Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-03-16 / 11. szám
törekvéseinkben, honszeretet s h zafias lelkesedésben egyek legyün Gyújtsuk meg e napon a hazafias lelkesed» honfi tüzét s tegyünk erős fogadást, hogy hazát nagygyá, nemzetét boldoggá tenni köze czélunk leend. Akkor P h i 1 i p p i n é 1 bátran talá kozhatunk. X. Tolna vármegye közigazgatási bizottság által folyó évi márczius hó 13-án tartott ülésről adju a következő jelentőseket: Alispáni jelentés. A központi ügyforgalom viszonyítva a múlt ő hason idejének ügyforgalmához emelkedést, az elin tézés pedig fokozott tevékenységet igazol; volt ugyani a múlt év február havában összesen elintózendi 1528 drb, s maradt ugyanazon hó végén 587 drl hátralék, mig a folyó óv február havában beérkezeti 1404 drb s az előző hóról hátraléknak maradt 224 drbból elintézésre várt összesen 1628 drb, hátraléknak pedig csak 134 drb hozatott át a folyó hóra, Ezzel kapcsolatosan megemlitendőnek tartom, hogy a nyilvántartás alávett ügydarabokról vezetett kimutatás is arra enged következtetni, hogy a közigazgatás vármegyénk területén általában gyorsabb menetet nyert; igy, hogy csak egy példát idézzek, az elmúlt február hóban nyilvántartás alatt állott 248 ügy, melyek közül a kitűzött időre minden sürgetés elintézést nyert 177 drb s csupán 71 drb jutott sürgetés alá, melyek közül az I. sürgetés határidejére elintézést nyert 65 drb, a II. sürgetésre 5 drb s a III-ra csupán 1 maradt. A közbiztonság szokatlan mérvben, vagy rendkívüli intézkedéseket provocaló módon megzavarva nem volt s a kerületi csendőr-parancsnokság esemény jelentési kivonata szerint letartóztatás történt 1 gyilkosság kísérlet, 3 súlyos testi sértés, 3 betöréses lopás, 1 gyújtogatás, 1 lopás ős 1 lopás gyanújának esetében. Fegyelmi vizsgálat a hivatalos állástól való egyidejüleges felfüggesztés mellett rendeltetett el Bognár György Értény község ős Kocsis János Kölesd község bírái ellen; rendbírság pedig vár- • megyei közegekkel szemben 2 esetben lön alkalmazva. Árvaszőki elnöki'jelentés. A folyó óv február havában érkezett az árva- székhez 1572 ügydrb, mely a január hó végével maradt 2250 drbbal összesítve 3822 dbot tesz ki. Ebből feldolgoztatott 1759, elintézetlen maradt 2062, tehát a hátralék 187 drbbal kevesbedett. A gyámpénztár a tartalék alap, az állandó és átmeneti letétek február hó 28-án megvizsgáltatván a vizsgálatról felvett jegyzőkönyvet, a nyilvántartott ügyek ős a folyóvá tett kölcsönökröt készített jegyzéket valamint az ügyforgalmi kimutatást van szerencsém felterjeszteni. Főorvosi jelentős. A lefolyt hóban a közegőszsógi viszonyok, emel j kedett halálozás ős még inkább a nagyszámú bete ! gedósek folytán kedvezőtlennek mondhatók. Az influenza a dombóvári ős völgysógi járások ban teljes erővel, egyebütt kisebb mérvben égés: havon át uralkodott s tekintve, hogy a tüdőhurut Éj tüdőlobok, nagy számuk mellett, még végzetessé i I váltak a gyermek ős aggott életkorra nézve, nen alaptalan ama feltevés, hogy mind ez, a nevezet betegség befolyására vezethető vissza. A ragályos betegségek során járványként Tolni község dunamenti utczájában — mely mint járvány fészek ismeretes — a vörheny 24 esetben 4 halálos végződéssel figyeltetett meg. A hökhurut, kanyart elözete nélkül, elszórtan Paks, Bölcske, Madocsa községek s a dombóvári járásból jeleztetik. Madocsán Bölcskén teljesített trachoma-vizsgálat, néhány enyhe eset kivételével, úgy az iskolákban, mint felnőtteknél kedvező eredményű volt. A kórházból hazatértek annyira javultak, hogy családjaikat nem veszélyeztetik. A vódhimlő-oltásnak szabatos teljesítése iránt mindenütt megtörténtek az előintózkedések. Az évi oltást illetőleg Duna-Földvárról beérkezett jelentés szerint ott annak kivihetősége ellen minden szigorú eljárás ellenőre oly nehézségek merültek fel, hogy a téli hónapokban a karról-karra oltást, zaklatások elkerülése végett beszüntetni s állati nyirkot használni