Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1890-12-21 / 51. szám

fellelkesitse és a nagy időkhöz méltó hangulatra ragadja, egyesült erővel, komoly méltósággal még előkészíthetnek. Iskolákban, templomokban, főterén fel fog hangzani a hálaadó nemzeti dal, mely Hadúr szelleméhez száll, hogy áldja ezer­éves áldó kezét! Gondoskodni fognak a város éltető elemei, hogy Szegzárd magyarságának ősi hírnevéhez méltóan ünnepelje mega nemzeti millenniumot. Igaz, hogy a sors csapásai nagyon látogatják s bajos volna most oly inditványnyal előállani, mely az amúgy is megadóztatott lakosságot újabb áldozatokra hívja fel. De van egy, a hatvanas évek dicső mozgalmaiban létrejött eszme s ennek oly összegű tőkéje, melyből egy külső emléket is emelhet Szegzárd az ezred­éves forduló megörökítésére, a nélkül, hogy a lakosság adakozását igénybe venné. Állítsa fel Szegzárd a millennium megünneplésekor az Árpádok, Csatár és Szent László költőjének, Szegzárd nagynevű szülöttjének: Garay János­nak a szobrát! Hogyan? Mai számunkban közzé­tett nyílt levelemben mondom el! Biztosító baleset ellen. Az ellentmondást nem tűrő statisztika megczáfolhalatlan számokban tárja elénk azt a megdöbbentő képet, melyről világosan le­olvashatjuk, hányán esnek évenkint előre nem látott baleseteknek áldozatul, . mennyi tőke vész el a munkaerő megkevesbedése által s hány család jut a legsanyarubb nyomorba, mert családfője, támasza hirtelen elhalálozott, mielőbb még hozzátartozói jövőjéről gondos­kodhatott volna. S a statisztika által kérlelhetetlen szá­mokkal feltárt e szomorú kép adta meg az első impulzust az életbiztosító társulatok létrejöttéhez. uu . (Az a napi munkája után élő iparos vagy kereskedő csekély évi befizetés mellett bizto­síthatja családját az anyagi nyomor ellen, melynek felesége és gyermekei akkor sem lesznek kitéve, ha esetleg ő, a gyámolitó, a kenyérkereső, hirtelen elhunyna. A tisztessé­ges és szolid alapokon nyugvó életbiztosító társulat ugyanis ily esetekben a biztosított összeg teljes erejéig siet a támaszát elveszí­tett s esetleg nélkülözéseknek kitett szeren­csétlen család fölsegélésére. régi apátok által szerzett ruhák elrongyosodtak, újak nem szereztettek. Szluha fájdalommal szemlélte jegyesének éktelen voltát. De nem maradt meg a tétlen szemlélésnél, ha- I nem rögtön egész buzgósággal munkához fogott. Legelőször is a legégetőbb hiányokat igyekezet pó­tolni. — Budára utazott, hol a II. József által eltörölt szerzetes-házak templomaiból összehordott egyházi sze­rek felhalmozva voltak, s eladásra kináltattak. Kér­vényt nyújtott be és sikerült ily módon io miseru­hát és 2 köpenyt, melyeknek értéke az iooo forintot meghaladta, fele áron alul megszereznie. (Állítólag ezek közül való a még most is meglevő fehér bár­sony miseruha a köpenynyel, dalmatikákkal s püs­pöksüveggel együtt.) Megvette a kasszáit győri feren- cziek két harangját és ugyanazon kolostor 1800 frtot j érő 16 változatú orgonáját 350 forintért.1) E közben az urodalommal, mint kegyurral, egyetértve megvizsgáltatta a templomot. Az építő­mester úgy nyilatkozott, hogy a torony még jó, de I a többi résznek újból való épitése elodázhatatlanul szükséges. Az urodalom költség kímélés tekintetéből ily érteményben tett felterjesztést a helytartó tanács­nak, mely elrendelte, hogy a toronyhoz uj, az előbbi­nél hosszabb templom építtessék. E terv ellen kérvé­nyezett a város és megye, mert az uj templom el­zárta volna a közlekedést, állandő tűzveszélylyel fe­nyegetett volna, a gyakori harangozás zavarta volna a dolgozó tisztviselőket, stb.2) i) L. »Tolnamegyei Közlöny« folyó évi 7. sz. »Szeg­zárd í’égi és uj plebánia-teinploma.