Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-05-28 / 22. szám
XXI. évfolyam. 22. szám. Szegzárd, 1893. május 28. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-kőzponti tanító- ______________________egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. — ■ ■■■ ---------------- "tJV* El őfizetési ár: Egész évre . !..................6 frt — kr Fé l évre...............................3 „ | Ne gyed évre ....... 1 ,, 50 „ Egyes_száni a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség;: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények in- tézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az előfizetések, hirdetések és felszólamlások küldendők. Megj elen: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirdetések jutányosán számíttatnak. Meglesz a Garay-szobor! Minden az ügyre befolyással biró tényező egyhangú véleménye és mondhatjuk immár: megállapodása szerint a Garay-szobor 1896-ban, az ezredéves fentállás ünneplése alkalmából le fog leplezi el ni, hogy késő századokon át hirdesse Tolnavármegye és székhelye Szegzárd osztatlan elismerését és háláját, a hivatását betöltőit költő s a páratlan, jó hazafi működése iránt. A szoborbizottság, mely évtizedek előtt már az ügy keresztülvitelére való tekintetből alakíttatott s mely hosszú éveken át csak arra szorítkozhatott, hogy aggódva leste az összegyűjtőit tőkének a kamatoztatás utján történő olymérvü felszaporodását, mely a szobor létesítésére okvetlenül szükséges, már a legközelebbi időben ismét össze fog ülni, hogy tanácskozzék és határozzon a kivitel módozatai felett. Meglehetős egyértelműség és egyhangúság I uralkodik az intéző körök tagjai közt arra nézve, hogy a szobormű terve pályázat előrebocsájtásával állapíttassák meg és pedig az erre külön felkérendő művészi körök Ítélete és szakvéleményje alapján. De a szobor helye iránt már meglehetősen eltérő nézetek uralkodnak s különösen két áramlat fog küzdeni egymással; az egyik, mely a szobrot az alsó sétatér már e czélra alakított központi körzetébe szánta s a másik, mely a Garay-téren kívánja azt elhelyezni. Az eddigi megállapodás szerint az alsó- sétatér volt a kiszemelt hely s már pár évvel ezelőtt a szoboralap kezelésével megbízott kaszinó • az alapítványi urodalomtól a helyet az alap terhére megvásárolta, azonban a Garay-térnek az utóbbi években való fellendülése, csinosodása sokakban megérlelte az eszmét, hogy a szobrot e meglehetősen szép keretben Garay János szülőházával szemben kell felállítani. Ott emelkedik a város által nagy áldozatok árán létrehozott szálló impozáns, modern homlokzatával, átellenben a Pirnitzer czég diszes épülete s méltán egészíti e két épület jó hatását a báró Augusz család palotája, kissé hátrább a polgári iskola épülete és az újonnan épült Ferdinánd-féle ház. Aztán itt van Szegzárd forgalmi gócz- pontja, mely az egymást keresztező utakkal egyrészt, a vasúti és hajózási állomások forgalmát közvetíti a város központjával, másrészt a buda-eszéki államut a várost átszelő szakasza is itt húzódik keresztül. Mig ellenben az alsó sétatér a vásártér sarkát foglalja el s egyetlen csinosabb épülettel, a selyemgyárral bir. Hát mi részünkről egész nyíltan állást foglalunk a Garay-tér mellett s csekély befolyásunkat ezen terv melleit visszük a küzdelembe, mert elvitázhatlan tény, hogy a hely, környezet tekintetéből nagy előnynyel bir az alsó-sélatér felett s az egyetlen számbavehető ellenvetés, mely a tér szűk voltára s a nagy forgalomra való tekintetből felhozható, rögtön megszűnik, ha a világvárossá fejlődött Budapest főváros már fölállított szobrainak elhelyezését figyelembe vesszük. Elengedhetlen feltétel ugyanis, hogy a szobor bármily csekély kiterjedésű, rácsozattal ellátott kerttel vétessék körül s ez bizony a Garay-téren, tekintettel a nagy forgalomra, nem lehet nagy arányú; de ha olyan nagy város, mint Budapest, egy olyan élénk forgalmú helyen, mint a Petőfi-tér felállíthatta Pelőfi-szobrát és megelégedett azzal, hogy azt alig egy 10 méternyi virágágygyal kerítse be, akkor mi is bátran tulteheljük magunkat a felmerült aggályokon, anynyival inkább, mert minden egyéb érv a Garay-tér mellett csoportosítható. De különben győzzön a többség, győzzön a jobb; mi midőn a kérdés ezen oldalával foglalkoztunk, csak olvasóink tájékoztatására hoztunk fel egyetmást s nem azért, hogy bárkit nézetétől elvonjunk, vagy bárkit nézetünk érdekében befolyásoljunk. A mi érzés e pillanatban bennünk keletkezett: az a teljes megelégedés érzete, hogy anynyi fáradság, anynyi várakozás, annyi küzdelem után immár a 32 évvel ezelőtt megpendített eszme megvalósításához foghatunk. Üdvözöljük a szegzárdi kaszinót a cselekvés terén! b. A néptanítók anyagi helyzete.* A képviselőház letárgyalta a tanítói fizetések rendezéséről szóló törvényjavaslatot — s most már a kerületi képviselők sincsenek a tanítók folytonos kérelmezéseinek többé kitéve. Megszavaztatott a 300 írt minimum. Hogy azonban honatyáinknak ezen fontos cselekménye egyhamar feledésbe ne menjen, még nagyon sokszor fogunk a tanítók anyagi helyzetéről egyetmást elmondani. Három óv múlva megérjük hazánk fennállásának ezer éves ünnepélyét, a mikor megüljük gazdaságunknak, iparunknak, kereskedelmünknek és művelődésünknek örvendetes fejlődését. Minden haladt, * Elcsépelt théma ugyan, de még sem olyan, hogy róla már ne is beszéljünk. TÁRCZA. Debreczeni nagy erdőben... Debreczeni nagy erdőben De nagy csoda történt: Valamennyi piros rózsa Sárga lett mind tüstént; Barna kis lány sétált arra S mikor ajkát látta, Irigységtől lett pirosból A sok rózsa sárga. Rózsák, rózsák, szegény rózsák Egy a bajunk nékünk: Az az édes piros kis száj Keseríti éltünk, Én is fogyok, sáppadok, mint A hervadó rózsa %.. Bedig de meggyógyítana Egyetlen egy csókja. SZÉKI ÁKOS. Tűzoltóból Fészkes-Kanacson. — Karczolat. — Többé sosem megyek tüzoltóbálba messze földre. Már a hazai tűzoltóinkat — értve a mi vidókünk- bólieket — s szokásaikat ismerem. Tudom, hogy czilindert nem szeretnek, hanem vagy pörge kalapot vagy csákót. S minthogy nekem ezek egyike sincs, rendesen utazó sapkában szoktam a báljaikba ellátogatni. Ezt sem szeretik ugyan, de legalább ezt nem lehet olyan pompásan beverni, mint keményre vasalt czilinderemet. Tudom, hogy fehér mellényt sem tanácsos fölvenni, mert abból a szünóra alatt bizonyosan vörös mellény leszen A minek magyarázata röviden az, hogy én nagyon szeretem a vörös bort. A vörös bort ugyan ők is szeretik, de hozzá ők még kocczintani is szeretnek. Tudom, hogy a lakkczipővel sem barátkoztak még meg teljesen, különösen nem az alparancsnokok- tól lefelé. Valahány lakkezipőt látnak, mind letiporják patkós csizmáikkal. Azt mondják a derék tűzoltók, hadd éljenek a suszterok is. (Alighanem közeli atya- fiságban vannak.) Tudom, hogyha jól akarok mulatni és közel- ismeróssel találkozni, hogy a keringőt a vastag Gizivel, a csárdást á vörös Treszkával, a czepedlit pedig a szeplős Málcsival kell végigjárnom. Persze, mert az egyiknek az apja a tűzoltó főparancsnok, a másiknak az apja a városi iktató, de a nagybátyja az alparancsnok, a harmadiknak testvére az adótárnok, ki egyúttal első csővezető a fecskendős ütegnél. Tudom, hogy a szünóra alatt fel kell köszöntenem a főparancsnokot b. családjával s a plébános urat, a regemenezpátert — mint a Báli Gergely mondja — b. családja nélkül, végül „ékes szavakban“ kell még éltetnem a mindig bájos hölgy- koszorút. De bezzeg másként van ez Fészkes-Kanacson és bizonyára másképen leszen ez Pesten is. Fészkes-Kanacson például a báli vendégeket, kik véletlenül nem kanacsi tűzoltók, a szünóra után simpliciter agyonütik, vagy ha ez nem sikerül, legalább a fejét verik be vagy a fogait ütik ki. Nálam megelégedtek ez utóbbival. Fószkes-Kanacs közvéleménye hetekkel a bál előtt izgatott volt. Tizenhat év óta az első bál, nem csoda, ha felizgatja egy kis város csendes nyugalmát. Akkor egy újonnan épiteudő templom javára tánczoltak, most pedig egy uj fecskendőre való költségeket reméltek a fényesnek ígérkező báltól. Tettek is széles körű és legszélesebb körű intézkedéseket. A vidék minden épkézlábu emberót
