Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-01 / 22. szám

Fővárosi levél Szarvas Mariskához.

Hogy idylli otthonában fővárosi tudósításommal még csak most keresem fel, annak tulajdonítsa, hogy három heti ittléte után nem akartam zavarni Ont kedvesei körében még csak annyi időre sem, mig soraimat olvassa.

így megmutathatom, hogy nem vagyok önző. Leküzdésembe került ugyan ez alkalommal nem annak lenni, mert bevallva ez igazat, levelem már távozása után másnapra elment volna, ha nem találom kissé illetlennek az elhamarkodást.

Tehát juttassunk a főváros zajából valamit Va- sáros-Dombora, bár azt hiszem, hogy kár a puszta rgyházi csendjét feldúlni, de miután ígéretemet bírja, nem másíthatom meg.

Most még élénk a város, ámbár Budapest akkor sem más, ha már a társaság crémje az üdítő zöldet keresi fel, hogy ott gyönyörködjenek a szép természetben. Ami a múlt napokbani élénkséget előidézte, az a szokott tavaszi lóversenyen felül, még a szokatlan munkás-strájk volt. Legjobban észlelhettük ezt a pék-sztrájkon, mert azonfelül hogy majszter uramékkal sztrájkoltak a péksegédek, majd nyolez napon át kora reggeltől késő estig, minden háztartás fejedelemnőjét kihozták a rendes kerékvágásból.

A reggelihez nem volt kill', a szépen kelt kenyér sok helyen, hol a gazdasszony nem ér rá újságot olvasni, sületlen vagy otthonsütés által élvezhetetlenné vált s ha már harmadnapra meg is tette a különben urat játszó pékmester, hogy tüzet rakott kemenezéjében ; biztosan nyers vagy teljesen elégett állapotban küldte haza a sültet. Annyit mondhatok, hogy megint azon meggyőződésemnek adtam kifejezést, hogy mily boldog a falusi gazdasszony, ki kevéssé törődik az ilyen pék-sztrájkkal, mely a városiaknál oly nagy fontosságú.

Szüneteltek a női szabók is néhány napig, de szerencsére már akkor, miután a lóversenyre már elkészültek a toilettek; mert hiszem, hogy ez nem kevésbé háborgatta volna a hölgyközönséget, mint a pékkérdés.

A lóversenyekre nagyon kedvező időjárás volt, s igy teljes kedvvel űzhették a résztvevők ezen szép sportot.

Ha az ember a hölgyközönségen végignézett azt hitté, hogy egy szép virágos kertben van. A kalapok dúsan rózsákkal, szegfű, nefelejts és kitudja milyen virágokkal díszítve, lenge, világos ruhákban, úgy néztek ki, mint a nyár előhírnökei. Ha nem len- I nék nő, magam is azt mondanám, „hogy nincsen { szebb látvány, mint csinos női arcz,“ oly szép keretbe, aminő a mostani csinos Ízléses divat; de mint nő, félek, hogy keresés után érdekesebbet is találhatnék. | Nem gondolná Ön isi

A versenyek utáni esték, valóságos világ panorámává tették az Andrásy utat, a gyönyörű fogatok százai, a benne ülő és a néző közönség, csak úgy tarkullott az ember szeme előtt.

okulására leirom gyászos sorsomat, s ime, midőn az alkony óráiban, mély barázdákkal a homlokomon, bá- nat-őszitett fejjel az Íróasztalomhoz ültem, tekintetem még egyszer átsiklott a lombhullató fák között s a zajgó Dunára esett, a mely fölött sivitva rohant tova a szél s piheként kergette a magasabban a sápadt hold alatt a felhőfoszlányokat. A közeli sziget zárdaromjai közül áthallatszott hozzám a bagoly méla huhogása s tagjaimban egyszerre meleget éreztem ismét. Csodás alakok s rémes temetői képek tolongtak kísértetiesen közvetlen közelembe éá a képek közül, ah I kidomborodott ismét az ő alakja. Igen ő itt van, ő megjelent! szeszélyes istennő ugyanazon pillantban szállott le hozzám, a melyben örökre lemondtam a viszontlátásáról. Oh áldott pillanat! s arcza mily átszellemült, mily halavány. Tagjait fekete bársonyruha fedi. Oh értem, ő a kétségbeesés hangulata most s én ujongva igyekszem megragadni s az ajkaimhoz szorítani ruhája szegélyét, de ő — felkaczag, a szegély egy darabját jobb kezemben hagyja s eltűnik, eloszlik mint a pára és az én szivem . . .

„A test még meleg;“ mondja fölöttem valaki, „de élet már nincs benne. Szivszélhüdés érte.“

„A jobb keze egészen fekete!“ mondja fölöttem más valaki.

„Halálküzdelmében felforditotta a téntatartót!“ felelt az elsőhang.

„S leöntötte végrendeletét!“ fejezibe a másik hang.

Az én lelkem pedig azon tudattal száll az ismeretlen tájak felé, hogy leghangulatteljesebb munkám is, amely halhatatlanná tette volna nevemet, tönkrement.

