Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-15 / 3. szám

1893. január 15.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (8. az.)

8

szőni a beléje helyezett bizalmat s ígéri, hogy a legjobb tehetsége szerint azon lesz, miszerint bajtársai necsak a tulajdonképeni tűzoltás terén legyenek mintaképei a tűzoltóságnak, hanem egyébkor is. Mert — úgymond — okvetlen szükséges, hogy a tűzoltók az állásban, járásban és más katonai gyakorlatokban is kiképezve legyenek. Ez lesz az ő feladata és erre nézve szükséges, hogy a tűzoltók a gyakorlatokon megjelenjenek s neki feltétlen engedelmeskedjenek, mert az ily gyakorlatoknál legfőbb a fegyelem. Végűi ajánlja magát a bajtársak szives jóindulatába.

Ezzel a közgyűlés véget ért.

Hitközségi ülés.

A szegzárdi róm. kath. hitközségi tanács és iskolaszék folyó hó 8-án Hanny Gábor apát-plébános elnöklete alatt ülést tartott

A jegyzőkönyv felolvasása és hitelesítése után az elnök előterjesztette a pénztár állapotáról szóló jelentését és felolvasta a múlt ülés óta történt be- és kiutalványozásokat. Beutalványoztatott 645 frt 71 kr, kiutslványoztatott 1454 frt 32. kr. A pénztárban jelenleg van 600 frt, melyből 500 frt a tanács határozata folytán a szegzárdi takarékpénztárban levő hitközségi tartozás kamatainak törlesztésére fordittatik.

Az elnök a tanács tudomására hozta, hogy a kü.birtokos l&ófizetők közűi a belac/iak és a mözsiek egyrésze megtagadták a reájok törvényesen kivetett iskolai adó fizetését és hogy ebben az ügyben január hó 21-én lesz a bíróság előtt megtartva a tárgyalás.

Majd elnök bejelentette a szegzárdi takarékpénztár igazgatóságnak abbeli felhívását, hogy a hitközség által legutóbb felvett kölcsönt, összesen 3200 frtot, a mostani alakjában váltókban nem hajlandó még továbbra is fentartani; mert úgy a hitközségi tanács határozata, valamint az egyházmegyei hatóság jóváhagyása sincs a takarékpénztár birtokában. — Határoztatott, hogy a folyó kiadásokra szükségelt s a hitközségi tanács által elfogadott kölcsönmüveletre nézve az egyházmegyei hatóság jóváhagyása sürgősen kikeressék s erre való hivatkozással rendes kötelezőre vitessék át a tartozás a hitközség képviseletében azok által aláírva, kik a váltót is aláírták.

A szegzárdi takarékpénztár által küldött folyószámla helyességének megvizsgálásárá egy három tagú bizottságot küldött ki a tanács, mely bizottság a vizsgálat eredményéről a jövő ülésben fog referálni.

A tanács plénuma előtt felolvastatott a remete kápolna tulajdonát képező szőlő-föld bérbeadásáról szóló bérleti szerződés, melynek értelmében a hitközség csak azon esetben hajlandó Honorics Mihály bérlővel a szerződést megkötni, ha — miután ő biztosítékot nem képes nyújtani — maga helyett legalább is egy elfogadható kezest állít.

A központi járás főszolgabírója egy átiratot intézett a hitközségi tanácshoz, melyben felszóllitja arra, hogy gondoskodjék az iskolás gyermekeknek a fanemesitésben való oktatásáról. A tanács az átiratot tudomásul véve, elhatározta, hogy miután kertje j nincs, a hol a gyermekek gyakorlati oktatást nyerhetnének a faoltásban; a községi bíró ajáulatára igénybe veszi a község kertjét és itt a kertész fogja az ismétlő iskolásokat belevezetni a szükséges fané- | mesitósi és egyéb gazdasági ismeretekbe.

A kérvények során elintézést nyert Habits Anua tanítónő és Rivészy János tanitó kérvénye.

Végül pedig a beterjesztett szám'ák és a folyó ügyek kerültek tárgyalás alá

Amicus.

KÜLÖNFÉLE K.

— Tisztelgés a kir. tanfelügyelőnél. A szegzárdi polg. fiuiskóla tanárikara e hó 5-én tiszteluett Krimmer János igazgató vezetése alatt Rill József kir. tanfelügyelőnél. — A báttaszéki tanítóikat1 teljes számban pedig e hó 12 én jött fel a nagy hidegben, hogy Dörnyei Ferencz igazgzgató- tanitóval elén üdvözölje Tolnavármegye uj tanfelügyelőjét, ki azouban a tanítóikat! nem fogadta, mivel a közigazgatási bizottságban volt elfoglalva.

