Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1890-02-02 / 5. szám

2—3 százezer irtot kénytelen elhelyezni éven- kint kisebb kamatláb mellett, mint a milyent a betevőinek ad!

Még az eperfatenyésztésről kellene szó- lanunk, mint a selyemtenyésztés főfeltételéről, de erről kölün czikkben fogunk megemlékezni. Még csak annyit a jelentés futó ismertetéséhez, hogy nem dicsérjük Bezerédj-it, a ki, lelke, éltető ele me az ország selyemiparának nem dicsérjük, mert nem akarjuk ismert szerénységét érinteni, de a hazaszeretet önkény- telenül kihozza belőlünk azt az aggodalmat, hogy mi lesz mindezzel, mindebből, ha Ő visz- sza fog vonulni; lesz-e, a ki csak megközelítőleg betölti a helyét? Avagy arra a sorsra jut selyemiparunk, amire jutott már egyszer — visszaesik a semmiségbe — s csak a múlt beszél róla, mint olyan iparágról, a mely a magyar nemzetnek egyszer szép jövedelmet hajtott?

Ne igy legyen. Reméljük, hogy a miniszteri meghatalmazott már most gondoskodik arról, hogy idővel, ha ő visszalép, helye üresen ne maradjon, a kincs, a melyet hosszú, fáradságos munkával a nemzetnek szerzett, tönkre ne menjen. Az ipar és mezőgazdászat iyen speciális ágára korán kell nevelni embert, hogy idővel tökéletes legyen benne.

K.

Egy kis helyreigazítás.

E lapok 4-ik számában közölt vezérczikkre nézve van egy kis mondanivalóm.

A belvárosi iskolaépület átalakítási tervét, melyet a hitközségi tanács nekem adott ki fölülbi- I rálás végett, nem az államépitószeti hivatal készítette és adta ki hivatalosan, hanem egyik kir. mérnök, — magán megkeresésre, magánhasználatra, „egyenes utasítás szerint.“ — Ez felel meg a valóságnak.

A további fejtegetésében czikkiró azon nézetével1' aV használható lenne, |

nem szükségekének több költséget mint legfeljebb j 1500 forintot. — Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy | még azon összegnek kétszerese sem elég, eltekintve | attól, hogy esetleges gyökeres újjáalakítás esetén, ezen javításra kiadott összeg majdnem teljesen elveszve kidobott pénz volna.

Én behatóan megvizsgáltam az épületet; helyes berendezése nincs, mert hogy egyebet ne emlit- litsek, két tanteremnek, csak egy bejárása van, — a mi pedig a czikkiró által is említett födémeket illeti, ezek olyan állapotban vannak, hogy csak isten különös kegyelméből állanak meg most is, — mindenfelé gerendákkal vannak alátámasztva, meg van- |

nak görbülve, egyszóval teljesen újra készítendők. Ezen javítások vagy jobban mondva uj építések 1500 forintból nem kerülnek ki, — a hitközségi tanács tehát helyesen jár el akkor, ha nem javítgat jól- rosszul, hanem gyökeres átalakítás által, az épületet teljesen használható állapotba hozza.

Az épület általában nem rozoga, de a legnagyobb mértékben el van hanyagolva, ez igy tovább nem maradhat, és bármit határozzon is a hitközségi tanács, akár javítgat akár gyökeresen átalakít föltétlenül szükséges lesz, hogy kebeléből egy gondnokot válasszon, a kinek kötelességei közé fog tartozni az iskolaépületek gondozása is, mert bármilyen jól és szépen építtessék is ha az évenkinti javítás elmarad ha az épület belsejével és környékének tisztaságával senkisem gondol, rövid idő alatt az iskolaépület éppen olyan dísztelen lesz külsőleg, oly elhagyatott belsőleg, mint a milyen jelenleg.

Fejős Károly.

Kóma, január hó.

Mielőtt a kedves haza határától búcsút vettem volna, a római életre vonatkozólag a legkülönbözőbb, s egyszersmind legellentétesebb információkkal láttak el jóakaróim. Nem beszélek szegzárdiakról jelenleg. így mindjárt az időjárásra vonatkozólag az egyik: „Boldog ember! bár utitársa lehetnék; mily jól esnék nekem is az az enyhe éghajlat; nem kellene legalább annyit dideregnem, mint itthon.“ A másik imigyen szóla: „Szerencsétlen! Barátom, ön megfagy Rómában, annyit mondhatok; ott nincs ám kályha; lássa, midőn legutóbb a pápai jubileum alkalmával a télen szerencsés lehettem Rómában tartózkodni, elég szerencsétlen voltam látni, hogy úgyszólván minden olasznak egyik keze fadarabként függ le szomorúan, megdermedvén a hidegtől. Azok az ostoba olaszok nem tudják mi a fűtés.“

„Ne mondja!“ felelóm nagy megütközéssel. „Sajátságos, hiszen én mindig azt hallottam, hogy ott igen enyhe az éghajlat?“ „Enyhe, enyhe, — feleié — de azért nem kell azt gondolni, hogy a téli évszakban ott nem fázik az ember; épen ellenkezőleg, nagyon is sokat fázik.“

„No mindegy — mondám — megpróbáljuk.“

S csakugyan- ide jutottam sok viszontagság után

í m I ■ --Ij ilmi II VII il-T non^n ^ ollralnoam Jajli ük tapasztalatot szerfczni á ’dolgok mivoltáról.

Ami az időjárást illeti, — sajátságos ugyan — de való, hogy noha ellentétes a két fentebbi információ, de alapos.

Hogy Róma éghajlata igen enyhe azt télen is tapasztalhatni. Itt tulajdonképen ellenmondás a tél: a mi felfogásunk szerint itt ez nem is létezik s csupán három évszakból áll az óv. Mert a telet nem is tudjuk képzelni jég és hó nélkül. A természet halála, pihenése, nyugalma előttünk a tél. Kopár földek, száraz, sovány fák, melyek oly busán meresztik égnek lombjaiktól és a csicsergő madárkák puha fészkeitől megfosztott ágaikat, s legfeljebb fehér köntösbe öltöznek, hogy eltakarják árvaságukat.

A szól süvölt, mindenütt hideg, rideg, csupá0l benn a kedves hajlókban meleg kandalló mellett b&.| rátságos.

Nem igy Rómában. A természetben viruló életi uralkodik. A fák ölelkező lombjai kellemes árnyat! nyújtanak a most is égetően tüzo napsugái forró heve I ellen, langyos szellő hordja keblében a zöldelő nő-1 vónyzet balzsamos illatát. Örökös tavasz,

Fel is használja a római publicum s a jelen idő-l szakra idevándorolt nagyszámú idegen sereg az enyhe I éghajlat által nyújtott kincseket. Az intelligencia I ragyogó elegancziáju fogatain naponkint felkeresi I Róma gyönyörű sótahelyeit, melyek a várost környező I dombokon foglalnak helyet, s ép ezért a legrag&.| dóbb kilátásra alkalmasak.“

A legregónyesebb helyek: a monte Pinciol J a n i c u 1 o, Maris, a melyekről az egész város I szemünk elé tárul, valamint körülötte a néma fJj mely annyi ezred s világra szóló esemény rideg tanúja volt már, távolabb Rómának ködhomályba burkolt dicső halmai, a ponté Molle mellett a mii- viusi sik, hol nagy Constantin Maxentiuson égi segéllyel diadalt aratott, pár mórtföldnyire az albáni hegy, a nap arany sugariban fürdő hókoronával csúcsain. Igen látogatott a villa Borghese és P a m- phili, melyek impozáns parkjai vasárnapon a legelegánsabb publicum tanyáit képezik.

Azonban, noha a napnak télen is igen nagy az ereje azért csakugyan nem kell gondolni, hogy azl ember itt tökéletesen ment a fázástól, sőt didergés-1 tői. Az ugyanis tagadhatatlan, hogy reggel, estve és éjjel, midőn tehát a nap működését nem órvénye- sitheti, bizony csipős hideg van. A szobák pedig általában igen hűvösek, rendesen 6, 7, 8 fokú hőmér- sékkel birnak. Az azonban sajátságos, hogy noha fázik az ember, egykönnyen meg nem hűti magát.

E részben tehát tökéletelen igaza volt anuak is, a ki azt állitá, hogy az enyhe éghajlat daczára,I a hideg is osztályrészül jut az embernek Rómában, Két érdekes időpont a karácson és három király,

A Karácsony azonban távol sem oly kedves mint nálunk. Természetesen az időjárás sem hangolja oly megfelelőleg az embert itt, mint otthon. Nálunk a kemény téli idő szelleme is barátságosabbá teszi. Künn rideg-hideg uralg, s annál barásságosabb -családi knrh^» th kaqriallQ menen. Itt mert szelidebb, enyhébb, inkább vonzódik az ember kifelé, mint a szobába, s azért az olasz nép, nem is élvezi a ragyogó karácsonyfa örömét, a mely itt szokatlan valami.

Éjféli mise sem tartatik 1870. óta, tehát mióta Ó Szentségét kegyetlenül megrabolták. Azelőtt maga a pápa tartotta az éjféli misét a Maria Maggiore nevű templomban, a rablás ideje óta azonban az isteni tisztelet fényéből sokat vesztett. Az egyház gyászol. A pápa soha ki sem lép a Vatikánból, s legfeljebb a Szent-Póter templomban, de ott is igen ritkán miséz.

Feltűnő, hogy nem a Szent-Póter templomiban tartotta a pápa az éjjeli misét. Ennek magyaráMérey a 17-ik évszáz közepe táján született Za- la-Egerszeghen. 1674-ben Bécsben, a Pázmány-inté- zetben tanulta a hittudományokat, mint veszprémegy- házmegyei növendék. Később cseklészi plébános lett az esztergomi megyében, majd 1689-ben esztergomi kanonok és. 1691-ben ugyanott plébános.1) Mikor apáti székét elfoglalta erélyes jellemének összes erejével látott a restaurálás nagy munkájához. Csakhamar negyvennégy igaztalanul elfoglalt apátsági birtokot szerzett vissza. Hogy jogai felett jobban őrködhessék, lakását Szegszárdra tette át s ott 1696 előtt házat épített, mely a mai megyeház déli oldala.2) Élénk részt vett a megyei gyűléseken. Hogy a kipusztult várost benépesítse, az anyagi áldozatokat sem kímélte. A Szegszárdon s a hozzá tartozó pusztákon letelepedő jobbágyakat az adótól 3 ^vre fölmentette s azon túl is előnyösen szabályozta kötelezettségeiket.3) Vallási türelmének s nemes emberszeretetének fényes tanujele, hogy Grábóczra az ottani vadráczok megsze- liditése czéljából görög keleti szerzeteseket, kalugye- reket telepitett.4) Sőt e nagy férfi majd két évszáz előtt a pusztulás romjaiból Szegszárdot oda emelte a hol most, a 19-ik évszáz végén nincs: gymnázi- umot alapított. Üdvös munkálkodását egy időre * *)

l) Brüsztle Recensio Cleri Q.-Eclis IV. k. 314 1.

*) Hőke Magyar Sion. VII. évfolyam 438. 1. Fraknói. A szekszárdi apátság története. 50. 1.

*) Fraknói u. m, 49. és 50. 1.

*) Hőké u. 0.

megakasztotta fogsága, melybe politikai szereplése juttatta. II. Rákóczy Ferenczczel tartott s részt vett a hires ónódi gyűlésen. Kukländer császári generális elfogta s Bécsben őriztetett, mig 1711-ben visszanyerte szabadságát. Ezután tovább folytatta tevékenységét, kissé szelidebb modorban ugyan, de azért alkalom adtán felülkerekedett benne a kurucz. Ha ügye igazságát érezte, senkivel szemben sem hátrált meg, sőt az erőszakoskodástól sem riadt vissza. 1713. vegliai czimzetes püspökké neveztetett ki. 1717-ben koadjutort kért maga mellé, a mi hazánk egyháztörténetében unikum. Koadjutoróvá Trautsohn János Li- pót miniszternek kiskorú fia Trautsohn János József1) gróf, trienli kanonok neveztetett ki.2) Meghalt 1719-ben.

Ez volt Merey Mihály. Férfi a szó legteljesebb értelmében. Erélyes, hajthatatlan szilárd, majdnem a makacsságig. Mélyen vallásos és ép' ezért türelmes, mert az igazi vallásásság csak oly messze áll az into- lerancziától, mint az indifferentizmustól. Jó hazafi, lelkes polgár. Alatvalóinak kegyes atyja, nemes szivü emberbarát. Tudományos s a kulturális érdekeket felfogó. Szegszárdra nézve az isteni gondviselés kiváló kegye volt, hogy oly időkben ily embert rendelt

§ A plébánia történetének ujabbkori írója, ki egyébb- ként szorgalommal állította össze a Sluha kéziratát megelőző idők adatait, maga téved, mikor Fuxhoffert tévedésről vádolja azért, mert Trautsohnt Jánosnak mondja és nem Józsefnek. Trautsohnnak két neve volt: János, József.

f| V. ö. Fraknói i. m. 52 és 53 1.

uravá. Ha akkor nem Mérey az apát, hanem egy I más, mindennapi ember, hol volna most Szegszárd ?

Méreyt az apátságban a koadjutorrá kinevező I okmány Ígérete szerint1) Trautsohn követte. Ez a fal-1 kensteini Trautsohnok ősrégi nemzetségéből szárma- I zott. Családja az 1 ’■ 09-iki országgyűlésen nyert indi- I genatust.2) Született 1700-ban. Alig 17 éves volt, nji-1 kor apáttá lett, s ekkor marbirta a trienti kanonokságof, I a melyhez még a salzburgi, passaui, vratislaui stallu- I mókát s az ardackeri prépostságot nyerte.

Fölszentelt karthágói püspöki czimmel 1750-ben I Kollonits becsi érseknek kaodjutora lett, s ennek a I következő évben bekövetkezett halála után utóda.3) I Szegszárdi koadjutorrá kinevező okmányában feltételül I köttetett ki, hogy, ha Mérey halálakor a megkíván-1 tató kort el nem érte, maga helyett a hazai nyelvben! jártas egyházi férfit tartozik rendelni.4)

Ez meg nem lévén, a szegszárdi plébániát elő- I szőr Sztruppi György volt pinczehelyi plébános, majd p a simontornyai ferencziek látták el.«)

Lakott-e Trautsohn Szegszárdon? — bizonytalan.! Hogy itt lakott, erre látszik mutatni azon körülmény, I

*) Fraknói 54. 1.

2) U. o.

3) Brüsztle Recensio 315. 1.

4) Fraknói m. f.

) Trautsohn Sztruppit azért bocsátotta el, mert nein I akarta neki, az őt, mint plébánost megillető se decimát át- I engedni.