Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-10-26 / 43. szám
XVIII. évfolyam. 4=3. szám. Szegzárd, 1890. október 26. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. +— Előfizetési ára: Egész évre ....................6 frt — kr. Fé lévre . . '. . . 3 „— n Negyedévre .... 1 „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. +-+ , Megjelen: az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatamazottnak, a tona- hetenkint egyszer, vasárnap. megyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó-egyletnek s a j Nyiittér a hasábos petitsor 15 kr. tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Hirdetések jutányosán számíttatnak. | 4--------------------- ----------------T—+ SZ ERKESZTŐSÉG Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Széchényi utcza 176. sz, alatt, hová előfizetések, hirdetések és felszólamlások küldendők. A dunántúli kulturegylet*). A mi hosszú éveken át csak pium desi- | deriumként hangzott ajkainkról, a megvalósulás stádiumában van. igen, az eszme, melyért lankadatlan küzdöttünk szóval és tollal, testet ölt. A dunántúli közmivelődési egyesület a közel hetekben megalakul. A nagygyűlést előkészítő bizottság, melynek élén nem kisebb jelentőségű férfiak állanak, mint Széli Kálmán és Beksics Gusztáv a napokban bocsátotta ki a meghívókat, illetve felhívásokat, hogy a dunántúli közmivelődési egyletnek folyó évi október hó 20-án Budapesten tartandó alakuló közgyűlésén minden dunántúli megye és nagyobb város lehetőleg képviselve legyen. Az ügy sikere teszi kívánatossá, hogy e képviselés minél fényesebb, minél impozánsabb legyen, hogy mintegy külsőleg is dokumentál- tassék az alakulandó egylet fontossága. Tolna vármegye, ha értesülésünk nem csal, szintén ott lesz a nagygyűlésen, hogy mint a Dunántúl egyik legtekintélyesebb megyéje szintén részt vegyen ama nagyfontos- ságu kulturális intézmény megalakitásában, minő a tervbevett közmivelődési egyesület. A mint örömmel halljuk, maga gróf Széchenyi Sándor ő méltósága, a mi szeretett fő*) Tolnavármegye tudvalevőleg már határozott ebben a kérdésben s tekintélyes küldöttséggel lesz a november 20-ki alakuló közgyűlésén képviselve. A szerk. ispánunk fogja vezetni a. monstre-depulácziót, I mely bizonyára abban a díszes gyülekezetben | is fényesen fogja képviselni Tolna vármegye j magasfoku értelmiségét. Helyesen és bölcsen. Egyesületet alakítani, mely a kultúrát terjeszti, felvilágosodás és magyarosodás fáklyáját gyújtja meg, mely az ijesztő mérvben ! elharapódzó erkölcstelenségnek és kivándor- I lási mániának útját szegi, mely a művelődés I általánositásával akaratlanul is a jólétet emeli : van-e ennél nemesebb, eszményibb és humánusabb törekvés ? Csak kissé kell szemügyre venni a Dunántúl viszonyait, hogy egyenesen szükségesnek tartsuk a megalakulandó egyletet, melynek eszméjét örömleljes lelkesedéssel látjuk a megvalósulás küszöbén. Politikai és társadalmi szempontok egyaránt amellett szólnak, hogy nagy horderejű hivatás vár a dunántúli kul- turegyletre. A Dunántúlnak még egy egész harmada idegen ajkú. Mosony, Sopron és Vas megyékben pedig pláne szégyenteljes kisebbségben van a magyar elem. Tolna vármegyében sem sokkal különbek a viszonyok. A magyarság többsége itt sem nagyobb 214%-nál, a menynyiben az előttünk fekvő 1881-iki népszám- | lálást véve alapul 284,643 lakosra csak 156,570 magyar esik, német ellenben 75549, horvát, szerb és egyéb nemzetüségü pedig 2,514. Szóljunk még arról, hány község nélkülözi az iskolát, hogy mint állunk a »művelt« Dunántúlon a babona dolgában? Fölemlítsük a Sárköz erkölcstelenségeit, filloxerától sújtott nép kétségbeesését, a rohamosan terjedő szegényedést és kivándorlást? Nem folytatjuk. Elég ebből ennyi is. Pedig mindez másként lesz, ha lesz egy hatalmas egyesületünk, mely áldásos figyelemben fogja mindazokat a tényezőket részesíteni, melyek egy nagy vidék boldogulásának föltételei. Azért újból üdvözöljük a kulturegylet eszméjét, egyben azokat a megyénkben képviselőket is, kik rokonszenvükkel kisérik ez ügyet, kik tanácsukkal és támogatásukkal szintén hozzájárultak ahhoz, hogy a Dunántúlon oly egyesület alakuljon, melynek zászlóján e mindent átölelő szó áll: kultúra. Most még csak arra kérjük megyénket, illetve városait, küldjenek ők is képviselőket az alakuló gyűlésre. Hadd lássa ország-világ, hogy Tolna vármegye mindig legeiül van, hol kulturális vagy hazafias ténykedésről van szó. De meg azután nemzeti érzésünk is parancsolja, melyen az utóbbi napok — sajnos — úgy is némi csorbát ejtettek. Köszörüljük ki! Lévai Dezső. TARCZA. Asszonykeresés .