Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-07-02 / 27. szám

1893. julius 2. 3 A stenografia, magyarul gyorsírás feltalálója ugyanily inteutiókkal volt eltelve, midőn üdvös ós az ólet sokféle esélyeiben czólszertien alkalmazható találmányával a világot megajándékozta. Olyan esz­közt akart vele az emberiség kezébe adni, hogy a röpke, villanysebessőgnól gyorsabb gondolat szóbeli kifejezését ép olyan hamar, amint azok a szónok aj­kától elhangzanak, le is jegyezhessük, azokat a másvilágnak is tudtára adhassuk s igy időt, életet nyerjünk. Ezen találmány már mi ránk nézve azért is érdekes lehet, ha megtudjuk, hogy tanító volt az, a ki azt használhatóvá tette és arra a fokra emelte, a melyből kiindulva fejlődhetett azzá, a mi most, némely, mint pl. a fent említettem hirlapirás foglal­kozásnak most már nőlkülözhetlen tényezője. Mi volna az a gyorsírás nélkül; talán ép oly kezdetleges mint a távirda a telefon feltalálása előtt. Igen Pitman Izsák Bathi angol születésű tanító, a ki a Taylor Sámuel ugyancsak angol tanár múlt század végén feltalált nehézkes gyorsírást tökólesbitette, annyiban, hogy ő a hangirási rendszerre fektette a fősulyt, nem úgy mint utóbbi, a ki a hangzóirási rendszer elvéből indult ki. Ez a közönséges helyesírást, amaz a kiejtést vette alapul. Ebből az elvből kiindulva ós ezt még tovább fejlesztve a szók ós mondatok rövidítésével úgyne­vezett siglákkal, jelvényekkel keletkezett a gyors­írás mai nap legelterjedtebb neme, melyet egy nőmet miniszteri titkár, Gabelsberger Ferencz Xaver (szül. Münchenben 1789. febr. 9, f 1849. jan. 4.) talált fel. Ő a nyelv szelleméhez és a közönséges írás folyékony­ságához alkalmazta rendszerét s könnyen olvashatóvá és irhatóvá tette. Ezen rendszert magyar nyelvre átültette ós azt folyton tökélesitette Markovits Iván, az idén elhunyt érdemdús Il-od elnöke az ország- gyűlési gyorsirodának. Magyarországon azonkívül még 2 más rendszer is dívik. A Stolcze-Fenyvessy- féle, a melynek kettős neve onnan van, hogy a né­met Stolcze rendszerét Fenyvessy Adolf ültette át magyarra. E kőt rendszer abban hasonlít leginkább, hogy mindkettő a magánhangzókat jelképileg jelöli meg, mig a harmadik az Arends-Dohnyányi-fóle rend­szer a mássalhangzókat lemenő vonással ós a hang­zókat felmenő vonással jelzi. Az országgyűlési gyors­írók a kőt fenti rendszer hívei, a kik közvetlen ta­nítványai Markovitsnak és Fenyvessynek, mely utóbbi az első főnöke az orszgy. gyorsirodának. A gyorsírás hasznairól beszélni fölöslegesnek tartom ; elismert tény az már, hogy mint fentemli- tettem, az újságírónak úgyszólván nélkülözhetetlen, hogy a nyilvános szónoklatok leírásánál pótolhatlan, államférfiak, irók muukáiknál nagy hasznát veszik, a tanuló ifjúság s főleg a felsőbb iskolákon, a taná­rok előadása után jegyezhetik az előadást, mindenütt kimondhatatlan előnyt nyújt, a hol sok az Írni, je­gyezni váló. A tárgy tanulása maga élesíti a gondolkodó- ós ítélőképességét és igy szellemi fejlődését is a ta­nulóknak amellett, hogy megóvják maguknak a kö­zönséges irás szépségét, amennyiben nem kénysze­rülnek a gyorsírás által azt megrontani. Megtakari­Mikor hozzálóptem, megint megcsóválta fejét. — Kedves Waldfleck ur, egy