Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-06-29 / 26. szám
Apróságok Dunaföldvárról. (Segitség-Album. — Az én Lajos barátom. — A fürdőről. — Borneon.) Nyakig a „Segítség“-ben! Ez a helyzet signa- turája. Kefelevonatokat olvasni, még egyre jövő kéz- i iratokat korrigálni, egynémelyiket „helyszűke“ miatt félretenni, levelekre válaszolni, a szedőket összeszidui, e mellett még egy kicsit lólegzeni — ez egy Segítség- Album szerkósztőjőnek a napi munkája. Óva is intek ám minden községet, tartsa készenlétben tűzoltó- | szerszámait, szervezzen — ott, a hol még nincs — j tűzoltó-egyleteket, hogy valami nagy katasztrófa ne j érjen bennünket. Én is megteszem a magamét: reggel, este egy-egy jámbor imát küldök az egek mindenható Urához, hogy mentsen meg büunünket víztől, tüztől. így azután nem szerkesztek több Segítség- Albumot. Engem megkímél a sors, én pedig megkímélem a publikumot. Deuique az Album sikerült anyagilag ép oly jól, mint szellemileg. Az Albumra, melybe megyénk majdnem összes kitűnőségei Írtak, élükön szeretett főispánunkkal, már eddig is több mint négyszáz előfizetés történt. Az előfizetők gyűjtése körül legtöbbet tettek hölgyeink. Hja, a mi hölgyeink!. . . Még az alkotmányhoz is értenek, hát még a befőttek készítéséhez. De ne tréfáljunk, mert megtalálnának haragudni. Pedig — igazáu mondom — inkább eltűröm a spanyol inkviziczió kínjait, mint egy szép nő haragját. De tuduak-e a szép] nők egyáltalában haragudni? Erre a kérdésre válaszoljon az én kedves barátom, Rotter Lajos, ki ily dolgokban kompetens biró. Nemcsak éles megfigyelő tehetségénél és finoman disztingváló Ítéleténél fogva, hanem azért is, mert nincs Földváron több oly fiatal ember, ki annyit forogna a hölgyek körül, s annyira bírná a rokonszenvüket mint ő. A héten is megválasztották a nőegylet titkárjává; mire egy valaki malicziózusan a/.t jegyző meg: miért nem választanak a hölgyek maguk közül titkárt? Lám a maliczia. De az is maliczia ám az Úristentől, hogy ahhoz a glanczos uszodához, a mit Etl ur jólelküsógóből bírunk, olyan időket küldött ránk, hogy még az I Ambrus bácsi is beszüntette a fürdést; pedig ezt nem igen szokta tenni deczember előtt. De azért most már mégis derülni kezd s pár nap múlva, teljes erővel benne -leszünk--az ugorka-, akarom mondani: a fürdő-szezonban. Jönnek is már a fürdővendégek. Tegnap is egy Borneo szigetéről jött. Alig ismertem meg. Valamikor becsületes neve Jóska volt, most: Albanzares di Prinzares. Budapestre törekszik, hogy a Pasteur-féle védoltásokat tanulmányozza, mert r— úgymond — iszonyúan graszszál náluk a parthiehajhászási düh. Figyelni kezdtem. Némi hasonlatosságot véltem felfedezni. Erre egy egész tömeg kérdéssel árasztottam el. Alig bírta a szegény Albanzares a választ. Kis pihenő után újra beszólni kezdett. Bizony uram — igy kezdé — Borueon alig megy becsületes ember számba az, ki nem sikkasztott életében legalább egyszer ős ez idő alatt legalább két perszónát agyon nem rágalmazott. Azután meg azt sem becsülik ám valami sokra nálunk, ki az influenza czimü nyavalyát át nem élvezte. Az elöl meg, ki a páris-turini kiránduláson nem vett részt, a mi benszülötteink egész kereken elzárják szalónjukat. De tudja uram, a legfurább valami nálunk az asszonyi