Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-04-30 / 18. szám

1891. április 30.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (18. sz.)

3

méltányossággal jártunk el. (Úgy van ! Úgy van !) Ha Szegzárd városának elöljárósága a város érdekeit megfelelően képviselni akarta volna, október 4-től, midőn vele az egyezkedési tárgyalás nem sikerült, deczember 31-ig, akár a képviselő úrnak, akár azoknak az uraknak három hónapon át módjukban lett volna lépéseket tenni és elsősorban azt igazolni, nem általános kifogások utján, hogy a kinyomozott összeg nem helyesen van felvéve, és akkor, a mint más esetekben sem zárkóztam el ez elől és nemcsak én, hanem mert általános alapon elvi utasításuk volt, egyetlen pénzügyi közeg sem zárkózott el; igen is, Szegzárd városával is sikerült volna az egyezség megkötése. Szegzárd városa azonban deczember 29-én, tehát az uj biztosítás hatályba lépte előtt két nappal táviratozott nekem, akkor sem formaszerü beadványt adott be.

Engedelmet kérek, itt én a városi hatóságot a mulasztás vádja alól fel nem oldhatom. (Helyeslés a jobb oldalon.) És t. ház, ha igaz az, hogy az a pénzügyi közeg helytelenül járt el, pláne hogy nem közérdek, hanem magánérdek vezérelte, (Ugv van! a szélsőbalon.) igen is én azon pénzügyi közeg irányában a legnagyobb szigorral le fogom vonni a következtetést és biztosíthatom a t. képviselő urat, — intézkedési joggal eddig sem volt felruházva, mert Szegzárd városának fogyasztási adója oly magas ob- jectum, hogy az nekem volt fenntartva, tehát az nem I intézkedő, hanem javaslattevő közeg volt, — biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy az a közeg, ha a szabályszerű fegyelmi eljárás során, melyet szigorral és gyorsasággal fogok lejáratni, hibásnak bizonyul, sem ezen, sem más ügyben többé a pénzügyi admi- nistratióban befolyást gyakorolni nem fog. (Helyeslés.)

De ha, t. ház, a közmorálnak következményeit le akarjuk vonni, akkor azután a t. képviselő úr is tegyen meg legalább annyit, hogy ha a városi hatóság hibát követett el, egy tekintélyes város elöljárósága ne az őt alacsony ajánlatokra biztató pénzügyi közegekkel keresse a connexiókat, hanem forduljon az illetékes hatósághoz és ha nem ilyen connexio alapján teszi meg ajánlatát, biztosíthatom, hogy a város érdekei is megfelelően fognak érvényesíttetni. (Élénk helyeslés és tetszés a jobb oldalon.)

Boda Vilmos: Mélyen t. képviselőház! Ha va- láki, úgy én vagyok az, aki a mélyen t. minister- elnök úr munkássága iránt a legnagyobb elismeréssel viseltetem. Hogy ebből kifolyólag neki semmiféle szemrehányást tenni nem akartam, mutatja az, hogy már interpellátióm indokolásában benne van, hogy meggyőződésem az, hogy, ha a ministerelnök úr abban az időben Budapesten tartózkodik és a hivatalos ügyek nem tartóztatják Bécsben, ez az ügy bizonyára más megoldást nyert volna.

Ami már most a ministerelnök úrnak azt a nyi- ' latkozatát illeti, hogy a Szegzárd városi hatóság oly connexiók alapján akarta elérni a fogyasztási és italadó bérbevevését, melyek nem egészen helyesek, bátor vagyok a mélyen t. ministerelnök urat felkérni, hogy tekintse meg egyszer azt a vidéket és győződjék meg róla, hogy ott minő pusztulás van. Már most annak a városi elöljáróságnak nem kötelessége-e ily viszonyok közt nem menni oly magasra az ajánlatokban, ameddig, ha rendes viszonyok közt volna, talán elment volna?