kérdésem volna, felel rá őszintén ? — De kérem, kérem .... — Miért csóválja annyiszor azt a becsületben megőszült fejét? — Őszinte legyek? Azért, mert önt sajnálom. — Sajnál? Szabad tudnom miért? — Enyje be kiváncsi — fakadt ki az öreg. Sajnálom, mert nincs érzéke a szép iránt, mert rossz hazafi, mert nem pártolja kellőleg a magyar sajtót. — S miből gondolja mindezt? — Látom uram, látom. Ön jön, reggelizik s átfut egy újságot s sza’ad. Mintha több újság nem is léteznék. Hát hogy akar ön politizálni? Hogy akarja ön Ferdinándot elismerni, mikor azt sem tudja, hány gyereket kereszteltek el eddig? S ön m^g Capriviről is mer szólani? M kor azt sem tudja, nem tudhatja .... — Köszönöm kedves Waldfleck ur, a többit el- engt dem. Most mír tökéletesen értem, hogy kettőnk közül valamelyik igazán sajnálatra méltó. S az öreg megint belemerült a Times-be, aj­kain egy kicsinylő mosolylyal. Ez a bolond engem sajnált. Igazán sajnálom ezt a bolondot. De azért még mindig együ:t reggelizünk, az ujságfaló ós ón. Lévai Dezső. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (27. sz.) tunk időt, pénzt ós papirt, amennyiben pl. egy levelezőlapra olyan nagy levelet Írhatunk, a melynek megírására 3—4 oldal szükséges volna. Eltekintve attól, hogy anyagi haszonnal is jár s uj kereset­forrást nyújthat, mert ügyvédi, törvényszéki ós köz­jegyzői hivatalokban, bankházaknál ős más nagyobb czégeknél a levelezésnél mindig azon egyének része- sülnek előnyben alkalmazás esetén, kik egyenlő ké­pesítés mellett, hasonló qualificationál a gyorsírásban is jártasak. Egészségügyi szempontból sokat Írtak és Írnak még a tanulók hosszadalmas, túlsók ülés káros vol­táról, a szembajok és egyéb testrészek fájdalmairól, a melyek a megerőltetésből erednek, alaposabb se­gítséget az ellen nem nyújthatunk annál, ha a kö­zönséges irás mesterségét megrövidítjük. Mondom a gyorsírás haszna szembetűnő, en­gedjék csak meg, hogy még röviden az ethnografia felosztásáról beszéljek. A stenografia 3 részre oszlik: van levelezési gyorsírás, a mely, daczára annak, hogy abban majd minden betűt kiírunk ós csak ne­hány rövidítést használ, arra képesíti a tanulót, hogy ve’e 4 - 5-ször oly gyorsan irhát. Második része a mérsékelt vitairás, vagy gya­korlati gyorsírás, a mely az u. nevezett állandó egy­szerűsítések ós összevonásokat foglalja magában. 3-ik a vitairás, mely fokozatosan rövidíti az írást a szó és mondatvonzás alapján és a mozgó rövidítésekről szól, melyek értelmében teljesen különböző értelmű szavakat némely esetben, a hol azok a beszédben zavart nem okoznak, ugyanazon egy rövidítéssel je­löljük. Könnyebb megérthetés c/.éljából álljon itt e példa. Előre kell bocsájtanom, hogy a ki a köztünk levő baráti köteléket felbontja, azzal szorosabb vi­szonyba nem fogunk bocsátkozni, a hol a bocsátanom bontja és bocsátkozni szókat egy egyszerű bo szótag­gal jelképezzük. Vagy pedig ez: A veszély tartalma nem fog hosszúra nyúlni. Minden tervem szilárd alapokon nyugszik. Minden pillanatban bírok neked segélyt nyújtani, e tekintetben légy nyugodt, a mely példák­éban a nyúlni, nyugszik, nyújtani és nyugodt kifeje­zéseket e szótaggal jelöljük: nyu. Mindezen rövidí­tések és egyszerűsítések arra képesítik