kellett. Tekintve a nagy kiterjedésű község területén felmerülő nehézségeket, a gyermekeknek tél idején veszélyeztetését, az állati nyirknak ma már minden időben könnyű beszerzését s e részben a 40186/1887. számú rendeletnek 18. §-ában előirt intézkedését, az első tömeges beoltásoknak a tavaszi és nyári évszakban eszközlendő teljesítése iránt a járási hatóság utasítandó lenne. Kölesden és Simontornyán dühös eb által történt marások fordultak elő, amott egy, itt két esetben ; — ott az ellenőrző oltás, itt csak a bonczolat által bebizonyítva még. Eddig az illetők még düh- mentesek. Orvos-rendőri vizsgálat, két hirtelen s egy öngyilkos haláleset miatt teljesittetett. A közkórházban 327 ápolt közül gyógyult 126, javult 16, elhalt 9, s gyógyítás alatt maradt 176. — 45 influenzás közt legtöbb hurutos fordult elő, 3 tüdőlobos complica,tióval mind kedvező lefolyással. Az állategészség rendes menetű. Pakson egy ló takonykór miatt kiirtatott. Kir. ügyészség jelentőse. A letartóztatott egyének létszáma 132 főre terjedt, — kik közül: fegyházra itólt volt . . 24 eg börtönre ., „ .... 52 fogházra „ „ . . . . 28 elzárásra „ „ .... 4 vizsgálati fogság alatt állott . 19 felebbezős alatt álott . . . 14 összesen . 132 egyén. — Uraim! Tegyük fel, hogy Kohn és Schwarcz uraknak van igaza s mondjuk, hogy a keresztnév használása a gibicz ur részéről sértés akart lenni. Nos tehát akkor is csak az a sértett, az a Kóbi, a kinél a piros alsó volt. Tehát csak ennek volt joga a gibicz urra megharagudni. Az a kérdés ezek szerint már most, kinél volt a piros alsó? — Nálam! — Nálam! mondották Weisz Jakab és Schwarcz Jakab urak egyszerre. — Az lehetetlen. Kinél volt tehát? — Nálam I — Nálam szavalt Kohn J. és Schwarcz J. ur unisono. — A felvilágosodott elméjű biró még vagy kétszer feltette a kérdést s a kártyázók ismét egyformán feleltek, a minek az lett a vége, hogy a két kártyás úgy összeveszett ott a helyszínén a fölött, hogy kinél volt a piros alsó, hogy nemcsak egymást, de az egész bíróságot is úgy eldöngették, hogy jobban sem kell. És még annak idejében, a keresztnév suttogása a kóbik szivét tette tönkre, most a keresztnevök s a piros alsó miatt több feketekávés csésze, több dákó, több fül, s több orr szenvedett kisebb, nagyobb — folytonossági hiányt. Azért gibicz urak: Csitt, phlegma és tiszta gallér — Mert ez a gavallér! Rigoletto. Földvártól Budapestig. — Karczolat — Irta: LÉVAI DEZSŐ. Sosem jöttem el kedvtelenebbül mint most s sosem utaztam kellemesebben, mint ez alkalommal . . . Pedig nem sok vajas-pogácsát hoztam magammal utravalókép, hanem annál több atyai intést és bölcs tanácsot. Mikor feküdjem le, mikor keljek fel, mennyit tanuljak és mennyit — ne szórakozzam, ez mind benne volt a szülői szeretettel és vaskos könyvekkel jól megrakott csodás kofferban. Csodásnak mondom kofferom, mert valóban az. Földvártól Pestig való útjában rendesen nyolczvan kilót nyom s Pesttől Földvárig pedig — csodák csodája — alig üti meg a hatvanat. Egészen úgy, mint én . . . Hja, bármily okosak is az emberek, olyan bánatot, olyan sóvárgást, a mely táplálva, kövéritene — bizony még nem találtak fel. De azért ne gondolják, kedves olvasók, hogy ez epedő sóvárgásom és vágyteli sóhajaim valami leányt illetnek — hogy is tudnék én, a hidegkeblü nőgyülölő, szeretni ? — de hogy, én csak azt a csöndes, idylli falusi életet sajnálom, melynek gyönyöreit itt Pesten alig lelhetem fel. Nap- fölkeltekor, mikor harmatos rózsaszirom hull a földre, az az édesen hangzó kürt, mely reggelire invitálja a négylábú állatokat; az a poruló ruhát kiverő Klára (itt Pesten : Clarisse . . .), ki hamis hangjával a füle- milét is megakarja szégyeniteni; az az otthonias, zamatos por, mely a széltől felkapott szalmaszálak hátán iparkodik szemünkbe-szánkba; az a finom sör, melyA fogházi közkórházban összesen 16 egyén kezeltetett, — kik közül felgyógyult 2 egyén, meghalt 2 egyén, további kezelés alatt maradt 12 egyén. Feltételes