Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-10-12 / 41. szám
Higyje meg „Z“ űr sem önnek, sem másnak a | barátságát nem keresem, de az ilyen malitiosus s köz- I erkölesöt, rosszakaratú közleményével rossz szinben feltüntetni akaró ember barátságát meg éppen utálom. Felkérem tehát „Z“ urat ne bújjék más bőrébe, hanem használja saját nevét és a tiszta igazságos köz- j leményt. Mig a tisztelt olvasó közönségnek szives türelméért köszönetemet nyilvánítom, úgy a t. szerkesztőségnek, hogy becses lapjában tért engedett az igazságnak és személyem tisztázására, a legmélyebb tisz- I teletemet fejezem ki. Gáspár Ödön, kántor-tanító. T 0 V I S EK. _____ Ors zágos kálvinista gyűlés.*) (Reminiszezencziák.) Megtörtént, a mi még sohasem történt, hogy az egész ország, a két magyar haza református vallásu I népének pásztorai, a kizárólag magyar egyház sem vallási tekintetben keresztet nem ismerő (értem a keresztvetést I) sem a kitüntető érdemkeresztekre nem vágyé, de a saját bajainak, anyagi nyomorúságos helyezetónek súlyos keresztje alól elvégre szabadulni törekvő lelkes papjai, az eretnekitett igehirdetők, összegyűltek a haza szivében, Budapesten fontos tanácskozásra. Szeptember 30-án s október 1-én esett meg ez a fontos eset. Egy tárgyról folyt az érdekes vita két álló napig, zöld asztalnál s fehér asztalnál egy| iránt. Úgy tapasztaltam, hogy a „borban az igazság“ régi s örökre igaz elvénél fogva itt is nemcsak hogy | szebb, de tartalmasabb, igazabb, a nemes czélt job- | ban megközelítő beszédek mondattak a fehér mint j a zöld asztalnál. Úgy tapasztaltam, hogy már emitt | az obiigát hivatalos komolyság s a mindenáron kompromisszumra törekvés, a szóthuzódás átkától s baszkójától félő józanabb higgadtság, szárnyát szegé ama lelkes törekvésnek, mely amott — a fehér asztalnál —• egész kálvinista szabadságában, semmitől nem félő függetlenségében nyilatkozott. No de, kezdjük a dolgot elejéről. — Azt mondottuk az elsősorban: „Megtörtént, a mi még soha- i a*un történt!“ Igen, .mert a kálvinista egyháznak | (igy nevezó e gyűlésen folyvást Kovács Albert; he- j lyesen, mert az az e v. ref, mit a 81-diki zsinat csinált, meg az a h e 1 v. hit v. r e f., mely addig uzusban volt, ugyan kinek tetszik ?) voltak már zsinatai, volt a hivatalos egyháztól összeállított országos tauácskozó törvényt hozó közege, de ilyen minden hivatalos színezet nélküli, szabad elhatározással összejött országos értekezlete még nem volt soha. | Nagy kérdés — a mit meg fog oldani a közel jövő | — nem áldásosabb, eredményeiben üdvösebb lesz a I kicsiny kezdetű, de nemes mozgalom, a szabad I értekezlet, mint a hivatalos vezényszóra időnként összetöraörülő nagy papok táborának alkotása? A kiket más alkalommal a Szent M i h á 1 y- I lova. vagyis inkább a busás halotti stóla annyira I érdekel, most ezzel nem törődve, felültek Szt-Mihály napján Baross gőzzel prüszködő zónás paripájára s a szélrózsa minden irányából, gyors ügetéssel ott termettek Szent-Mihály napjának szép boldvilágos estéjén a Fehér 1 ó-ban, hogy barátságos ismerkedés után megkezdődjék a pohár-harcz, megeredjen a to- aszt-zápor, megvivassók a trójai háború. Nagyon érdekes este volt! Régi tanulótársak, kik 20—30—40 éve látták egymást utoljára, elválva egymástól mint pelyhes állu, tömött hajú, szegóuyes