az embert, lrogy vele' egy kis gyakorlat után és némi ügyesség­gel a leggyorsabb beszédű szónokot is követhessük. Mellesleg legyen itt említve, hogy a magyar parla­ment leggyorsabb beszédű szónoka a volt miniszter- elnöke, gróf Sz., a ki a gyorsíróknak valódi réme, mert perczenkint 260—320 szótagot ejt ki, leglassubb beszédű szónok Fejérváry Géza báró, a ki csak 132 szótagot ejt ki. Tisza Kálmán 146—192, sőt néha 211. Szilágyi Dezső 178—219, Busbach Péter 221, Eötvös Károly 208—235, Polonyi 333—240, Apponyi Albert 234—264, Csáky Albin 271, Baross Gábor 216—280, Wékerle 252—296, Berzeviczy Albert 225—308 stb. stb. E'en adatokat az országgyűlési gyorsiroda hivatalnoka közölte annak idején az egy­leti lapokban, a midőn a véderővita folyt az or­szággyűlésen. Tárgyamra visszatérve megemlítem még, hogy a gyorsírás három foka szerint Budapesten 3 lap jelenik meg évenként 10-szer, melyek czime Fővá­rosi Gyorsíró. Ez azok számára való, kik még csak az első fokon a levelezési gyorsírásnál vannak s szépirodalmi tartalommal bir. II. Gyorsírászati Lapok a középső tanfolyamuak számára. III. a Parlamenti Gyorsíró, a mely rendesen mintasteuogrammokat kö­zöl hires ós fontos beszédekből. Mintastenogramm azért, hogy mintegy mintául szolgálván a tanulónak ós azért kétféle gyorsírással van írva, mérsékelt vitairással ós vitairással. Ezen lapokat egyleti tagok tagsági dijaik fejében kapják, a mely évi 4 írtban van megállapítva. Tanu'ók esetleg még kedvezmény­ben is részesülnek. Sokfélét mondhatnék még el a gyorsírásról, igy pl.- az országgyűlési gyorsiroda szervezéséről, a gyorsírás! versenyekről, a gyorsirási egyletek és kö­rökről ós azok működéséről stb., de már úgy is at­tól tartok, hogy visszaélek a t. közgyűlés és a t. vendégeknek becses türelmével. A gyorsiró-egyletbe való belépés módozatairól, a gyorsirási tanári vizsga letevéséről; igy hát ezeket tekintve csak azt legyen szabad megjegyeznem, hogy készséggel szolgálok adatokkal azon tiszt, collegák- nak ős érdeklődőknek, a kik valamivel bővebbet akarnak tudui ezen the máról. S szívből fogok örülni, ha ezen igénytelen szavaimnak sikerül Önöket e hasznos és üdvös, kellemes ós czélszerü foglalkozás ós irásművószetnek megnyerni. Föl uraim, sorakoz- I zunk a magyar gyorsiró-egylet zászlaja alá, hiszen saját magunknak ártunk, midőn oly irásnemet hasz­nálunk, mely elpazaroltatja velünk az időnek 6—10-szeresét annak a leírásával, a mit egy óra alatt beszélnünk lehet. Beszéd ős irás, a gondolatok az eszmék ós ér­zelmek e két nagy közvetítői, mórt álljon egymással továbbra is oly rideg ellentétben. Rendjén van-e ez igy? Czólszerü-e vagy szük- sóges-e, egyik sem a másik közt. A korszellem ha­talmas vétóját harsogtatja közénk. Félre a kislelkü- séggel, ne riadjunk vissza a munkától, ne kedvetle- nitsen el bennünket a kezdet nehézsége, előbb-utóbb oly kellemes foglalkozást fogunk lelni benne, hogy csak nehezen válhatunk meg tőle. Győzzön a jobb, a mely a jónak mindig ellensége. Előtted a küzdés, előtted a* pálya. Az erőtlen csügged, az erős megállja. S tudod az erő micsoda? Akarat 1 Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat. Feldmann Samu. MEGYEIIRODALMMCSARNOK^ A „Magyar Gyermekvilág“ Európa kulturnépeinől miudenütt elvannak sza­porodva az ifjúsági iratok, képes gyerraeklapok és folyóiratok, melyek az iskolában szerzett ismeretek tágítására, az erkölcsi érzetek nemesítésére, a csa­ládi ós nyilvános nevelés hézagainak kitöltésére van­nak hivatva. Az irodalom ujjáébredése óta hazánkban is számottevő lelkes irók álltak a gyermekirodalom szolgálatában, kik kitartó munkássággal oda fejlesz­tették a sokáig parlagon hagyott gyermekirodalmun­kat, hogy ma már nem kell e miatt pirulnunk a művelt külföld előtt; mert hovatovább a versenyt is felvehetjük velők. Minden jelenség, mely nemzeti irodalmunk tág mezején felserken, örömmel tölt el bennünket, ha azt látjuk, hogy az olyan üdvös s mélyreható eszmét akar megvalósítani, mely dicsőséget ós áldást fog széthinteni abba a körbe, a hol utattör magának. Ily örvendetes dolognak kell tartanunk, hogy egy is­mert iró és képzett paeda,gógus, ,, J u&ffy Antal vállalkozott a „Magyar Gyermekvilág“ ^zirnü uj képes gyermekfolyóirat szerkesztésére ós kiadá­sára. Ugyanis Juhay Antal uj képes gyermekfolyó­irata által az iskolában szerzett ismereteket kibőví­teni, a családi és nyilvános nevelés hézagait kipó­tolni akarja valláserkölcsös irányban. Előttünk fekszik a „Magyar Gyermek- világ“ mutatványszáma, mely teljes tájékozást nyújt arról az irányról, melyet a gyermeklap követni szándékozik. A szülőkhöz és gyermekbarátokhoz in­tézett felhívásból is fényesen kiviláglik, hogy a „Magyar Gyermekvilág“ főkép a vallásos ós hazafias érzés felébresztése és ápolása által kíván a jól megválasztott ismeretterjesztő közleményeken kívül a magyar gyermek nevelésére befolyást gya­korolni. Mi szívesen üdvözöljük a hézagpótló gyermek­lap megindítását, mivel hívei vagyuuk a vallásos ne­velésnek s következőleg nem is kicsinyeljük ez ala­pon az erkölcsi jellem kőpezósére való nemes törek­vést sem. Helyesen mondja szerző: „Ha a^-létező dolgok szemlélete ós ha az emberi lélek sejtelme nem is vezetne rá, a gondolkozó! elme következte­tése utján is meg kellene győződnünk arról, hogy erkölcs nélkül nincs czivilizáczió, val­lás nélkül pedig nincs nrköles.“ Azt nem kell bizonyítanunk, hogy az iskolában szerzett ismereteket tovább kell fejlesztenünk, az itt nyert nevelést pedig irányoznunk ős vezetnünk. En­nek pedig leghathatósabb eszköze az olvasgatás. Hogy azonban mit olvassanak gyermekeink üres, szabad óráikban, annak meghatározása körül óvatosan kell eljárnunk; mert amint a jó olvasmányok a gyermeki lélek belvilágát a jóra, a szépre és nemesre vezet­hetik, úgy a rosszak igen könnyen idő előtt meg­mételyezhetik. A szülők saját ós gyermekeik jól felfogott ér­dekében helyesen járnak el, ha csak olyan könyvet ós lapot adnak olvasás végett kezeikbe, melyeket is­mernek s melyeknek jó irányáról meg vannak győ­ződve. E tekintetben a hivatásszerető nevelő is szí­vesen szolgál tauácscsal és útmutatással a szülőknek. Ha bírálat alá vesszük az ifjúsági iratokat, gyermeklapokat s folyóiratokat, be kell vallanunk, hogy van azok közt elég selejtes, melyek a helyett, hogy képzőleg hatnának az ifjúság erkölcsi érzeteinek nemesítésére, inkább ábrándok világába ragadják

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents