Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-03-30 / 13. szám
— Salamon én vétkeztem, megcsaltalak, nem egyszer, de százszor már hónapok óta; az, a kit szeretek, engem is szeret, de nem te vagy az ... Én téged tiszteltelek, becsültelek, mig a szivem meg nem szólalt; mikor ennek tudomására jutottam, igyekeztem titkolni előtted és egész világ előtt. Nem tudta meg az sem, ki miatt szivem fölébredett és természetes jogaiba lépett. A végzet úgy hozta, hogy meg kellett tudnom, mikép ő engem inilliószor hatalmasabban szeret, mert életemet megmentette saját élete koczkáztatásával is. És most halld meg a következőket: én tovább megcsalni nem foglak, én veled egy fedél alatt meg nem maradok többé; visza- megyek szülőimhez, kiknek kötelességük jóvá tenni mindazt, mit ellenem vétettek. Veled pedig nem találkozom soha többé. A törvény, mely tárgyként éle - tedhez kötötte sorsomat, megadja arra is a módot, hogy most midőn ludom, hogy mit tesz szeretni és midőn tudom, hogy tőled szerelmet nem nyerhetek, és midőn át vagyok hatva első és igaz szerelmem boldogító érzetétől, hogy szivemet annak szivéhez kössem, ki engem magánál jobban szeret. Salamon megkövülve állott neje előtt. Az előadottak megbénitották nyelvét ős nem birt egy árva szót sem rebegni. Úgy érezte magát, mintha meg volna semmisítve, arczát nem a bos/uálló düh szederjes foltjai, hanem a kétségbeesés haloványsága boritá cl. Vérző sebként égette szivét a gondolat, hogy ő egy vérző szivet alkuban magához vásárolt ős modern rabszolgaként törvényesen tartott magánál, mint valami szép, de élet-ős lélektelen bábot; dédelgetett egy nőt, ki most szerelme fegyverével legyőzi őt. Nem volt ez ellen hatalma. 0 most vétkesnek érezte magát ős hallgatott. Majd kínos gyötrelem hasította át alapjában jó szivét és kétségbeesve kiáltott fel: Óh mi lesz velem, öreg napjaimra, egy volt kiről azt hittem, hogy szeret és ez is elhagyott!! Fejét lehajtá tenyerébe és sirt, mint egy gyermek. E pillanatban lépett be Patkós. Arcza halavány ős szigorú élű volt. Első pillanatra sejtő, hogy megtörtént. Kérdőleg tekinte S L- rikára, ki röviden tudatá vele a történteket. — Férjem mindent tud. Patkói érző, hogy e pillanatok határoznak jövő boldogsága felett és szilárd léptekkel haladt Salamon felé, miközben igy szola: — Én nődnél visszaéltem bizalmaddal. Megcsaltalak ős kész vagyok a következményeit viselni. A történtek kiegyenlítésére pedig két ut van: az egyik a válás, másik a megbocsátás. Ez nődre vo- vonatkozólag. A mi engem illet, kérj bárminő elégtételt, én kész vagyok rá. — Én válni akarok — mondá a nő. — És te? — szólt aggódó arczczal a pillanat súlyától megtört hangon. — Én — mondá Patkós — ha nőd tőled elválik, nőül veszem és igazolni fogom, hogy iránta való szerelmem, melynek eddig oly számos jeleit adtam, őszinte volt. — Mi lesz ón belőlem? — sóhajtottt fel szegény Salamon. — Ejh, mit — szóla Patkós, ki már látta, hogy Salamontól sok erélyt várni nem lehet és hogy neki most épen nincsenek boszuálló gondolat- jai, sőt inkább vigasztalásra van szüksége, — cseppet sem kell búsulnod a történtek miatt. Azt látod, mi szeretjük egymást. Te és kedvesem megindítjátok minden feltűnés nélkül a válópert, a végelválasztás után, Sárikámmal megesküszünk, téged megfogadunk tiszteletbeli nagypapának ős a meddig élsz nálunk leszesz. He He He Sárika kitért vallásából és a törvényes alakiságok elvégzése után Patkósnak törvényes nejévé lön. Salamon pedig — ki időközben Sárikát hivatalosan leányává fogadta — békés megelégedéssel gyönyörködik abban a meg-megujuló látogatásban, melyben a kedves gólya szerencsélteti újdonsült leányát és midőn térdein lovagoltatja a kis unokát azt mondja: — Édes szivecskéim nekem az isten adott benneteket. És a háromlevelü lóhere közmondássá vált Nyitrán. Mert mikor már oly élére fordult a helyzet, hogy már békés megoldást várni nem is lehetett, akkor lett még esak alapköve letéve a háromlevelü lóhere boldog jövőjének. _____________TÖVISEK. A láncz-játék (landszknecht) alapszabályai, — helybenhagyva és örökre megerősítve a magas minisztérium 100.000,000,1890. sz. legfelső leirata s határozatával.