Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-11-16 / 46. szám
Battyány Ferencz, horvát-crszági bánhoz s gróf Kristófhoz, kiről már az a hir keringett, hogy Ferdinand- tól eltávozott s atyjához ment, hogy ott lovat s katonákat szerezve jobban felkészülve jöjjön a csatába. Lajos ugyancsak innen sürgeti levélben Nádasdy Tamást, ki Ferdinándhoz követ gyanánt küldetett, miszerint rajta legyen, hogy mind az országot, mind a királyt fenyegető veszélyek, különösen pedig Pétervá- rad elestének élénk ecsetelése által arra bírja őt, hogy a kettős rokonság s a veszély közösség folytán is hozzá oly közel álló királyt ily nagy szükségében el ne hagyja. Meghagyta ezenkívül neki azt is, hogy az akkortájt Spirában gyülésező többi fejedelmeknél is segélyt kieszközölni, akár pénzzel is iparkodjék. Ma- Ct'do László, pécsi nagyprépost innen a lehető leggyorsabban Budára a királynéhoz küldetett, őt kérendő, hogy testvérjénél — Ferdinandnál — a kért segély minél előbbi megadását sürgetni s különösen ágyukat, mikben nem igen bővelkedtünk, kieszközölni, meg ne feledkezzék. A Mohács fölött föltornyosult vészfelhők lecsaptak s hazánk legjelesebb támaszait maguk alá temették. Ha ez nem történik, visszatértében Lajos tán ismét meglátogatja városunkat, ami a lakosoknak bizonyára jobban tetszett volna. De ez nem történt. Csonkatornyunk nem látta ezután a csendes zárdái életet, hanem spahik tanyája lett s börtönül szolgált. Dr. Browne Eduárd, Angol utazó ily spahik kíséretében nézte meg Földvárt 1669. és 1671. között. Arról, hogy a török urodalom alatt micsoda szerepet játszott s donjon váraival együtt, csak általánosságban szólhatni. Tény, hogy e vár ezután a töröknek rendes fő hadi szállása volt, a honnan az egész környéket hatalmába kerítette. 1544-ben is Földvár alatt horgonyozott s innen foglalta el a szomszédos vidéket Simontornya s Ozorával együtt.. 1602-ben a »szabad martalóczok« kerítették kézre s halmozták föl benne fegyvereiket, a kiktől Nádasdy s Thurzó kapitányok foglalták vissza. Azokról, kik a török kezéből végleg megszabadították a várat, máshol megemlékeztünk már. Alig múltak évek, midőn a Rákóczy-féle zendülésben ismét nagy szerep jutott ki donjonunknak. Széllé Zsigmond járásbiró ur kutat most-^g-4áfg^feaít' s azért,| mivel szakavatottabb tol^fcgfc megírni s mivel már erről is szólottunk, most mellőzzük. Miután Csonka-tornyunk a 48-as mozgalmas időket is átélte, az 1858-ban dúló nagy tűzvész alkalmával szintén leégett. Voltak, kik szétakarták romboltatni akkor ez emléket; de a hivatalos helyről jött erélyes tiltakozás megmentette az enyészettől s igy még manap is áll, mint négy százados hirdetője régi dicsőségünknek. TÖVISEK. Párbeszéd a rendezett tanácsról. Alkalmain volt két szegzárdi polgártársamnak beszélgetését titokban kihallgatni. A beszéd tárgya — természetesen! — a napi renden levő kérdés, a rendezett tanács volt. A polgártársakat meg nem nevezhetem, mert inindaketten megharagudnának rám, tehát csak igy Írom őket rövidség okáért: „Hal adó“ — „Maradó“ Maradó. No már megint azt a rendezett tanácsot fartatják. Én nem tudom mit okoskodnak ezek a viszketeges elméjű emberek ? Hát eddig jó volt