« ®) L. 1794. ápr. gy. jk. megyei lt. De a századunkat jellemző humanizmus, I 5 a reciprocitásban gyökerező filántropia, a ku- | I tató elme nem elégedett meg ezzel. Neki oly ! mód kellett, mely nemcsak akkor siet a nyo­mornak kitett család támogatására, mikor a I kenyérkereső családfő már elhalálozott, hanem I akkor is áldásos támogatást nyújt, ha a csa­ládfő valami őt ért baleset folytán hosszabb- ! rövidebb időre munkaképtelenné vált. Mi is várhat egy szegényebb sorsú családra — melynek nincs módjában a Wertheim szek­rényből födözni az élet által parancsolt szük­ségleteket — az esetben, ha gyámolitó ke­nyérkeresőjét egy előre nem látott baleset keresetképtelenné tette ? Mi is várhat egy ilyen szegényebb sorsú családra — mely amúgy is csak máról holnapra él — ilyen esetben? Nélkülözés, szükség, nyomor. És ez addig tart, mig a végzetnek tetszik a kenyér­keresőt családjának újra visszaadni, őt újra munkabíróvá tenni. S megalakultak a baleset elleni bizto­sitó társulatok, melyeknél minél szélesebb kö­rökben való elterjedését úgy társadalmi, mint nemzetgazdasági szempontból kiindulva nem hangsúlyozhatjuk eléggé. Nagyobb városokban, hol a munkás is többet lát és tapasztal, hol inkább az értel­miség dominál tényleg mind nagyobb és na­gyobb tért foglalnak e biztositó intézetek. De biz a vidéken, hol egyes társulatok rosszlel- küsége s a nép tudatlanságával való vissza­élése miatt bizonyos ovakódó tartózkodás vált szükségessé, sajnos — most kissé nehéz e többé kevésbbé jogosult tartózkodó indo- lencziát megtörni. Annál örvendetesebb az a hir, a mit megyénk jelentős városából, D u n a-F ö I d v á r- ról veszünk, hol a jónevü Adria biztositó intézet rövid pár htét alatt 60, mond; hat­van ilyen baleset ellen való bizto­sítást fogad ott el. S hogy hogyan viselkedett e társulat megbízó feleivel szemben, arról a minap két esetben is volt alkalmunk személyesen meg­győződni. U. J. czipész talpvágó késével megse­bezve magát, nyolcz napra munkaképtelenné vált. W. J. gabnakereskedő pedig kocsiról | való leugrás közben kificzamitotta egyik lá­A helytartó tanács ragaszkodott tervéhez s mind erélyesebb hangú lett közte s a megye közti szóvál­tás, midőn Isten közbelépett és véget vetett a vitának. 1794. augusztus 7-ikét Írtak, midőn az Ur keze I súlyosan nehezedett Szegzárdra. A mondott nap reg­gelén 9 óra tájban tűz ütött ki a Bartina mögött, mely csakhamar oly erőre kapott, hogy 4 óra alatt 600 házat elhamvasztott. Nem kímélte meg a tem­plomot, megyeházat, plébániát, s a közelben levő né­hány urodalmi épületet sem. A harangokat megol­vasztotta. Szluha két évi fáradsága és hívei áldozat- készsége gyümölcsét látva megsemmisülni, mitsem tö­rődve a fenyegető veszélylyel, a lángok közepette a templomba hatolt, hogy megmentse a mi megment­hető. És sikerült is kimentenie az oltári szentséget, az egyházi edényeket és ruhákat, bár ez utóbbiak már tüzet fogtak, a főoltárnak a Megváltót ábrázoló ké­pét, és azokat a plébániának tűz ellen ment boltíves szobájába helyezte.1) Az isteni gondviselés, mely minden rosszból hoz ki valamely jót, a régi templom leégése által azt eszközölte, hogy a helytartó tanács nem ragaszkodott többé eddigi tervéhez s alig egy hónapra egyesség jött létre a megye és urodalom közt a templom át­vitelét illetőleg, melyet a felség, I. Ferencz is hely­ben hagyott. A kárt, melyet Szegzárd katholikusainak a régi templom felszerelésének elégése okozott, bő­ven helyre pótolta a mostani templomnak szép, nyílt fekvése, mig a régi a megyeház udvarán eldugva állott. Szluha, hogy az uradalmat annál hamarabb ') L. Szluha kéziratát. bát. A biztositó intézet rögtön intézkedett duna-földvári