konviktuson alaposan kiéheztetett nádszál-vókouyságu sovány latájnerek: — ime most ott ölelkeznek pró- [ posti hájas állapotban, de hajatlanul, kopasz fővel, | nagy fehér szakállal. Csak úgy ismerik meg egymást, hogy kölcsönösen bemutatkoznak s a rég mult ese- j raónyeinek egy-egy felejthetetlen epizódját reczitál- | ják. Hogy vagy? Hol vagy? Háuyan vannak, a kik ! bizonyságot tesznek? (Bibliai kifejezés, e helyett: j hány gyereked van ? — Hogy nős-e, azt nem is kór- i dik. Hogyan tudna megélni egy szegény kálvinista pap egymagában, ha meg nem osztaná nyomorát egy jó asszonynyal ?) Emlékszel még erre, meg amarra ? ilyen kérdések özönóre kell válaszolni. Rövid felelet után természetesen a viszont kérdések hasonló tenger-áradata következik. Búelfeledósül, meg a pillanat örömére sűrűn ! cseng a színig telt pohár. Bunkó bandája is nevetve rikatja hegedűjét. A toaszt-özön is megindul s las- | sankint úgy fölmelegszik a kebel, úgy föllelkesül a Sj Átvéve az »Egyetértés« 277-ik számának »T a r- c z áff-jából. fekete ruhás papi szeut sereg, hogy a lelkes föllángolástól az imént hűvös udvari helyiség hőmérője 30 fokot mutat. A lelkes felköszöntők zugé zajától s a j többé nem fékezhető beleszólások khaotikus lármájától nem hallatszik Bunkó siralmas magyar nótája s a banda megugrik, bevonul az étterembe, másokat boldogítani. Voltam már sok egyházmegyei és egyházkerületi gyűlésen ; azok szintén nagyon érdekesek a ma- I guk nemében a kálvinistáéknál, de ilyen érdekes gyűlésen nem voltam még soha. Hogyanis? Hiszen a megyei ős kerület gyűlések: csak egy vastag, egy sötét vonás a képen; mig ez a gyűlés egy egész, egy tökéletes kép, minden kidomborodó szubtilis árnyalatával. Az egyházmegyei és kerületi, sőt az or- I szágos, zsinati ülések fölötti előnyét, érdekességét, | növelte az országos gyűlésnek — hogy többet ne j mondjak — az a körülmény is, hogy itt többen ked- I vés oldalbordájukkal együtt jelentek meg. Persze, a j tiszteletes asszonyok némelyike jobbnak látta, hogy I inkább ő is reszkírozzon a budapesti felráudulásra j egy kis összekuporgatott tejpónzt, üsző borjú vagy ] süldő-malacz árát, minthogy férjem uram solo gyönyörködjek Budapest kínálkozó s ritkán élvezett — szja! oly félelmetes — örömeiben talán az egész | esztendei gabona zsebbre vágott árának révén! Feljöttek hát többen a nőnemből is, szaporítván a „tisz- teletes uram keserveit.“ A 83 éves korelnök, Osvá th Imre sarkadi lelkész s nyugalmazott esperes derék neje is itt volt, de ő nem a fentebb jelzett szempontból, hanem hű gyámolóul agg férjének. Szép látványt nyújtott a házastársi hűség és szeretet sokoldalú nyilvánulása, mikor a tisztes agg úrnő egyszer poharát borral töltő, máskor szivarja végét levágá s rágyújtani segített öreg férjének; most figyeltető a rá mondott toasztra, majd kabátját gombolgatá, hogy meg ne hüljön az érdemes öreg ur, a ki különben még olyan legény, annyira birtokában van testi és szellemi erőinek, hogy majdnem azt mondhatni az először jelzett szempont is fölvezérelhette Pestre a nagytiszteletü asz- szonyt! Sokáig éljeuek mindketten. Hanem hát mégis csak legérdekesebbek voltak a felköszöntők. Régi közmondás: „nehéz ott lopni, a hol a gazda maga is tolvaj 1“ Nehéz ott szónokolni, a hol mindenki a szónoklattal keresi kenyerét! Azért