igy ? .... Haladó. Nem úgy van az barátom! Bárcsak régen úgy volna, a hogy most akarjuk! Te, úgy látszik, még nem is gondolkoztál e fontos tárgy felett. Mai adó. Nagyon is! Éppen azért akarom, hogy maradjon minden a régiben. Haladó. Hát ugyan add okát: miért ? Maradó. Csak! Haladó. Hja, barátom, ez nem ok. Hanem ón azt gondolom, hogy téged más valami piszkál, — te alighanem a „bírói pálczát akarod bőmarkos i t a n iK vagy legalább is tanácsos ur akarsz lenni. Pedig hát hidd el, hogy bár a magyar közmondás azt tartja: „S 0 r b a m e g y, m i n t a falusi bíróság“ — rád aligha kerül a sor ebben a gömbölyű világban; tanácsos talán lehetsz, de az neked nem tanácsos, mert most is lusta vagy a földmivesi munkáidban, ha pedig felcsapnál urnák, egészen elhanyagolnád azt a kis gazdaságodat. Csak maradjon a szántóvető az ekénél, a csizmadia a kaptafánál! Nagyon csúnyán áll ős lustán mozog az a könnyű penna a földmives ember kezében!... Maradó. Igen ám, de most is nagy az adó, hát még akkor? Haladó. Ugyan ne aggódj ok nélkül már jó- előre Olvasd el a „Tolnainegyei Közlönyéből azt a czikket, melynek czime ez: „Előnyei a rendezetttanácsnak“ —. mindjárt belátod, hogy nincs okod a félelemre. Sőt az a rendszer még jövedelmező is lesz! Maradó. Jól van, de hátha megeszi a szőlőinket a filloxera, miből tartjuk fenn a rendezett tanácsot? Haladó. Furcsa, — te eddig mindig tagadtad, I hogy van ez a szőlőféreg, össze is szólalkoztál mi- | atta a Roboz úrral, most meg egyszerre úgy megijedtél tőle, mintha már ma is almabort innál! ? I... Miből tartjuk fenn a rendezett tanácsot ? — kérded —; hát a nagyközségi szervezetet, mely szintén igen sok pénzbe kerül, miből tartjuk fenn, ha nem terem I borunk? — Budát, Tokajt, Gyöngyöst, Szent-Endrót — stb. — régen megette a filloxera mégis van rendezett tanácsuk, — oda nem adnák a bölcs, pontos, gyors és igazságos kormányzást semmiért, mert megtanulták ismerni ős élvezni annak sok hasznát. Tehát ne csinálj magadnak olyan filloxerás rémképe- I két. Majd csak megélünk valahogy akkor is. Nem j tudod a közmondást: „Már akár igy lesz, akár úgy lesz, de valahogyan csak lesz, mert úgy még sohasem volt, hogy sehogyse lett volna!“ Maradó. No, ón csak a vagyok mondó, hogy nem bírjuk ki, nagyon szegények vagyunk ahoz! Haladó. Ugy-e? . . . Hát nagykorcsmára volt pénzünk ? . . . Akkor nem féltünk a nagyadótól, a fillöxerátől, az elszegényedéstől ? Sőt a már kiadott 60—70 ezer forinthoz még adunk majd többet is, igen sokat, az ujabbi tervbe vett építkezés alkalmával, — arra megint lesz pénz, ugy-e, de hogy ne legyünk tovább elmaradott falusi polgárok, hanem városi, értelmes lakosok, arra már nincs pénz ? .......... Azt án mit gondolsz, — nem jobb volna-e, ha kövezett utczáink volnának, — lámpásunk több és világosabb volna és ne csak akkor gyújtanák meg őket, mikor szépen ragyok a Hold, hanem sötét éjszakákban is; — nem jobb volna-e, ha nagyobb volna a rend, szilárdabb _a szemüyx&ssqjJ)jztosság^.