Vájjon érdemes volt — élni ? 1

De a lóverseny megszűnt, az elegáns fogatok helyett most annál több podgyászos kocsit láthatunk, mely látvány a népvándorlást juttatja eszünkbe, mindenki örvend a nyárnak, ki-ki fölkeresi kedvencz helyét.

Magam is elhatároztam, hogy julius és augusz- I tus hónapokat Szegzárdon, szülőim, testvéreim és barátaim körében fogom tölteni; mert nincsen számomra szebb hely, mint szülőföldem, s nincsenek boldogabb napjaim, mint melyeket itt, családom s barátaim körében átélhetek; nincsen más helyen annyi ember, kit úgy szeretek, mint őket, mert szülőföldem nagy világom; s azok, kiket itt szeretek előttem capaczitá- sok, czelebritások.

Tegye meg kérem, hogy az idő alatt mig otthon leszek oda jön, meglátja, hogy olyan hely ez, mely egyszerűségével díszeleg, s hogy méltón mondhatom rá:

Megismerve nincs ki megne szeresse

Megszeretve nincsen ki elfelejtse.

Hiszem, hogy addig megtiszteli ez utón feleletével, az Önre igaz szeretettel emlékező

Rokon Erzsit.

____________TÖVISEK._______________

A szentlélek leszállása óta nem sok nevezetes dolog történt megyénkben s székvárosunkban. Olyan nevezetes legalább, mint a rákos-csabai vasúti katasztrófa — hála Isten 1 — nem történt; nem is fog nálunk egyhamar ilyen történhetni; — ami vasutunk Sárbogárdig. a világ legnyugodalmasabb és legbiztosabb vasútja, melyen utazva, se a gyorsaság miatti elszédülés, sem a vonat összeütközés veszedelmének nincs kitéve a jámbor utazó, egyedül a nónát kaphatja meg igen könnyen, mint ezt már többször mondottuk. Zóla, zóna, nónale három szó most a világ legveszedelmesebb három szava. Zóla materia- lisztikus és pikáns-izü divatos regényei világ szerint megrontják az ártatlan ifjúság nemes erkölcseit; a zóna-tarifa szerinti olcsó utazás miatt, kivált ünnepnapokon, tömegesen tódul a főváros népe a vasutakra kirohan a főváros bü/.hödt légköréből a kedves kis falukba, az ózondüs pompás levegőjű szabadba, zöldbe,

— s egy részeg masinista miatt, ki a pünkösdi szent- lólekből többet talált bevenni: megtörténik a vasúti szerencsétlenség; a mi zsák utczába csavarodó szeg- zárdi és báttaszóki vasutainkon meg — mint mondám — egyre másra a nóna fenyeget, ha csak a lassú döczögós unalmait elüzendők, Zóla valamelyik órdekfeszitő és érzékcsiklandozó regényét nem olvassuk a coupóban. így aztán a vonat mehet, — a nóna el nem ér! . . .

*

Nem sok, de történt valami e héten náluuk is, miket sem Klió, sem Horvát Mihály soha fel nem írván a történet ércztáblájára: ime pár tövises vonással ide jegyzek ón, egy Krámmer Vilinos-fóle pompás róztoll segitsőgével (Ajánlom e tollat mindenkinek, ez magától Írja a „Tövis“-t! Előre is óvást teszek azonban azon feltevés ellen, mintha ez bé- lyegtelen hirdetés volna, mit a fináncz, urak megle- leteznek! . . .) A szent lélek alászállt minálunk is, miut más gazdagabb városokban, egészen a rendes időben, úgy, amint a Toluamegyei Naptár megmondta jó előre, — éppen pünkösd napján; csakhogy a tüzes nyelvek és a zúgú szélvészek — a szent-lólek alászállásának úti társai — nálunk elmaradtak. Pünkösdben igen szép, enyhe ős csendes időnk volt, — a sz.-lélek alászállhatott, a hívek buzgó fohásza meg fölszállhatott minden akadály nélkül1; hanem hát csak igaz az, hogy ami halad: el nem marad I .... A zügó szelek ugyancsak megjöttek a hét folytán;

— majd elhordják az embert most is, hogy e sorokat irom; a tűz nyel vek szintén kissé megkésve érkeztek, vasárnap és hétfő helyett kedden: Maut- nerók tüzét már kedden délelőtt jelezte, majd rögtön visszajelezte a telefonom, de azért denique kedden tűznek kellett lenni! S milyen pompásan eltra- fálta a romboló elem a legalkalmasabb időpontot I . . . A tűzoltók már mind parádéban voltak, a trombiták egyre harsogtak, hivogattak. Tudta mindenki, hogy e trombita-szó most nem tüzet jelent, nem is a püspök urnák adandó tisztelgésre hi fel, mert hiszen ő

már elutazott, hanem hát-------------Vilmos e 1 őestólye vagyon! . . . Illő, hogy főparancsnokát testületileg meggratulálja az egyenruhás béke-gárda. Úgyis lett, — hanem előbb bizony nagy munka várt tűzoltóinkra, a város északi részét megvilágító alkonyati tűz próbáját kellett kiállaniok, hogy méltók-e a Vilmos esti kolláczióra ? 1 . . . Kiállották emberül

s re bene facta, jó kedvvel vonultak a főparancsnok ur házához, jelentve, hogy a tűz eloltatott! • . . No iszen annál jobban kigyulladt később a jó kedv benső tüze a sürü poharazás között! . | .