szabadságra 1 egyén bocsáttatott. Az élelmezés az egész hó folyamában kifogás- talannak találtatott; a fogházi rendfegyelem kielégítő volt. (Vége következik.) Pax nobiscum! Ezzel fejezi be Ld. ur a „Tolnamegyei Közlöny“ folyó 10. számában azon czikkőt, melynek közlését — az általam e lap f. é. 9. számában „a társodalom büntetési joga“ czim alatti közleményemre válaszként — szükségesnek tartott, s mely közleményemmel az általa ugyanezen lap 8. számában „a modern res- publica“ czimü oly háborús czikkóre, a társodalomhoz mindegy ellenintéskónt intézni bátorkodtam. Nem szándékom ezen — némelyekre talán már unalmassá is vált — dologban Ld. ur álláspontjának megdöntésére czólzó újabb érvekkel a t. olvasó közönséget terhelni, — hanem a helyett elmondok egy nem oly rég történt igaz esetet s kész vagyok azt Ld. urnák — a szereplő személyek neveinek négy szem közötti közlésével — teljes valóságára nézve bebizonyítani is; — ebből alkosson mindenki magának véleményt tetszése szerint, hogy nekem van-e igazam, mikor azt állittom, hogy a társodalomnak büntető joga nincs, — vagy Ld. urnák, ki ezt gyakorolni a társodalom kötelességének tarja. „A hetvenes évek elején, két ugyanazon hivatalban alkalmazott hivatalnok — meglehetős súlyosan — büntetve lett sikkasztás miatt, kitöltvén börtön büntetésüket, — kiszabadultak, mindkettő családos, de vagyontalan volt, kártérítésre képtelenek. — Elitéltetósük előtt tisztességes — sőt egyik jó módúnak tartatván — köztiszteletben részesültek. Alig elhagyva a börtönt, — az egyik ős pedig a fiatalabb —^ oly szerencsés volt, hogy régi barátai támogatása folytán, — szerény, de megélhetésre ős családja eltartására elég jövedelmező állást nyert, s miután megbecsülte magát, — ma már oly szolgálati minőségben szerepel, — miben lennié nem is volna szabad, — ezt elnézik neki, barátai szeretik, mindenki szívesen társalog vele, szóval a régi teljesen felejtve van; családját fentartja, gyermekeit jól neveltette, ----boldog életet ól. A másik nem volt oly szerencsés, — ez jóval képzettebb az előbbinél, műveltebb, születésénél fogva is előkelőbb egyén volt. Családjával egy ideig ínségben ólt, fünek-fának panaszolta nyomorát, kórt munkát, kért módot és alkalmat a megélhetésre, kérte barátjai pártfogását és támogatását, — de Isten tudja! régi és egykor oly jónak mutatkozó gazdag barátai teljesen elhagyták, nem támogatták, tőle visszavonultak és azok, kik több jó napot töltöttek házában — s talán közvetve némileg okai is voltak szerencsétlen sorsának, — teljesen cserben hagyták. bői fél pohárnál többet alig tudunk lenyelni; az a csöndes melancholiába kergető naivság; azok a zajos és fényes mulatságok, hol az ember többet ásít, mint élvez — óh, ezek után vágyódom vissza, ezekért epedek . . . De hisz én útleírást akarok adni: Esteli kilencz lehetett, mikor messze elhallatszó zakatolással közeledett hajónk a kikötő hídhoz. „Drau“ vagy „Albrecht“ volt, „Vesta“ alig — az bizonyára feldőlt volna alattam. A mint a szalónba léptem, kellemes, szeretkezésre alkalmas félhomály üté meg szemeim. A fejemet is csak nagy nehezen találhattam meg, mikor kalapomat akartam letenni. A füstfellegek, miket jámbor szivarosok bocsátottak világgá, szürke lepellel boriták az alacsony plafondot, melyről egy végkimerülésben leledző mécses csüngött alá. Az elfogódás különös érzetével ültem egy sötét sarokba, hogy lelkemet bilincsekbe verő gondolataimba merüljek. De a félhomály, a csobogó viz hullámzása s a zakatoló kerék egyhangú moraja egészen elringattak s én oly szépet álmodám . . ! Egy falevélkéről volt álmodásom, mit a szellő lágy lehe csókolgatott. A kis levélke szive édes vágytól remegve gyönyörrel hallgató a szellő susogását és barátságot, őszinte, igaz barátságot esküdött a szerelmes szellőnek. A szellő megnyugodott, mert tudta, hogy a barátság bimbójából a szerelem virága fakad. Szinte érezte már a virágok illatát, mely édes volt, mint a szerelmi csók . . .