De leginkább azért szólaltam fel még egyszer és kérem a t. ház szives elnézését s figyelmét, hogy a ministerelnök úrnak egy állítását, mint hibás infor- mátióból eredőt, a maga valóságára állítsam vissza. Nem úgy van, a mint a ministerelnök úr állította, a mint őt informálták, hogy Szegzárd 5 nappal később tette az ajánlatot, mert itt van kezemben a pénzügyministeriumnak hivatalos távirata másolatban,

a mely deczember 28-án menesztetett 39450. szám alatt és a mely következőleg szól: »Pénzügyigazga- tóság Szegzárd. Fogyasztási adó és italmérési jogra vonatkozó szerződések Rosenfeld Mórral 43,000 írtért 3 évre feltétlenül megkötendők.«

Ez deczember 28-án a reggeli órákban érkezett Szegzárdra. Délután 5 órakor a városi képviselő- testület már ülést tartott. (Derültség jobb felől.) Délután 3 órakor egy távirati kérelmet intézett a pénzügyministeriumhoz, melyben tudatta, hogy a 43,000 frt bérösszeget ő is megadja és még a holnapi napon, vagyis deczember 29-én a délelőtti órákban a város küldöttsége fog a pénzügyminister urnái jelentkezni. Úgy is történt, 28-án jött oda a távirat, 29-én reggel 10 órakor ott volt a küldöttség, a melyben én is résztvettem és szóbelileg megtettük az ajánlatot, a melyet már előzőleg táviratilag megtettünk. Tehát nem 5 nappal később, hanem a mint a bérlet megkötése táviratilag elrendeltetett, másnap már itt voltunk és még akkor sem volt a szerződés Rosen- feld Mórral megkötve, hanem az alatt, a mig a küldöttség Szegzárdról Budapestre ért, a hivatalos órák után köttetett meg és másnap a hivatalos órák előtt lett a távirat a pénzügyministeriumhoz küldve. Azért történt ez, hogy egyáltalában elvágassék az útja annak, kogy a jól informált pénzügyminister a város pártjára állhasson. Tehát a válasznak ezt a részét tudomásul nem veszem. (Helyeslés a szélső bal oldalon.)

Wekerlc Sándor pénzügyminister: T. ház 1 Hogy az a szegzárdi pénzügyi közeg mit csinált, azt nem tudom, azért szavatosságot nem vállalok, de hogy az én ministeriumomban alkalmazott tisztviselők mindenütt a legkorrektebben jártak el, azért én igenis egyéni szavatosságot vállalok. (Élénk helyeslés jobbról.) Azok eljárásának jóhiszeműségébe és tisztaságába semmi kételyt sem engedek vetni. Ez nem vak bizalom, hanem évek során át szerzett tapasztalás alapján állíthatom.

A kérdés lényege, t. ház, az, hogy előbb tette-e meg a város az ajánlatot a magasabb összegre nézve, mintsem a pénzügyministerium illetékes tisztviselői kötelező ígéretet tettek a bérlőnek a bérösszegre nézve. Ezt meri-e tagadni a képviselő ur? (Ellenmondások a szélső balon!)

Mint említettem, 24-én vagy 25-én tettük a kötelező ígéretet s a szegzárdiak 28-án telegrafiroztak, tehát akkor, midőn már a pénzügyigazgatóságot is utasítottuk, amint a képviselő ur maga is mondja.

Én csak ismétlem, hogy egy gyanút, egy kételyt támasztani nem engedhetek s ez az, hogy a pénzügyministeriumban alkalmazott tisztviselők nem jártak el törvényesen, mert nemcsak törvényesen jártak el, hanem korrektül is. Legyen róla meggyőződve a t. ház, hogy úgy az általános utasításoknál, mint saját egyéni hajlamaimnál fogva is, ha lehetséges lett volna, inkább Szegzárdnak, mint egy bérlőnek juttatom a fogyasztási adót. (Élénk helyeslés jobb felől.)

Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a minister ur válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a minister ur válaszát tudomásul veszi.

A báttaszéki templomépitési ügy.