Másnap a Casinóban volt egy kis csendes muri,

_ mert mivelhogyhát a casinó érdemes elnöke Fördős Vilmos is Vilmos lóvén, annak rendje szerint sürü folydogálásnak eredt egy sörös hordó 1 örömében egy cseppig kiadá sárga vérét a rózsás kedv élesztőse végett s Árpád nemzete itta az árpa levet. (Jó volna, ha minden napra jutna egy-egy akó sörfizető hatalmas Meczénás, -- mindjárt olcsóbb lenne a casinói élet! . . •

*

Az is egyik nagyfontosságu eseménye a hétnek, hogy Etl Pepi ur megnyitá fürdőit mind itt, mind Dunaföldvártt. Legközelebb meglátogatom mindkét gyógy- világ-fürdőt s részletesen, a szokott fürdői levél alakjában fogok referálni mindenről a mosakodni vágyó tisztelt nagy közönségnek. Most csak jelzem a dolgot!

*

Hát azt hallotta, vagy olvasta-e már valaki, hogy az angyalok tudnak ráczul? ... Én azt hittem eddig egész chauvinizmussal, hogy a magyarok Istene körül udvarló magasabb szellemi lények mind tiszta magyarok, más nyelvet nem is értenek, mint kedves hazánk zengzetes szép csengésű édes magyar nyelvét; s ime, most üti meg fülemet a legújabb hir szárnya, susogván, hogy Angyal Ilonka k. a. eljegyeztetett Rácz József úrral. Ejnye! mondok — hát már az angyalok ráczul is tudnak ? . . . Vagy hogy a ráczok értik az angyalok nyelvét is ? . . . Denique a Ráczok mind fene gyerekek. Rácz Géza, Rácz Athanáz, Rácz Pali, stb. — ki ékes szóval, ki bájoló hegedű-nótával hódit. íme Rácz József ur meg a szív beszédével egy Angyalt szédít le az égből, hogy uj eget teremtsen számára boldog házasság által a földön ! így legyen! tartsa meg Rácz ur mindenkorra szivének a szerelem pünkösdi szent lelke által megszállt nemes, boldogító érzelmeit elrabolt angyala iránt, de sohase feledje azonban, hogy az ő neve fordítva Czár! — tehát ur legyen a háznál, — ne zsarnok muszka kény ur, csak amolyan erélyes családfő, ki még egy angyalnak sem fog papucskormánya alatt nyögni! Ez az ón tövises, de jóindulatú tanácsom, melyre azonban — úgy hiszem — angyali jóságu Angyal Ilonka oldala mellett soha sem lesz szüksége! . . .

Palást.

EGYLETEK TÁRSULATOK.

A „Tolnamegyei községi és körjegyzők egylete“

ez évi junius hó 11-ón délután 2 órakor Szegzárdon a nagy vendéglő 5. sz. szobájában választ mányi- s ugyan e hó 12-ón délelőtt 10 órakor ugyancsak Szegzárdon a vármegyeház nagytermében évi rendes közgyűlést tart, melynek tágysorozata a következő:

1. Elnöki jelentés a lefolyt egyleti évben történtekről.

2. Kovács Gyula egyleti I. jegyzőnek ezen állásáról való lemondása s az igy megürült I. jegyzői s az esetleg megürülendő II. jegyzői állásnak választás utjáni betöltése.

3. Elnöki jelentés a hőgyószi tánczvigalom alkalmából az egylet ellen folyamatba tett jövedéki kihágási ügy tárgyában.

4. Elnöki jelentés, a jegyzők részére egyl. közgyűléseik alkalmával a községek által díjtalanul kiszolgáltatandó előfogatok kiállítása tárgyában benyújtott kérvény elintézését tárgyazó törvényhatósági határozatot illetőleg.

5. Ugyanaz a jegyzői nyugdíj alaptőkék mikénti

gyümölcsöztetősét illetőleg. L

6. Az orsz. központi jegyzői egylet Által véleményezés végett leküldött s „a községi közigazgatás államosítása s a községi jegyzők kinevezését tárgyazó emlékirat tervezet“ megvitatása.

7. Az orsz. központi egylet által véleményezés végett leküldött Baranyavármegye jegyzői egyletének a jegyzői képesítési bizonyítványok országos érvényűvé emelése tárgyábani indítványa.

8- Ugyanonnót s ugyancsak véleményezés végett leküldött s Szatmár vármegye jegyzői egyletének a vagyontalanul elhalt községi és körjegyzők tisztességes eltemettetése czéljából egy országos jegyzői temetkezési alap létesítése tárgyábani indítványa.

9. Ugyancsak onnét basonlólag véleményezés végett leérkezett, ugyanezen vármegye jegyzői egy-