

Én láttam a sikert előre! Julius 6-án, a nagy nap reggelén, szokásomhoz híven, kora hajnalban felkelők. Az ég kezdetben borult volt a nyugati látóhatáron, a kálvinista város felőli úgynevezett rohadt sarokban, de azután egy olyan pompás erősen iveit ős színezett szivárvány tűnt fel a felső kebelén, a kerek hegy felett, a satyu-kapunál, melynél szebbet Mózes sem festett az özönvízből kievicz- kélő Noé apánk felhős egére! ... No — mondok — ez a gyönyörű nemzeti sziuü trikolor — a Kazinczy emlékszobor leleplezési ünnepélyére irt ének szerint, mely igy hangzik: „Szép nap virradt fel Szőphalomra!“ — azt jelenti, hogy a három művésznek itt arra nagy szellemi és erkölcsi aratása lesz, hogy az estély fényesen sikerül. Majd aztán nemsokára a pompás szivárvány eltűnt, de az éppen kelő Nap remek rózsás-pírral aranyozta be a nyugati felhőcsoport czikk-czakkos szeleit, mely rózsás pir jóval tovább tartott, mint a szivárvány ragyogása. De a rózsás piruláiból egy jelentékeny darab csakhamar elszakadt az őt előtükröző felhő-foszlány- nyal együtt. No — mondok magamban — ez azt jelenti, hogy továbbtartó fényt áraszt közöttünk s bolygó-csoport, mint a háromszinü nap, az irói kíséret, mint a művészi kiséret!... A rózsás pirulattal együtt elszakadt felhő foszlány azt szimbolizálta, hogy Herczegh ur elmarad és csak egy Kiss Kóbor élvezet jut osztályrészünkül.

Úgy is lett, mint a csalhatatlan jelek már kora reggel mutatták, — úgy lett minden tekintetben.

Jászai, Hilgermann és Polonyi remek művészetük szép anyagi hasznot hajtott a konyhára (népkonyha!. ..) Úgy hallom, hogy a mi Jekelfalusynk (Udvardy Sándor) statisztikai adatai szerint eddig már 1200 frt a szent czólu jövedelem. Borzasztó pénz manapság! . .. Hát még akik ezután fognak felülfizetni! . . . Mint p. o. én is 50 frtot szántam e czőlra 50 év múlva!... No, Dagy Magyarországnak hirneves dicső városai, ti törvényhatósági joggal felruházott, rendezett tanácsú, vagy pláne királyi városai, ide tekintsetek!... Mi csak nagyközség vagyunk Takler biró alatt — s ilyet produkálunk, hasítsatok párját, hozzatok össze ennyit a sz. ügy

oltárára, mint mi, filloxera pusztított szegény népség! . ..

Azonban én azt hiszem — s úgy hiszem: jogosan ! — hogy a derék művészek ős rendezők — még oly megfeszített igyekezete sem lett volna képes ily sikerült és jövedelmező sort csinálni, ha a kíséret vonzó varázsa is hatékonyan közre nem működik a fényes siker érdekében!... Kiss József ur, hazánk ma élő legnagyobb költője és az egészen ifjú, de szellemerős, zseniális tollú Kóbor Tamás jelenléte nagyban hozzájárult a szép sikerre vezetett nemes érdeklődés szuperlativusa megteremtéséhez!...

E derék jó urak még most is itt kóborog- nak — bála istennek — szerezvén egy szükebb körnek oly kiváló élvezetet, mely ritkítja párját.

Tenyerén hordozza őket a hálás publikum, a mint megérdemlik, — én pedig, mint gyenge ember, ezt nem tehetem, szivembe zárom őket, mert nagyon kedves gyerekek!... Az egyik csak 50, a másik 25 esztendős, de már mindakettő igen jól tud magyarul írni s beszélni, annyira jól, hogy hát nekem nem lehet azt leírni és elbeszélni!!.. Hanem

inni

........ no, azt már mi jobban értjük!... Tartsa

me

g a Jehova sokáig a „Jehova“ Íróját s ne kóboroljon soha senkibe a hitetlenség tamáslelke annak irányában, hogy Kóbor Tamás igen derék gyerek — s még derekabb is lesz, rá fogadni merek, — —

Borzsak Endre.

