Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-11-09 / 45. szám
C) A nagybirtokosok részéről: a) Albrecht főherczeg ő Fenségének bélyei uradalma, tekintve az 5. a) pont alatt részletesen kimutatott 70—80,000 frtnyi évi jövedelem-többletre, egyszer- smindenkori hozzájárulás fejében . j . 200,000 írt. b) A m. kir. közalapítvány szegzárd- báttaszéki uradalmai részéről, tekintettel a mintegy 40,000 frtnyi évi biztos jövedelem-többletre, egyszersmindenkorra . 100,000 frt. 0. Az érdeklett községek; a) D u n a-S z e k c s ő részéről, teki iitettel a város javára a város mentén létesítendő partszabályozása .... 30,000 frt. b) M a i ss 111 tekintve, hogy kedvéért 1.25 klméterrel a pálya meghosz- szabbitandó............................................... 25,000 frt. c) Szeg zár dtél, tekintettel a Pécscsel és Boszniával nyerendő közvetlen kapcsolat rendkívüli előnyeire . . 20,000 frt. d) Mohácstól a Budapesttel és Boszniával nyerendő közvetlen kapcsolatért ............................................................. 15,000 frt. e) Bátaés Báttaszék városoktól ugyanez okokból 10—10,000 frt 20,000 frt. f. Őcsény és Decs nagyközségektől 4—5,000 frt................................ 10,000 frt. g) A1 s ó-N y ó k és N a g y-N y á- r a d községektől 3—-3,000 frt . . . 6,000 frt. „> h) Somberek, L a n d c s u k, J3 a á n és Bar anyavár községektől 2—2,000 frt............................................... 8,000 frt. i) Szálka, G r á b ó c z, Várdomb, Als ó-N á n a, Bár, Ud vár, DáIyok, Lipo va, Ber ed e k, Sárok, I v á n-D á r d a, Kisfalud, Monostor, Benge, B.-Löcs, és Szt- István 16 községtől 1—1,000 frt I 16,000 frt. E. Végre az egyes magánosok részéről esetleg aláírandó illetve átvállalandó törzsrészvényük fejében előirányozható összeg................................ 5,000 frt. Ös szesen ! . 1.015,000 frt. 28. Ha végig tekintünk az érdekeltek eme ha- talmas táborán,.— ha számításba vesszük azokat a rendkívüli megtakarításokat és anyagi nagy előnyöket, a miket e vasút a nagybirtokosoknak a községeknek, a törvényhatóságoknak és az államnak, a mezőgazdaságnak, kereskedelemnek és iparnak egyaránt nyújt, s a mik a kívánt hozzájárulást sokszorosan túlhaladják, — és ha végre látjuk azt az áldozatra is kész komoly lelkesedést, melylyel az ór- dekéltség e vasutat, mint jobb jövőjének egyetlen biztos garancziáját mindenütt felkarolta, akkor e törzsrószvónytőkónek biztos elhelyezhetósőn tovább egy perczig sem kételkedhetünk. TÖVISEK. Memento móri! Így őszszel talán még a karthauzi baráti rend is félreteszi zordon jelszavát: a „memento mori“-t (emlékezzél a halálra), mert hiszen most amúgy is minden arra emlékeztet. Mintha a sárga falevelén, mely a fáról szomorúan alápottyan, — a hűvös őszi szélben, mely begombolkózni kényszerít, — a zörgő harasztban, mely mint dórverte czigány gyerek tón- fereg lábainknál, — az ékességét veszített s kóróvá lett hervadt virágon, — a szomorú őszi tájra lomhán ráfekvő nyomasztó ködön, mindenütt s mindenben a fekete halál vigyorogna ránk borzasztó iszonyatossággal !... Még ez nem elég, hanem ilyenkor a pusztává lett Föld nagy, őszi fájdalmához hozzászegődik az ég is s fekete felhővel, vagyis gyászszal övezi magát legtöbbnyire, alig függesztve azt fel — fejedelmi módon ! — pár rövid órára olykor-olykor, hogy a föld népe is agyon ne-búsulja magát. Pár órai derült fényét a kegyteljes Napnak felváltja egy hetes eső, örök pityergéssel, mígnem végre majd rá terül a gyászos hó-szemfedő a kiszenvedett közös anyára, a nagy természetre s vele együtt — minden „Zacherlin“ nélkül — örök álomra szenderedvén a szemtelen legyek és dongók: örömmel tart a föld népe halott-, akarom mondani vig disznótorokat a magyar ősi szokás szerint. Ennek előkópzete, ennek felvillanyozó gondolata, oda terelve a figyelmet a pompás friss kolbász, hurka s több efóle őszi csemegére: azonnal oszlik a sötét gyász s felvidul a kebel, (kivált, ha már be van kebelezve pár liter jóféle uj bor!) tudván, hogy a természet őszi halála csak amolyan m ó k á z á s, mert hiszen, mire a disznó-frisselék elfogy és a sonka kellőkép megfüstölődik: már előttünk mosolyog az uj, nyájas tavasz, fürödve enyhe napsugárban, harmat-gyöngy s virágillat-árban!... * * * Istenem! — de jó is, hogy ez igy van. Máskép nem 1 e-, hanem agyon hangolná az embert az őszi néma gyász és kietlen pusztaság szomorú szemlélete. Nem is tudom, minek tartják névnapjukat még a halottak is ilyenkor?... Van most szomorúság amúgy is elég!. f. Bökkenő nyári melegben hogy óhajtunk egy darab felleget, csak akkorát, mint a kis ujjam, hogy ha esőt nem ád is, legalább árnyékot tartson! ... A halottak is megtarthatnák a névnapjukat olyankor, mikor a nagy és sok vigság közepette szinte jól esnék egy kis pihentető szomorúság, pl. farsangban, vagy májusban, mikor a sok bálba, majálisba szinte csömörletig beleununk! ... De még a halottak nevenapja is ilyenkor esik. Ez már több a soknál! ... Hanem én tudom, miért esik ilyenkor ? A virág- és koszorú-kereskedők az okai. Nekik kellett megvesztegetni a naptárcsiuálókat, hogy ezt a névnapot november 2-ikra tegyék. No persze, mert ilyenkor már a természet ékességei többnyire lehullván, a kedves halottja sirját minden áron koszoruzni óhajtó ember kénytelen a mesterkélt virágok drága koszorúját tenni a kedves sirhalomra (és sokan bizony teszik is egész „halomra“!), hogy gyászát kimutassa (mert ez a fő, nem az érzelem!), vagy, hogy rószvétlensége- és kegyetlensőgeórt a gonosz nyelvek meg ne szólják (mert ez is divat!); vagy, hogy módosságát kitüntethesse s irigységet támaszszon a szegényebbekben, kiknek drága koszorúra, sok gyertyára pénze nem telik!... Szép az a halottaink iránti kegyelet nagyon — és szükséges is; de annyit mondhatok, hogy valamint az élő ember nevenapján elhangzó fényes, dicsérő toasztok legtöbbjét a hamis zuzzáju, rút emberi önzés teremti, sokszor csupán az óvről-óvre bizonyos eszem- iszomórt: úgy a halottak november másodikai fényes és drága koszorúit nem annyira a szerető és feledni nem tudó kegyelet rakja a kicsiny sirhalmokra, mint inkább a fentebb említettem világi szempontok: a tüntetés, az önmutogatás, a kegyelet-affektálás, az irigység-költés, a megszólástól való félelem, a szokás hatalma, a divat--------stb. No mert — tisztelet a kivételeknek! — láttam én már sok olyan sirhalmot, melyen a tavasz és nyár korszakán, a természetes virágok feslése szép idején, egy koszorúja sem pompázott — ingyem — a kegyeletes szív gyöngéd kezének, még a fű is lehervadt, taraczk lett azon, de halottak napján ott díszelgett a drága vett koszorú!.. Mi egyóbb ez, hanemha fentebbi szavaim fényes igazolása ? Úszás a balga divat lompos árjával ? Önző hiúság? Szemfényvesztő komédia?-------Ha minden ha lottnak — úgy, mint az élőknél szokás — máskor volna a nevenapja: de másképp lenne ez is!... Sokan megszöknének, vagy megfeledkeznének (készakarva!) arról a névnapról; de igy megtartják, mert hát sokan látják: muszáj!... * * * „Memento Mori!“ — E komor igéket nemcsak a haldokló őszi természet, nemcsak a halottak most megült névnapja, hanem egy más fontos körülmény is rémesen zúgja most füleinkbe. — Értem: a hir szerint legközelebb megindítandó 3-ik lapot! -------Igenis, uraim! — egy harmadik lappal fenyeget bennünket az arany ifjúság. Sokan azt mondják: ez merénylet az olvasó közönség ellen! Hiszen a kettő is alig élhet, hogy él meg a három?! ... Attól lügg, hogy életre való lesz-e? — Hiszen régi magyar közmondás: „inter duos litigantes tértius gaudet“ latinul: „két versengő között a harmadik g aj dől = örül. Ezzel a „Tol na megyei Közlönynek“ és a „Szek- szárd Vidékének“ meg lesz adva — sokak szerint — a halálos döfés. Az egymással éveken át versengett két régi lap — kivénhedve — meghal, semmivé lesz, elfujja őket a látóhatárról az őszi herva- dás és szomorú enyészet rideg szele s a romokon rögtön tavaszi uj élet fakad, pezsdült elevenséggel létre kel az uj lap, a nagy buktató! . . . Úgy kell a régieknek, mondják sokan, mért nem tudtak egymásba olvadni, mikor még jó meleg, olvasztó idő járt, kellemes zephir lengedezett; most — ön bűnük miatt — mindketten megdermednek, meggebednek a a sanyargató őszi hidegben! No, ón még egyelőre nem tudom, hogy lesz, tehát nem jósolhatok neked — bármint szeretném — kedves olvasóm 1 — Majd talán egy kis vártatva: igen! Azt sem tudom, mi lesz az uj lap czime. Azt mondják hogy: „Jerichói Kürt“ (E szerint antiszemita. Ez jó jel!) Jókai is egy ily czimü lapot szerepeltet az „élet komédiásai“ czimü regényében. Szerkesztője — állítólag — Dr. Leopold Kornél ur, — munkatársak: az arany ifjúság! . . . Éljenek! . . . Kézben van már az ostornyól Suhogatja Lépőid Kornél, — Ha ezer prenumeránst nyár: Akkor a lap bizony megél! Közlöny és Szekszárd Vidéke Üdv tinektek s örök béke! Nyugodjatok hát csendesen, Nem támadtok fel sohasem! Dicsőségteknek csillaga Most már szépen leballaga, — Hajnalodik, feljött a nap Égi fényt dérit az uj lap! ... Óh kedves, drága olvasó Több tövist már nem olvasó’! Palást. KÜLÖNFÉLÉK. — Garay ünnepély. A szegzárdi polg. fiú- és felső leány-iskola növendékei az összes tanítónők ős tanárokkal megható, szép ünnepélyre jöttek össze múlt szerdán, november hó 5-őu, koszorús költőnk halálának évfordulója napján az intézet dísztermében. Az ünnepélyt tudvalevőleg a tanuló ifjúság kebelében alakult „Garay-kör“ rendezte, melynek ez időszeriuti elnöke: Gál Kálmán tanár ur az intézet növendékei közül kiválasztotta a legjobb szavalókat. Az ünnepély a „Hymnus“ éneklésével kezdődött, miután Krammer János igazgató ur megnyitó beszédet tartott. Eunek végeztével következő sorrendben következtek a szavalatok: Diczenty D. I. oszt. növendék az „Istent imádjon minden“ czimü költeményt Garay-tól, Vár- konyi D. IV. oszt. növendék a „Szeget-szeggel“ czimü költeményt Petőfi-től, Kelemen Gizella II. leány oszt. növendék a „Kege a tihanyi visszhangról“ czimü költeményt Garay-tól, Leopold L. II. oszt. növendék a „Rab gólya“ ez. költeményt Arany-tói, Ferdinánd B. III. oszt. növendék a „Hány hét a világ“ ez. költeményt Petőfi-től, Kovács oszt. növendék a „Koldus ének“ ez. költeményt Petőiktől, 'Gerenday. Margit II. leány oszt. növendék a „Legszebb hölgy“ ez. költeményt Garay-tól s végre Kálmán Károly V. oszt. növendék a „Vén udvarház“ ez. költeményt Sebesi Jób-tól szavalták, kitűnő sikerrel. Ezek után Gál Kálmán tanár ur néhány szóval ecsetelte Garay Jánost, mint hires próza irót. Ennek végeztével a tanuló-kar elénekelte a „Szózatot“ és ezután igazgató megköszönte a jelenvolt vendégek szives jóindulatát, mire az ünnepély véget ért. — Mozgalom. Újabban ismét bizonyos körből mozgalom indult meg Szegzárd nagyközségnek rendezett tanácsú várossá történendő átalakítása tárgyában. Okot erre tudtunkkal az szolgáltatott, mert az urodalom újabb időben hajlandónak nyilatkozott ez esetben reá háramló terhet viselni. Mi minden időben szivünkön hordtuk Szegzárd fejlődését s már ezelőtt 15 évvel tevékeny részt vettünk egy hasonló mozgalomban, most is pártoljuk, de előbb határozottan tudni akarjuk, hogy mekkora az a költségtöbblet, mely a rendezett tanács behozatala folytán a filloxera vész által fenyegetett lakosság vállaira hárul s ha lelkiismeretes vizsgálat után meggyőződtünk róla, hogy az Szegzárd erejét meg nem haladja, akkor teljes erőnkből csatlakozunk a mozgalomhoz, de a------sötétbe nem ugrunk! — Halálozás. Vettük a következő gyászjelentést: Báró Stokinger Jánosnó szül. Riedel Mária bárónő saját, úgyszintén az összes gyászoló rokonok nevében szomorodott szívvel tudatja, hogy forrón szeretett fivére Móltóságos leuensterni báró Riedel Venczel József ur a cs. kir. szab. déli vasut-társaság hivatalnoka, rövid és fájdalmas szenvedés után, folyó évi november hó 1-ón, életének 42-ik évében csendesen jobblótre szenderült. A szeretett halott földi maradványai f. hó 3-án délután 3 órakor fognak I. leér., Krisztina-utcza 22. számú gyász- házból a németvölgyi temetőbe örök nyugalomra kísértetni. Budapesten, 1890. november hó 1-ón. Béke poraira! — Kedves hangú kis leányka énekel a szegzárd' belvárosi templomban, a kántor vezetése mellett; különösen feltűnt e kis leányka hangjával Mindenszentek napján, a 8 órai mise alatt. Valóban érdemes volna a gyönyörű szép hang a kiművelésre. A kis leányka neve: Mehr Róza, Mehr Fex-encz bartina- utczai polgár-ember leánya.
