Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-07-06 / 27. szám
XVIII. évfolyam. 2r7r- szám. Szégzárd, 1890. július 6. II KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Előfizetési ára: j ——---------Fé févreVre. . 3 f,n — kr' orsz^Sos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnaNegyedévre .... i „ 50 „ | megyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó-egyletnek s a | Egyes saám » ki^őhiyataibanA2 kr. | tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. + .... ...... Me gjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilltér 8 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. | + - • - -------+ SZ ERKESZTŐSÉG: Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Széchényi KIAD! utcza 176. sz, alatt, hová előfizetések, hirdetések és felszólamlások küldendők. Előfizetési felhívás a „TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY“ 1890- évi XVIII-ik évfolyamának Ill ik negyedére. Előfizetési ár félévre 3 frt, negyedévre I frt 50 kr, egy hóra 50 kr; mely összegek a kiadóhivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzek haladéktalan beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. A gözhajózás zónája. Midőn az olcsó vasúti közlekedés a zónarendszer elfogadása s a szállitási dijak ala- csonynyá tétele által lehetővé tétetett, igen sokan voltak az országban, kik tekintettel az ország kedvezőtlen pénzügyi helyzetére, aggodalommal várták az ez alkalommal szerzendő tapasztalatokat, melyek maga a rendszer czél- szerüsége, életrevalósága felett dönteni voltak hivatva. A zónarend3zer immár egy éves Magyar- országon s a hivatalos kimutatások szerint a személyforgalom óriási fellendülését eredményezte s egyúttal az államnak meglehetős jövedelmi többletet hozott. A különféle közlekedési társulatok és vállalatok azonban csak az eredményt várták s midőn a rendszer életrevalóságáról meggyőződtek, habár különböző elnevezés alatt, szinte az olcsó közlekedési árakat állapították meg. Kényszeritette őket erre a zóna hatása, mely előbbi jövedelmeik egy tekintélyes részét az államvasutak pénztárába szolgáltatta be s a verseny, mely az uj rendszer életbe- I léptetése folytán kifejlett. S ezzel a helyzet ismét lényegesen meg- ! változott, mert most már a többi közlekedési j vállalatoknál behozott alacsony vitelbérek az j államvasutaknak csinálják a versenyt s igen | körültekintő intézkedéseknek kell bekövetkezni, hogy a magyar állam a vasutak után élvezett jövedelmi többletet a jövőben is megtarthassa. Vegyük például Tolnamegye helyzetét. Megyénkben az államvasutaknak van egy hatalmas versenytársa: a dunagőzhajózási társaság, mely forgalmának csökkenése folytán már folyó hó 7-kétől kezdve szinte oly árszabályt léptet életbe, mely az eddigi szállitási dijaknak 40 százalékkal való leszállitá- i sával azonos s mely tökéletesen alkalmas I arra, hogy a magyar államvasutak által a zónarendszer behozatala folytán elért ered- I ményt kérdéstrsső■ Icgv,-!*- t vÁll ez különösen azon megyei területekre nézve, melyek forgalmát a szegzárd-rélszilasi szárnyvasut közvetíti. A forgalom az olcsó vasúti dijak folytán a dunagőzhajózási társulattól a legutóbbi időkben jórészben elvonatolt, de vissza fog oda legközelebb térni, ha a magyar államvasutak igazgatósága nem fogja orvosolni a jogosult panaszokat, melyek említett szárnyvasut közlekedési viszonyaiból kifolyólag a szenvedő közönség részéről mind sűrűbben hangzanak fel. A sokkal kisebb forgalmú kalocsa-kiskő- rösi vonalon naponta két vonat közlekedik s a negyven kilómóternyi utat másfél óra alatt teszi meg, mig Szegzárd és Rétszilas közt naponta csak egy vonat indul s négy órán nyo- morgatja az utast oly menettel, mely minden fogalmat kicsúfol. Elindul Sárbogárdiból, de alighogy megindult, lassú menetét még jobban meglassítja, mert a fővonalból való kiágazásához ér s ott 3—5 perczig dángubái, pedig állomás nem lévén, sem személyeket sem árut fel nem vesz. E*érve a közel eső Czeczére, ott már hal percznyi pihenőre