nem. Talán maguknál is? Tudja, élnek-halnak a fehér czukorórt s azután, ha nem adnak nekik duzzognak; ha pedig kapnak, akkor haragusznak . .. Majd megöleltem az Albanzarest, Engedjék j meg, kérem szeretettel, hogy a magyarázattal adós maradjak. L—i. TÖVISE K. ________ Vi zsgák után. No, ez is meg volt!... így sóhajtanak fe 1 örömteljes érzelemmel ország-világszerte sok milliók, — nagyok és kicsinyek, — szülők és gyermekek, — tanárok és tanulók. Hála istennek! — mondják, ■—■ csakhogy szerencsésen átestünk ezen is . . . Szerencsésen ? . . . Nem éppen mondhatnám, hogy mindenki szólhat igy. Mikor még Petőfit is szekundába J pónálta egykori professzora: hogy ne kaphatna i)4" est“ (modern szekunda!) a mai ficsur, a ki (t sz- i telet a kivételeknek, — mert vannak most is szolid | fiatalok, kikhez tartozom én is, nem koromnál, de | kedélyemnél fogva! . . .) alig tud egyebet, mint bált rendezni, sarkatlan czipőben a czigány előtt tánczolni, i az utczán czilinderben feszíteni, a nyakkendőjét ebiekéi, kifogástalanul csokorra kötni, émelyitő módon kurizálni, apjától folyton pénzt zsarolni, adósságot csinálni, párbajozni, kávéházban hősködni, iskolát kerülni, I tanárt gyűlölni, könyvet utálni — stb. —? . . . Hát I biz az ilyetén, tanulás-iszonyban szenvedő modern ur- ! fiák nem mind mondhatják el, hogy; „hála isten: i szerencsésen átestem a vizsgán! „Sok átesett, de el is bukott a nagy esés közben, a mi azon- i ban csudálatos! — nem nekik fáj, hanem a sze- I gény szülőknek, kik elég szerencsétlenek egy-egy ily j modern világ zsenit mondhatni drága fiuknak! . . . Mert bizony drága, sok pénzbe kerül az ilyen is- kola-k e r ü 1 ő kedves gyermek ! . . . . No de mért búsulnánk azért, hogy gyermekeink a korral, divattal haladnak ? - — Van még szőlő elég, kevés még phylloxera, sok a pénzintézet!--------Hadd éljék világukat! — A nóta szerint: kétszer nyílik az akácza virága; de az embernek csak egy tavasz-kora van, egy nyitási, egy virágzási ideje ! az arany ifjúság báj kora! . ... . Két hónap:g otthon vakáczióz a szekundás fiatal, majd addig meg- szolidul, a buktató tantárgyaknak neki fekszik, az ősszel javít, — s minden helyre lesz ütve! így vigasztalja magát s jó férjét a gyöngéd édes anya, ki ön-szülte drága magzatát még a legmélyebb bukásban, az erkölcstelenség undok posványában fetrengve sem tudja nem szeretni; de a szelíd és jóságos apában fölül kezd emelkedni a józan gondolkozás, legyűri lassanként a szeretettől áradozó, olvadozó érzelmeket s fejvakarva gondol a jó papa a jövő tanévre, mit drága gyermeke — igen nagy valószínűséggel — nem önkéntesen s az ő zsebének újabb sérelmével repetálni fog! . . . * Azonban ez nem mindenkit érdekel, nem mindenkinek fáj; szóljunk másról, érdekesebbről, de úgy, ! hogy mindig felvett tárgyunknál maradjunk : „v i z s- i gák után!