*) Megígérte Tisza a múlt deczemberben, Hogy Kossuth apánkat ő nem hagyja cserben, De repatriálja, ha törik, ha szakad — És ha nem sikerül - : hát ő maga szalad I . . . Én is megígértem, hogy ha isten segit: Közlöm a láncz-játék alapszabályait. íme az úristen rásegített, — hála I — — — Hogy szent óhajtásom szép valóra vála! . . . . * I. § A landszknecht, magyarul: láncz-játék fő elve: Hogy a tárcza, vagy zseb pénzzel legyen telve; A pénztelen szegény játszék valami mást, Pikét, lengyel-kutyát, hühüt, vagy máriást. A láncz-játék úgy szép, ha hull bankó — eső. Hogy egy a másikat sohse legyen leső —: Vájjon tesz-e, s mit tesz, — hogy ő majd a szerint, A mint a csészében hatos van, vagy forint, Felszurjon egy szerény tételt unszolásra, Gondolván egyedül „kedves bankadásra!“ — Ez lesi puskázás, diplomata-finész Börziáner-játék, igy játszik a színész, De a ki gavallér, bank hogy mennyi lehet Sohse vizsgálgatja, hanem mondja: mehet! És ha véletlenül elveszti a tétet Nem vág még a miatt zord savanyu képet, Nem sir, panaszkodik, könnye ki nem csordul, Tudván a közmondását, hogy »akoczka fordul!“ Viszont, ha sok és nagy tétet nyer czudarul, Vagyis, a mint mondják, nagy disznóba gurul: Nem bízza el magát, nem henczeg, sőt szerény, — Ha pezsgőt hozatnak, igy szól: „fizetem én!“ * 2. §. — A láncz-játék úgy szép, mentül többen játszák (Feltéve, hogy telvék mindenütt a tárczák!) Itt, mint fölöslegest, nem küldnek senkit el Sőt a prósitzer is — ha pénzes — kegyet nyer. Dédelgetik, kérik, biztatják, hogy tegyen, Hogy igy a bank annál tekintélyesb legyen. Itt nincsen babona, hogy ki ül mellettem ? Csak arra vigyázok: nyertem-e, ha tettem ? Sőt, ha fogy a pénzem, jó az a prósitzer, Mutyit adok vele s a nyereség zikker! Itt a legzajosabb társalgás sem tilos Jövendölhetsz, hogy hát, melyik is jön ki most?. . . Mondhatsz anikdótát, ihatol, ehetel A játék azért foly — s sohasem szünetel ; Ennek természetes vége akkor szakad, Mikor napkeleten a szép hajnal hasad, Vagy mikor a hasa sok nyerőnek fájult S a pénzzel odább állt, mondván: »hét óra múlt!“ * 3. §. — Csupán két ember kell, ki játszani merész: S ez esti nemes sport már megindulhat, — kész! — Alig telik bele nehány perez — s a terem Már úgy telisteli, hogy ember emberen ; Ki egy kissé késett, jelzi nagy sietve Hogy beülni s bankot adni van nagy kedve. De nem kell jelezni semmit az esetben Ha valaki elment — sok pénzzel a zsebben — Mert megjegyzendő, mint a dolognak titka, Hogy a pénztelenül menés nagyon ritka! No, megesik ez is, — ön — tapasztalásom I -r- Bárha láttam volna egyedül csak máson I . . . Az ilyen „beülő“ jogot nyer azonnal, Hogy bankot adhasson kárral, vagy haszonnal * 4. §. — E játékhoz dukál vagy tiz tuczat kártya, Hogy ha több: annál jobb, hasznát ki-ki látja, Mert annál ritkábban esik a keverés S igy gyorsabb az ütés, biztosabb a nyerés! . . . Keverni köteles mindenik poentőr, Korbácsol a bankár szomszédja balfelöl. Két egyforma kártya balra-jobbra vágva (Mely mellesleg mondva : minden bankár vágya I) Francziás műszóval mondatik „plié“-nek, Mely bankárnak öröm, poentŐrnek méreg. Ha három egyforma kártya hull középre: Felzug a bankár-ajk: landszknecht! — — s