Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-04-23 / 17. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (17. sz.) 1893. április 23. megyei sajtó együttes működésének bizonyára oly eredménye leszen, mely megyénk értelmiségének s régi jó hirnevének meg is felel. Csak akarjunk! L. D. Kérelem a zombai tüzkárosultak érdekében. A folyó hó 13-án Zombán pusztitó tűz által hajléktalanná vált 42 család nyomorára e lapok hasábjain is felhívjuk a nemes lelkek figyelmét, kérve kérvén: kegyeskedjenek az oly annyira sújtottaknak felsegélyezésére jönni filléreikkel és azokat e kemény próbára tett embertársaink javára alakult bizottság elnökéhez, Dőry Andorhoz Zombára juttatni. A vett könyöradományokról ugyancsak e lapokban hálás szívvel elszámolunk. Zombán, 1893. évi április hó 18-án. A bizottság. Bölcske község pusztulása. Tegnap még virágzó község, tiszta házakkal, módos, megelégedett gazdaeraberekkel, ma................ a pusztitó lángok szomorú áldozata, füstölgő széntömeg a földig égett romok fölött jajveszékelő, hajléktalan emberekkal ...........ez volt a szomorú sorsa a paksi járás egyik gazdag községének, Bölcskének. Sjc ^ A rémes esetről következő tudósítást kaptuk d.-földvári levelezőnktől: Csütörtökön e hó 13-án sürgős segítséget kértek a délelőtti órákban Bölcskéről "a földvári tűzoltóságtól, melynek egy része fecskendőkkel le is ment, hogy segédkezet nyújtson a szomszédos Bölcskének a tűz lokalizálásában, mely reggeli 9 órakor ütött ki, mikor az orkánszerü szél legjobban dühöngött. Délig, mig a tüzet látszólag elfojtották, 9 présház égett le. Itt a tűzoltásban kitüntette magát Bencze Sándor tanító, ki mint tűzoltói szaktanfolyamot végzett, maga ragadta a sugár csövet kezébe és szakavatottan támadta meg a legveszedelmesebb helyen a tüzet, melynek eredménye az lett, hogy rövid idő alatt az elem lokalizálva volt. Már megkönnyebülten lélegzettek a szegény bölcskeiek azon hitben, hogy a vész elvonult már fejük felett. De alig ocsúdlak fel az első rémületből, midőn délutáni 2 órakor újabb vészkiáltások hangzottak, a város végén ismét egy ház gyuladt ki, rövid negyedóra múlva tizenkét szomszédos házon dúló lángnyelvek hirdették a község pusztulását. Az iszonyú szélben minden perczben uj meg uj házak kezdtek égni és fél négyre néhány ház kivételével az egész község lángokban állott. Hogy mily óriási mérveket öltött a vész, azt mi sem bizonyíthatja jobban, mint hogy ugyanez időben Dunaföldváron, mély kocsin háromnegyed órányi járás Bölcskétől, a füstöt és fel-felcsapó lángnyelveket tisztán lehetett látni, úgy, hogy egy optikai csalódástól félrevezetve, ott is megkondultak a vészharangok és tüzet kezdtek fújni, i nem kis rémületére a város lakóinak, — ez szeren- I cséré azonban csalódás maradt. De annál szomorúbb volt a szegény bölcskeiek sorsa. A kíváncsiságból lement földváriak perczről perezre borzasztóbb híreket hoztak. Egy-egy vissza- érkezőt, kocsijáról ieszállva, egész nép tömeg fogta I körül, melynek zajából zavarosan hallatszottak ki a I rémhírek: „eddig 300 ház égett le, köztük a zsidó j templom, a pósta épülete, a községháza istállói, a gyógyszertár épülete;“ reggelig minden elpusztul s i porrá ég, úgy mint a szélső házak, melyek minden j bennük levő bútorral, házi állatokkal és baromfiak- ikai együtt teljesen leégtek. Rettentő a nyomor az égettek közt, soknak jcsak a rajta valója maradt, egyéb semmi. Másnap megjelent Orosz Endre főszolgabíró ur és áldásos intézkedés volt tőle, hogy 1000 frt — az alispán ur közbenjárása folytán — állami segélyt eszközölt ki ős 3-ad nap sajátkezüleg rögtön kiosztá a nyomorgók közt. D.