“ Életemben igen sokat gondolkoztam már a fe- I lett, hogy a különféle templomok tornyaira voltakép . minek az a kereszt, az a csillag, az a kakas, az a félhold, vagy bármiféle más jelvény ?! . . . S gondolat-társítással odalyukadtam ki, hogy hát a j vizsga mirevaló? . . . Vajon az a templom nem len- j ne-é rom. katholikus a torony-kereszt nélkül ? — református a csillag, vagy kakas nélkül ? — stb. — Vajon az a gyermek többet tud-e a vizsga által ? a szüle I nyugodtabb-e, ha gyermeke, ott valamit véletlenül, ! va^y talán tanári s tanítói „m o n d v a-c s i n á 1 á s s a 1“ szépep eldarál?.. . ..Hát biz, édes uraim, csupa fölös- I leges czifraság ez mind! . . . A torony csillagja, avagy a keresztje Senkit mennyországba bizton nem ereszt be! Légy jó, becsületes: meglátod az Istent, Bármilyen templomba járogatsz el itt lent! * Hogy a gyermek mit tud: nem dönti el vizsga, Apportírozni tud dresszirozott vizsla! . . . Fő: hogy ha vadászol, mint szaglál a „Pagát“ S tanévben a gyermek mint forgatja magát I . . . No de azért ne tessék megütközni szavaimon; én nem akarom, hogy a tornyok kereszt, csillag, kakas nélkül, — a tanulók vizsga nélkül maradjanak; hiszen ezeket mind megköveteli még művelt 19-ik század felületessége és gyarlósága! . . , Én ezeket — J tetszik tudni | csak úgy mondtam! Isten ments, hogy uj szokást akarjak. Mit mondana rá a megcsontosodott, bemohosodott, megpenészesedett vallási és társadalmi conservatizmus ? . . . Pardon! — nem mondtam semmit! . . . De ismét pardon ! — még akarok mondani valamit. Égy pályakérdést tűzök ki. A leghelyesebben megfejtő jutalma: titok; azt akarom, hogy az illető szerencsés nyerő igen kellemesen legyen majd meglepve! — — kérdés*, igy vizsgák után, kinek az öröme nagyobb, édesebb, jogosultabb? I. A tanulóé-e, ki . 2 hónapig madár-szabad s nem nyügzi őt | tanár-szigor? 2. A tanáré-e, ki 10 hónapig nyelt iskola-port s mérget eleget, — és most összegyűjtve kincsét — — mehet! — Fürdőzhet, utazhat, mulat- ' hat szabadon, —■ hisz, — álló 8 hétig szünideje vagyon! .. . 3. A szülőé-e ki 2 hónapig legalább szabadult az anyagi gondoktól, mely idő alatt megvalósulván az aratás és szüret reménye, ismét összerakhat annyit, amennyit gonosz nebuló fia szeptembertől karácsonyig kényelmesen elpuczolhat!! 4. A szerelmes lánykáé-e, ki egy évvel ismét köze- I lebb jutott a reménylett boldog házasság paradicsom kertjének rózsás kapujához, mely — erősen hiszi — I minden bizonnyal rögtön kinyílik, mihelyt érte epedő Zseniális ifja pályavégzett leszen?! . . . Vagy végre 5. A v i z s g a-b iztosok és elnökök é-e, kik a nagy I melegben unalmas ásítások közt hallgatták nap-napután azokat a piszliczári tudománykákat — apró ta- nonezok hadart előadásában — a miket ők is meguntak már gyermek korukban, — vagy azt az ujabb- kori methodusu mélyebb tudományt, mit egy nagyobb tanuló gyorsan felmondván, a vizsga-elnök urak azt se tudták felőle, hogy bű-e, bá-e, csak plajbászuakt nyalták a tudóst alíektáló teljes némaság aranyos tulajdonságával ?! . . . Kinek van hát a vizsgák után nagyobb, édesebb és jogosultabb öröme ? — felteszem a pályakérdést. — A jutalom már ismeretes. Megfejtése határidő Szeptember 1. Palást. TANÜGY. ____ Ta nítói közgyűlés. A „Szegzárd-vidéki rom. kath. tanító-egylet“ 1890. évi junius hó 26-án Tolnán a rom. kath. nép- isko'ában igen tanulságos ős érdekes közgyűlést tartott. Főtiszt. Mikó György, a tanítóság által általánosan nagyrabecsült és tisztelt derék elnök pont 10 órakor nyitotta meg a közgyűlést egy szellemes beszéddel; melegen üdvözölvén a jelenlevő Póchy József egyház kerületi, Klement Ferencz s. kir. tanfelügyelőt és a szép számban