KÜLÖNFÉLÉK.

valamint a megye színeit képviselő drapériák-, virágok- és lombfüzőrekkel volt díszítve — a közönség zsúfolásig megtöltötte. A jegyek mind elfogytak s az első sorokat a megye árisztokrac/iája foglalta el, mig a többi sorokat a megjelent díszes közönség töltötte be.

Pont 9 órakor megjelentek a müvószestély védnöknői, kezükben remek virágcsokrokká* * 1, melyekkel a rendezőség lepte meg őket, s ekkor nyomban Polonyi Elemér zongoraművész megkezdette a hangversenyt, mely 11 óráig tartott az alig kiállható rekkenő hőségben.

Jászai Mari, a nemzeti színház uiolérhetlen tragikája, ki még a hidegvérű angolokat is bámulatra ragadta játékával, ki-Sarah és Duse világhírű színésznőkkel egy színvonalon áll, oly pathetikusan szavalt és csodálatos orgánumával oly igazi benső- sóggel festette az öröm ős fájdalom órzelmeti, az indulatok ős szenvedélyek heves kitöréseit, hogy a költemény alakját látni véltük. Lelke tükrét, a szem sugározta vissza és arczának izmai szive minden érzését lerajzolták. Minden szavalatával óriási hatást ért el s valósággal elragadta a közönséget. Megjelenésekor úgy őt, mint Hilgermann Laurát is a rendezőség virágesővel lepte meg. A viharos éljenzésekkel, tapsviharral és többszörös kihívással tüntette ki a közönség a művésznőt.

Hilgermann Laura csengő, kellemes hangjával nagyon tetszett a közönségnek és frenetikus tapsot aratott.

Polonyi Elemér kitüuő technikával és virtuozitással játszott, kezei alatt csak úgy csengett, bongott a zongora, mintha tündórharangok szóltak volna.

Megemlítjük, hogy Kis József költőt, ki az estélyen jelen volt, a közönség többször lámpák elé hívta, mint a Jászai által szavalt költemények íróját.

A 7 pontból álló válogatott műsor befejezése után a közönség vacsorához ült és úgy éjfélkor megeredt a táncz, mely kitűnő hangulatban hajnali 4 óráig tartott. A négyest 50 pár tánczolta.

A 40 tagból álló rendezőség — melynek ólén Simontsits Béla megyénk közszeretetnek örvendő alispánja állott — már hetek előtt fáradozott a művészestély sikerének biztosításán, mely törekvésük nem is volt hiában, a mennyiben a művészestóly fényesen sikerültnek mondható, mert a magas erkölcsi ezélokat szolgáló áldásos népkonyha és a szeg- zárdi önkéntes ttizoltó-testület részére 1000 forintot meghaladó jövedelem jutott.

Midőn hódoló tisztelettel kell, hogy adózzunk a művészestóly fői’angu védnöknőinek, akkor nem mulaszthatjuk el, hogy a rendező-bizottság elnökének, Simontsits Bélának s a bizottság összes tagjainak elismerésünket ne nyilvánítsuk azon nemes tettükért, hogy a jótékonyság iránti tekintetből a művészestély költségeit magukra vállalták.

— Kinevezés. A szegzárdi kér. bstegsegőlyző- pénztárhoz gyakornokul Schneider János középkeres- kedelini iskolát végzett hallgató neveztetett ki.