hát csak nagy lassau indult meg a toaszt-ár; de amint megindult — s hozzá egy világi férfiú ajkai- róla — ezt már nem tűrhette a papi státus s lön olyan szónok lási verseny, beszélősi viszketeg, toasz- tozó düh, hogy szinte megrendült bele a „fehér ló“ s csaknem beleuyeritett a khaotikus, szokatlau lármába. Én szeretem hallgatni a szép szónoklatokat — s ezek, megvallom mind azok valának! — dehát, quod múltúm stultum. Utoljára már irigylém az üreg dr. Heislert, ki amilyen bölcs férfiú, oly nagyot hall. ()tet még ennyi pap sem tudta agyonbeszélni! Szóljunk már e gyűlésről is valamit. Kezdődött j a kálviutóri ref. templomban tartott igazán megható j isteni tisztelettel. Csupa pap volt jelen, laikus alig- j alig. A ki volt, az is jobbára a szópnemből, kit in- I kább a kuriózitás hajtott — úgy hiszem — templomba e szokatlan időben, mint az igaz ájtatosság. j Nohát hiszen nem vallották kárát, mert hallottak | gyönyörű megható éneket, (a theológiai dalárda remekül zengedezett) hallottak igazi bibliai, keuettel- jes imát és nem „vásári“ predikácziót, nem vásári ütött-vetett munkát Vásárhelyi Zsigmond boldogfalvi lelkész dörgő ajkairól, hanem igazi klaszikai j műremeket, aranyokkal koszoruzott pompás pályaművet, — s a mi fő — már t. i. a szépnem előtt! — volt a papok közt elégszáinu csinos fiatal ember is. Isteni tisztelet után úgy húzódott vigig a mu- zeum-körutou a nagyszámú fekete sereg tiszteletet parancsoló hosszú csoportja, mint mikor a varjú sereg hidegebb tájra vándorol s tömegesen északra tart. Ily iránt vett a papi sereg is, czélpont: az evangélikusok nagy gyülésterme. Mi türós-tágadás, ezen ál- taláuosan megbotránkoztunk. Hát nincs a reformátusoknak két nagy tanáestermök, hol a gyűlést szintén megtarthatják ? No igen, de most nem a hivatalos egyház gyülésezett, tehát a termeknek e czélra okvetlenül kicsinyeknek muszáj volt lenni! Azonban se baj, befogadtak bennünket testvéri szeretettel a lutheránusok, a mint be szokták fogadni igen sokszor az unitáriusokat is. Ez a díszes terem, úgy látszik Budapestnek kizárólagos interkonfessziónális gyülésterme, hol békében megfér egymás mellett minden dogmai különbség s szép egyetértésre simulnak a felzaklatott szenvedélyes viták hevében felmerülő ellentétek, különböző vélemények. így lön most is. Igaz, hogy az első napi ülés eredménytelenül oszlott szót, de már másnap létrejött az óhajtott kompromisszum s a szükséges egyhangú határozat, melyre, hiszem, nagy befolyása volt az interkonfessziónális lutheránus teremnek. Még azt is kegyesen elnézte a gyűlés, hogy tévedésből két egyházi elnöke volt, világi pedig egy se, mert Kovács Albert — a világi elnök — szintén felszentelt pap. No de mindegy, mondtuk, hiszen jogot tanit (egyházjogtant) ős igy jogász, országos képviselő is, tehát világi; világos kabátban jár, tehát nem pap. Szóval: applikáltuk rá a „fiat pistis“ elvét. A hivatalos egyház gyűlési határozatait e körülmény megsemmisítené, de ez a szabad közpapok szabadgyülóse volt. tehát igy is jólvan. Reméljük, hogy e tormahiba miatt a raéltóságos konvent nem fogja ad acta tenni az érdekes petituraot, mert ha igen: akkor a szegény gregárius papság csakugyan Botond bárdjával döngetné az országgyűlés kapuját, elkerülve a szent zsinatot ezer kilométerre. Mit Írjak még az érdekes gyűlés lefolyásáról? Hisz a részleteket, a határozatokat már ismeri az olvasó régen, — tudja, hogy ez a gyűlés az egyházi balpárt, mondjuk: a függetlenségié s 48-a s párt nagy értekezlete volt, melyen szintén az 1848-iki törvény, a XX. t.