főügynöksége utján s a balesetet szenvedetteknek a legnagyobb előzékenység­gel naponkint öt forintot fizettetett ki el­veszített munkaképességük visszanyeréséig. Ha minden biztositó társulat ily előzéke­nyen bánna el feleivel, akkor könnyebben volna az az egyes tisztességtelen társulat ál­tal provokált tartózkodás leküzdhető. S ez annál óhajtandóbb volna, mert százszoros ér­dek parancsolja, hogy úgy az élet, mint a baleset elleni biztosítás eszméje minél széle­sebb körökben hódítson, mert százszoros ér­dek parancsolja, hogy a biztosítások e neme mindenütt rokonszenvvel karoltassék föl. Providentia est mater sapientiae! L-i. Tolna vármegye közigazgatási bizottsága által folyó évi deczember hó 9-ón tartott ülésről adjuk a következő jelentéseket: (Vége.) Kir. tanfelügyelő jelentőse. A vármegye 1889/90. tanévi nópnevelésügyi sta- tistikája elkészíttetvén, róla az előirt rovatos kimu­tatások a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister úrhoz felterjesztettek. Az iskolalátogató urak közül Decskó Mátyás plébános ur a grábóczi rom. kath., ev. ref., ág. ev., congressus és orthodox izraelita, Lenszky Mária ál­tal fenntartott magán leány és a börzsönyi községi iskolák meglátogatásáról adták be jelentéseiket. Magam pedig a negyedik tanterem és tanító­ság felállítása czéljából a nagy-doroghi községi isko­lát és a kisdedovodát látogattam meg, s a viszonyo­kat kielégítőknek, sőt kedvezőnek találtam azért, mert az iskola-házban levő tanítói lakszobák felhasz­nálásával nemcsak a negyedik, de idővel és szükség szerint az ötödik és hatodik tantermet is kevés váL toztatás és költséggel fel lehet állítani. A beérkezett ügyiratok mennyisége, mely az iktató számát 1549-ről 1654-re emelte föl, 105 volt. — Ebből elintéztetett, a múlt havi 28 hátralék fel­dolgozása mellett, 100, összesen 128, s igy további felmunkálásra visszamaradt még 5 drb. Kir. ügyészség jelentőse. A letartóztatott egyének létszáma 151 főre ter­jedt, kik közül: fegyházra ítélt volt . '. 30 egyén börtönre ítélt volt . . 65 „ fogházra ítélt volt . . 24 „ vizsgálati fogság alatt . 19 „ fellebbezés alatt állott . 13 „ Összesen . 151 egyén. A fogházi kórházban összesen 15 egyén kezel­kényszeritse uj templom építésére, a leégettet elhagyta s a legközelebbi vasárnapon az isteni tiszteletet a Szentháromságnál tartotta, három hónapon át pedig a sz. János és Pál, vagyis a kórházi kápolnában, Azután az uj templom elkészüléséig egy ideiglenes fa-templomban. (Folytatása következik.) Ragály és betegség. Népies felolvasás. Tartotta Dr. Boszkovitz Mór községi orvos, a báttaszéki keresk. casinóban 1890. decz. 6-án. Szándékom általában a ruházatról beszélni. Miért választjuk nyáron a len, télen a gyapot ruhát. Mert a len télen, a gyapot nyáron a test sejtjeiben egész más változást idézne elő, mintha a lent nyáron, és gyapotat télen hordjuk az egyik a bőr sejtekben a fázási érzetet gerjeszti, a másik pedig bő izzadást idézne elő. Jövünk a táplálékra. Ennél már nem szükséges a túlságos magyarázás. Mindenki tudja, nemcsak rósz és jó táplálék, de szokott és szokatlan táplálék közt milyen a különbség. Nem szükséges, hogy valaki túl­ságos gyomorterheltetés által beteg legyen, illetőleg a sejtekben már csoportosulást idézzen elő. Tessék va­lakinek rósz izetlen tápanyagot adni ? Mi törénik ? vagy megrázkódik tőle, vagy rövid idő múlva ásítoz, nyújtózkodik, bágyadtságról panaszkodik, szóval a sej­tek rendes functiója meg van zavarva. így vagyunk az ivó vízzel, mely ugyan szorosan véve a táplálék­hoz tartozik. Ily változást visz véghez a kör és kör- nyi levegő. Ezek mind tényezők, melyek oly anya-

Next

/
Thumbnails
Contents