összegyűlt egyleti rendes tagokat. Elnök ekkor Koszorú István alelnöknek engedte át a szót, a ki a „Theoria és prakszis“ czimü tételről értekezett. Dolgozatában szakavatott- ságra valló ügyességgel mutatta ki, mennyire szükséges, és mire képes az a tanító, a ki elméletileg ős gyakorlatilag egyaránt képzett; az egyleti élet szolgáltat arra alkalmat, hogy a fiatal tanitó a legújabb módszer szerinti tanítást, a paedagógia újabb vívmányait mutassa be: inig az öregebb, tapasztalatokban gazdag, gyakorlatilag kvalifikált kartársak hosszú éveken megfigyelésen alapuló ismereteiket tárják fel. A múlt közgyűlésről felvett jegyzőkönyv felolvastatván, hitelesítésével Bitter Péter és Geier Ádám tagtársak kérettek fel. Abaffy József péuztárnok évi jelentését terjesztette elő, melyből kitűnt, hogy a bevétel volt: 232.40 frt, a kiadás 12.01 frt, e szerint a pénztári maradvány 220.39 frt. A jelentés tudomásul szolgált és a tetemes hátralék behajtása iránt teendő intézkedéssel pénztárnok bízatott meg. Elnök felolvasta ifj. Bencze István apát-plébá- nosnok, mint a rom. kath.. segélyalap bizottság elnökének írásban beteijesztett évi kimerítő jelentését. A közgyűlés a jelentését tudomásul vette ős Mikó Györgyöt felkérte, hogy a rom. kath. segélyalap elnöki tisztségét viselje, mivel erről ifj. Bencze István bokros teendőire hivatkozva, leköszönt. A IV. egyetemes tanitó gyűlésre kitűzött tételek kiváló szakismerettel és helyes érveléssel lettek a közgyűlésben hosszasan megvitatva. „A magyar nyelv tanítása a magyar és a nem magyar ajkú népiskolában, kiváló figyelemmel a nemzeti szellem ápolására“ czimü tételről a közgyűlésben kifejtett alapon való javaslat elkészítésével Koszorú István szegzárdi tanitó bizatott meg. „A tanítói állás biztosítása s a tanítók szolgálati viszonyainak szabályozása, különös tekintettel a tanítói oklevél értőkére;“ ennek elkészítésével: Szeiler Gábor grábóczi tanitó bizatott meg. „A népiskolai tanterv módosítása, tekintettel az osztott és osztatlan népiskolákra;“ erről kimerítő határozati javaslatot olvasott fel Horváth Ignácz szegzárdi tanitó, mit egyhangúlag megjegyzés nélkül fogadott el felterjesztésre a közgyűlés. „A népiskolai tankönyvek s ezek bírálatának kérdése;“ előadó: Lehrer József duna-földvári tanitó. „Az állami szakszerű tanfelügyelet szervezése, tekintettel a néptanítók előléptetésére;“ előadó: Klement Ferencz s. kir. tanfelügyelő. A jövő közgyűlés egyhangú határozat folytán Szegzárdon lesz. Kálmán Károly szegzárdi tanitó bemutatta az ismétlő iskolások részére irt olvasó-könyvét, mit a közgyűlés örvendetes tudomásul vett és a könyv pártolását elhatározta. A gyűlést igen kedélyes lakoma követte a „Sorházban“, melyen lelkes felköszöntőt mondottak: Mikó György elnök a megyés püspökre, mint egyletünk f »védnökére, Koszorú István az elnökre, Mikó György Péchy Józsefre, mint egyletünk disz elnökére; Horváth Ignácz a kath. klérusra, mint hazánk első néptanítóira stb. Horváth. I. I KÜLÖNFÉLÉK. — Polgári leányiskola Szegzárdon. A vallás- és I közoktatásügyi miniszter leiratban tudatta Tolname- j gye kir. tanfelügyelőjével, hogy megengedi a felső leányiskolának polgári leiskolává leendő átalakítását, I illetve kibővítését, mégis azon hozzáadással, — hogy