— gyorsabb az ügykezelés, igazságosabb a törvényadás ? — stb. — stb. Maradó. Szép beszédek, de ón csak azt tartom : maradjunk a réginél!. . . Sáros az utcza ? — Négy lovat fogunk a kocsi elé! — Sötét a lámpás? — Minek is az ? Becsületes ember éjjel aludni megy, nem kóborol az utczán. Nappal legyen világosság, éjjel meg sötétség Haladó. No barátom, már azt még se hittem, hogy ennyire sötét elméjű légy! — — A te agyadban is elkelne ám egy kis rendezett tanács, hogy a te sötét kobakod pislogó mécsébe egy kis világitó olajat csöppentene, — hogy ott rendet csinálna !... De megtapsolnák a te lámpa-gyűlölő okoskodásodat •— ha hallanák — az éjjeli tolvajok, pinczetörők, bicskázók, rossz nők és mindenféle gazok, mert te ugyancsak malmukra hajtanád a vizet. Szerencse, hogy kevesen gondolkoznak ily kifordult észszel mint te! Maradó. De hiszen olvastam, hogy — kivált az Alföldön — a legújabb időben több rendezett tanácsú város visszaállította a községi szervezetet! Haladó. Ebben igazad van, — csakhogy 1-ször is az ilyen város — hála istennek! — kevés. (Mellesleg megjegyzem, hogy ezeket sem a filloxera ette meg, mert nincs is szőlejük!) 2-szor ennek a vissza fejlődésnek, ennek a rák haladásnak is az az oka, hogy igen sok ott a bíróságra vágyó, tanácsosságra óhajtozó, úgy nevezett hót „szilvafás“ földes ur, kiknek nincs diplomájuk, hogy polgármesterek lehessenek, de van jó borizü kortes hangjuk, hogy bekiabálják magukat a bírói székbe s ott basáskod- hassanak a szegény föld népe felett. Ezek úgy tesznek, mint az az ember, a ki nem érvén el a magas fa érett gyümölcsét, kivágja érte a fát és a földön kényelmesen lakmározza fel az édes gyümölcs-szemet. Az alföldi hétszilvafás urak is nem ízlelhetvén a a rendezett-tanács magas fájának édes gyümölcsét, amit úgy hívnak, hogy „polgármesterség“ — kivágják a fát, letiporják a rendezett tanácsot s azt gondolják, hogy mikor visszafalusiasodván, bele ülnek a bírói székbe, azt az óhajtott édes gyümölcsöt rágfesálják, pedig csak vaczkor van fogaik között, a gyümölcs a fával együtt — sajnos! — megsemmisült. — — Ismétlem, abban igazad van, hogy akad ilyen visszamenő város egy-kettő, a minthogy megesett már az is, hogy a feleségétől törvényesen elválasztott férj, pár évi pauza után ismét elvette a régi feleségét, de ez ritkaság. Józanul gondolkozó polgárság hamar fölismeri a fiatal menyecske (értsd rendezett-tanács!) előnyeit, bájait, nagyobb kedvességét, a megunt és törvényesen elválasztott zsörtölődő vén asszony felett (értsd községi szervezet!) és álhatatosan megmarad az uj hitestárs mellett. Azt hiszem, mi is megmaradunk, ha Karácsonyra, vagy újévre meghozza nekünk a Jézuska a rendezett tanács szép ajándékát. Maradó. Kezdem belátni, hogy tökéletes igazad van s apránként leteszem előtted a fegyvert! Még egy okos szót: s kapitulálok! . . . Haladó. Szervusz öcsém! Derék gyerek vagy, csapj a markomba s írj alá a felhívásnak. — No már hiszen azt mondom öcsém, hogy ha most sem sikerül keresztül vinnünk a dolgot, akkor ón szó- gyenletemben eladom minden gazdaságomat s elköltözöm innen máshova, messze földre, még sem leszek tovább is Szegzárd falujának polgára! Megyei székhely, nagy vármogyeházzal, maholnap büszkén emelkedő igazságügyi fényes palota, annyi sok pompás magán épület, tömérdek hivatal, nagy intel- ligenczia, józan gondolkozásu, értelmes és elég vagyonos polgári osztály, 'felvilágosult és nagyszámú iparosok, kereskedők, kórház, iskolák, maholnap egy nagyforgalmu vasút, selyemtenyésztósi intézet, három hirlap, két nyomda — -------stb. -r- stb. —.