— A művészestélyröl. A julius 6-iki müvész- estélynek jövedelme 1193 frt. Felülfizettek: gróf Széchenyi Sándor 25 frt, Bartal Béla 10 frt, Csapó Vilmos 10 frt, gróf Apponyi Sándorné 20 frt, gróf Apponyi Sándor 40 frt, N. N. Endre 1 frt, Seiner Lipót 50 kr, Adler N. János 50 kr, gróf Széchenyi Bertalan 10 frt. Jegyeiket megváltották 1 özv. gróf Apponyi Rudolfné 20 frt, Zichy Miklós kamarás 5 frt, Dőry Andor 10 frt, Kämmerer Ernő 10 frt, Bezeródy Andor 10 frt, báró Augusz Antalné 10 frt, Theodoro- vich Lajosnó 5 forint, Stankovánszky Mária 20 frt, Bezerédj Pál 20 frt, gróf Eszterházy Ernőnő 10 frt, Dory Jenő 20 frt, Dőry József 10 frt, Dőry Vilmos 10 frt, báró Pucherné 10 frt, Bischitz Mór 29 frt, Dräsche Richárd 25 frt, Krammer N. János 2 frt, N. N. 10 frt.

— Banket. A -„Szegzárd-vidóki róm. kath. ta- nitó-egyesület“ tagjai e hó 6-án — midőn Tolnán gyülóseztek — a gyűlés után bauketre gyűltek össze a „Sörcsarnok“-ban. Az ebéd alatt emelkedett hangulat uralkodott s hallottunk több lelkes tósztot is. Mindjárt első volt Péchy József prébost, őt követte Mikó György elnök plébános, később pedig poharat emeltek még: Pártos Zsigmond plébános, Horváth Ignácz, Somogyi János, Benc/.e Sándor tanítók, Zányi György plébános, Molnár József s. lelkész, Éber Géza papnövendék és Somogyi Marczell orvosnövendék.

— Tanítói közgyűlés. A „Szegzárd-vidéki róm. kath. tanitó-egyesület“ e hó 6-án Tolnán, a róm. kath. iskola egyik tantermében Mikó György elnöklete alatt igen érdekes közgyűlést tartott, melynek lefolyását — tórszüke miatt — a jövő számban ismertetjük.

— Személyi hir. Gombos Gusztáv p. ü. miniszteri tanácsos, ki junius hó 29. 30., továbbá julius hó

1. 2-án városunkban időzött, ugyancsak julius hó 2-án utazott el körünkből, a p. ü. tisztviselők, élükön Rehák Ödön kir. p. ü. igazgatóval testületileg kísérték le a vasúti állomáshoz, a hol is ő méltósága szívélyes szavakban vett búcsút a tiszti kartól.

— Küldöttség. A simontoruyai kereskedők testületileg tisztelegtek Rehák" Ödön m. kir. p. U. igazgatónál; a küldöttség tagjai Lövi Jakab Gottlieb Sándor ős Liptay Ferenez voltak. A deputatiót Rehák Ödön kir. p. ü. igazgató nála már megszokott előzékeny szívélyességgel fogadta s a küldöttség szavaira adott válaszában kifejtette, hogy a kincstárnak legfőbb elve a méltányos, igazságos megadóztatás s különben is az adókivető bizottságok feladata, hogy a bizalmi férfiak meghallgatása után a kereseti adót minden egyes adózóra üzleti forgalma, s jövedelmének megfelelőleg állapítsa meg. A küldöttség a nyert válasz után, melyből teljesen meggyőződött, hogy kérelmüket a p. ü. igazgatóság részéről a lehe'őségig támogatni fogja, megnyugodva távozott.

— Távozó hivatalfőnök. A szegzárdi kir. törvényszék tisztviselői kara folyó hó 4-én délután 4 órakor buc-uzott el szeretett elnökétől, a budapesti kir. ítélő táblához ítélő birává kinevezett Dezsöffy Gézától. Ágoston István helyettes elnök a tisztviselők nevében meleg szavakban mondott búcsút