— Egyházi közgyűlés. — A múlt számunkban e czim alatt közlött czikk ígért folytatásául íme tudatjuk, hogy a szegzárdi evang reformált egyház- község f. évi január 7-én délelőtt Bor zsák Endre lelkész, Tóth Károly világi főgondnok kettős elnöklete alatt tartott közgyűlésén, a zsinati törvények

25. § a nyomán megejtett kisorsolás következtében a presbyterek 1/4 része, nevezetesen: Bátai Mihály, Tóth Sándor, Török József Baka, Parragh József, Nagy József Török kisorsoltatván, presbytereknek megválasztattak: Parragh József, (ismét) Török József Baka, (ismét) Nagy József Török (ismét); uj presby terek: Szászi András (volt kis kurátor) Ön György, Tőttős Sándor. Ez utóbbi, a nyomban megejtett választáson, egyhangúlag kurátornak (gondnok) választatott. Kis kurátor lett a f. évre Csötönyi János Ferencz. Az újonnan választott gondnok, a prés- byterek és a kis kurátor (egyházfi) a másnap jan.

8-án tartott isteni tisztelet alkalmával lelkész által hivatalaikra ünnepélyesen feleskettettek. Csötönyi Pál Grüner, a reform, gyülekezet igazán érdemekben megőszült 33 éves presbytere, városunk derék, közszeretetben álló értelmes polgára, egy szép levélben tudatta lelkész-elnökkel a presbyteri állásról való végleges lemondását; azonban lelkész meleghangú szeretet szaván kérvén őt, mint a gyülekezet régi oszlopát, a további maradásra, sőt az életfogytig valő ismert buzgói kodásra: Csötönyi Pál Grüner lemondó levelét meghatottan visszavette, mit is, midőn lelkész a közgyűlésnek örömteljesen tolmácsolt: az egész gyűlés lelkesült éljenzéssel fogadta a fölemelő hirt a már szárnyra kelt lemondás hírének elszomorító

hatása után. — Az évi számadás az építkezési adósságok miatt, most deficzittel záródott. Számvizsgálókká választattak: Tek. Mátis Kálmán m főszám- vevő ur elnöklete alatt a műit évi tagok.-- Adakozás. Kamarát Béla m. kir. állnmvasuti főmérnök 50 forintot adományozott a S/egzárdon létesítendő főgymnásiuin .czéljaira.

— Irányi Dániel síremlékére. A bonyhádi algimnáziumban a taoárikar az ifjúság között a boldogult s jellem szilárd férfiú síremlékére 7 forintot gyüjött, melyhez a tauárikar is 2 frrtal járult. — E nemes czélra Ö Dombovároit is. mint halljuk, szép összegeket gyűjtöttek.

— Kinevezés. Perezel Sándor pécsi kir. járásbirósági albirót Ó felsége a király a d e v e- cseri járásbírósághoz bíróvá nevezte ki.

A szegzárdi népkonyhának egy emberbarát beküldött 2 zsák lisztet, 3 zsák burgonyát és 1 zsák babot; — Stankovánszky János földbirtokos 2 zsák lisztet, 4 zsák burgonyát, 1 zsák babot, 2 birkát; — a szegzárdi Izr. hitközség 20 frtot.

— A báttaszéki polgári casinó folyó hó 8-án tartott közgyűlésén tisztujitás tartatott, mely következőleg ejtetett meg: Elnökül: egyhangúlag Dörnyei Ferenc/., alelnök: Hull Nándor, igazgató: Máyer István, pénztáros: Kleiszner György, könyvtárnok: Bőszedig Lajos, jegyző: ifj, Máyer János. Választmány: Kopáry Gyula tisztelendő ur ajánlatára a régiek maradtak, kivévén Roll Nándor és Kleiszner György helyett Kopáry Gyula tisztelendő és Szilbert Kálmán.

— A szegzárdi m. kir. p. 0. igazgatóság ügy- forgatma az 1892. évben. — Beérkezett a főik tatóba: 40.000 drb, kataszteri nyilv. iktatóba: 7945 drb, a számosztályi iktatóba: 8301 drb, összesen tehát 51246 drb. Ezen ügyforgalom, tekintettel az alkalmazott tisztviselők kevés számára, igen, igen nagynak s terhesnek mutatkozik.

— Baleset. A múlt év utolsó napján Kocsis Lajos várni knsznár, Hanny Gábor apát-plebános sógora, amint Simontornyáról hazafelé hajtatott, lovai a szemközt jövő kosaras kocsiról leesett kosártól megijedvén, megbokrosodtak és a kocsit a bénuló kasznárral együtt az árokba döntötték oly szerencsétlenül, hogy a ritka képzettségű és közszeretetnek örvendő gazdatiszt lábát törte.

— Helyettes pénztárnok. A szegzárdi róm. kath. hitközségi tanács és iskolaszék folyó hó 1 l ón tartott rendkívüli ülésében az elhunyt Adler Ferencz pénztárnok helyett ideiglenes minőségben egyhangúlag Lauschmann Ferencz nyug. megyei kiadót választotta meg.

— Közigazgatási ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 12-én tartotta ülését.

— Ügyvédi kamara. A pécsi ügyvédi kamara részéről közhírré tétetik, hogy Szilasi Zsigmond dr. ügyvéd, Pécs székhelylyel és Deutsch Antal dr. ügyvéd, Dunaföldvár székhelylyel a ka- kamara lajstromába folytatólag felvétettek.

