Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-07 / 19. szám

XXI. évfolyam.

±0- szám.

Szegzárd, 1893. május 7.

KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ES KÖZGAZDASAGI HETILAP.

Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanítóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője.

Előfizetési ár:

Egész évre . . . . . . . 6 frt — kr

fél évre ........ 3 „ — „

Negyed évre ....... I „ 50 „

Egyes szám a kiadóhivatalban I 2 kr.

Szerkesztőség:

Kiadóhivatal:

Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a

Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az

lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások

tézendök.

küldendők.

Troli Ferencz.

M eg jelen:

hetenkint egyszer, Vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor. 15 kr, — hirde- ______tések jutányosán számíttatnak.

A férfiú, kinek nevét lapunk homlokára tűztük, jövő csütörtökön, Jézus mennybemenetelének napján üli áldozópapsága 50 éves jubileumát.

50 esztendő parányi csepp az örökkévalóság megmérhetetlen óczeánjában, de nagy, igen nagy idő az ember éleiében, untig elég hosszú, hogy az a’att a maga számára az érdemek koszorúját megfonja vagy a nem teljesített kötelességek- és elmulasztott jó tétiekből a kárhozat bilincseit megkovácsolja.

Ünnepeltünk nyugodtan, nem, örömmel tekinthet vissza a megfutott 50 éves papi pályára, mert az nem meredez kopáran utána, erényeinek virágaival véges végig teli hintve Iái ja.

Ez erények tették az egykori hajósi szegény fiút az ország halárain lul is ismert férfiúvá, hírneves főpappá.

Egy czikkely kerete szűk ahhoz, hogy érdemeit kellőkép méltassuk, azért csak érintjük azokat, egyet különösebben kiemelve, azt, a melyről a koszorús költő, a mi Garaynk ekként dalol:

Mint a rózsa biborága Minden virág legszebb virága:

Úgy a legemberibb erény Rózsája — a jótétemény.

Ő, ki már kis diák korában, a mikor a bajai barátok kegyelemkenyerét ette s keserves instruktoroskodásból pótolta: egyéb szükségeit, kezdte sejteni igazságát Epikur eme

mondásának: Jótékonyságot gyakorolni nemcsak szebb, hanem kellemesebb is, mint elfogadni — a mint Isten annyit adott neki, hogy azt gyakorolhatta, megkezdte gyakorolni s nem szűnt meg mindé mai napig.

Szülőföldjéhez való ragaszkodását, szere- tetét hirdeti a hajósi templom, melynek díszítésére sokat költött. Minta-kegyurként mutalja be őt Nagy-Mányok, hol lépten-nyomon találkozunk jótevő kezének alkotásaival. Hát még fejedelmi bőkezüségü alapítványai! Péterfillér- alapra 10.000 frtot adott. 1878-ban 20.000 frlot telt le szegény vagy beteg papok számára; 1882-ben ez összeghez még 2.700 frtot csatolt. 1880-ban ugyancsak 20.000 forintnyi alapítványt telt, a melynek kamataiból évenkint az egyházmegyének 22 dicséretesen működő lanilója részesül 50 frt jutalomban. 1885-ben pedig 10.000 frtot adott a lapáncsai és nagy- vejkei javadalom, majd később szintén 10.000-et másik két szegényebb javadalom fölsegélésére. Végre a jelen évben arany miséje emlékezetére megint 20.000 frt alapítványt tett az egyházmegye esperesei javára, hogy azok annak kamataiból kárpótoltatván kiadásaikért, kerüle- reiket buzgóbban látogassák.

Kisebb alapitványainak és adományainak se szeri se száma. Nevét hálával emlegetheti Szegzárd is, mert a belv. r. k. kisdedóvónak 1.000 frtot adományozott, azon kívül kegyes volt azt ünnepiesen fölszentelni. íme, ilyen áldásos az a holt kéz.

Ő továbbá nagy műpártoló. Bizonyítja ezt a házában összegyűjtött csinos képtár.

Finom ízlését dicsérik Nagy-Mányok és Hajós templomai. E'nöke volt a pécsi székesegyházat restauráló építészeti bizottságnak. Ha. valahol olyanra akadt, kiben megcsillant a művészi tehetség, azt szívesen felkarolta, bőkezűen istápdlta. A magyar szobrászat neki köszöni a pályája kezdetén o'y szépen indult Kis Györgyöt. Grails Endrét, a szorgalmas templom- festőt, hason’óan ő gyámolította.

Nemcsak pártolja a művészetet, hanem egyik ágát, a költészetét, műveli is. Egyházi ünnepségek alkalmából meg-megcséndül lantján egy-egy klasszikus szépségű latin poéma, a melyekért az Arcadia Romana és Academia' Tiberiana tagjául választolt^.