van szüksége; Vajtánál már megitatják, mert fogyó félben van a szusz s a közönség kényelmes sétának adhatja át magát, mert ott már 15 percznyi megállást jelez a kalauz, de olyan 15 perczet, mely testvérek közt megér huszat-huszonölöt; Nagy- Doroghon csak hat perez a tartózkodás, de már Kölesd-Tengeliczen ismét vízre; van szük- -sége d a busz percznyi alidogáláS élvezetében részesül az utazó közönség. így megy ez tovább egész Szegzárdig, hol azután pihenőre tér a mozdony huszonnégy órára, mert hát nem gyerekség az négy óra alatt 56 kilóméternyi utat megtenni egy kávédaráló gépnek, ha útközben csak egy óra hosszáig pihenhet. íme ez a helyzet a mi szárnyvonalunkon. Már most képzelhető-e utazó közönség, mely csupa hazaliasságból kitegye magát egy ily ut kényelmetlenségeinek, ha olcsóbban, kedvezőbb körülmények közt, kényelmesen, TARCZA. Emléked. „Késő éj van, távol és közelben Mindenütt csend, béke nyugalom . . . Csak engemet kerül még az álom, Egyedül csak én nem nyughatom! Kis szobámnak ablakán keresztül A homályos éjbe bámulok . . . Ábrándozva, elmerengve nézem, Mint ragyognak a szép csillagok.« Feltűnik egy régi kép előttem, Mikor együtt voltunk még „veled“ ; Látom szende arezod, vig mosolyát, A mint társaiddal enyeleg. Csillag voltál köztünk s a „szeretet“ Volt e csillag legszebb sugara, Igézőén szende csillogása A felkelő napnál szebb vala. „Ábrándozva, elmerengve nézem, Mint ragyognak a szép csillagok . . . Te már ott vagy köztök jó barátom, Én a földön . . . bűnös, rab vagyok. Te az Isten örök otthonában Boldog vagy, mint nem voltál soha, . . í Én száműzve, távol nem tudom még, Mit rejt a jövendő fátyola. Vájjon ott túl . . . túl a csillagokon Látlak-e még egyszer, vagy soha ? . . . Látlak-e még . . . boldogul-e lelkem ? — O e földi élet mostoha! - Vájjon ott túl, túl a csillagokon Barátok leszünk vagy ellenek ? Úgy félek e sötét gondolatnál, Testem minden tagja megremeg. És e sötét képek éjjelébe | Rám ragyog a remény sugara, Csillag küldé, lelked csillagának Meg-megvillanása ... az vala ! Te tekints le onnan, jó barátom, Mintha látnám szende mosolyod, Egy-egy könycsepp gördül szemeimből, Valahányszor csak rád gondolok. Virág Ferencz. Műkedvelői előadás Dunaföldvárott. A helybeli kath. legény-egylet tagjai tegnap saját helyiségükben pénztáruk javára szavalattal egybekötött szinielőadást tartottak, mely sok tekintetben jól sikerült. Ami kü'önben egyrészt a műkedvelők dicséretes buzgalmának, másrészt pedig a közönség rokonszenves pártfogásának köszönhető. A kath. legény- egylet által rendezett előadások rendszerint sikerülnek | sikerükkel egyúttal az.t is mutatják, mily alaptalan az a ráfogás, hogy nincs műértő közönségünk s az a kevés, a mi van, az meg indolens. E gyanúsítás nem áll, mert a hozzánk jövő színtársulatok nem közönz.égünk indolencziája folytán kerülnek az anyagi j romlásba, hanem bukásuk okát többnyire az illető j társulatok élhetetlensége, az erők és képességek hiánya i szokta előidézni. De térjünk át a darabra. Szinre került valami i Joachim Ágoston nevű úriembernek a „szin- i müve.“ Czime: „A mostoha testvérek“ vagy I „Erény és bűn“, de hozzátéhette volna még az i érdemes szerző, — ki különben jámbor könyvkötő ! egy szomszéd városban, — hogy: vagy „A f e 1 s p é- j kelt harisnyakötő“ vagy „A csillagokat I szóró amazon“ — igy legalább a czimmel csinált volna effektust, mert, hogy színmüvével (?) erre nem ! képes, arról az előadás végighallgatása elég alaposan | győzött meg. S higyje el a különben tisztelt Joachim ur, hogyha színműnek csúfolt valamijét nem a földvári legény- I egylet derék műkedvelői adták volna elő, bizony Isten nem foglalkoznánk vele, mert — nem olyan olcsó a mi tintánk. De ha már megtettük azt az áldozatot, hogy I összeböngészett banálitásaival foglalkozunk, engedje meg szeretve becsült kedves Joachim ur azt kérdeznünk, mi bírta önt rá, hogy színmüvet akarjon írni. Mert, hogy tényleg nem irt, arról már meggyő- I ződtetett bennünket. Talán ambicziója népszínmű-