— Minden kerülgetés nélkül — szólt végre — ön szereti leányomat.

— Méltóságos asszonyom 1

— Csak semmi jelenetet, barátom. Kérem, beszéljük meg nyugodtan, minden fölindulás nélkül, a miről előbb-utóbb úgyis beszélnünk kell. Ön szereti leányomat

— Igen, szeretem Mariskát! -- kiáltott lelkesülten az ifjú. — O a legdrágább, legszentebb előttem e földön s én övé vagyok örökre.

E válasz kellemesen látszott illetni a bárónét, azért szelíden mosolyogva igy szólt: — Meg vagyok győződve az ön Őszinte és tiszta szerelméről Marim iránt, azt is tudom, hogy ön leányom egyedüli üdvössége. Szentül hiszem, hogy önben megvannak mindama tulajdonságok, melyek kedves gyermekemet boldoggá tehetik; távol van tőlem, hogy két szív szép álmát, boldogságát megzavarjam; nem fogom leányom szivét megfosztani egyetlen kincsétől, birtokától, de — — —

— Nekem más nem is kell — szakította félbe szinte megsértődve a művész.

— Tudom, barátom. De Marinak támaszra, biztos helyre van szüksége, ha már én nem leszek.

— Itt, az én szivemen legyen e biztos hely, itt, oh asszonyom.

— A kedves szivén pihenni, boldognak lenni, azután meghalni — ki ne ismerné e beszédet? — mondá a báróné fájdalmasan. — Mi végtelenül édesen csengenek e szavak a szerető leány, a reménynyel teli menyasszony fülében. Sziklának látszanak azok

előtte, melyen boldogsága szilárd hajléka emelkedik. Húsz éves korában azt hiszi az ember, hogy a szerelem örök, azt gondolja, hogy a tavasz mindig tart, hogy sohasem jön vihar. Legszebb időszaka ez az életnek, mikor az ész futva menekszik a kergető szív elől.

— Értem méltóságos asszonyom — vágott közbe Ernszt élénken. — Ha ifjú vagyok is éveimre, a szerelem Mariska iránt férfiúvá tett s férfiúhoz méltón akarok cselekedni. Isten velel

— Mit akar tenni?

— El akarok menni, ki a nagy világba, kincset gyűjteni. Egész Európa segítsen palotát építeni Mariskámnak, egész Európa szője menyasszonyi ruháját. Mielőtt elmúlik egy év, visszatérek, hogy kezéért esedezzem.

Mig igy szólt, szeme lángolt; minden arra mutatott, hogy elhatározása komoly. Távozni készült.

— Ernszt I — kiált á megindulva a báróné. — Búcsú nélkül megy el, búcsú nélkül tőle?

— Bocsásson meg, úgy kell lenni. Nem szabad gyengének látnia a férfit, ki egykor gyermekének támasza leend. És a bucsuzásnál az lennék. Adja át Mariskának a szivemből fakadó legforróbb üdvözletét, változbatatlan szerelmem biztosítását. Mondja meg neki — de mégsem, ne mondjon neki semmit. Mariska ismeri barátját s bízik benne. Éljen boldogul I

Hangosan csapódott be a szalon ajtaja, Ernszt elsietett, hogy ne lássák könyeit — —

Mialatt a művész szivével küzdött, a bárónéra I nem csekély feladat megoldása nehezült. Nem mond- |

háttá el Mariskának a közte és Ernszt közt lefolyt párbeszédet, nem mondhatta meg neki, hogy levonta a szent titokról a fátyolt, hogy ő volt az, ki kedvesét kiűzte a világba s mégis elfogadható okát kellett adni a művész hirtelen távozásának.

Mariska szomorú mosolylyal fogadta a hirt, köny szökött szemébe s azt gondolta : ő ismét visszajön ; olyan szív, mint az övé, nem tudja, mi a hamisság, csalárdság. Sokszor beszélt róla anyjával s gyermekies örömmel számlálgatta a napokat, a melyeknek visszatértéig még leperegniük keli; de sokszor volt szomorú is a szép gyermek. A válás fájdalmát, ezt az édes fájdalmat, nem lehet a szívből oly könnyen kiirtani, bár még oly biztatóan ragyogjon is a viszontlátás reményének csillaga.

_ $

* *

Elmúlt az egy év. Egy év, egy évi Mi egy év? Csöpp az idő tengerében, magában jelentéktelen, de elég hatalmas, hogy összes boldogságunkat magával sodorja a feneketlen mélységbe. Mit élt át Ernszt emez egy év alatt ? Fóliánsokat írhatnék tele, ha mind el akarnám mondani éleményeit. Csak annyit mondok, hogy a legfényesebb diadalokat aratta, hogy egész Európa visszhangozta dicséretét. így látjuk őt megérkezni ama városba, hol szerelmese lakott, gazdagon babérokban, gazdagon kincsekben, még gazdagabban szerelmében.

Pompás tavaszi nap virradt fel, nap, melyet leírni lehetetlen. Mintha az ég összes bűbáját e napra pazarolta volna, és mindezt a szerelmesek újra talál-