Érdemeit elismerte s méltányolta egyháza és hazája. Ott XIII. Leó udvari főpapjává, apostoli protonatariussá telte s az általa alapított »pro ecclesia et pontifice« érdemrend kommendá'orságával ékítette; emitt az apostoli király éneklő-kanonokká, sárvári apáttá nevezte s a Ferencz-József-rend III. oszt. lovagkeresztjével díszítette.

Érdemeit elismerték s méltányólják paptársai, kik osztatlan tisztelettel veszik körül s most is, jubileuma*alkalmából impozáns módon adnak kifejezést eme liszteletök-, szere- tetöknek. Bőkezűségét magasztalja a pécsi egyházmegye tanítói kara. Jó szivét áldják a szülők százai, kiknek gyermekei az általa alapított vagy segített kisdedóvókban otthon találnak s vallás-erkölcsi nevelést.

Meghajolva az igaz érdem előtt, mi is örömest csatlakozunk az agg főpapot aranyTÁRCZA.

IÉ3 5 5 el.

Minden alszik, ón vagyok csak ébren Fel- s lebolygok itt a faluvógen.

Yigyázója vagyok egy kis háznak,

Vagyis inkább abban egy kis lánynak.

Kételkedés mardossa a szivem:

Nem szeret már az a kis lány híven.

Nem volt eddig késő éjszakára Az ajtajuk sohasem kitárva.

Alighanem jár oda valaki;

Annak hagyják az ajtót tárva ki.

Bizonyosan olyan dolgon fárad,

Melynek titka nem sokáig várat.

Titok, titok, ugyan mi is lehet?

Férjhez máshoz az a lány nem mehet I Kezét, szivét ón nekem Ígérte,

Vagy talán más többet adna érte?

Akármint van, kell azt nekem tudni,

Ki akar az ón kincsemhez jutni.

Jöjjön kézre, jaj lesz a zsiványnak;

Vagy felé se mék többé a lánynak.

Tóth István.

Boldog:.

Erdélybe, egy kis oláh falunak állami iskolájához lett kinevezve tanítónak Arányi Gábor, ki igen müveit, finom ízlésű fiatal ember volt.

Mint tanítónak fia, atyja gondos nevelésben ró- szesitó s főleg a zenében alaposan kiképezte. A zongorában és hegedűben annyira jártas volt, hogy kó- pezdész korában többször lépett fel hangversenyekben. Hanem azért korán sem hanyagolta el a tudomány többi ágait; szorgalmasan olvasott, irt, képezte magát, főleg a franczia és német nyelvben, mely utóbbit atyai házában tanult már perfektül beszélni és irni. A franczia nyelvet pedig 4 esztendeig a középiskolában tanulván, a kópezdóben is folytatta és művelte, úgy, hogy bármely művet megértett franczia nyelven.

Szüksége is volt erre mind, mert azon az exponált helyen, hová mint tanító ki lett nevezve, nem volt senki, kivel társaloghatott volna, mint Ma- jorescu nevű oláh bojár, kinek persze derogált egy falusi tanítóval szóba is állani.

Első dolga volt tehát zongoráját, melyet édes atyja vett neki, elhozatni.

Tanítás után rendesen egy két óráig gyakorolta magát és abban kereste szórakozását és vigaszát.

Elődje nem lehetett valami nagy művész, mert az oláh atyafiak tömegesen gyülekeztek ilyenkor Arányi ablaka a!á, hallgatni a szép zenét.

Hire is terjedt ennek csakhamar és igy Majo- rescu is meghallotta, hogy az uj állami tanító igen művelt ember és igen jó zongorista.

Annika, 16 éves leánya is tanult ugyan zongorázni, de mióta az iskolákból othon volt, bizony sokat felejtett, mert nem igen gyakorolta magát.

— Hm — dünnyögött magában Majorescu — még ^em lebet valami művelt ember ez a tanító, mert még tisztelegni sem volt nálam.

Csalódott azonban, mert még ugyanaz nap.hozá be az inas Arányi Gábor vizitkártyáját a ház urának, kérdvén, hogy tiszteleghet-e?

— Vezesd a tanító urat a szalonba — mondá Majorescu inasának.

— Vagyok bátor tiszteletemet tenni.

— Igen örvendek — mondá Majorescu — ékes német nyelven, mire Arányi ugyanezen nyelven kórdó a bojárt, hogy nem tud-e talán magyarul.

— Tudni tudok, de nem jól és azért inkább németül beszélek. S a mint hallom, tanító ur is tud igen jól.

— Tudok.

— Sőt azt is hallottam már — folytatá — hogy igen jól zongorázik is.

— Kérem szépen — veté közben Arányi szerényen — legalább is az „igen“ szót ebből elhagyni.

— Áttérvén más tárgyra, csodálkozott a. bojár a tanitó műveltségén és azt egészen nyíltan ki is fejezte.

— Mindig azt hittem — mondá — hogy a magyar tanítók mind olyanok, mint a volt állami tanító elődje, kinek legnagyobb tudománya az ivásban rejlett.

— Hála Isten — mondá Arányi — hogy az