Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1890-02-09 / 6. szám

XVIII. évfolyam. 0_ szám. Szegzárd, 1890. február 9. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI +' Előfizetési ára: Egész évre..................6 frt — kr. Fél évre ..................3 „ — „ Negyedévre . . . ■.? 1 „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. + +­+ Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolna­megyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó-egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. HETILAP. +-------------------------------------;--------4 Me gjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. +-----------------s-------i--------------------4 SZ ERKESZTŐSÉG: Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Széchényi utcza 176. sz, alatt, hová előfizetések, hirdetések és felszólamlások küldendők. A rabsegélyző egylet. Múlt számunk vezérczikkében az orszá­gos selyemlenyészlési felügyelőség jelenlését tárgyaltuk s igaz örömmel vellünk a jelentés tételeiről tudomást. Ma azon helyzetben va­gyunk, hogy újra egy jelentéssel kell foglal­koznunk, mely fontosság dolgában semmivel sem áll hátrább, de a melynek tételei — saj­nos — ma még' nem oly önérzetet és örö­möt fakasztók, mint a mennyire szeretnők. De hogy azokká váljanak, czélja ép e soroknak. A »szegzárd-tolnavármegyei rabsegélyző egyletről« szólunk. Igazán alig képzelhető el nemesebb, hu­mánusabb instituczió a rabsegélyző egylet in­tézményénél. Egyrészről a raboknak vallás­erkölcsi és a lét küzdelmeiben nagy haszon­nal értékesithető gazdasági oktatása, másrész­ről a szabadultaknak munkaszerzése, munka­anyaggal és eszközzel való ellátása, tehát mintegy munkájukból való megélhetésüknek biz­tosítása képezi dióhéjban azon valóban ideális törekvést, mely ez egyesület számára eleve is biztosítja minden nemesen érző szív leg­melegebb rokonszenvét. Az egyesületnek a szorosan vett rabse­gélyezés mellett kétségkívül azon igyekezete a legeszményibb, a legmagasztosabb, mely a már lejtőre jutott, de azért még teljesen el nem züllött szegénynek megadja nyugalmát: leikébe önti a mpnkakedvet, a becsületessé­get; kezébe adja a tisztességes megélhetés eszközeit; visszahódítja számára elveszített becsületét; szóval visszaadja őt újra a társa­dalomnak. »Hiszen úgyis olyan kevesen va­gyunk« — mondá nagy Széchenyink. Csodálatos, hogy daczára mindennek a I rabsegélyezés ügyében csak az utolsó évek­ben támadt intenzivebb mozgalom, de a mely­nek szintén nagyon sok helyütt azzal a fa­gyos közönynyel kell megküzdenie, mely átok­ként nehezedik közéletünkre, annak mindé n intézményére. Vagy nem fagyos közöny-e az, mikor a szegzárd-tolnavármegyei rabsegélyző egyesü­letnek csak 133 rendes tagja van? Még ha két ezer ember volna, azt sem lehetne so- kai ni tekintve azon emberbaráti czélt, mit ez egyesület megvalósítani igyekszik. Vannak szkeptikusok, kik a rabok segé- lyézesétől még a természetes jogosultságot is el akarják vitatni. Nohát ezeknek elég csat­tanósan adta meg a választ a kormány ak­kor, mikor megyénk rabsegélyző egyletét a lefolyt évben kétezer is részesité anyagi tá- mogatásban, elismerve ezzel az egylet létjo­gát és szükségességét. A szegzárd-tolnavármegyei rabsegélyző egylet a lefolyt évben harmincznál több ra­bot tanitlatott s ha hozzátesszük még azt, hogy ezenfelül még némi anyagi segélyezés­ben is részesité a kiszabadultakat, úgy — azt hisszük — a legalaposabban győződtettünk arról meg bárkit is, hogy ez egyesület nem­csak tudatában volt hivatása fenköltségének, hanem hogy annak a rendelkezésére álló sze- íény eszközökhöz képest nagyon is híven iparkodott eleget tenni Azért is nem mulaszthatjuk el, hogy a jelentés ama passusára ne hívjuk fel olvasó­ink figyelmét, melyben ez a nagyközönség­hez, különösen pedig az iparosok- és földmű­ves gazdákhoz fordul, mint kiknek »közre­működésével még biztosabban megközelithető a kitűzött czél s még üdvösebb tevékenység fejthető ki.