és ez ek mellett nagyközségi szervezet!... Hogy illik ez össze ? . . . Kossuth apánk is azt irta nemrég, hogy a vidéki kisebb városok fejlődése, haladása manapság a fődolog, hazánk jóléte érdekében. Tehát előre! Haladjunk ! Vagy legyen rendezett tanács, vagy pedig — ha most is elbukunk — dobja el a kópviselő-tes- Jület azt a hivatalos pecsétet, melynek hazug és gúnyos körirata ez: Szegzárd város pecsétje— és hogy minden idegen tudja s lássa, hogyan állunk, ki kell Írni a város háza homlokzatára mesz- sziről olvasható nagy arany betűkkel: „Falu háza!“ Maradó. No bátya, meggyőztél. Én is keresztet vetek a régi maradozók törekvésére. Büszke önérzettel gondolok Szegzárd városi polgárságomra. Ide azt az aláírási ivet, aláírom, sőt gyűjtő -tesrekT- —* é U ,e r | rendezett tanács! Palást. A postát igénybe vevő közönség figyelmébe. Az eddigi tapasztalatok szerint a postát igénybe vevő közönség gyakran hátrányt szenved azon szabályok figyelmen kívül hagyása által, melyeket a közönségnek, de főleg a postával sűrűbben érintkező kereskedőknek, már saját jól felfogott érdekeikben is szigorúan követniük kellene. Statistikai adatok nyomán közölhetem, hogy Magyarországon a kózbesithetlen levélpostai küldemények száma évenkint százezernél többre rúg és ennek kevés kivétellel az elégtelen, vagy helytelen czímzós az oka. A visszaérkezett levelek, ha a feladó azokon megnevezve nincsen, a fennálló szabályok értelmében az igazgatóság kebelében működő bizottság által felbontatnak és a mennyiben sikerül a levél feladóját ez utón kipuhatolni, ennek visszaadatnak. A múlt évben sikerült ekként 13,966 drb levelet a feladónak visszaadni, miig 97,647 darabot, melyek sem czímzett- jüknek, sem feladójuknak kézbesíthetők nem voltak és melyekről a feladók bizonyára azon véleményben vannak, hogy azok a postán elvesztek, — meg kellett semmisíteni. A Postai Tarifák 4. §-a értelmében, ha a levél nagyobb helyre szól, ki kell tenni a czímzett lakását is, ha pedig a rendeltetési helyen postahivatal nincs, az utolsó postát is. Oly neveknél, melyek gyakrabban fordulnak elő, valamely közelebb meghatározó szót, vagy, hogy ha ilyen nincs, rá kell irni a megyét, pl. Rákos-Palota, Vár-Palota, Szántó Abaujmegye, Szántó Hontmegye; sőt a járást is. Hasonlóképen, ha a czímzettnek gyakran előforduló neve van, mint pl. Kovács János, Szabó István, Varga Pál stb., szükséges, hogy a név elé, vagy utána szintén valamely közelebbi meghatározás tétessék, pl- ifj., dr., tanár, ügyvéd stb. A közönségnek a levelek borítékolására és alakjára is nagyobb gondot kellene fordítania, mert kisebb levelek a sok ezer levél közül a legnagyobb pontosság mellett is könnyen hírlapok, vagy más levélpostai küldemények közé keveredhetnek s igy nem ritkán idegenek kezébe juthatnak és el is vesznek. A nagyobb levélpostai küldemények, főleg »z áruminták (gabona-mustrák stb.) burkolatai sokszor oly gyengék, hogy azokat a postakezelós közben elkerülhetetlenül szükséges, egy bekötésre használt