-Földvár lelkes bírája Reit tér József rögtön 50 frtot s 34 drb kenyeret, szalonnát küldött az ínségre jutottaknak. Rögtön egyébiránt megalakult a segélygyűjtő bizottság s mindent elkövet, kér, könyörög a jószivekhez mindenfelé, hogy a földönfutókat megmentse a kétségbeeséstől és éhenhalástól. Az épületek 20 ház kivételével biztosítva voltak. A földvári tűzoltók Kurcz, Sail és Bodor parancsnokokkal élükön, óriási erőfeszítéssel, dicséretet érdemlően dolgoztak. Számosán szenvedtek sérülést. A kár óriási. A tűz oka ismeretlen. * , * Ez röviden leírva Bölcske község tragoediája. Megyénk közönsége többszörösen fényes bizonyítékát adta hasonló esetekben áldozatkészségének, jószívűségének. Feleslegesnek tartjuk tehát ez ismert jó tulajdonokra ezúttal is hivatkozni. A kár mérveit még nem ismerjük, nem tudjuk hányán jutottak koldusbotra, hányán lettek hajléktalanná. Csak egy ismert közmondásra figyelmeztetjük megyénk áldozatkész közönségét: „Bis dat, qui ci tódat.“ B .........Jenő. Ép ületfatulajdonosok és kereskedők figyelmébe! Veszprém város polgármesterétől az alábbi megkeresés érkezett hozzánk, melyet egész terjedelmében közlünk s az illetők figyelmébe ajánlunk^ 76 “1893. Tolnamegyei Közlöny tek. szerkesztőségének Szegzárd. Veszprém városának egy jelentákeny részét a folyó hó 13-án és 14-én dühöngött tűzvész elpusztítván, az építkezési anyagok beszerzése is nagyon megnehezítve lett, minthogy építkezési szabályrendeletünk s közgyűlési határozatunk szerint a hason’ó szerencsétlenség megakadályozása végett csak tüz- mentes cement, cserépzsindely, pala, őrczlemez stb. anyagokkal fedhetők a leégett igen nagy számú épületek s ezek alkalmazása mellett jó minőségű tetőfákra is szükség van, mely körülmény az építkezést megdrágítja, de ezen anyagok itt teljes mérvben be sem szerezhetők. Eunélfogva tisztelettel felkérem a tekintetes szerkesztőséget, szíveskedjék az épületanyag tulajdonosokat és kereskedőket becses lapjában felkérni, hogy anyag áruik árjegyzékét vasútra szállítással hozzám sürgősen beküldeni s a nagy kár ős szerencsétlenségre való tekintetből a lehető legnagyobb kedvezményt nyújtani s ez által városunk felépülését elősegíteni szíveskedjenek. Veszprém, 1893. ápril 17-őn tisztelettel Kováts Imre, polgármester. A minapi földrengés. A magyaroszági geológia társulat földrengósi bizottság fölkért bennünket a következőknek a közlésére : Igen tisztelt szerkesztő ur! Folyó hó 9-én reggel Magyarország déli részeiről egy nagyon elterjedt földrengés hírét vettük. De az első időben sem a napi lapokban foglalt adatokból, sem pedig a saját külön tudósításainkból sem tűnt ki az, hogy voltaképen hol keresendő ezen földrengés legerősebb rászkodási területe? Másnap azonban bizonyosak voltunk az iránt, hogy keletkezésének helye okvetlenül hazánk határain tül fekszik, a miben azután a kedden reggel érkezett hírek is megerősítettek bennünket. A legnagyobb pusztításokat közép Szerbiából jelentik, hol egész falvakat romokba döntött a földrengés, s a hol a földnek meghasadását és a hasadékokból víznek és iszapnak a feltódulását tapasztalták, ép úgy, mint nálunk 1879-ben Ó-Moldo- vánál és 1880-ban Zágráb mellett. Ezen hírek szerint a rengések még egyre tartanak. Kétséget tehát nem szenved, hogy ezen földrengésnek csak tovaterjedő hullámai érintették hazánkat; úgy látszik azonban, hogy az útjában gyengülő hullám néhány délvidéki rengési területünkön ismét kissé megerősödött (Temesvár Déva.) Minthogy a magyarhoni Földtani Társulat föld- rengési bizottságnak föladata, a hazánkat érintő földrengések mulókony természetű tüneményeit mentül pontosabban feljegyezni, tanulmányozni ős a tudomány számára megörökíteni, azon tiszteletteljes kéréssel fordulunk becses lapjának olvasóihoz, hogy bennünket ezen nagy fontosságú természeti tünemény lefolyásáról saját tapasztalataik alapján tudósítani szíveskednének. E feljegyzéseket megkönnyítendő, a dolog lényegét a következő kérdésekben foglaljuk össze. 