*) — Humoreszk. — — No ez igazán eredeti 1 Hogy felboszankodtak, mikor tegnap véletlenül azt találtam mondani, idtje volna már megnősülnöm. Hogy kelepelt az a nagyszájú Rágóné, ki tisztán a mások böcsületéből él, bogy *gy meg úgy . . . hogy miből akarom én eltartani az asszonyt, talán biz abból a háromszázhatvan forintos évi fizetésemből ? Nohát igenis abból . . . végre is mi köze ahhoz Rágónénak ? Azért is megnősülök, nekem nem kell tovább az az aranyos szabadság . . . csak azért is megkérem a . . . kit is? Azt mondják ugyan, hogy a Kádi kisasszonynak valami vagyona is van, ezenfelül még egy körülbelül kétmillió pőre, de mi haszna, mikor fogai nincsenek. Hja hatvanöt év nem kis idő! Mennyivel más Ágota. Igen Ágotát ké- j rém meg. Hogy fog mérgelődni majd Rágóné, de miért is oly irigy ? Eredeti, hogy miből fogom én eltartani az asszonyt ? Mi köze hozzá ? Hát ringatta az én bölcsőmet ? Azért is megnősülök, rabja, bolondja leszek a szerelemnek meg Kopotnyaki Ágostának, csak azért is. . . végta tintás kalamárisát, hogy a vén vármegye házának szürke falán olyan fekete foltok lettek, mintha megannyi kis ördög mosolyogna le fittyet hányva Rágónénak; csak azért is . . . II. A Kapotnyaki família Csutakon közbecsülésnek örvendett. Kapotnyaki Joachim böcsületes állatorvos *) Mutatvány az 1891. évre megjelent Toluavármegyei Képes Naptárból. volt, ki a néha-néha megszoruló csutaki intelligentiá- jától sem tagadta meg emberbaráti segedelmét. Három lánya volt, de ugyanannyi ezer hajszála őszült volna meg az ezek miatti gondtól, ha a „doktor“ urnák lett volna egyáltalában haja. így azután legfölebb a hideg verejték ütötte ki összeránczolt homlokát, mikor jámbor óhajként elgondolta, hogy ezeket férjhez is kell ám adni. Bár az ő atyai szeme Ágotát határozottan szépnek találta, Minkát már kevésbbé, Lencsit pedig legkevésbbé, de a gonosz világ csaknem akart vele egy véleményen lenni: annak már az alapfok sem tettszett, hát még a többi. S tessék ezekkel bálba menni. Pedig muszáj, ha csak ki nem akarja magát tenni a megszólásnak. A Kapotnyaki lányoknak bizonyosan nincs divatos szoknyájuk vagy az a vén Kapotnyaki olyan kegyetlen apa — ilyen- I féléket mondanának, mert éles nyelvű népség lakik ám Csutakon. Még az Istent is emffá beszélik. — No hát azért is megmutatom — ütött mellére az öreg — hogy nem vagyok kegyetlen apa, hogy a Kapotnyaki doktor lányainak ujmódis gúnyájuk is van. Hogy fog majd az ifjúság tombolni, ha meglátja Ágotán azt a selyemfényű ujjast meg azt a ragyogó smukkot, mit most a Szróli zsidó őriz. Hogy fognak majd horogra kerülni Csutak ifjai . . . III. A tánczmulatságon, melyet a czipész-ifjak önképző köre rendezett az egyleti pénztár javára, az I asszony úgy jelent meg, mintha a regalebérlő lánya lett volna. A ruhatisztító azzal a selyemfényű ujjassal valósággal brillírozott (egy folt sem látszott meg rajta I) a Szróli zsidó is jóságosán visszakölcsönzi a zálogba I tett smukkot. így azután nem csoda, ha Ágota kisasszony lett volna a bálkirályné, ha a baracsi ispán ur Reginája nem viszi el előle a babért. Az ifjúság Regina és Ágota kisasszonyok között oszlott meg. Kezdetben úgy látszott, mintha Regina kisasszonyt bizonyos vallási tekintetek miatt egészen figyelmen kívül hagynák, de azután, mikor belémele- gedtek s kitudódott, hogy emanczipált családfája mellett még két takarékpénztári könyvecskéje is van, rögtön őt tették az estély központjává és a bál elismert királynőjévé. Ágota mellett csak Tóbiás tartott ki híven. Csak úgy. bizserget a szive körül, mikor meg- foghatá Ágota kezét. Tánczolt is vele három négyest, négy csárdást meg három polkát. De azért a Lencsit és a Minkát sem hanyagolta el (régi fogás már a hozzátartozók szivét nyerni meg első sorban), rájuk is jutott valami, ha nem is táncz, legalább jeges limonádé és pedig annyi, hogy majd a hideg lelte már őket. Az öreget finom öt krajezáros kubával traktálta I a politikus Tóbiás. Joachim ur boldog volt. Úgy érzé magát, mintha főnyereményt csinált volna. Végre is Kesernye Tóbiás támasza a megyének, hatalmas ember, ki parolázhatna még az alispánnal is. Az, hogy most csak aktákat másol, onnan van, mert nagy tehetségét még föl nem ismerték. De eljön még az az idő ... Ezentúl Tóbiás napos vendég volt a Kapotnyaki famíliánál. Mikor a hivatalból kiszabadult, fölvevé ká- vészinü kvekkerjét s rohant Ágotához, hogy vele együtt kovácsolja azokat a békókat, miket a virágnyelv Hymen rőzsalánczainak nevez. Pár hét múlva a jelesen szerkesztett „Csutaki Harsona“ a személyi hirek között újságolta, hogy „Kesernye Tóbiás, a megyei iktatóhivatal jeles képzettségű dijnoka eljegyezte Kapotnyaki Joachim, előnyösen ismert állat-