-cz. 3. §-a volt a beszéd, a kérelem tárgya. Vajha legyen sikere a sok hosszú és szép beszédnek, foganatja a kérelemnek. De ón, megvallom, nem kecsegtetem magam egyhamar fényes eredménynyel. Péntek Ferencz kezdte a mozgalmat, ez sokak előtt nagyon rossz ómen. Azonban mindegy, bármi történjék ezután az már magában véve nagy vívmány, hogy megindult, formát nyert az üdvös mozgalom, felköltetett ez ügyre a közfigyelem. Csak aztán a vezérek ne hagyják a dolgot megint elaludni, jönni fog, jönni kell ama szebb kornak, mikor — Kovács Alberttól szólva — fehérebb kenyér jut a szegény kálvinista pap kezébe, a mostani fekete és kicsiny kenyérdarab helyett s örömköny váltja föl a mostani bánat könye- ket. Úgy legyen mihamar! Borzsák Endre. T A N Ü G- Y. Ismét megkezdődött általánosan az 1890/IHy tanév, ujult erővel fogott hozzá a tanítói kar nemes és nehéz feladatának teljesítéséhez, hogy a jövendőbeli nemzedéket a mai napság nélkülözhetetlen tudomány elemeiben tovább képezze. A mindennapi iskolások nagy tömege immár elfoglalta helyét a tudomány előcsarnokában, azonban az ismétlő iskolás növendékek a hosszú és szép őszi idő miatt még mindig külső munkával lévén elfoglalva, nem jelentkeznek az iskolában. Pedig, ha jól meggondoljuk a dolgot, nem kis feladat vár az ismétlő iskolásokra I Szomorúan kell megvallani, hogy a legtöbb helyen nem fordítanak kellő gondot a földmives nép 12—15 éves gyermekeinek iskoláztatására; pedig a népiskolai törvény ép oly szigorral kényszeríti ezeket is az iskolába járásra, mint akár az iparos tanonezokat. Mert ne gondolja azt senki, hogy a napszámosnak, a közönséges földmivesnek gyermekei, kikből leginkább szintén napszámosok, földmivesek, kocsisok és cselédek lesznek, eleget tanultak 12 éves korukig a mindennapi iskolában: sőt bátran lehet állítani, hogy ezek gyermekei családi viszonyaiknál és anyagi állapotaiknál fogva nehezen tanulhattak megközelítőleg j sem annyit, mint a legszegényebb iparosnak a fia, a ki 6—7 éves korában beadatik az iskolába és értelmesebb, fejlettebb szellemi tehetségeinél fogva 12 éves koráig rendesen jó sikerrel elvégzi a négy elemi osz- S tályt, ekkor többnyire elmegy inasnak, hol ismét 3—4 i éven keresztül jár az ipariskolába. De nem igy van a közönséges földmives gyer- j mekeknél. Ezek — nem mondom általánosságban — de jórészt szellemi tehetségük korlátoltságánál fogva, 12 éves korukig alig járnak ki 2-, ritkábban 3 osztályt ; a negyedik osztályba már nagyon kevés gyer- j mek jár a földmivesek közül, mert mire ide kellene járni, 12 éves lesz ős kimarad a mindennapi iskolából s ha szorítják, hát beiratkozik az ismétlő iskolába, ha pedig nem, hát csavarog. Ép azért a hatóságnak most különösen az iskolaév j megkezdésével felhívjuk a figyelmét az ismétlő iskolásoknak tankötelezettségére. I | midőn ezt tesszük, nem mulaszthatjuk el I ismételten felhivui az iskolai hatóságok ős a tisztelt tanítói kar becses figyelmét az ismétlő iskolások szá- ! mára megjelent Olvasókönyvre, mely Kálmán Károly í szegzárdi tanitó szerkesztése mellett jelönt meg s a