Érdemekben gazdag r. k. plébánosa községünknek ft. Holndonner Ferencz ur, igazi vallásosság, dicséretes kötelességérzet és teljes odaadás által serkentve, e szavakat: „Bár a jó Isten mindenütt

rosi elöljáróság több ízben kérdést intézett hozzá, hogy van-e magasabb ajánlat, ezt folyton és következetesen eltitkolta, sőt állította, hogy semmi nemű ajánlat be nem nyujtatott. Márt most kérem, hogy az az elöljáróság maga magára ígérjen ily válságos viszonyok közt, a milyenek közt Szegzárd van, ezt tőle megkívánni nem lehet. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De állítom, be is fogom bizonyítani, hogy avval a bérlővel a szerződést nem azon a napon, a melyen a t. ministerelnök ur, talán hibás informatiók alapján állította, hanem 29-én a hivatalos óra után köttetett meg, akkor, mikor már úgy azon pénzügyi közegnek, mint Rosenfeld Mór bérlőnek tudomására jutott, hogy a képviselőtestület oly határozatot hozott, mely szerint, hogy a bérlet kellemetlenségeitől szabaduljon, kénytelen azt az összeget megadni, ha mindjárt pótadó utján szedi is be. Ekkor ugyanazon pénzügyi közeg a hivatalos óra után kötötte meg a szerződést a bérlővel s másnap a hivatalos óra előtt táviratozta meg a pénzügym misternek, hogy a szerződés már megköttetett.

Hát kérdem én, mi érdeke van annak a pénzügyi tisztviselőnek abban, hogy először á községet tévútra vezesse, másodszor hivatalos óra után kösse meg a szerződést és hivatalos óra előtt küldje fel az értesítést? (Mozgás a szélső baloldalon.)

A mi most már végre a t. ministerelnök úr válaszának azon részét illeti, hogy nem áll az, mintha a bérlőnek kárpótlás czimén adatott volna oda a szegzárdi fogyasztási és italadó, én nem tudom, de hallottam a pénzügyministeriumban a mélyen t. ministerelnök úrnak, mint pénzügyministernek helyettesétől, ki azon idő alatt, mig ő Bécsben járt, ezen ügyeket kezelte és nekem ezen felvilágosítást adta. Én ezt elhittem; jól tettem-e, nem-e, ezt természetesen én meg nem ítélhetem.

De, hogy recapituláljam a dolgot, a mélyen t. ministerelnök úr válaszának azon részét, mely a szegzárdi ital- és fogyasztási adó bérbeadására vonatkozik, tudomásul nem vehetem, ellenben válaszának azon részét, mely az illető pénzügyi közeg ellen a vizsgálatot kilátásba helyezi, természetesen köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés a szélsőbalon.)

Wekcrlc Sándor miniszterelnök: T. képviselőház ! Kénytelen vagyok a t. képviselő úr által mondottakra néhány észrevételt tenni. (Halljuk! Halljuk!)'

Először is határozottan kijelentem azt, hogy nem tartható fenn a képviselő úrnak az az állítása, mintha a szerződés utóbb köttetett volna meg az illetővel, mint mikor a város ajánlatát megtette. Ez a bérlő, t. ház, nem a pénzügyigazgatóságnál jelentkezett, hanem ajánlatát közvetlenül a ministeriumnál adta be az illető fogyasztási osztályban és az erre illetékes intézkedő közegek által ajánlatának elfogadásáról értesittetett. Tehát, midőn azután öt nappal később érkezett a városnak a távirata, hogy ő is hajlandó megadni azt az összeget, — akkor sem formaszerü beadvány, hanem egyszerű távirat — természetes, hogy e néhány nappal korábban közvetlenül a bérlőnek tett kötelező Ígéretet módosítani nem lehetett. (Helyeslés és tetszés jobbfelől.) Azt megengedem, hogy a formaszerü szerződés aláírása azután, a hivatalos órák előtt vagy után, szóval akkor történt, mikor már a város is megakarta adni ezt az ajánlatot.

De különben nem igy lehet ezeket a dolgokat megítélni. Nem egy város, hanem minden község elöljárósága előtt is az én ajtóm az egész biztosítás tartama alatt nyitva állott, (Úgy van! Úgy van! Élénk tetszés.) aki érdemesnek tartotta és ide fordult akár hozzám, akár a pénzügyministerium közegeihez, tapasztalhatta, hogy mindenki irányában a legnagyobb

Első szava az volt: hazajött már Dali?

— Szegény ma jön meg válaszol a mama szomorúan, tompa hangon és szemei könnybe lábadnak.

— Miért sirsz kis mamám? kérdezi mohón Kálmán.