1. Megye, járás, község; valamint kérjük az észlelés helyének pontos megjelölését is. A szerelem szerelemmel kezdődik s a legerősebb barátságból sem mehetnénk át még egy gyenge szerelemre sem. Semmi sem hasonlít jobban egy élénk barátsághoz, mint azon összeköttetések, a melyeket szerelmünk érdekében tartunk fenn. Csak egyszer szeretünk örömest: először. Következő szerelmeink egy kevéssé akarat ellenesek. A hirtelen tánudó szerelem legtovább gyógyul. A fokonként, lassan-lassan növekvő szerelem sokkal inkább magán viseli a barátság jellegét, hogy- sem heves szenvedéllyé lehessen. Az, a ki eléggé szeret arra nézve, hogy ezer- szerte jobban akarjon szeretni, mint a mint szeret, csak annak enged a szerelem dolgában, a ki jobban szeret, m;nt a mint akarna. Ha elismerném, hogy egy nagy szenvedély hevében valakit jobban szerethetünk mint önmagunkat, kinek okoznék nagyobb örömet, azoknak-e, a kik szeretnek, vagy azoknak-e, a kik szeretve vannak? A férfiak gyakran akarnak szeretni, de nem juthatnak hoz/á, keresik legyőzetésüket anélkül, hogy azt elérhetnék és — ha szabad magamat igv kifejeznem — kényszerülve vannak szabadok maradni. Azok, a kik mindjárt kezdetben a leghevesebb szenvedőlylyel szeretik egymást, azzal adóznak, hogy nemsokára kevesbedik, végié megszűnik köztük a „,n..aiam a férfi, vagy a nő oka-e inkább e szakadásnak? nehéz eldönteni. A nők a férfiakat vádolják csalfasággal s viszont a férfiak a nőket könnyelműeknek mondják. Szomorú dolog nagy vagyon nélkül szeretni, a mely módot nyújtana neküuk, hogy elhalmozzuk azt, a kit szeretünk és őt oly boldoggá tegyük, hogy ne legyen többé mit óhajtania. Ha találkoznék egy nő, ki iránt nagy szenvedélyre gyuladnánk és aki közönyös maradna irántunk, fontos szolgálatot tenne életünk további folyamában, kikerülnénk azon veszélyt, hogy háladatlanok legyünk. Azokkal lenni, a kikej szeretünk, elegendő: ábrándozni, hozzájuk beszélni, vagy éppen nem beszélni velük, gondolni rájuk vagy közönyösebb tárgyakra gondolni, de mellettük lenni, teljesen mindegy. A barátság nincs4 oly távol a gyűlölettől, mint az ellenszenvtől. Úgy látszik kevésbé ritka az átmenős az ellenszenvből szerelemre, mint barátságra. A barátságban csak azon hibákat látjuk, a melyek barátainknak árthatnak; szerelmes állapotban nem látunk hibát azokban a kiket szeretünk; csak azokat látjuk, a mikben magunk szenvedünk. Nincs hatalmunkban az, hogy mindig szeressünk, valamint nem volt az, hogy ne szeressünk. A szerelem tulteltségtől hal meg s a feledő- kenység által temettetik el. A szerelem kezdete és lealkonvulta azon zavarban jelentkezik, a melyben magunkat négyszemközt találjuk. A szerelem megszűnése érzékeny bizonyítéka annak, hogy az ember korlátolt és hogy a szívnek vannak határai. Ha egy rut megszeretteti magát, ez csak rendkívüli módon lehet; erre nézve szükséges, hogy vagy imádója egy különös gyengeséggel bírjon, vagy hogy néki titkosabb és legyőzhetlenebb bájai legyenek, mint a milyenek a szépségé. Feledni akarni valakit, annyi mint reá gondolni. A szerelemnek közös vonása a kőtelylyel, hogy reflexiókkal ős visszagondolásokkal keseríti magát, a melyeket pedig azéit teszünk, hogy attól megszabaduljunk. Szenvedélyünket gyengitni akarván, szükséges — ha ez kivihető — hogy éppen ne gondoljunk reá. Azt, a kit szeretünk egészen boldoggá, vagy ha.ez nem lehetséges, egészen boldogtalanná akarjuk tenni. Azt mondja a latin: hogy olcsóbb a gyűlölet mint a szeretet; más szóval: hogy a barátság jobban terhűnkre van, mint a gyűlölet. Igaz, hogy fel vagyunk mentve attól, hogy ellenségeinknek adjunk, azonban a boszuállás semmibe sem kerül-e ? avagy édesebb vagy termószetszerüebb volna-e rosszat okozni annak, akit gyűlölünk s kevésbé volna az jót tenni azzal, a kit szeretünk? Nem lenne-e fájdalmas és nehéz ezt nem tehetni?