« Vajha megmozdulnának a nemes szivek! Ld. Politika s társadalmi szakadás. Ha valaki azon tévedésben élne, hogy az a conservativ áramlat, melyről oly sokan regélni tndnak, a társadalom jelen közhangu­latának valódi kifejezése, annak csak körül kell lekintenei, egy keveset néznie, micsoda változásokon megy keresztül életmódunk, szo­kásunk, gondolkozásunk egész szövevénye, hogy meggyőződjék, miszerint a mértéket tartó haladásban kell látnunk egyedül a tár­sadalmat megmentő, veszélyes szakadásoktól megóvó hatalmat. Igazságos ítélet mellett be kell látnunk, hogy Magyarországon mai nap sokkal több ember dolgozik és vagyonosodik, mint régeb­ben. Elszoktunk attól, hogy rózsás' színben lássunk mindent s mint valami eldorádóban, gondtalanul éljünk egy napról a másra. A gazdálkodási, tőkegyüjtési igyekezet és kere­seti ágakért folytatott harcz szorosan össze vannak kötve. S nem tanácsos, hogy az anyagi haladás kérdéseibe ezektől idegen ele­meket, régi babonát, vagy magasabb szellemi érdekeket is vegyítsünk, mert az csak ront és sohasem használ, ezek pedig elvesztik nym- busukat, mi nagyrészben megfosztja őket tár­sadalom alakitó erejüktől. Az emberi munka minden körének meg­vannak bennrejlő törvényei; azok irányozzák T Á R C Z A. Kis lakomnak . . . Kis lakomnak ablakára Süt a halvány hold sugára ; Ébren, vagyok, a láz gyötör, Ennyi búnak, fájdalomnak Legjobb volna a sírgödör. S az üditő édes álom Nem jelen meg szempillámon, Mig nem hozza meg a hajnal, Melynek fénye igy szól: „Remélj, Nem fogsz élni örök bajjal!“ Oh jószivü áldott végzet, Hozz szivemnek üdvösséget! S ha vágyaim zsengéi Gyűrni lesöt nem is teremnek, Csak remélni hagyj, r e m é 1 n i! . . . Lévay Dezső. Szerelmi vágy. . . V ' . T Lélkerhbferi tél egy kedves drága eszme: Szerettetni s szeretni lángolón, De a törekvés — bármi szép is lenne — Csak megtörik a bús, rideg valón. Szeretni vágyom, ámde eszményképem, Megtestesülve még se láthatom: „Te vagy? Te vagy?“ — Sok arcztól némán kérdem; A kép siet, marad csak bánatom. És igy tűnik le éltem szép világa, Ifjúkorom borúban múlik el: Kies tavaszra, télnek jégvirága, Pedig szivem, neked szeretni kell. Az ifjúkor magas hevületével Legyen szerelmem tiszta és igaz, Ne rejtse keblem hajnalát bus éjjel, Hadd tudjam, hogy minő a szép tavasz? Hedvig Henrik. Szegszárd régi és mostani plébánia temploma. (Folytatás.) II. József az államkölcsön-pénztárba helyezte s az egyháznak 3^ ®/o kamatot adott.1) Továbbá fentartotta s gyarapitotta a Mérey ál- *) *) Hist. par. 8. 1. tál beszerzett egyházi ruhákat úgy, hogy az 1732-iki egyházlátogatás szerint1) egyéb ruhákon kívül meg­voltak a következő apáti szerek: egy különféle drága kövekkel kirakott ezüst pásztorbot, püspöksüveg, fe­hér és vörös tunicella, keztyük, czipők, kettős balda­chin. Az ő apátsága alatt állíttatott fel 1740-ben egy dühöngő dögvész emlékezetére a hívek fogadalmából és költségeiből a mostani Szentháromság.2) Ugyan­csak az ő idejében épült a remetekápolna is. Traut sohn meghalt 1757- márczius 11-én Bécsben. Térjünk most tárgyunkhoz. A vélemény, mely Méreyt tartja a régi templom építőjének, Sluha bizonyságára támaszkodik. Ez a plé­bánia történetében®) a régi templomról ezeket mondja: A régi szegszárdi templom, mely a töröknek az or­szágból való kiűzése után Mérey Mihály, az első J) B rüsztle 319. s) Fölállításának okát s történetét elmondja a rajla levő három Iíronosztikon: ADoretVr et LaVDetVr sanCta trlnltas szeXárDIenses In pestlfera LVe praeserVans Imá- dassélc és áldassék a szégszárdiakat a dögvészben megőrző Szentháromság 1740. SVb G Vbernlo ILLVstrlssIMl Iosephl De TraVtsohn abbatls ereCta VI VotI (Méltóságos Trautsohn József apát kormányzása alatt emeltetett fogadalomból. 1740.) I PerlLLVstrls DoMInl PinCzés proVIsoratV Vlgente faVste fl- I nlta fVIt (Tek. Pinczés ur gondnoksága idejében szerencsé­sen bevégeztetett 1740.) 3) Hist. par. 1. 10.

Next

/
Thumbnails
Contents