— Hát miért, hát te nem is tudod, hogy a szegény Dali .... görcsös zokogás fogja el Kálmán mamáját, ki keresztanyja volt Dalinak .... azután tovább folytatja.... hát nem tudod, hogy Dali meghalt ?

Kálmán arcza elsápadt erre a szóra. Arcza szobor lesz, mintha nem volna egy csepp vére sem. Szemei előre hüledeznek. Tekintete bambává, lesz, mereven bámul maga elé, mint egy automata.

Szivét iszonyú kin mardosta. Mintha tökéletesen megsemmisült volna. Egészen porba sújtotta őt ez az egy szó, ez az egy gondolat: meghalt.

Úgy érezte magát, mintha teljesen árva lenne a világon. Mintha a legjobb embere is elhagyta volna.

Hirtelen végig czikkázott agyán a gondolat, hogy ez nem is lehet igaz, ez nem történhetett meg I Mikor ők elváltak egymástól, akkor még olyan szép, olyan üde s friss volt az ő egyetlen haiátnéja s most? . .. Most ott fekszik egy ölnyire a föld alatt, a hideg koporsóban ... a férgek martaléka.

Nem! nem! ez nem lehet!

A lovak lassan kifáradtak a köves országúton. Az öreg János is elszundikált a bakon. A hebe meg a pesztonkája is elaludt, — külömben is késő este

volt már — a papa meg a mama halk beszélgetésbe ereszkedtek.

Csak Kálmán szemeire nem bírt leszállani az üdvös, s megnyugvást hozó álom.

Hiábm igyekezett másra gondolni, nem bírt! Mindig csak ez a pár szó motozkált az agyában: Dali meghalt... és csak megint: Dali meghalt.

Meleg eső kezdett szitálni.

A papa meg a mama gondosan beburkolózta a nagy plédbe.

Kálmán nem is törődött az esővel.

Lassanként sűrűn estek már a kövér esőcseppek. Kálmán tökéletesen átázott. Nem is gondolt vele.

Tizenegy tavaszt és tizenegy virághervadását látott szive csordultig volt bánattal... Dali meghalt 1 Dali meghalt.

A kocsi valahogyan hazaért.

Kálmán átöltözködött s lement az ebédlőbe estebédelni..

Nem birt egy árva falatot sem lenyelni. Fülében mindig ott csengett: Dali meghalt! Dali meghalt 1

Szüleinek is feltűnt az ő tcmperementumával ellenkező, sajátságos szomorúsága. Kérdezték is többször Kálmánt, hogy mi baja? ő csak nem is felelt a hozzá intézett kérdésre, mintha nem is figyelt volna oda, mintha nem is hallotta volna a kérdést.

— Kálmán te beteg vagy ? Mi bajodat érzed ? Elküldjünk az orvosért? Menj aludni, igyál meleg teát, szólt az aggódó mamája.

— Semmi bajom, aranyos egyetlen mamácskám, hidd el, semmi bajom!

Az óra már későre járt. Rég elütötte az éjfélt.

Mindenki lenyugodott már a házban.

Mélységes csönd honolt az egész tájon. Csak néha-néha zavarta meg a csöndet egy-egy kuvasznak a vonítása, vagy szükölése, vagy egy-egy erősebb távoli mennydörgés.

Nem volt már Kálmánon kívül egy lélek sem ébren a házban.

Kálmán ott feküdt ágyában.

Arcza tűzben égett. Yére roppant erősen lüktetett ereiben. Szemei lázas fényben úsztak. Feje őrülten zúgott s mint a tulhevitett gőzkazán, olyan volt a szegény lázas gyerek azt hitte, hogy minden perczben szót akar repedni. Agyában még mindig egy gondolat motoszkált, ez zakatolt ott szünetlen: Dali meghalt! Dali meghalt.

Majd meg fennhangon monológizált, lázasan, a hogy a lázbetegek szoktak. Gondolatai ugráltak, következetlenek voltak:

— Dali meghalt! Én is meghalok.... papa, mama, bebó .... Bismark az öreg kutya.... is meghal.... Mikor a ludas tónál elvesztettem a kalapomról a pántlikát.... Dali szerette a mézes kényeiét ....

Hajnalodott.

Kelet felől homályos világosság szűrődött be