fizetsz érte I Ha utána nyomban hasonló kártya hull: A bankár pénzedhez újra mosolygot nyúl; *) E megerősített alapszabályok nevezetességét növeli, hogy Tisza és Teleki lemondott miniszterek ő excelentiáik ezt írták alá legutoljára. — S ez igy megy mindaddig, mig a sors. szeszélye Más blattot nem dobott oda a középre. E kártyajátékban balpárti a bankár, Kit a balról letett blatt-jövés delektál, — Jobbpárti a tevők reménylő serege Tehát a többségnek itt is ez a neve! Csak hogy itt fordítva, mint az országházban Többször a kisebbség van győzelmi - lázban, Mert aplié, landszknecht no meg a csőkólád (Mit, mint meg nem teltet a bankár ki nem ád!) Mind bankári előny!. . . Ezért sok óhajtja: Vajha a bankadás sűrűn vohía rajta I . . . Plié Után bankkal retirálni szabad, Landszknecht után tilos, hát úgy viseld magad, Hogy mikor bankod nagy: inkább pliét vágj ki, Mert ha landszknechtet vágsz: bankod szalmaCsáki!... Megteszik s elkapják, miként a kánya a húst Mire te már vennél begyedbe árva szuszt I .. . Jelszó ugyan az is, hogy a plié után Bankár fizet, — de ez sokszor nem igaz ám! Ámde landszknecht után buknod kell meglátod, Örülhetsz, ha marad egy kis csokoládod! . . . Üt 5. §. A tevés törvénye im e következő: — Legfőbbb gavallér kell, hogy legyen az első í Ő indít s példáján buzdul a sokaság Migcsak a bankot mind mind meg nem teszik s rakják. A bukott bankárnak szintén vagyon joga, Ha a más bankjára talán fáj a foga; De a ki megtartja egy maga a bankot: Nyer mindenek felett elsőségi rangot! Sőt a gyorsabb kezű e felett is fórt nyer, Ha bedobta pénzét, már szólni sem kell, Mert itt a pénz beszél, nincs helye „hozom“-nak Kenesei borbélyt e szóért kidobnak I -— — Ha egyszerre többen mondják e szót: tartom! Akkor a vesztesnek adassék a pardon; Ki úszik, úgy illő, hogy alkalmat leljen Arra, hogy pénzéből némit visszanyerjen. Tevés fő törvénye, hogy az a tétel áll Mit bankár s poentőr szépen kiguberál Mert a h o zo m-v i sze m, tárcsához kapkodás Ügyes komédia, de egyébb semmi más: . . , * 6. §. És végül nézzük a szokott jóslatokat Mikre sokan adnak igen nagyon sokat! .. . Tizes: fizess! — mondják s— k i 1 e n c z e s, fizethetsz! A nyolezas blatt játszik! — Szerencsésa hetes! A hatos, más szóval a fakó nem csalhat! így beszél a bankár, szintigy a kik raknak. Ötös ellen bankárt láttál-e már nyerni? — Egyszerre kiáltja tevő valamennyi — A négyes (nagy kettes!) általános 'rossz blatt De legkiváltképen egy nagy, magas urnák. A hármas és kettes, mivelhogy spitczelnek, Annak jön ki, a ki örvend öt spritezernek Ász — mit csinász? igy szól, ha ki jő a Gyula S zordon tekintete rögtön meglágyulia, Mert bár ő először ütni sohsem szeret, De maga mondja, hogy az á s z vele n y e r e t! Dáma: nem nyer máma! — tartja a közmondás S e kis vers hatása Jánosunknál csodás, E blatt az ő bankját tönkre silányitja (Élő-hölgy kedvencz ő I ... Ez a dolog nyitja) Királyok kijönnek kormánypártiaknak A balpárti örül szerény pubt lapnak Mindenik játszónak van egy kedves blattja, Melyre — landszknecht után — az egészet tartja; A gusztus sokféle, ámde egy a játék És egy a törekvés: „Vajha retirálnék!“ „ V a j h a kotílliont adva ütnék húszszor!“ És ha egyszer sem üt: hát beült a bús sor! * 7. §. Legeslegvégtére gondolkozunk azon: E nemes játékból mi legyen a haszon ? . . . Felelni se kell rá, a pikszis elmondja, Hogy a casinónak azóta nincs gondja, Nincsen adóssága, krajezár se, mióta Bonyhád e szép sportot a nyakunkra tót a? Tehát csak folytassuk naponkint nagy tűzzel, Hisz e játék sok pénzt, de gondot is űz el! . . . Kaszinónk közhaszna nemes, szent czéljából: Naponként verődjék össze landszknecht táhor! Palást.
